Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-17 / 218. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 17., péntek S. Epreskerti séta A Magyar Képzőművészeti Főiskola úgynevezett Epreskertje a századforduló óta ad otthont festő- és szobrásztanulóknak, mestereknek. Az Epreskert műteremházak és szobrok hangulatos ligete Budapesten, a Bajza utcában. Jelenleg itt tanulnak és dolgoznak a szobrász-restaurátorok, a díszlet- és jelmeztervezők is. (MTI fotó — Horváth Éva felv. — KS) Reprezentatív lovasbemutató Szilvásváradon — Az EDDA Füzesabonyban — Császár Angéla és Nagy Attila irodalmi estje Gyöngyösön — Hegyaljára tart a galériabusz Megyei műsorkalauz A kellemes szeptemberi jó idő kínálta lehetőségeket megragadván, az IBUSZ „ősz a Bükkben” címmel reprezentatív szilvásváradi lovasbemutatóra csábítja az érdeklődőket e hét végén. Szombaton és vasárnap egyaránt 14-től 17 óráig tart a műsor, amely lovasvadászok bevonulásával kezdődik a szép környezetű pályán, aztán csikósbemutatót, fogatos akadályversenyt, női hajtást, lovas solymászatot és íjászatot ígér a közönségnek. A Hatvani Galéria autóbuszos kirándulásra viszi baráti körét ezen a két napon Hegyaljára, ahol a résztvevők — ha le nem késik az indulást — Sárospatak és környékének nevezetességeivel ismerkedhetnek. A Finomszerelvénygyár szombaton, a Bükki Vörös Meteor vasárnap tervez mátrai túrát a természetba- toknak. Természetesen most nem csupán szabadtéri időtöltést javasolnak a műsorrendezők a hét végére. A füzesabonyi Bartók Béla Ifjúsági Klub 1 például ,,Beszélnünk kell róla” címmel dr. Veres Pál könyvéről tart vitát fiatalok részvételével, ma délután 6-tól. A Megyei Művelődési Központ pedig a péntektől vasárnapig sorra kerülő felső- tárkányi klubtalálkozón túl, szombaton délután 18 órától az MMK 10-es termében a Gaál-trió zenéjére dzsessz- klubba várja az ifjúságot. Ugyanezen a napon Füzesabonyban este 7-től az EDDA együttes koncertezik. A gyöngyösi művészeti estek programjában 19-én, vasárnap este 7 órától a Mátra Művelődési Központ kamaratermében tekintheti meg a közönség Császár Angéla és Nagy Attila közös, zenés irodalmi műsorát. Az egri MMK kisgalériá- jáiban a Heves megyei amatőr képzőművészek tárlata látható naponta délután 3- tól este 7 óráig. Vasárnap 11 órától tekinthetik meg a látogatók a Gyöngyösi Galériában Debreczeni Zsóka keramikus kiállítását s Mátra- szentimrén a klubkönyvtárban Soós Sándor amatőr szobrász munkáival is megismerkedhetnek. A kiállítás legkisebb és legnagyobb mozdonya Vasútmodellek Országos vasútmodell-kiállítás látható szeptember 1- től a Ferencvárosi Vasutas Művelődési Központban, ahol több mint száz vasútmodellen kísérhetjük végig a közlekedés fejlődését Junicza Tibor terepasztalának részlete (MTI fotó — Branstetber Sándor felv. — KS) TERMÉSZETVÉDELMI ÉRTÉKEINK Tarnaőrsi tölgyek Tamaőrs felé autózva, az erre járóknak föltétlenül érdemes megtekinteniük a község két öreg fáját, a nevezetes kocsányos tölgyeket. Egyikük a külterületen, a folyó jobb partján néma tanúja a múló időnek. VénséHazánk északnyugati határától néhány kilométernyire, — nem messze onnan, ahol az Ipoly folyócska a magyar és csehszlovák partok között szinte merőleges irányban iramlik; a Duna felé — nagy múltú kisközség házai sorakoznak a Börzsöny nyúlványainak ölelésében. Nagybörzsöny hajdan valóban a legfontosabb helysége volt e környéknek: messze földön mint gazdag bányavárost emlegették. Mégpedig mint gazdag aranybányavárost, mert hiszen — ki gondolná ezt manapság! — egykor sikerrel termelték ki ott a nem túl nagy mélységben tovafutó aranyteléreket. Oklevelek tanúskodnak, hogy Nagybörzsöny számottevő lakhely lehetett már 1200 táján. Mégpedig annyi néppel, hogy az külön templomot is építtetett magának. Ez a Szent Istvánnak ajánlott egyház ma is teljes épségében áll, s vaskos erődfalának oltalmában hirdeti a román, s az ebbe oltódott gót stílus egyszerű formáinak gyakorlatias szépségét. Egyúttal pedig köveibe vésve őriz egy tatárjárás kori legendát. A templom külső falának kőfülkéiben ugyanis rendre ököl nagyságú kőfejeket látni, összesen tizenkét ilyen mongolosan ferde szemű kis portré sorakozik a jelzett helyeken — állítólag azoknak a tatároknak az arcvonásait őrizve, akik egy visszavert támadás áldozataiul estek. A tizenharmadik . fülke azért gét nem annyira 12 méteres magassága, mint inkább törzsének csaknem ötméteres átmérője jelzi. A másik, amely a temető északi oldalán áll, valamivel alacsonyabb és karcsúbb, s talán fiatalabb is. Ám ez utóbbi sem élt 200 esztendőnél keüres, mert a csapat tizenharmadik tagjának sikerült elmenekülnie .. A tatárok után a törökök jöttek, és ők már egy virágzó bányavárost sarcoltak meg újból és újból, mert időközben Nagybörzsöny megkapta a városi jogot. Ezt az előbbrelépését nagyrészt Zsigmond királyunknak köszönhette, aki 1410-től német lakosságot telepített az aranytelérek fölé. E famíliák hozzáértő férfitagjai minden addiginál nagyobb mennyiségben hozták felszínre a pénzveréshez, az ékszerkészítéshez szükséges nemesfém nyersanyagát. E derék és szorgalmas germánok oly nagy tömegben találtak ott otthonra, hogy ők is külön templomot építettek maguknak. Ezt Szent Miklósnak ajánlották, és újból meg újból igazgattak rajta. Hol itt nyitottak új ablakot, hol amott támasztottak a falnak egy vaskos pillért. Ez a közkeletű nevén bányásztemplom ilyenformán az -aszimmetrikus építkezés egyik — immár jó hétszáz éves — példája. A német lakosság azonban nemcsak a föld mélyét művelte sikerrel, hanem felszínét is, mégpedig úgy, hogy mind több és több szőlőt telepített a környék napos lankáira. Remek boraik teremtek, s ezeket nagy tételekben szállították főképpen az Ipolyon túlra. Nagybörzsöny aranykora meglehetős hirtelenséggel véget ért. Először is azért, mert aranybányái kimerülvesebbet, ennélfogva igazi ritkaságnak számít mindegyik a megyében is. Mindketten az Alföld ősi növény- társulásának megmaradt esztétikai és dendrológiai értékei, amelyek méltán kaptak védettséget, mindannyiunktól megbecsülést érdemelnek. tek — ez az elapadás a XVIII. század végén következett be —, majd a filo- xérajárvány következtében szőlői is elpusztultak. A királyi város, ahol egykor megyegyűlést tartottak, és amelynek főterét, afféle rangjelzésként, kő borította, gyors hanyatlásnak indult. Lakói szétszéledtek, és borospincéi, présházai elárvulva mutogatták üregeiket az arra vetődő erdőjáróknak, vadászoknak: íme, ily nagy gyomrokat töltöttek meg egykor a hordók százai, ezrei. Hazánknak ugyanis a dúsan benőtt szögletében — jobb híján — mind nagyobb és nagyobb méreteket öltött a vadgazdálkodás. Különösen az ottani szarvasvadá- szatok váltak híresekké, amelyek szertartásait, úri ceremóniáit jeles vadászírónk, a Börzsöny szerelmese, Bársony István örökítette meg népszerű könyveiben. Az aranybányászok és szőlősgazdák egykori városa minden környékbeli szépsége és gazdag múltja ellenére sem képes megújulni. Kétezres lélekszáma 1200-ra csökkent, s felvirágzását legföljebb ha a mostanában szorgalmazott gyümölcstelepítésektől remélhetjük. A málnabokrok ugyanis dúsan teremnek arrafelé — e táj terméke a híres szobi szörp —, és jól érzik ott magukat a körte- meg a diófák is. Netán az abbahagyott bányászkodásnak is lehet majd folytatása? Ki tudja?! Nagybörzsöny históriájában annyi minden megesett már... A. L. Nagybörzsöny HORGÁSZOKNAK Őszi harcsázás Vizeink legnagyobbra megnövekvő hala, a harcsa, a horgászok „nagyvadja”. Amilyen élmény a vadásznak egy kapitális szarvas elejtése, ugyanúgy egy nagy harcsa megakasztása, kifá- rasztása, zsákmányul ejtése is az álmok beteljesedését jelenti a horgásznak. Folyó- és állóvizeinkben mind több ez a ragadozó, amely nagy irtást végez a kisebb halak között. A har- csázáshoz azonban nagy türelem kell és éjszakázás. Ha ismerjük életkörülményeit, könnyen rátalálunk tartózkodási helyére. A harcsa az oxigéndúsabb és mély vízterületeket kedveli. A Tiszán a kanyarok utáni forgók 10—15 m mély meder- részeiben tanyázik szívesen. A tavakban nemigen vannak a harcsának ilyen állandó helyei, de a mélyebb részeket itt is kedveli. A harcsa éjszakai ragadozó, napközben csak ritkán kap rá még a „legízle- tesebb” csalinkra is. Legfeljebb ha kutyogtatással felverjük nappali pihenéséből. Különösen az esti szürkületben, vagy a hajnali derengésben lehet eredményes a vízparti várakozásunk. Többféle módszerrel is horgászhatjuk, úgy mint fe- nekező, úszós, villantós „készséggel”, partról vagy csónakból egyaránt. Bármelyik módszert is választjuk, zsinórunk 50—60-asnál vékonyabb ne legyen. A horgot a zsinór végére közvetlenül kössük élőké beiktatása nélkül. Mindig csak egy horgot használjunk, mert két horog csak a leakadást segíti. Óvakodjunk a régi „páternoszteres”, több horgos felszerelés használatától. Ez egyrészt szabályellenes, másrészt a harcsa fárasztása közben az üresen maradt horog könnyen leakadhat. Ha nincs harcsázóhorgunk, akkor három vagy négy nullás pontyhorog is megfelel. Amennyiben halszelettel csalizunk, két- vagy háromágú horgot használjunk, mert így biztosabb az akasztás. Ha a víz feneke nem akadós, legegyszerűbb a csúszóólom használata. A horogtól legalább 30—40 cm-re tegyünk ütközőt szelepgumiból, vagy bevágott ólomsörétből. Akadós vizekben ajánlatos külön élőkére szerelt fenékólom alkalmazása. Ennek felkötése többféle módon történhet. A harcsafogás alapfeltétele, hogy botunk erős, de rugalmas legyen. Gondoljunk mindig a nagy hal megakasztására, amikor a harcsázáshoz vásárolunk. Igen sok kapitális példány menekült meg a horogról, mert a bot és a zsinór nem dolgozott együtt. Sokan azt hiszik, csak merev bottal lehet harcsát jól kifárasztani. Pedig a fárasztás utolsó szakaszában már csak a bot rugalmassága az, ami segítségünkre van a beemelés előtt. Csalink lótetű, pióca, élő hal, halszelet lehet. A gilisztacsokrot is eredményesen alkalmazhatjuk, csak más hal is szereti, és bedobás után azonnal megkezdi lecsipegetését a horogról. A gyenge húzások sok esetben megtévesztik a horgászokat és ezért több eredménytelen bevágás után ráunnak a csali felrakására. Különösen kellemetlen éjszaka, kisfényű lámpánál a gilisztacsokor felrakása. Szabó Lajos összeállította: Cyoni Gyula
