Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-18 / 219. szám

4.

\

NÉPÚJSÁG, 1982.‘szeptember 18., szombat

Felkészült nevelők, színvonalas képzés

Beszélgetés az egri főiskola jubileumáról

Szeptember 6-án kezdődött az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola harmincötödik, azaz jubileumi tanéve. Az évforduló ,— többek között — arra is jó, hogy az érintettek visszapillantsanak, s felmérjék az elmúlt öt év során megtett út sikereit és gondjait. Erről beszélgetett munkatársunk, dr. Szűcs László kandidátussal, a felsőoktatási intézmény főigazgatójával.

mennyi hallgató számára köFotó: Szántó György

Örvendetes fejlődés

— Az utóbbi fél évtizedben örvendetes fellendülés bontakozott fel. Miként lehetne ezt kifejező adalékokkal szemléltetni?

— A hallgatók száma mintegy 15 százalékkal emelkedett, méghozzá 1200- ról 1360-ra. Az egykori 160 oktató helyett most 200-an tevékenykednek a különböző tanszékekéin. Arról is jó érzés szólni, hogy felpezsdült a tudományos kutatási kedv. Erre utal — többek között — az, hogy évente mintegy négyszáz publikációval jelentkeztek kollégáim. A népies gárdából heten szereztek kandidátusi fokozatot Egyébként az elöbbre- lépés számos mozzanatát említhetem. Zárt láncú tóvébe- rendezést kapott a 2-es és a 4-es számú gyakorló iskolánk, valamint az anyaintézmény. Ez lehetővé tette a metodikai jellegű filmek készítését. Nem kell bizonygatnom, milyen hatékonyan segítik. ezek a leendő pedagó- gusok felkészítését. Űj szakok indultak: ilyen volt a népművelés, a magyar, a matematikával, a biológiával, a fizikával párosított technika. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy néhány ilyen jellegű vállalkozás nem lett életképes. Vonatkozik e2a pedagógia—biológiára, a népműveléshez társított kémiára és énekre. Űj tárgyak léptek be. Valatelező az állampolgári es a jogi ismereteik anyagának elsajátítása. Speciálkollégium keretében közlekedési szak- referenseket és oktatástechnológusokat adunk az általános iskoláknak. t

— Hallhatnánk részletesebben az oktatás tárgyi feltételeinek alakulásáról?

r— Ebben az időszakiban vehették birtokba a fiatalok a Kun Béla nevét képviselő új kollégiumot, a fedett sportcsarnokot, s öt különböző pályát. Igaz az A.1- magyar-dombról hiányzik még szociális rész, de hát ennek kivitelezésére nincs pénz. Némi vigaszként halt az, hogy itt létesül még egy futballpálya. 4-es számú gyakorlóiskolánk ebben a periódusban kapott nyolc tantermes új szárnyait Ennek ellenére nem szűnt meg a zsúfoltság, épp ezért a 6- os számú Általános Iskolával vettük fel1 a kapcsolatot: az itteni nevelők 6—8 kiképzési csoport felkészítését segítik. Két tagozatunk

— a csepeli és a budapesti SZOT-iskola — tovább terebélyesedett. Az előbbi főiskolai méretűvé nőtt, hiszen 800 tanánjelölttej nyolcvan pedagógus. foglalkozik. Elégedettséggel tölt el az, hogy segíthettük a rajtot, szolgálhattuk a kibontakozást hozzájárulhattunk a hamarosan bekövetkező önállósodáshoz, különváláshoz. Erre szükség is van, mert az egri irányítás egyre több bonyodalmat okoz mindkét fél számára. Mellesleg, ha az összlétszámot vesszük, akkor

— a level őzÓ6öket is figyelembe véve — erre a tanévre az ország legnagyobb pedagógusképző felsőoktatási intézménnyé váltunk.

Szélesedő demokratizmus

— Ogy hírlik, az utóbbi öt év alatt tovább terebélyesedett a hallgatói demokra- tdzmus. Milyen példákkal szemléltetné ezt?

— A fiatalokat egyre több területen vontuk be a döntésekbe. Képviselőink határoznak — mintegy 95 százalékban — a kollégiumi felvételekről. Ok oldják meg az ösztöndíjak elosztását is. A 60 tagú főiskolai tanácsban tizenketten kardoskodnak társaik érdekeiért. A tapasztalatok az esetenkénti nehézségek ellenére is kedvezőek: örvendetes gyakorlattá vált az őszinte véleménynyilvánítás, a higgadt, a részrehajlás nélküli mérlegelési, a felelősségteljes Ítéletalkotás, az egészséges vitaszellem. Olyan erények ezek, amelyekre a jövőben bízvást alapozhatunk. Ráadásul e tulajdonságoknak af majdani végzősök munkahelyükön hasznát veszik, s a rájuk bízott gyerekeket is ilyen szentemben nevelik.

Túl a gondokon

— A 35. tanév bizonyára gondok sorát is" hozta. Melyek voltak ezek és miként lettek úrrá a nehézségeken?

— Adatok sora jelzi, hogy csökkent az érdeklődés a pedagógus és általában az értelmiségi pályák iránt. Ennek valószínűleg a kellő erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya az oka. Hozzánk mintegy 150-nel kevesebben jelentkeztek, mint a korábbi években. Hasonló megfontolások miatt 40 százalékra csökkent a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya, holott két esztendővel ezelőtt még az 50 százalékos szintnél tartottunk. Ennek nem örülünk^ s az sem megnyugtató, hogy a minőséggel is bajok voltak. Százötvenen hoztak 10 pontot, de közülük egy sem szerzett ennyit nálunk. Azt viszont lényeges mozzanatnak tartom, hogy

nincs annyi levelező hallgató, mint régen volt. 1977-ben 2100-zal kellett számolnunk, jelenleg csak 600 van. Némelyik szakpárra ötször any- nyian szerettek volna bejutni, mint amennyinek igent mondhattunk. Ez lehetővé tette a következetesebb válogatást, azaz a leginkább felkészülték és rátermettek jutottak be.

Főiskolánkon is polgárjogot nyert az ötnapos munkahét. Mi tagadás, a kielégítő órarend összeállítása ezernyi gondot okozott, de csak megoldottuk valahogy. Akkor ist, ha az előnyökért áldozatokat kellett hozni. Lesz nulladik óra, s az őszi szünet is elmarad. S ha már itt tartunk, akkor hadd jegyezzek meg néhány érdekességet. Tizenkét külföldi ösztöndíjasunk — négy levelező, nyolc nappali tagozatos — igen távoli országból érkezett Jöttek Mongóliából, Afganisztánból, Jemenből, Laoszból, Irakból, Svédországból is. Az is .kellemes hír, hogy o fiúk száma gyarapodott, igaz, hogy csak egy százalékkal, de ez már tíz éve így van. Arra törekszünk, hogy feladatainkat mind maradéktalanabbal oldjuk meg. Létrehozzuk — az intézményünk beiskolázási körzetéihez tartozó hat megye vezetőinek képviselőiből — a képzési tanácsot, amelynek tagjai ösz- szejöveteleiken számba vehetik a valós pedagógusigényeket megbeszélhetik a levelező oktatással összefüggő tennivalókat, s tárgyalhatnak a nevelői továbbképzésről is. Kollégáimmal együtt azt szeretnénk, ha ebben a tanévben is hűek lennénk hagyományainkhoz és felkészült nevelőink révén színvonalas képzést produkálnánk.

Pécsi István

Kultúrált körülmények között folyamatosan öt gimnázium diákjai étkezhetnek.

Ebéd után a hangulatos kertben.

Az új tanévkezdéssel egyldöben 140 diák örülhetett, és vehette birtokába az egri Petőfi Sándor Fiúkollégiumot, amelynek több éve tartó felújítási munkáit a napokban fejezte be a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Mint dr. Dobos József Igazgatótól megtudtuk, 18 milliós költséggel újították fel a régi kollégiumot, amelyben 520 személyes a konyha, szép az étkező, valamint tágas hálók és tanulótermek teremtenek otthonosabb körülményeket.

Délutáni tanulás. Egyszerre negyvenötén készülhetnek fel a másnapi órákra

(Szántó György képriportja)

DEÁK MÓR:Egérborotva

Mint minden kedves játékát, a lendkereke« egeret is az apjától kapta Gergő, órákig futtatta az egyszerű, szürke dobozt, aminek piros szeme volt — különösen a lengő, hosszú drótfarok és a csikorgó fémkerekek ragadtatták el. Gergő hatalmas, barna szemével azelőtt lyasmit is látott, amit so- a senki nem mutatott meg neki —, de ahogy cseperedett, egyre inkább csak egér- nyivé szűkült világa érdekelte. És ebben a világban csupán apjának juttatott helyet.

„Apa, szeretsz te engem?” „Szeretlek, kisfiam.” „Fsakkor miért nem veszel magadhoz?" „Mert nem lehet." „Mi ez, apa?" „Egér.” „Lehet ez autó?" „Nem lehet. Ez egér." „Pedig én tudom, hogy autó lesz, ha én azt akarom.” „Autó lesz biztosan." „Na, látod. Akkor azt is lehet, hogy magadhoz vegyél."

Édesanyja nem szerette, ha Gergő nem az ő ajándékaival játszott. Egyszer-egy• i 2' .«■ *szer el is dugta az egeret — de olyankor a kisfiú toporzé- kolt, s amikor könnyei fogytán már csak görcsösen rángatózott az apró test, az egér mindig előkerült.

„Megint elvette az egeremet.” „De visszaadta." „Meg- rikatott.” „Nem baj. Fontos, hogy visszaadta.” „Te is elvetted volna?” „Nem tudom. Talán.” „Mit nézel?" „Semmit. Olyasmit, amit azelőtt nem láttam."

Gergő esténként maga elé tette az egeret, s a piros szemekbe nézve tagoltan azt mondta: „nem szeretem

anyut. Apával akarok élni." Az egér ilyenkor aprót biccentett, megremegett a farka, s Gergő sikongatva feledkezett meg arról, hogy az embernek édesanyja csak egy van.

„Hogy megy a tanulás?" „Jól, de nem érdekel a suli." „Sokat tanulsz?" „Nem. Csak okos vagyok." „Barátaid vannak már?" „Van."

„Hogy hívják?" „Tóled kaptam.” „Hogy hívják?"

J i , S'. - .£ á I

„Molnár István." „Az az én nevem, te csacsi." „Meg az egéré."

Akkor már régóta apjával álmodott Gergő. A férfi horgas orra sascsőr lett: haja toll, s vézna karmai izmos szárnyak. Csak be keltett hunynia a szemét, s már repült is a kisfiú — a hatalmas sas magával ragadta. Anyja integető alakja eltávolodott, végül már látni sem lehetett: de Gergő egyszer sem fordult meg, egyszer sem emelte fel a kezét. Messzire repültek: útközben a kisfiú kdszőrösödött, s amikor leszálltak,- már megborotválkozhatott, mint a felnőtt férfiak. Apja nevetve állt' mellette, s háromra bekapcsolódott a versenybe ő is. Eleinte szebben és gyorsabban húzta le a szőrt az arcáról, később azonban Gergő győzött —, s álmából felriadva mosolygott: nincs már sok idő.

„Mikor élhetünk együtt?" „Ha majd választhatsz közülünk.” „Az mikor lesz?" „Ha már serked a szakállad." „Mindig ezt mondod!" „Mert így van." „Tudd meg, hogy álmomban nagyobb szakállam volt, mint neked, és én is kétszer borotválkoztam egy nap és gyorsabban, mint te." „Na, akkor már nincs sok idő." „Miért nevetsz?” „Jó kedvem van.”

Egy délután nagyot kon- dult Gergő szíve: már mesz- sziről meglátta kapujukban a férfit. Táskáját eldobva rohant —, de útközben pisloghatott néhányat, mert mire odaért, apjából vadidegen lett, akit anyja úgy mutatott be: ő lesz az új apukád. Gergő vállat vont,

L : í í L

bement a szobájába, s zokogva bizonygatta egerének, hogy egy maholnap borotválkozó férfi nem sírhat. Az egér piros szeme égett. Drót- farka meg se moccant.

„Másik apukám is lesz." „Gondoltam." „De te azért megmaradsz apukámnak, ugye?" „Ne sírj. Persze, hogy megmaradok." „Szöktess meg engem." „Aztán hova vigyelek?" „Mindegy. Csak szöktess meg." „Nem lehet." „Anyu azt mondja, tőled minden kitelik. Szöktess meg."

Az egeret az idegen férfi sem szerette. Amikor megpróbálta elvenni, Gergő a kezébe harapott. Édesanyja ekkor verte meg először. A kisfiú másnap nem ment haza — iskolából jövet be- kakilt, és nem merte volna bevallani otthon. Az árok szélén találtak rá: a fűben ült, fejét a térdére hajtva, és hangosan beszélgetett az egerével.

„Nem szeretem a másik aput." „Miért?" „Nem villannyal borotválkozik.” „Butaság ezért nem szeretni valakit.” „Ha nagy leszek végre, én villannyal fogok borotválkozni." „Jó." „Es lehet, hogy nekem is kétszer kell majd naponta?" „Ha rám hasonlítasz, lehet." „Persze, hogy rád hasonlítok.” „Dugd be a zsinórt.” „Zümmöghetek?” „Zümmöghetsz."

Aztán Gergőék a városba költöztek. A gyerek hétvégeken sírt, s egerén kívül nem érdekelte semmi. Az anya féltékenysége felengedett, gyakrabban magára hagyta a kisfiút. Kapcsolatuk kihűlt, Gergő jegyei leromlottak, s egyszavas válaszokon kívül már csak az egerével beszélgetett.

„Ritkán látom aput, Molnár István." „Tudom." „Na- gyon-nagyon hiányzik." „Aki távol van, mindig hiányzik.” „Anyu is hiányzik, pedig ő itt van." „De neked nem ez az anyu hiányzik." „Ugye már nemsokára borotválkozhatok?” „Igen." „Es akkor választhatok is, ugye?” „Igen." „Es akkor én aput fogom választani.” „Jó."

Gergőnek az idegen férfi mondta meg, hogy kistestvére lesz. „Szeretni fogod?" — kérdezte. Gergő érezte, hogy igent várnak tőle: de megrázta a fejét. „Micsoda,elfajzott kötök!” — méltatlankodott az idegen férfi. Az anya lesütötte a szemét. „Sok bajunk lesz még vele, majd meglátod." „Elmehetek?" — kérdezte Gergő. „Menj, ne is lássalak."

„Ha kistestvérem lesz, az jó vagy rossz?" „Nem tudom." „G biztosan nem lesz elfajzott kötök." „Nem tudom." „De buta egy egér vagy te, Molnár István.” „Lehet." „Fiú lesz vagy lány?" „Nem tudom.." „Mit tudsz?" „Keveset." „Na nem baj. Azért ne keseredj el."

A szünidőkben Gergő a nagyszüleihez került. „Papa, mondta a nagypapájának, vigyél el engem apukámhoz." „Nem lehet, Gergő." „Vigyél el engem.” „Nem lehet.” „Vigyél el engem." „Na, jő. De csak egy napra! Es ne beszél) róla senkinek!”

„Apa! Apukám!" „Kisfiam ...” „Már nemsokára nagy leszek, és anyuiknak úgyis lesz másik gyerekük, és akkor legalább nem fogok hiányozni, és végre veL J * . * J ‘

led lehetek mindig!" „Bárcsak már úgy lehetne." „És az egeremmel beszélgetek, és sok mindent nem tud, de azért olyan, mintha mindig ott lennél velem!" „Jól van, kisfiam.” „Hiányzóm, apa?" „Apa! Te sírsz?...”

Az egér figyelmesen hallgatta Gergőt. „Most már nincs sok hátra, Molnár István! Nem fogjuk hagyni, hogy apukám sírjon!" Az egér bólintott. „És hiába vesz nekem anyu mindenfélét a mostohaapám tudta nélkül, akkor se őt fogom választani!” Az egér farka megremegett. „Te, Molnár István, hogy Tnilyen csúnya ez a baba! Ez nem is lehet az én igazi kistestvérem!" Az egér kuncogott. „És mindig rám bízzák, hogy vigyázzak rá!” Az egér együttérzően bólogatott. „Meg is húzkodom a fülét, hadd bőgjön!"

A baba sírása felriasztotta ebéd utáni álmából a férfit. „Te, átok” ordította, és hajánál fogva a földre rántotta Gergőt. „Gyere, nézd meg a fiadat, üvöltötte át a másik szobába, gyere, nézd meg, és légy vele boldog!"

Amikor Gergő végre be tudott menekülni a szobájába, hüppögve szorongatta az egerét. „Molnár István!" — súgta neki. „Mi most elmegyünk innen." „Hogyan?” „Megborotválkozok, és nagy leszek és választhatok." „Jójó, de hogyan?” „A farkad lesz a zsinór, így ni, bedugom a konnektorba." „Nem érlek fel." „Lehasalok." „Jó. És aztán?” „aztán a kerekeidet végighúzgálom ér'&comon"

........ '• „

1

8 MILLIÓ KÖLTSÉGGEL