Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-19 / 220. szám

3. NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 19., vasárnap Már ügyelünk a részletekre is... avagy: mit takarnak a szép ruhák? Ha valaki ebben a sokadaiomban el akar igazodni, a tájékoztató mappa mellett szük­sége van valamiféle rendszerező listára is. De ezt még a látogatás előtt ajánlatos áttanulmányozni, mert a helyszínen nemigen lesz rá mód, a sok egyéb látnivaló miatt, lehát a lista. Szeptember 26-ig tart nyitva az idei őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. A fogyasztási javakat tizenkét árucsoportba rendszerezték, 1678 hazai és külföldi ki­állító mutatja be portékáját, hatvannégy és tél ezer négyzetméteren. Az „expo”-k kö­zött ezenkívül ott van még a nemzetközi kereskedelemtechnikai és vendéglátóipari L kiállítás, a nemzetközi környezetvédelmi kiállítás és az oktatási eszközök szintén nemzetközi bemutatója. Aki se venni, se eladni nem akar, az is jól szórakozhat. Szépségsziget és búvárbemu­tató, hőlégballon és lovasparádé vonzza a bámészkodókat. A zajtól fáradt látogatónak csendes képtárban pihentetőül modern képzőművészetünk kínál felüdülést. A szik­kadt torkúak hazafelé menet kis hordó sört kaphatnak a hónuk alá. Osztrák cég hozta, az árát tessék kitalálni (plusz a hordó csapja!). Maneken-arcok fent... és lent A gyöngyösiek vásárdíjas utazóruhája... .. .és a parádiak festett üveglámpája A hajtogatás is számít A vásáron divatbemuta­tókban szünet nélkül gyö­nyörködhet az, akit a divat érdekel. A ruhaköltemények jó része természetesen sej­tetni igyekszik, amit éppen­séggel eltakar. Vagyis a célja: érdeklődést kelteni a tartalom iránt. S ez a szán­déka az egész bemutatónak is. A kiállítók egymással versenyeznek, hogy a fi­gyelmet magukra tereljék. Méltó színvonalon teszik ezt, a feladathoz igencsak alkal­mas környezetben. De maradjunk a ruháknál. A 40 vásárdíj közül az egyikkel megyénk vállalata büszkélkedhet, illő tehát vele kezdeni a beszámolót. A Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat utazóknak szánt női ruhakollekciója kapta ezt a szép elismerést. Szoknya, mellény, pelerin: ízléses, kényelmes viselet első látásra is. Az utazásnál szántén nem elhanyagolható előnye, hogy szabása révén könnyű összehajtogatni és kis helyen elfér. Itt való­ban ügyeltek a részletekre... Katona Béla igazgató, mi­kor az értékesítés lehetősé­gei felől érdeklődtünk, gyor­san megkopogtatta alulról az asztallapot: — Októberben az NSZK- ba, Dániába visszük ruhá­inkat, valószínű, tovább bő­vülhet a tőkés piac is. Jö­vőre már az össztermelés felét akarjuk exportálni, s nem elsősorban bérmunkát, hanem hazai alapanyagból, itthon tervezett, saját kollek­ciókat. A textil-nagykeres­kedelmi vállalattal pedig megállapodtunk, hogyÉszak- Magyarországon is értéke­sítjük a díjazott együttest. Íme egy kisvállalat szű- kebb hazánkból. Lehetősé­geit életrevalóan kihasznál­ja, s a gyorsan változó di­vathoz még gyorsabban al­kalmazkodik. Jó példa. Kitörés az üvegpiacon Kétségtelen, a lehetősé­gekből sem adódik egyfor­mán. Az önállósága első lé­péseit próbálgató Parádi Üveggyár jórészt rajta kí­vül álló okok miatt az idén nehéz helyzetbe került az exportpiacon. Pedig a kris­tály-, csiszoltüveg-szépsé- gekből általában mindig több utazott a határokon túlra, mint amennyi itthon maradt. Szemet gyönyör­köd te tőén gazdag most a pa­rádiak kiállítása. A válasz­ték útkeresésről, új törekvé­sekről is tanúskodik. — Festett üveg: ez, amivel itthon és külföldön is hódí­tani akarunk, kitömi a mos­tani körből — kalauzol Első József igazgató. Mégpedig például úgy, hogy az itt kiállított lámpákat teljesen készre szerelten visszük piacra. Meg akarjuk mente­ni a Párádon hagyományos üvegfestést, és egyúttal mo­dernizálni a részben elöre­gedett technikánkat. Hazai piac? Eddig az volt a szem­lélet, hogy ami nem sikerült olyan szépen, az maradt itt­hon. Ez már nem tartható. Kutatnunk kell, mit igényel­nek a hazai vevők, s ha mondjuk más színt kedvel­nek, akkor azt festjük az üvegre. Ugyanolyan minő­ségben. Exportérdekeink miatt is. Bútorban ugyancsak le­nyűgöző a kínálat. A hazai és külföldi vállalatok, szö­vetkezetek valóban nagy versenyben állnak a vevők kegyeiért. Árakról most ne beszéljünk, nyilván egyszer az árakra is hat majd a verseny. Kiállítanak természetesen megyebeli vállalataink is. A Budapesti Bútoripari Válla­lat standján az egriek fe- nyőszékekkel, konyha-, ebédlőberendezéssel. Hagyo­mányos helyén, de bővítve a kiállítóteret, ott az Agria Bútorgyár. Elegánsan beren­dezett szobák, sarokgarni­túrák, szekrénysorok, ülő­bútor bőrkárpittal. A lak- berendezés teljes, ami szin­tén mutatja a vállalatok együttműködését: hiszen a csillárnak illeszkednie kell a bútorok stílusához, s a romhányi csempékkel borí­tott asztal is figyelemre méltó. Ez utóbbit persze el­sősorban külföldre szánják. Igen, a külföld. A partner külkereskedelmi vállalat ve­zetőjével éppen hogy elke­rültük egymást az Agria kiállításán. Ilyenkor is sok az elintézni-, megbeszélni­való, Máté Ernő igazgató az ajánlatok sorsáról akart mi­előbb tudni: Angliában, Dá­niában, Hollandiában, az NSZK-ban, lzlandon, Auszt­riában, Svédországban bí­rálják, bírálgatják a termé­keiket. — Több lábon kell áll­nunk, hogy talpon marad­junk — magyarázta az igaz­gató. — A bemutatón is ott vannak a szállodaberende­zéseink, részt veszünk a sop­roni Lővér Szálló és a Bás­tya Szálló felszerelésében. Ott vagyunk az Operaház felújításánál és néhány hét múlva bemutatkozunk az NSZK-ban, a Phillips cég kiállításán is. A Szabolcs megyei építők arab orszá­gokban, lakásokon dolgoz­nak. Együtt akarunk mű­ködni velük a lakások be­rendezésénél. Hívhatjuk ezt több lábon állásnak, vagy megosztott figyelemnek. A lényeg, hogy eredménye legyen. Nem csak futottak még... Kezdhettük volna a fel­sorolást legekkel is, hiszen akkor lenne különleges ez a vásár, ha nem döntene évről évre rekordokat. A bemutatkozó 41 ország kö­zött sok van, amelyik elő­ször vállalkozott kiállításra. Heves megyéből is több je­lentkezőt írhattunk össze A vásár bővelkedik reklámötletekben. Ilyen a bablabdák Az Agrla szállodabútora nemes egyszerűségével aratott sikert bemutatója (Fotó: Kőhidi Imre) most, mint a korábbi esz­tendőkben. Legföljebb nem önálló kiállítóként, hanem valamiféle egyesülés, társu­lás tagjaként, de jó néhány szövetkezet, ismerős válla­lat nevével találkozhattunk a termékek alatt. Műanyag­feldolgozó Szövetkezet Selyp­ről, az Igri Ruhaipari Szö­vetkezet és Cipőipari Szö­vetkezet, a GYÖNGYSZÖV Áfész, a Hatvani Konzerv­gyár, az érc- és ásványbá­nyák egri üzeme is ott sze­repel a sorban, s egyáltalán nem úgy, hogy csak egy szó­val elintézhetnénk: ök is futottak még... Az Egri Dohánygyár szintén ott van néhány figyelemre méltó cigarettaújdonságával. Gyö­nyörködni lehet a Hevesi Háziipari Szövetkezet hím­zéseiben, elhozta újdonságait a megyei sütőipari vállalat is. Az élelmiszeripar pavi­lonjában éppen az ajtóval szemközt hívja fel magára a figyelmet a borkombinát bemutatója. A hazai fogyasztó — fel­tehetően több százezren né­zik meg ezt a kiállítás- eldorádót —, természetesen arra kíváncsi, mikor és mennyiért vehet majd ezek­ből az üzletekben is. Mond­hatnánk bírálatképpen, mi­ért a sok fölirat: „Exportra ajánlva", hiszen bizony a nagyszerű iskolatáskákból például a magyar srácóknak is jól jött volna némelyik az iskolakezdéshez. De tudomá­sul kell vennünk, fontos a népgazdasági érdek. Sőt, nemcsak fontos, kénysze­rít is. Maradjunk hát Llppai Já­nos 1674-ben kiadott kalen­dáriumában olvasható szep­temberi tanácsainál (ezt is a vásáron osztogatják): „Al­mát, körtét, egyéb tartani- való gyümölcsöt leszedni. A vízi madarakat puskával le­het lőni a konyhának.” Két vadászat között érdemes el­menni a BNV-re is... Hekeli Sándor * „EXPO” minden mennyiség bi Vajon milyen lehet a szín­vonal — onnan? A borkombinát standján: a bőség kosora

Next

/
Oldalképek
Tartalom