Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-26 / 226. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 26., vasárnap ENSZ-közgyűlés Palesztin ülésszak Az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli ülésszaka elítélte a bejrúti palesztin menekült- táborokban végrehajtott tö- megmészárlást, felszólította a Biztonsági Tanácsot a tör­téntek kivizsgálására és meg­erősítette a nyár folyamán a Libanon elleni izraeli invá­zió ügyében hozott biztonsá­gi tanácsi határozatokat. A közép-európai idő szerint szombaton hajnalban meg­tartott szavazáson 147 tag­állam képviselője mondott igent a fentieket tartalmazó határozat teljes szövegére, ellene csak az Egyesült Ál- 1 mok és Izrael szavazott. A határozat egyebek kö­zött kimondja, hogy a Biz­tonsági Tanács „a birtoká­ban levő' eszközöket igény­be véve vizsgálja ki a Bej­rútban szeptember 17-én tör­tént mészárlás mértékét és körülményeit, s a vizsgálat eredményét hozza nyilvá­nosságra, amilyen gyorsan csak lehetséges". Felszólítja az államokat és a nemzet­közi szervezeteket, hogy nyújtsanak minden lehetsé­ges segítséget a Libanon el­leni izraeli invázió áldoza­tainak. A határozat egyik legfon­tosabb pontja felszólítja a tagállamokat Libanon terü­leti épségének, szuverenitá­sának, egységének és politi­kai függetlenségének tiszte­letben tartására, egy másik pontja pedig megerősíti a Biztonsági Tanácsnak azt a két, június elején hozott ha­tározatát, amely felszólítja Izraelt csapatai azonnali ki­vonására Libanonból. A ha­tározat sürgeti a testületet, hogy amennyiben Izrael nem teljesíti a határozatokat, ve­gye fontolóra mindazokat az eszközöket, amelyeket az ENSZ-alapokmány biztosít ilyen esetekre. A rendkívüli palesztin ülésszak a határozat elfoga­dásával ismét elnapolta mun­káját. „A halál útvonala“ Az ATI olasz légitársaság pi­lótái, azzal vádolják a kor­mányt, hogy „a NATO-hadgya- korlatok rendezéséhez eladta az ország légterét’*. A már parla­menti interpelláció szintjéig Ju­tott ügy előzménye, hogy ked­den délután a Kóma—Calabria légijárat DC—9-es gépe kis hí­ján összeütközött az amerikai flotta egyik vadászgépével. A tragédiát a radarrendszer révén akadályozták meg: gyors for­duló végrehajtására utasították a pilótát. Az eset, az úgyneve­zett „halál útvonalon” történt. Legalábbis Így nevezik a piló­ták a Szicíliába és Calabriába vezető légifolyosót. A HÉTEN TÖRTÉNT HÉTFŐ: Leonyid Brez^nyev és Indira Gandhi moszkvai tárgyalásai — Szociáldemokrata győze­lem a svéd választáson — A török államfő Jugo­szláviában — Thatcher távol-keleti útja. KEDD: New Yorkban megkezdődik az ENSZ- közgyűlés 37. ülésszaka, amelynek elnökévé Hol­la! Imre, magyar külügyminiszter-helyettest vá­lasztják — Amin Gemajelt beiktatják Libanon el­nöki tisztségébe. SZERDA: Az arab liga külügyminiszteri tanácsa bírálja az Egyesült Államokat a bejrúti vérengzés miatt — Országos sztrájknap Angliában — A KGST-tagállamok állandó képviselői Moszkvában tanácskoznak. CSÜTÖRTÖK: Megkezdődik a bécsi haderő­csökkentési tárgyalások 28. ülésszaka — Ismét Li­banonba érkeznek az amerikai—francia—olasz el­lenőrző erők — Gustáv Husák bulgáriai látogatása. PÉNTEK: A keresztény pártok és a szabad de­mokraták megbeszélései Bonnban az új koalíció megalakításáról, összehívják az FDP rendkívüli kongresszusát — Palesztinával foglalkozó ülésszak az ENSZ-ben. SZOMBAT: Fokozódó belpolitikai ellentétek Izra­elben — A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének központi bizottsági ülése. Olof Palme alakít kormányt Svédországban. Képünkön: a Szociáldemokrata Párt vezetője — és felesége — a választási győzelem kihirdetése után Gyermekholttestek a szabrai palesztin menekülttáborban. Hitler amerikai támogatói Jugoszláv hasfelmetsző Amerikai bankok több millió dolláros adományokat juttattak Adolf Hitlernek, hogy segélyezzék a náci párt szervezését — ez derül ki egy amerikai bankár újonan felfedezett emlékirataiból. A kötet példányait a nácik a második világháború idején igyekeztek megsemmisíteni. Az 1933-ban elhunyt Sid­ney Warburg, az amerikai központi bankrendszer, a FED alapítójának fia, a Kuhn, Loeb és társa New York-,i bank egykori társtu­lajdonosa röviddel halála után Hollandiában megje­lent „vallomásaiban” megír­ta: Hitler 1929-ben 10 mil­lió dollárt, 1931-ben 15 mil­lió dollárt és 1933-ban, ha­talomra kerülésekor további 7 millió dollárt kapott Warburgék bankjától. A szerző magáról azt állította, hogy „gyáva eszköz” volt amerikai bankár kollégái kezében. Warburg ugyanis mint írta, nem a saját, ha­nem amerikai pénzügyi kö­rök, olajtársaságok, vala­mint a Bank of England kezdeményezésére találko­zott három ízben- is Hitler­rel, az átutalások megszer­vezése érdekében. A második világháború idején eltűnt könyv fel­fedezője, a müncheni Droe- mer Knaur kiadó szóvivője elmondta, hogy a nácik megölték a Warburg-vallo- mások holland fordítóját és kiadóját és igyekeztek a könyv példányait is meg­semmisíteni. A most idézett példány egy holland orvos tulajdonában maradt. Az iratot idén decemberben is­mét kiadják „Hogyan pén­zelték Hitlert” címmel. Halálra ítélték a jugo­szláv „hasfelmetsző Jack-et”, a 34 éves Metód Trobecet, aki 1976—1978 között öt nőt ölt meg. Áldozatait a szlo­vén főváros, Ljubljana kö­zelében fekvő falujában, házának kályhájában eléget­te. A bűnténysorozatért 1980 novemberében halálra ítélték, az ítéletet azonban később megsemmisítették és perújrafelvételt rendeltek el. Ennek eredményeként megállapították, hogy a vádlott épelméjű. „Fogyókúrán” az Eilfel-torony Befejeződött az F.if fel-torony egy éve kezdődött felújítási munkálatainak első szakasza és Jacques Chirac, Párizs polgár- mestere bemutatta az újságírók­nak az újjáalakított első emele­tet. A polgármester hangsúlyozta, hogy most „első ízben nyúlnak hozzá alaposan” il toronyhoz: biztonsági szempontból átvizs­gálják egész szerkezetét. Fel­újítják a felvonókat, a látogatók kényelmét és szórakoztatását szolgáló új berendezésekkel lát­ják el ügyelve arra, hogy az újítások ne változtassák meg a torony hangulatát. A felújítás második szakasza, amelynek során a második eme­letet és a legfelső szintet újítják fel, jövő szeptemberre fejeződik be. A munkálatok során egyet­len napra sem zárják le a tor­nyot a látogatók elől. A felújí­tás során a torony „lefogy", majd: az évtizedek során ugyan­is különböző ráépítésekkel ezer tonnával növekedett a súlya — ezt a többletet most „ lefarag­ják", s a torony visszanyeri ere­deti 9700 tonnás súlyát. A diktátor öröksége Negyedszázados évfordulókról gyakran emlékeznek meg a világon, ezúttal azonban olyan huszonöt évről történt említés a héten, amely­nek kapcsán sok helyütt felhangzott a kérdés: hát ez is lehetséges? Szeptember 22-én, volt negyedszázada ann|ak, hogy a közép-ame­rikai Haitiban megkezdődött a Duvailer-család véres és kegyetlen diktatúrája, amely az országnak csődöt, lakosságának iszonyatos szenvedést jelentett. „Papa doc”, az öreg diktátor kezdte, s most „bébi doc”, a fia folytatja. Legfeljebb egyes washingtoni intéz­ményekben nem tették fel a kérdést, miután ők tudják, hogy ami Haitiban történik, az éppen az Egyesült Államok közreműködésé­vel vált lehetségessé. A közmondás szerint, a háborús évek duplán számítanak. Vajon Haitiben miként számolják a diktatúrának az ország ellen vívott háborújának esztendeit. R. E. katarsa írja: Portugália kontinensünk legnyugatibb országa, még­sem illeszthető abba a kép­be, amelyet Nyugat-Európá- ról alakítottunk ki. Hiába vehetnek a turisták a Roca- fokná'l, Lisszabon közelében díszes „hivatalos okiratot” arról, hogy eljutottak Euró­pa csücskébe; magyar szem­mel nézve a luzitán föld ta­lányos, a nyílt, barátságos nép életmódja pedig megle­hetősen szokatlan. Az ország — amelybe a jövő héten látogat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnö­ke — területének nagyságát és lakóinak számát tekintve csaknem azonos hazánkkal. Ezzel azonban véget is ér­nek a hasonlóságok, Portu­gália mindent meghatározó sajátossága» ugyanis a ten­ger felé fordulás. Az évszá­zadokon át ellenséges, hatal­mas Spanyolországgal a há­tában, Portugáliának a ten­ger jelentette a kapcsolatot a világgal, amelynek jelen­tős részét éppen a portugál hajósok fedezték fel Európa számára. Ennek hatása a kultúráiban éppúgy észlelhe­tő, mint a hétköznapokban. A XV. században a‘ ki­csiny — akkor még alig egy­milliós — Portugália forra­dalmasította a hajózás tech­nikáját és ennek segítségé­vel óriási kiterjedésű gyar­matbirodalmat épített ki, amely részben egészen az 1974-es forradalomig fenn­maradt. A felfedezések utá­ni rövid — de annál fénye­sebb — aranykort hanyatlás, átmeneti spanyol megszállás, majd a gyorsan iparosodó Angliától való fokozódó gaz­dasági függés követte. A félgyarmati sorba süllyedő gyarmattartó Portugáliában nem alakult ki jelentős ipar. Ez a magyarázata annak, hogy a „tengerentúli terü­letek” gazdagsága és a II. vi­lágháború alatti semlegesség ellenére a portugál gazda­ság ma meglehetősen elma­radott. A társadalmi és gaz­dasági elmaradottság másik alapvető oka a csaknem fél évszázados fasiszta diktatú­ra, amelynek csak a szegfűk forradalma vetett véget. Portugáliában az aktiv dolgozók csaknem 40 száza­lékát a válsággal küszködő mezőgazdaság foglalkoztatja. A falvak képe általában le­hangoló. Vannak ugyan kor­szerű, új házak, de ezek zö­me a külföldön dolgozóké. Egyedül Franciaországban egymillióra tehető a portu­gál vendégmunkások és csa­ládtagjaik száma. Ugyanak­kor a volt gyarmatok függet­lenné válása után százezré­vel költöztek Portugáliába á „visszatértek”, akiknek jelen­tős része a megtévesztő el­nevezéssel ellentétben már a gyarmatokon született és ta­lán még soha sem járt ko­rábban az anyaországban. Portugália gazdasági és társadalmi szempontból erő­sen széttagolt. Északon, az ország hegyes-dombos ré­szén a törpebirtok a jellem­ző, a termelők földjének nagysága általában az egy hektárt, sem éri él.. Ezen a vidéken a legnagyobb a ka­tolikus egyház befolyása. Lisszabon és környéke az ipar és -a kereskedelem köz­pontja, az ország déli síksá­gán pedig, ahol korábban a parlagon hagyott nagybirto­kok voltak, ma a forradalom után létrehozott termelőszö­vetkezetek működnek. A politika erővonalai hí­ven követik a társadalmi ré­tegződés változásait: észa­kon vitathatatlan a jobboldal fölénye, míg Lisszabon tér­ségében és a déli országrész­ben a baloldal túlsúlya a jellemző. Az 1974-es forradalom után Portugáliában mélyre­ható demokratikus változá­sok indultak el. Létrehozták a szövetkezeteket, a vállala­tokon belüli munkásönkor­mányzati szerveket, államo­sították a nagyipart és a bankokat, A fejlődés folya­mata azonban egy idő után megfeneklett, és mostanira sajátos patthelyzet alakult ki: a baloldalnak — elsősor­ban megosztottága miatt — nincs ereje a továbblépés­hez, a jobboldal pedig mind­eddig nem tudta megvalósí­tani a monopóliumok, ama- gánmagyipar újbóli létreho­zására vonatkozó terveit PORTUGÁLIA A tenger felé forduló ország Sas István, az MTI mun­AZ IPARI TERMELÉS INDEXE A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS INDEXE 1971-1975 évek átlagának %-ában HÚS- ÉS TEJTERMELÉS 1000 tonna Tehéntej termelés Hústermelés 697 465 279JÜI [l970|l98l1 472 MŰTRÁGYATERMELÉS (hatóanyagban) 1000 tonna KÜLKERESKEDELEM (Magyarország külkereskedelmi forgalma Portugáliával, millió Ft) Indira Gandhi miniszterelnök asszony vendéglátója, Leonyid Brezsnyev társaságában ellép a díszszázad előtt (Fotó — TASZSZ—MTI—KS) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom