Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-19 / 220. szám
3. NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 19., vasárnap Már ügyelünk a részletekre is... avagy: mit takarnak a szép ruhák? Ha valaki ebben a sokadaiomban el akar igazodni, a tájékoztató mappa mellett szüksége van valamiféle rendszerező listára is. De ezt még a látogatás előtt ajánlatos áttanulmányozni, mert a helyszínen nemigen lesz rá mód, a sok egyéb látnivaló miatt, lehát a lista. Szeptember 26-ig tart nyitva az idei őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. A fogyasztási javakat tizenkét árucsoportba rendszerezték, 1678 hazai és külföldi kiállító mutatja be portékáját, hatvannégy és tél ezer négyzetméteren. Az „expo”-k között ezenkívül ott van még a nemzetközi kereskedelemtechnikai és vendéglátóipari L kiállítás, a nemzetközi környezetvédelmi kiállítás és az oktatási eszközök szintén nemzetközi bemutatója. Aki se venni, se eladni nem akar, az is jól szórakozhat. Szépségsziget és búvárbemutató, hőlégballon és lovasparádé vonzza a bámészkodókat. A zajtól fáradt látogatónak csendes képtárban pihentetőül modern képzőművészetünk kínál felüdülést. A szikkadt torkúak hazafelé menet kis hordó sört kaphatnak a hónuk alá. Osztrák cég hozta, az árát tessék kitalálni (plusz a hordó csapja!). Maneken-arcok fent... és lent A gyöngyösiek vásárdíjas utazóruhája... .. .és a parádiak festett üveglámpája A hajtogatás is számít A vásáron divatbemutatókban szünet nélkül gyönyörködhet az, akit a divat érdekel. A ruhaköltemények jó része természetesen sejtetni igyekszik, amit éppenséggel eltakar. Vagyis a célja: érdeklődést kelteni a tartalom iránt. S ez a szándéka az egész bemutatónak is. A kiállítók egymással versenyeznek, hogy a figyelmet magukra tereljék. Méltó színvonalon teszik ezt, a feladathoz igencsak alkalmas környezetben. De maradjunk a ruháknál. A 40 vásárdíj közül az egyikkel megyénk vállalata büszkélkedhet, illő tehát vele kezdeni a beszámolót. A Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat utazóknak szánt női ruhakollekciója kapta ezt a szép elismerést. Szoknya, mellény, pelerin: ízléses, kényelmes viselet első látásra is. Az utazásnál szántén nem elhanyagolható előnye, hogy szabása révén könnyű összehajtogatni és kis helyen elfér. Itt valóban ügyeltek a részletekre... Katona Béla igazgató, mikor az értékesítés lehetőségei felől érdeklődtünk, gyorsan megkopogtatta alulról az asztallapot: — Októberben az NSZK- ba, Dániába visszük ruháinkat, valószínű, tovább bővülhet a tőkés piac is. Jövőre már az össztermelés felét akarjuk exportálni, s nem elsősorban bérmunkát, hanem hazai alapanyagból, itthon tervezett, saját kollekciókat. A textil-nagykereskedelmi vállalattal pedig megállapodtunk, hogyÉszak- Magyarországon is értékesítjük a díjazott együttest. Íme egy kisvállalat szű- kebb hazánkból. Lehetőségeit életrevalóan kihasználja, s a gyorsan változó divathoz még gyorsabban alkalmazkodik. Jó példa. Kitörés az üvegpiacon Kétségtelen, a lehetőségekből sem adódik egyformán. Az önállósága első lépéseit próbálgató Parádi Üveggyár jórészt rajta kívül álló okok miatt az idén nehéz helyzetbe került az exportpiacon. Pedig a kristály-, csiszoltüveg-szépsé- gekből általában mindig több utazott a határokon túlra, mint amennyi itthon maradt. Szemet gyönyörköd te tőén gazdag most a parádiak kiállítása. A választék útkeresésről, új törekvésekről is tanúskodik. — Festett üveg: ez, amivel itthon és külföldön is hódítani akarunk, kitömi a mostani körből — kalauzol Első József igazgató. Mégpedig például úgy, hogy az itt kiállított lámpákat teljesen készre szerelten visszük piacra. Meg akarjuk menteni a Párádon hagyományos üvegfestést, és egyúttal modernizálni a részben elöregedett technikánkat. Hazai piac? Eddig az volt a szemlélet, hogy ami nem sikerült olyan szépen, az maradt itthon. Ez már nem tartható. Kutatnunk kell, mit igényelnek a hazai vevők, s ha mondjuk más színt kedvelnek, akkor azt festjük az üvegre. Ugyanolyan minőségben. Exportérdekeink miatt is. Bútorban ugyancsak lenyűgöző a kínálat. A hazai és külföldi vállalatok, szövetkezetek valóban nagy versenyben állnak a vevők kegyeiért. Árakról most ne beszéljünk, nyilván egyszer az árakra is hat majd a verseny. Kiállítanak természetesen megyebeli vállalataink is. A Budapesti Bútoripari Vállalat standján az egriek fe- nyőszékekkel, konyha-, ebédlőberendezéssel. Hagyományos helyén, de bővítve a kiállítóteret, ott az Agria Bútorgyár. Elegánsan berendezett szobák, sarokgarnitúrák, szekrénysorok, ülőbútor bőrkárpittal. A lak- berendezés teljes, ami szintén mutatja a vállalatok együttműködését: hiszen a csillárnak illeszkednie kell a bútorok stílusához, s a romhányi csempékkel borított asztal is figyelemre méltó. Ez utóbbit persze elsősorban külföldre szánják. Igen, a külföld. A partner külkereskedelmi vállalat vezetőjével éppen hogy elkerültük egymást az Agria kiállításán. Ilyenkor is sok az elintézni-, megbeszélnivaló, Máté Ernő igazgató az ajánlatok sorsáról akart mielőbb tudni: Angliában, Dániában, Hollandiában, az NSZK-ban, lzlandon, Ausztriában, Svédországban bírálják, bírálgatják a termékeiket. — Több lábon kell állnunk, hogy talpon maradjunk — magyarázta az igazgató. — A bemutatón is ott vannak a szállodaberendezéseink, részt veszünk a soproni Lővér Szálló és a Bástya Szálló felszerelésében. Ott vagyunk az Operaház felújításánál és néhány hét múlva bemutatkozunk az NSZK-ban, a Phillips cég kiállításán is. A Szabolcs megyei építők arab országokban, lakásokon dolgoznak. Együtt akarunk működni velük a lakások berendezésénél. Hívhatjuk ezt több lábon állásnak, vagy megosztott figyelemnek. A lényeg, hogy eredménye legyen. Nem csak futottak még... Kezdhettük volna a felsorolást legekkel is, hiszen akkor lenne különleges ez a vásár, ha nem döntene évről évre rekordokat. A bemutatkozó 41 ország között sok van, amelyik először vállalkozott kiállításra. Heves megyéből is több jelentkezőt írhattunk össze A vásár bővelkedik reklámötletekben. Ilyen a bablabdák Az Agrla szállodabútora nemes egyszerűségével aratott sikert bemutatója (Fotó: Kőhidi Imre) most, mint a korábbi esztendőkben. Legföljebb nem önálló kiállítóként, hanem valamiféle egyesülés, társulás tagjaként, de jó néhány szövetkezet, ismerős vállalat nevével találkozhattunk a termékek alatt. Műanyagfeldolgozó Szövetkezet Selypről, az Igri Ruhaipari Szövetkezet és Cipőipari Szövetkezet, a GYÖNGYSZÖV Áfész, a Hatvani Konzervgyár, az érc- és ásványbányák egri üzeme is ott szerepel a sorban, s egyáltalán nem úgy, hogy csak egy szóval elintézhetnénk: ök is futottak még... Az Egri Dohánygyár szintén ott van néhány figyelemre méltó cigarettaújdonságával. Gyönyörködni lehet a Hevesi Háziipari Szövetkezet hímzéseiben, elhozta újdonságait a megyei sütőipari vállalat is. Az élelmiszeripar pavilonjában éppen az ajtóval szemközt hívja fel magára a figyelmet a borkombinát bemutatója. A hazai fogyasztó — feltehetően több százezren nézik meg ezt a kiállítás- eldorádót —, természetesen arra kíváncsi, mikor és mennyiért vehet majd ezekből az üzletekben is. Mondhatnánk bírálatképpen, miért a sok fölirat: „Exportra ajánlva", hiszen bizony a nagyszerű iskolatáskákból például a magyar srácóknak is jól jött volna némelyik az iskolakezdéshez. De tudomásul kell vennünk, fontos a népgazdasági érdek. Sőt, nemcsak fontos, kényszerít is. Maradjunk hát Llppai János 1674-ben kiadott kalendáriumában olvasható szeptemberi tanácsainál (ezt is a vásáron osztogatják): „Almát, körtét, egyéb tartani- való gyümölcsöt leszedni. A vízi madarakat puskával lehet lőni a konyhának.” Két vadászat között érdemes elmenni a BNV-re is... Hekeli Sándor * „EXPO” minden mennyiség bi Vajon milyen lehet a színvonal — onnan? A borkombinát standján: a bőség kosora
