Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-25 / 225. szám

A Magyar Vöröskereszt, amely nemrég ünnepelte fennállásának századik évfordulóját — e napokban VI. kongresszusára készül. A kongresszuson, az utóbbi öt esztendő alatti munkájáról adnak számot. Az elemző beszámolóban elhangzik az is, hogy e tömegszervezet tagjainak száma folyamatosan nő, 1981-ben már meg­haladta az 1 millió 200 ezret. Hogyan érték el ezt az eredményt? — kérdezzük elsőként Hantos Jánostól, a szervezet főtitkárától. — Tulajdonképpen úgy — mondja —, hogy mi nem is a taglétszám növelését, hanem a meglevő tagok fo­kozottabb aktivizálását tűztük ki célul. Álláspontunk az, hogy a Magyar Vöröskereszt ereje nem elsősorban tag­jainak számával, hanem a vezetőségekben, a munka­bizottságokban, az egészség­ügy! állomásokon, a segély­helyeken, a tisztasági mozL galomban, a véradás szerve­zésében, á kü lönböző szo­ciális gondozó munkákban, az ismeretterjesztésben, a polgári védelmi munkában konkrét feladatot végző ak­tivisták számával fejezhető ld. Éppen ezért azt tartjuk különösen jelentősnek, hogy a beszámolási idősizakban csaknem 100 ezerrel nőtt az aktív tagok száma, amely most már meghaladja a 320 ezret. — És a Számszerű növe­kedés — a szervezet éle­tének bármely vonatkozá­sában — az Ön véleménye szerint, minek köszönhető? — Mindenekelőtt annak, hogy különösen az V. kong­resszus óta, a Magyar Vörös- keresztnek hazánkban tisz­tázott társadalmi funkciója van. Az egyértelmű elvi ala­pok teremtették meg a gya­korlati fejlődést. Természe­tesen, igen nagy jelentősége volt a személyes meggyőző munkának, illetve annak, hogy szervezetünk sok tisztességes ember számá­ra kínálja a vonz» és értel­mes munka lehetőségéit. — Végrehajtotta a Ma­gyar Vöröskereszt az elő­ző kongresszuson kapott határozatait? — Lényegében igen. Az előző kongresszus határoza­tai alapján a Magyar Vörös­kereszt Országos Vezetősége arra törekedett, hogy sajá­tos programmal és önálló te­vékenységgel támogassa a párt politikájának megvaló­sítását Erre hívott fel az V. kongresszus határozata. A beszámolási időszakban gaz­dagodott munkánk tartalma, bővültek méretei és javult hatékonysága. — Kérem, fejtse ki, mit ért az említett gazdagodás alatt? — Például munkánknak azt az új vonását, hogy te­vékenységünket tudatosan ,ikerült tovább tágítani a társadalom által igényelt, s a társadalom számára szüksé­ges humánus tennivalók el­végzésében. És e tekintetben legalább ilyen fontosnak tartom a módot, ahogyan ez a folyamat kibontakozik, ne­vezetesen, hogy előtérbe ke­rültek a helyi kezdeménye­zések. Ami nemcsak egysze­rűen a sikeres tevékenység garanciáit növeli, hiszen helyben mindig pontosabban láthatók a helyi tennivalók és lehetőségiek, hanem a problémaérzékenység és a cselekvési vágy dolgában való jelentős előrelépésről is tanúskodik. — Milyen kezdeményezé­sekre gondol? — Valamennyit felsorolni aligha lesz hely ebben a be­szélgetésben, de első helyre kívánkozik például Vas me­gyei szervezetünk 1979-ben indított munkája, a fogyaté­kos gyermekek nyári tábo­rozásáért. És az idén, már 17 megyére „ragadt” át a jó példa. És ugyancsak vasi kezdeményezések születnek napjainkban is, ezúttal a házi beteggondozás lehető­ségeinek, új formáinak fel­kutatásában, alkalmazásá­ban. Nógrádban az idős emberekről való gondosko­dásban született szerveze­tünk értékes kezdeményezé­se, Pest megyében a család- gondozással kapcsolatosan tapasztalhatók újszerű erőfe­szítések. Mindezeket, termé­szetesen, kongresszusunk elé fogjuk tárni, meg fogjuk vi­tatni. De a konkrét esetek­nél is fontosabb talán rámu­tatni a társadalomban meg­levő sokirányú^ intenzív se- gítökészségre, amelyet a tár­sadalmilag fontos célok szol­gálatába állítani, oko­san mozgósítani és szervez­ni, ez a többi közit a mi fel­adatunk. — A Vöröskeresztnek te­hát egyfajta kapocs-szere­pe van a segítség, mint készség és reális lehetőség, illetve a segítség, mint cselekvés között? — Igen, így is fogalmaz­hatunk. Szervezetünk mun­kájának hasznosságát fokoz­hatja az őszinte politikai­emberi légkör, amelyben nem szégyelljük bevallani, hogy élnek emberek a mi hazánk­ban, akiknek szükségük van segítségre. Hogy a szocializ­mus fejlődése nem szüntet­hette meg egyes emberek, vagy családok problémáit, hogy az egész nép általános életszínvonal-emelkedésén belül akadnak nehéz sorsú családok, gondokkal küszkö­dő rétegek. Amikor a VI. kongresszuson, az előzőhöz képest egyfajta hangsúlyel­tolódást is várunk például a családi élet fejlesztésével, gazdagításával kapcsolatos társadalmi és humánus fel­adatok javára, akkor ebben nemcsak a helyzet reális fel­mérése, hanem önmagunk kritikája is benne van, hi­szen mi is hajlamosak vol­tunk inkább hallgatni arról, süninek nem örülhettünk. Ma azt valljuk, hogy az ál­talános jóban kötelességünk észrevenni a részleges prob­lémát — Ez a reálisabb szemlé­let bizonyára sikeresen terjeszthető majd a szer­vezet megannyi fórumán, a tanfolyamokon, a tovább­képzéseken, az előadáso­kon ... — Igen, de más dolog fel­ismerni, megérteni és meg­győződésünkké termi vala­mit, és más dolog cseleked­ni. Mi pedig ez utóbbira he­lyezzük a hangsúlyt. Az előbbi is ezt van hivatva szolgálni. És a különféle okokból hátrányos helyzetű emberekért sem elsősorban úgy kell többet tennünk, mint eddig, hogy az orszá­gos vezetőség kitalálja, el­határozza és megmondja, hogy mit kell csinálni. A korszerűbb szemlélethez kor­szerűbb munkastílus illik, tehát a mit és a hogyant ott kell megválaszolni, ahol az felvetődik: így mérhetetle­nül megnő a tettek valódi haszna, és hatalmas energi­ák szabadulnak fel a kezde­ményezés, az ötletgazdagság új lehetőségei révén. Sőt: ez a munkastílus még abban is segít, hogy pontosabban végezzük el azt a jelzőfunk- ci ónkat, amelyet a szociális kérdésekkel foglalkozó igaz­gatási szervek várnak el tő­lünk. Például arról, hogy kik, hol, miben, s mire rá­szorulók. — Nem túlzás azt állítani, hogy a Magyar Vöröske­reszt minden korábbinál szélesebb körű tevékenysé. get fejt ki a szervezet nemzetközi testületéiben, sőt irányításában, ön pél­dául alelnöke a Nemzet­közi Vöröskereszt legfel­ső irányító testületének, az Állandó Bizottságának, ta­valy hazánkban rendezték meg — 24 ország szervezete ' képviselőinek részvételé­vel — az úgynevezett eu­rópai regionális konferen­ciát. Mind több magyar szakember vesz részt a Vö_ röskereszt nemzetközi szerveiben és testületéiben. . Minek köszönhető mindez? — Meggyőződésem, hogy mindenekelőtt szocialista ha­zánk eredményeinek, annak, hogy a Magyar Népköztársa­ság külpolitikája és belső rendje széles körű megbe­csülést és tiszteletet vált ki a világon. Ennek szellemé­ben, s ezen belül, hazai eredményeink bázisán, ter­mészetesen mi is igyekszünk hangot adni meggyőződé­sünknek, s úgy látjuk, hogy a 129 tagország szervezetei, illetve képviselői, éppen fe­lelősségtudatuk által vezet­tetve, felismerik az idők sza­vát, s hajlamosak a válto­zásra és változtatásra olyan kérdéseikben is, amelyek a Nemzetközi Vöröskereszt mű­ködésének hagyományait il­letően sokáig kétségbevonha­tatlannak tűntek. — Melyek ezek? — Kiemelném közülük pél­dául azt az általunk szorgal­mazott elvet — amelynek, minit említettem, mi az itt­honi tevékenységben is igyekszünk érvényt szerezni —, hogy nagyobb legyen a korábbinál az egyes nemze­ti szervezetek önállósága ten­nivalóik megfogalmazását il­letve elvégzését illetően. A Nemzetközi Vöröskeresztre mind ez ideig az intézményi jelleg volt a jellemző, s ■ mi a mozgalmi jelleg megvaló­sításáért, illetve elterjeszté­séért szállunk síkra a meg­felelő nemzetközi fórumo­kon. Másik ilyen kardinális kérdés a Vöröskereszt és a béke kapcsolata. Idehaza már az is furcsának tűnhet, hogy ez a kérdés egyáltalán vita tárgya lehet, hiszen nálunk ez a kapcsolat logi­kus, magáitól értetődő. De a Vöröskereszt bizonyos szer­vezeteiben és nemzetközi tes­tületéiben ez nem így van, ezért ez ma is vita, sőt harc tárgya Akadnak ugyanis, akik szerint a béke és há­ború kérdését a politikusok­ra kell bízni, a vöröskereszt­nek nem szabad ilyesmibe avatkoznia, mert ha ezt te­szi, akkor fennáll a veszélye, hogy megkülönböztetésekre kerül sor bizonyos esemé­nyek alkalmával’ a rászorul­tak segélyezésében. 1975-ben zajlott le Belgrádban a Nem­zetközi Vöröskereszt első bé­kekonferenciája, és mi — en­nek is hangot adunk majd kongresszusunkon — szőre galmazzuk egy újabb béke­konferencia megtartását, ép­pen azzal a céllal, hogy a szervezet nemzetközi mére­tekben is tudatosabban, egy­ségesebben és erőteljesebben léphessen fel a béke védel­mében. — A magyar közvélemény előtt ismeretes, hogy a Vö­röskereszt természeti csa­pások, katasztrófák, konf­liktusok esetén több se­gélyszállítmányt küldött külföldre... — Igen, és az is, hogy itt­hon anyagi segítséggel, fel- világosító munkával, az egészséges érzelmi és testi élét propagandájával pótol­hatatlan szerepet tölt be. Fennállásának 100. évfordu­lóján Kádár János elvtárs levélben üdvözölte a 'szerve­zetet, amely megkapta a Munka Vörös Zászlórendje kitüntetést. A Magyar Vöröskereszt igyekezett eredményesen el­látni a társadalmi munka­megosztásban reá háruló fel­adatokat Csakis ezek által, s ebben a folyamatban növe­kedhetett hazai és nemzet­közi megbecsülése. Cserhalmi Imre Az a bizonyos nagybetűs ÉLET. Mennyit hallhat­tuk, s hallhatják ma is a diákok tanáraiktól, szüleik­től emlegetni. Borsódzott a hátunk a „majd megtud­játok” kezdetű mondatokra. Aztán, amikor belecsep­pentünk valójában, úgy záporozta^ azok a bizonyos pofonok, mintha egy ökölvívó mérkőzésen nem egy súlycsoportú ellenféllei mérkőztünk volna a ringben. A többség persze talpraállt még mielőtt nyolcat szá­moltak volna, s a törölközőt is csak nagyon kevesen dobták be. Egerben, a Csepel Autógyár 3-as számú Gyárában arról beszélgettünk három pályakezdő szakmunkással, hogy ízlik a munka, mit jelent szá­mukra a munkásélet, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük munkahelyükön? Erdélyi Imre A reggel — Az első hét borzasztó volt. Reggel fél 5-kor kelek, mert Egerszólátröl járok be. Azt hittem, ezt soha nem fogom megszokni. A vaká­ció ideje alatt ugyanis nem egyszer előfordult, hogy délelőtt 10 óráig is aludtam. Aztán amikor a munkahe­lyemen a szerszámüzemben elkészítettem az első mun­kadarabot, egy kitérő csú­csot — ez egy szerszám —, nagyon elégedett voltam. Igaz, csakúgy ment a dolog, hogy többször el kellett ma­gyarázni a feladatot, s sok segítséget kaptam a kivite­lezéshez is. Ma már tudom, hogy a műszeripari szakkö­zépiskoláiban — ahol szak- munkósbizonyítványt szerez­tem —, kevés volt a gya­korlati foglalkozás. Itt a lég­kör egészen más, mint a tanműhelyben. Etet még szoknom kell, hiszen még csak két hete mondhatom el magamról, hogy munkás va­gyök. A Szikra szocialista brigád közösen vállalté patronálásomat, azt, hogy se­gítenek a beilleszkedésben, s megmutatják a munkafogá­sokat is. Mindenkitől lehet valamit tanulná, s nagyon jó, hogy segítenek. A szerszám­gyártásban ugyanis nincs két egyforma fogás. Jól ér­zem magam s várom már nagyon az első fizetést. Ügy négyezer körül számítok. Nem gyárthatok selejtet — A tanműhelyben jegyet, itt meg pénzt kapunk a munkáért Micsoda különb­ség! Az Ikarus autóbuszok sebességváltójához szériá­ban gyártjuk az alkatrésze­ket Az első darab nem va­lami jól sikerült. A géphez sem voltam hozzászokva, meg izgultam is. A nor­mánk egyelőre kevesebb, mint az idősebb kollégáké. Időt kaptunk arra, hogy be­lejöjjünk a munkába. Ez na­gyon jó dolog. Selejtet azon­ban nem gyárthatunk, mert az zsebre megy. Nekem is van egy patnonálóm, aki szeren­csére nem nyűgnek veszi az én segítésemet. Mindig meg­beszéljük a feladatot, ami­kor új szériákra állunk át Annak ellenére, hogy ő is teljesítményiben dolgozik, mindig odamehetek hozzá, há van valami problémám. A beilleszkedés a várakozá­son felül sikerült. Úgy fo­gadtak, mint régi ismerőst. Nem éreztem egy percig sem, hogy én itt új fiú va­gyok. Munkás lettem, s ez nagyon sok mindent jelent. önállóságot, felelősséget, szabadságot, s kötöttséget Hasilló Gábor (Fotó: Kőhidi Imre) egyszerre. Otthon sem néz­nek már annyira gyereknek. Szeretnék majd tovább ta­nulni. S ha sikerülne elvé­gezni a műszaki főiskolát, akkor is valószínű, hogy ide jönnék vissza dolgozni. Az eltelt két hétben ugyanis nagyon megkedveltem a munkahelyem, s ebben első­sorban az játszott szerepet hogy olyan volt a fogadta­tás, amire még legszebb ál­momban sem gondoltam. Azt kaptam, amit vártam — A szakmunkástanuló évek alatt a gyakorlati foglalkozásokat itt a gyár­ban végezhettem. így a be­illeszkedés nekem lényegesen könnyebb volt Ismertem a kollégákat, a gyártmányt, az üzemet. Három hónapig nem büntetnek a selejtszázalé­kért. Ez azonban nekem most már lassan lejár, mi­vel a nyáron kezdtem el a munkát Oda kell figyelni, s akkor jól lehet keresni. Eddig négyezer forint körül van a havi jövedelmem, de könnyen el lehet érni az ötezret is, ha már majd rutinosabban mennek a fogások. Eddig Kaposvári Tamás, a patro­nálom segített a legtöbbet, ö fiatal is, hiszen még csak harminc éves, ugyanakkor nagy tapasztalattal rendelke­zik, mivel 11 éve dolgozik a szakmában. Három hónap eltelte után még túl korai lenne azon . gondolkodnom, hogy itt vagy máshol. Egye­lőre nincs semmi problé­mám. Azt kaptam, amit vár­tam. Ügy érzem megtalál­tam a helyem. Három fiatal szakmunkás: sorrendben Erdélyi Imre, Hasilló Gábor esztergályo­sok, valamint Vizi Zoltán köszörűs vallott a pályakez­dés cseppet sem könnyű körülményeiről. Egyvalami­ben megegyezett vélemé­nyük : munkahelyükön, a Csepel Autógyárban nagyon sok segítséget kaptak. Érzik, hogy számítanak rájuk, je­lentős feladatokkal bízzák meg őket. Noha a világot egyikőjük sem akarja meg­váltani, a bizalmat minden­féleképpen meg kívánják há­lálni.! Mégpedig jó, pontos, törekvő munkával... Vizi Zoltán Kis Szabó Ervin Hogy idejében felismerjék Üzemegészségügyi kongresszus kezdődött Ismeretlen foglalkozási betegségeket és azok okait is kutatják az üzemorvosok a gyárakban, vállalatoknál Miként a magyar üzem­egészségügyi tudományos társaság pénteken az orszá­gos munka- és üzemégész- ségügyi 'intézetben kezdő­dött kongresszusán a szak­emberek elmondták: az iparban az utóbbi 30 évben kialakult az üzemorvosi há­lózat, az üzemorvosok meg­találták helyüket, szerepü­ket az egészségvédelemben, A gazdasági vezetőkkel együtt szervezettem munkál­kodnak azért, hogy védjék a dolgozók egészségét, csök­kentsék, illetve megszüntes­sék a munkahelyi ártalma­kat, mint például a zajt, a vibrációt, a vegyi anyagok egészséget károsító hatásait. Egyre több felderítő, szűrő­vizsgálatot végeznek, hogy idejében felismerjék a fog­lalkozási betegségeket. A Csepel Autógyárban például megvizsgálták a 40 évnél idősebb dolgozók egészségi állapotát, a Tiszai Vegyi Kombinát festékgyárában az oldószerrel dolgozók vérké­pét elemezték, a Ganz Má- vag üzemeiben a munkások hallását mérték. Egyre több a megelőző­vizsgálat a mezőgazdaság­ban is. Itt azonban — mi­ként az előadók rámutattak — az üzemorvosi ellátás csupán a 60-as években kezdődött, nem olyan szer­vezett, mint az iparban, bár a nagyüzemi gazdaságok létrejötte, a termelés gépe­sítése, a kemizálás megkö­veteli azt. A szakemberek elmondták, hogy országszer­te tanulmányozzák: miként lehetne megszervezni az ál­lami gazdaságokban, terme­lőszövetkezetekben is a megfelelő üzemegészségügy i ellátást. * Pályakezdők vallomásai Meghálálni a bizalmat...

Next

/
Oldalképek
Tartalom