Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 18., szombat A mátrai gyógyhelyek alapításának jubileuma alkalmából már olvashattak az elmúlt napokban is az ott folyó gyógyító munkáról. Ehhez kapcsolódik a tudomány világából gyűjtött mai válogatásunk. Szólunk a tüdőgyógyászatban végzett kutatásokról és egyéb, az orvosi munkát segítő újdonságokról. összeállította: HEKELI SÁNDOR Segítség a vakoknak A testi fogyatékosságok közül súlyos és gyakori a vakság, amely alatt a látóképesség átmeneti vagy végleges hiányát értjük, a szem különböző részeinek kóros elváltozása következtében. Tudományos értelemben az a vak, akinek a szemében nincs fényérzés, gyakorlati értelemben pedig az, aki közvetlen környezetében sem tud tájékozódni. Ezt úgy számítják, hogy a beteg egyik szemével sem tudja egy méter távolságból a kéz felmutatott ujjait megszámolni. Látási képességét elvesztheti az egyik vagy mindkét szem. Az egész világon kb. 4 millió vak él. A vakság nem jelent teljes munkaképtelenséget, mivel sokféle olyan foglalkozási ág van, amelyekre vakokat is meg lehet tanítani: olvasás a Braille-féle írás segítségével, gépírás, Brail- le-rendszerű írógépek használata, kosárfonás, kefekötés, zene, zongorahangolás, masz- szírozás és esetleg gyárakban gépi munka, telefonközponti szolgálat, stb. A vakok nagy száma is indokolja, hogy a világon sokfelé igyekeznek számukra segédeszközöket szerkeszteni és gyártani. A Litvániai Vakok Társaságának kísérleti gyárában például tájékoztató készüléket fejlesztettek ki. A készülék elvét a természettől, pontosabban a denevérektől lesték eL' A készülék „lelke” az ún. akusztikus fényszóró, tehát hallhatatlan ultrahangot kibocsátó sugárforrás és egy, az esetleges reflektált sugarat felfogó érzékelő. Mindkettőt a vak a mellkasán hordja, kis tokban. Hozzátartozik még egy transzformáló berendezés, amely az ultrahangot hallható hanggá alakítja át. Valahányszor a vak útjába valamilyen akadály kerül, a reflektált sugarak hallható, figyelmeztető hangot adnak. Minél közelebb van az akadály, annál mélyebb a hang. A vak tehát nemcsak az útjában lévő tárgyról, hanem — kellő gyakorlattal — annak távolságáról is tud tájékozódni. A készülék más hangot ad az álló és mást a mozgó tárgyakról, mást a sima és mást a durva felületekről. Az NSZK-ban az AEG Telefunken-cégnél pedig egészen új típusú olvasókészüléket szerkesztettek. A képen látható műszer a könyvek vagy egyoldalas szövegek betűit Braille-je- lekké alakítja át, amelyeket a vakok ujjheggyel tapintanak ki. (MTI Külföldi Kép- szolgálat — KS) ,,Járulékos tápanyagok” A vitaminkutatás A múlt század végén a táplálikozástudománnyal foglalkozó orvosok — élettani kísérletek alapján — pontosan ismerték és meghatározták a tápanyagok értékét, megállapították csoportjait (zsírok, szénhidrátok és fehérjék), bár pontos magyarázatot nem tudtak adni a táplálkozás és a betegség összefüggéseire. Így például nem találtak magyarázatot a skorbutra: a hosszú tengeri utakon lévők gyorsan kigyógyultak belőle, ha friss húst, gyümölcsöt és zöldséget fogyasztottak. * A hiányzó láncszem A hiányzó láncszem meghatározását Christian Eijk- man (1858—1930) holland orvos, későbbi utrechti egyetemi tanár kísérelte meg. A gyarmati szolgálatot teljesítő Eijkmant 1896-ban beválasztották abba a bizottságba, amely Holland—Indiában a beri-beri betegséget tanulmányozta. E súlyos kór rengeteg problémát okozott, és lázasan keresték kórokozóját. Többen — éppen a bakteriológiai felvirágzásának kezdetén — vírusra gyanakodtak, és Eijkman is, olfci különben kiváló bakteriológus volt, osztozott ebben a feltevésben. A véletlen ingatta meg a hitében: az egyik fogház udvarán a beri-beri- ben megbetegedettekhez hasonlóan dülöngélő tyúkokat látott, és e véletlen folytán kezdett el más irányban kutatni. Ugyanis a fogház orvosaként számos beri-beris- fegyencet gyógyított, és világosan állt előtte, hogy betegei és a dülöngélő tyúkok között valami összefüggésnek kell lennie. Hamarosan. megállapította, hogy a rabok és a tyúkok hántolt rizst fogyasztottak . Felismerte, hogy a többi börtönben, ahol nem ettek hántolt rizst, ott nem tapasztalták a betegséget. Megfigyeléseit 1897-ben az egyik orvosi folyóiratban közölte, ami nem váltott ki különösebb érdeklődést a szakmai körökben. Feltevése szerint a rizs lehántolt hártyája olyan anyagot tartalmaz. amelynek hiánya a kizárólag rizzsel táplálkozók körében igen súlyos következményekkel jár. Eijkman közleménye már a feledésbe merült, amikor egy fiatal lengyel orvos, Kazimierz Funk (1884—1968), későbbi New York-i egyetemi tanár, megtalálta az elfeledett holland orvos közleményét, és talán érdekességből hasonló kísérleteket végzett galambokon, majd a riizs hártyájából kivonta azt az anyagot, amelynek létezését Eijkman feltételezte, így igazolta annak igazát, és ezt az anyagot vitaminnak nevezte el. Funk kísérleteit 1911— 1914 között végezte, abban az időben, amikor Camb- ridge-iban Frederick Goiv- land Hopkins (1861—1947) angol biokémikus is hasonló állatkísérleteket végzett — az általa „járulékos tápanyagnak” nevezett — ismeretlen anyagok kimutatására. A hővel és más hatásokkal kapcsolatos tulajdonságaikat kutatta, ami nemcsak az elmélet, hanem a mindennapi élet számára is igen lénye- gies volt. Megfigyeléseit 1912-ben publikálta, amelyek óriási sikert arattak, hiszen bebizonyította1, hogy a „járulékos tápanyagok” — csak később vette át a vitamin kifejezést — nem a szervezetben termelődnek, hanem a táplálékkal kerülnek az emberi szervezetbe, de hiányuk rendkívül kóros. VizsSzázadunk nagy orvosi felfedezései A tuberkulinpróba Amikor száz esztendeje, 1882 januárjában Robert Koch Berliniben bejelentette a gümőkórbacilus felfedezését,, mindenki gyors eredményeket várt a rettegett betegség elleni küzdelemben. Előállították a itu- berkulint a gümőkórbaci- lusból kivont mérget, és megkezdték a betegek kezelését Ez volt az első katasztrófa e területen, hiszen nem tudták még a tuberku- lint úgy kezelni, hogy az erős méregből valóban gyógyszer legyen, így számos ember halálát okozták. Űj módszereket, új diagnosztikai eljárásokat kellett kidolgozni, hogy az egészségeseket elkülönítsék a betegektől, illetve a betegség első szakaszait pontosan meghatározhassák. A századfordulón már ismerték, sőt az orvostudomány alkalmazta is a röntgensugarait, és -készüléket, viszont költséges volté miatt alkalmazása nem vált általános> gyakorlattá. Olyan módszert kerestek, amit bárhol és bármilyen körülmények között alkalmazhattak, pontos képet nyújtott a betegség jelenlétéről, vagy .bebizonyította a vizsgált személy egészségét. Főleg a gyermekeknél volt ez lényeges, hiszen a gümőkór szempontjából a legvédtelenebbeknek számítottak. E módszert Clemens Pirquet (1874—1929) bécsi gyermekgyógyász dolgozta ki, aki éppen 75 éve tette közzé a később nevéről elnevezett eljárást, amely az egyetlen napjainkig megmaradt módszer a gümőkór elleni küzdelem első szakaszéiból. Amikor Pirquet 1907 júniusában nyilvánosságra hozta tuberkulinreakicióját, jelentős mértékben segítette elő a tbc elleni küzdelem felgyorsulását. Pirquet ekkor már jelentős allergiakutatónak számított, akinek a nevéhez fűződik a szérum- betegségek első részletes leírása is. Valójában ez vitte közelebb a tuberkulinpróba -módszerének kidolgozáséhoz. Ugyanis a bacilusok saját anyagcserével rendelkeznek, és mérgező végtermékeik ellen az emberi szervezet védekezik. A baci- lusmérgek — antigének — ellen az emberi szervezet antitesteket termel, amelyek tevékenysége fokozott mértékben növekszik az újabb -gümőkóros bacilusok megjelenésével. Ennek ismeretében Pirquet a feltehetően gümókónban szenvedő gyermekek karját két-három centiméteres távolságban két egészen felületi karcolást ejtett és ezekbe egy csepp tuberkulint cseppentett. Azt várta, -hogy a gü- mőkóros gyermekeknél — az előbbi okok miatt — bőrreakció lép fel, míg az egészségeseknél nem. Feltételezése igazolódott, két nap múlva a gümőkóros. gyermekeknél a tuberkulinnal bedörzsölt karcolás bepirosodott, bőnreakció lépett fel. Ez a módszer csak gyermekeknél volt alkalmazható, hiszen a felnőttek életük során úgyszólván kivétel nélkül valamilyen formában kapcsolatba kerültek a tbc-badlusokkal, ezért náluk a próba ellentétes eredményt hozna. A próbát azóta is eredeti formájában vagy némileg módosítva alkalmazzák, kifogástalan eljárásnak bizonyul annak megállapítására, hogy az adott időben a gyermek rendelkezik-e gümőkóros fertőzéssel vagy sem. Ez a módszer távlatokat -nyitott a gyermékek gümőkóros megbetegedésének megakadályozása területén. Pirquet későbbi munkássága során kóm-utaitta, hogy a rossz -táplálkozásnak fonA VOLÁN 4. SZ. VÁLLALAT bérbe ad ZIL 5 tonnás, billenős és 6 tonnás fixplatós gépkocsikat állami vállalatoknak, szövetkezeteknek és iparengedéllyel rendelkező magánszemélyek részére. Szerződés köthető 5-10 napra vagy hosszabb időszakra is. A bérbe adás feltételéiről és díjtételeiről felvilágosítást ad a vállalat teherforgalmi és kereskedelmi osztálya személyes megkeresés esetén vagy telefonon: 10-122/52-es melléken. kezdete gálatainak másik iránya az élelmiszerkutatás volt, bebizonyította^ hogy a szakszerűtlen kezelés a tápanyagokat megfosztja e fontos anyagoktól. Megosztott Nobel-díj Hopkins közleménye nyomán vált ismertté Eijkman -neve is, a világ megismerhette az ismeretlen- holland kísérleteit és zseniális megfigyeléseit. Eijkman igazát bebizonyítani is kellett, amelynek nyomán 1929-ben együtt kapták meg a Nobel- díjat Ez igazságos volt, hiszen a felfedező és a bizonyító kutató között lényeges különbséget nem lehetett tenni. Az Eijkman által felfedezett anyag a B-vita- minok csoportjába tartozott, míg Hopkins a későbbiekben azon vitamin-csoportokkal foglalkozott, amelyek az emberi és állati szervezet normális növekedését és működését biztosították. Végső célja az A-vitamin tisztázása lett. amely a növekedést szabályozza és befolyásolja. Kiindulópontja az Eijkman-féle B-vitamin volt, de hamarosan rájött, hogy a vitaminok esetében •nem egyetlen anyaggal, hanem- az anyagok egész csoportjával áll szemben. Ezért a vitaminokat betűvel és az ezek mellé tett számi ndex- szel jelölte. Az Eijkman- és Hopkins nyomdokain járók a vitaminok egész rendszerét térképezték fel, így George Wipple a B12, Szent-Györgyi Albert — 1937-ben ezért Nobel-díjban részesült — a C-vitamint fedezte fel, de a D-, a H-, a K- vitamincsoportok meghatározásai is az orvostörténelem egy-egy fejezetét jelentik, hatásuk és jelentőségük szinte beláthatatlan jelentőséggel rendelkezik a gyógyászat területén. tos szerepe van a tbc kialakulásában, és optimális táplálkozási rendszert dolgozott ki. Baltimoorban, Breslauban, később Becsben volt a gyermekgyógyászat professzora, fontos tisztséget .töltött be az orvosi közéletben. Elnöke lett az első világháborúban létrehozott Osztrák Népegészségügyi Tanácsnak, egyik szervezője volt a Nemzetközi Gyermeksegély mozgalomnak. Ez utóbbi szervezet célul tűzte ki — többek között — a tbc-elle- ini küzdelem világméretű megszervezését, nemzetközi pénzalapot létesített gyermekintézmények és kórházak felállítására. Pirquet nagy tekintélynek örvendett hazája határain túl is s ennek köszönhetően egyik szervezője lett az első világháború alatt felbomlott nemzetközi tudományos kapcsolatok helyreállításának. E tevékenységéért több ország akadémiája és szakmai társasága tagjai sorába- választatta, s magas tudományos kitüntetésekkel ismerték el tevékenységét. Kaprcmczay Károly dr. Korán megszakadt terhesség Régóta, ismert tény, hogy számos terhesség már a fogamzás után néhány nappal vagy héttel véget ér. A terhességnek e korai, önmagától keletkező megszakadásával valószínűleg elsősorban olyan embriók iktatódnak ki, melyek valamilyen fejlődési rendellenességben szenvednek. Mivel a terhesek ezekből az abortuszokból sokat észre sem vesznek, gyakoriságukról- nincsenek megbízható adataink. Némelyek feltételezik, hogy az embriók 70 százaléka elvetél. Az immunológiai mérési eljárások fejlődése révén lehetővé vált, hogy a vizeletben már a terhesség kezdetekor kimutassák a méhlepény termelte choriongona- dotrop hormont. A londoni Szent Bertalan Kórházban 197 nőn, akik abbahagyták a fogamzásgátló szerek szedését és gyermeket kívántak, rendszeresen mérték e hormon töménységét. Megállapították, hogy 152 terhesség következett be, de csak 87 magzat (57 százalék) élte túl a terhesség huszadik hetét. A terhességek 43 százaléka tehát idő előtt ért véget! A nők 33 százaléka észre sem vette, hogy átmenetileg terhes volt, ezt kizárólag a hormonvizsgálat fedte föl. A többi esetben egyéb klinikai és biokémiai jelei is voltak a többnyire vetéléssel végződő terhességnek. Közvetlenül ható D-vitamin A D-vitamin teszi lehetővé, hogy a táplálékkal felvett kalcium a vérpályába jusson. Gyógyításra 'többnyire a D-pvitamint alkalmazzák. A kalciumfelvétel növekedése csak 24 órával a vitamin bevételé után következik be ezért a D3-at csupán a tulajdonképpeni hatóanyagok előfokozatának tartották. A Kaliforniai Egyetem egyik munkatársa — e hatóanyag utáni kutatásai során — nemrégiben különböző állatok bélnyálkahártyájában a Dpvitaminhoz hasonló anyagot talált. Ez az anyag, amelynek kémiai szervezete még nem ismeretes, radioaktív D3-vitamin etetése után 24 órával bőségesen található például a csibék vérében és bélnyálkahártyájában. Ez azt bizonyítja, hogy a Dpvitamin átalakulási termékéről van szó. Ha ezzel az — állatokból kivont — anyaggal csibéket etetnek, a maximális kalciumfelvétel négyszer akkora, és már 9 óra múlva bekövetkezik. A legnagyobb valószínűség szerint a D-vi- tamin régóta keresett közvetlenül ható formájáról van szó. A közönséges, kizárólag D-vitaminhiány okozta angolkór kezeléséhez és megelőzéséhez felesleges a gyorsan és erősen ható készítmény, sőt nem is kívánatos. Van azonban az angolkórnak egy formája, amely D-vita- minra nem reagál. Ebben az esetben minden bizonnyal segíteni lehetne a betegen, ha a végterméket juttatnák a szervezetébe. Andornaktálya 118. sz. vegyes boltunkba szakképzett vezetőt és helyettest keresünk. Bérezés kollektív szerződés szerint. Jelentkezés: áfész központi iroda , (hálózatirányítási osztály), Eger, Knézich K. u. 2.
