Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-14 / 215. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 14., kedd 3. BÚZA, ÁRPA, BURGONYA ÉS TAKARMÁNYOK 2. Halituskatu 12. Mintha Bolognában járnék vagy Milánóban. Mintha mégse ott. Az épület stílusa olyan, mintha egy olasz városból röpítette volna ide valamilyen dzsinn, de a környezet, a fények és árnyak játéka zavarba hozza az embert, vagy hogy inkább a helyére igazítja. Pori városháza lehet olasz építész műve és ötlete, de ablakszemeinek tekintete a bővizű északról dél felé igyekvő folyó habjaira néz, ahol télen méter vastagra hízik a jég. A politika is kezdődhet romantikával. A „romantikus” hős, Robert Ju- nelius, a tehetős patikus, író és politikus. Az idő: anno 1895. Az ő rendelésére építették meg ezt a megkapó szépségű palotát, amelynek minden emeletén más és más stílusú remekei sorjáznak a cserépkályha-művészet darabjainak, s amelynek mennyezeti stukkóit fehér kenyérrel „pucolták” egykoron, hogy kárt ne tegyenek hófehér csipkefinomságukban. Az építkezés oka, mi is lehetett volna más, mint a szerelem. A Rosen- low-ház csinos, és nem kevésbé gazdag hajadonának óhajtott ily megnyerő módon és nagyon is kifejező erővel udvarolni a patikus. Nem tudni, egyénisége, pénze, vagy a palota szépsége, esetleg mind a három együtt okán, de az udvarlás nem maradt sikertelen, — a frigy megköttetett. Hogy aztán rövid néhány év múlva a ház ura átadja testét a földnek, nevét az emlékezésnek. A déli hatású palota itt fenn, az északi világban egy ideig meglehetősen hányatott életet élt, merthogy az épületeknek is megvan a maguk sorsa. Volt ápolónő- képző, volt egy svéd nyelvű újság nyomdája, miközben Leo Marmio: „Nagyon nehéz egy ilyen várost irányítani”, szépen és lassan kopni, pusztulni kezdett ez a, valóban pompás ékszerdoboz. Mígnem a városatyák döntése és némi pénz fellelése után Pori Város tulajdonába ment át a szerelemből épült palota, hogy helyet adjon a városi tanácsnak, a politikának, a hivatalos adminisztrációnak. A baloldali vezetésű, kereken nyolcvanezer lakosú város minden gondját innen intézik, viszonylag kis apparátussal, de a lehetőség keretein belüli nagy akarással. Ha nem is mindig a kívánt sikerrel... — Nehéz dolog, nagyon nehéz ilyen várost irányítani — fejtegeti Martti Sini- salmi, aki a baloldal megbízásából 1975 óta a város polgármestere, s akinek olyan segítőtárs-helyettese van, mint az újságíróból városatyává vedlett kommunista Marmio Leo. — Minden várost nehéz irányítani, bárhol a világon — vetem közbe. — így igaz, de az itteni gondokat mi érezzük, azok nekünk fájdítják a fejünket, és jó részükről még csak nem is mi tehetünk — replikázik most Leo Marmio. . és a beszélgetésből kialakul egy sajátos kép, egy „falak mögötti” kép, amelynek szépségei mögül keményen tűnnek elő az alig- alig, vagy egyáltalán nem is retusálható repedések. A város Finnország baloldali „fészke” volt... — ... az most is, és az is marad! — jelenti Martti Si- nisalmi magabiztos optimizmussal, amelynek azonban mélyek és társadalmilag meghatározottak a gyökerei. Pori, amely fa-, fém- és vegyiparával, élénk kereskedelmével, vas- és rézkohászatával ma is Finnország egyik jelentős munkásvárosa, társadalmi szerkezetéből is adódóan baloldali. Ám éppen a baloldali vezetésnek kell szembenéznie olyan legkevésbé sem „baloldali” ihletésű gondokkal, mint például a munkanélküliség a városban a három évvel ezelőtti 13—14 százalék helyett, de — ... úgy érezzük, hogy megint felfelé ívelnek a statisztika számai... A helyi ipar modernizálása, a nemzetközi gazdasági helyzet és még több más, rajtunk kívül álló ok miatt — fűzi tovább a gondolatokat és a tényeket Leo Marmio. A számok meg még félre is vezethetnek, mert arról önmagukban még nem tanúskodnak, hogy a munka- nélküliek egyharmada fiaMartti Sinisalmi: „Pori baloldali volt, s az is marad”. tál... A 35 ezer munkaképes pori lakos 40 százaléka az iparban dolgozik ... Nem nehéz kiszámolni, hogy 1500 munkavállaló lenne munkás, ha lenne helye, és ez mind fiatal... — Minden erőfeszítésünk ellenére, hiszen nem vonhatjuk ki magunkat az ország gondjaiból, legfeljebb mérsékelhetjük ott, ahol tudjuk... nos, szóval minden erőfeszítésünk ellenére úgy érezzük, romlik a helyzet — sóhajt nagyot a polgármester és gondosan tö- rölgetni kezdi teljesen tiszta szemüvegét... — Hat évvel ezelőtt még 1900 új lakás épült a városban, az idén összesen hatszáz... És itt ez az ördögi kör ... Növekvő munkanélküliség, emiatt csökkenő adó, amiatt csökkenő .városi bevétel, s így kevesebb jut a tanács alá tartozó intézmények fejlesztésére, az új munkahelyek létesítésére, tehát... — legyint a polgármester, aztán udvariasan búcsúzik, éppen olyan értekezletre hivatalos, amely a város jövőjéről, a költségvetés holnapjáról hivatott, — legalábbis vitatkozni ... A város szívében, a bankoktól körülvett piactéren e gondokból sem a környező üzletekben, sem az áruktól színesen-forgatagosan terhelt piaci standokon mit sem vesz észre a gyanútlan és csak néhány napig itt vendégeskedő idegen. A kép itt eleven, gondtalan. Fiatalok és kedélyes öregurak, háziasszonyok, vagy csak száj táti bámészkodók ténfe- regnek, váltanak szót, néz- gelődnek, vagy vásárolnak is, ki zöldséget, gyümölcsöt, ki friss meleg sült halat... Egyszóval a piac fecseg, de nem beszél. Igaz, nem is a piac dolga. (Folytatjuk) Gyurkó Géza Egy kis „világmegváltás” a piacon. Magvak - az őszi vetéshez A szeptember nem csapán az őszi betakarítás kezdetét jelenti a mezőgazdaságban, banem egyben a felkészülést az őszi vetéshez is. A gazdaságokban nagy szervezettséggel láttak hozzá a talajmunkákhoz, bogy megfelelő ágyat készítsenek a búzának, az árpának és a takarmányféléknek, melyek a következő hetekben kerülnek a földbe. Az igényes talajmunka mellett a vetés egyik fő feltétele a biológiailag értékes mag, amely a minőség mellett nagy hozamokat is ad. Az őszi ellátásról hétfőn délelőtt adott tájékoztatást Egerben Horváth István, a Vetőmag Vállalat Északmagyarországi Központjának igazgatója. Elmondta, hogy országosan, így megyénkben is erőfeszítéseket tesznek arra, hogy a lehetőségekhez képest megfelelő fajtákkal lássák el a gazdaságokat. Noha csökkent a választék búzából és rozsból, mégis igyekeznek az igényeket biztosi tani. Rámutatott, hogy Heves megyében őszibúza-magvakból a felújítási terv 7141 tonna, melyből 6610 tonnát már elszállítottak az üzemek. Mindezt a megyében tevékenykedő termelési rendszerekkel együttműködve, az igényeknek megfelelően osztotta el' a vállalat. Felhívta, a figyelmet arra, hogy még van lehetőség utánrendelés- re, de ezzel mielőbb éljenek a gazdaságok. Az üzemek az idei ősszel, a korai érésű búzatfajták közüli főleg a Martonvásári— 4-et, a középérésűek közül a Ljubilejnaját, a Martonvásári—8-at és a francia Rivo- lit, a késői érésnek közül a Szávát és a Libellulát vetik. Megyénkben öt gazdaságban folytatnak búzamag-szaporí-' tást, a hevesi Rákóczi, a ka- rácsondi Kossuth, a hatvani Lenin Termelőszövetkezetben, Zsákokban, szállításra készek a fémzárolt vetőmagvak (Fotó: Perl Márton) fcat kínálnak, melyből megfelelő mennyiséget biztosítanak. Vetőburgonyából idén a vártnál több termett, a megyei igény viszont csak ötszáz tonna. Az érdeklődő üzemeket ezen felüli mennyiséggel is ellátják. A tavalyihoz hasonlóan most is árusítanak majd 20 kilós csomagokban vető- gumókat, főleg a háztáji és a kisgazdaságoknak. Ami pedig a házikertek őszi vetőmagellátását illeti, megnyugtató helyzetről számolt be Horváth István. Kifejtette hogy a lucerna- és a hagymamagon kívül — melyből nem tudják teljesíteni a megrendeléseket — minden mást árusítanak. Az aratást követően sikerrel ellátták a kis- és nagyüzemeket a másodvetésekhez szükséges zöldség- és takarmánymagvakkal. A jövőben viszont csökkentik a magboltok számát a megyében, de ez nem jelenti azt, hogy keveseb árut hoznak forgalomba. A megmaradó üzletekben ugyanis a jobb, választékosabb kínálatra törekszenek, Mentusz Károly valamint a Hevesi és a Füzesabonyi Állami Gazdaságban. Az igazgató a továbbiakban arról szólt, hogy 1013 tonna őszi árpát is értékesítenek, mélyet három gazdaság termelt: a sarudi, az erdőtelki és a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet. Megyénkben továbbra ds népszerű a Kompolti korai őszi árpa, amely eredményességével bebizonyította létjogosultságát, A nádudvari rendszer irányításával az idén Heves megyében is kísérleteket kezdenék osztrák ősziárpa-fajták meghonosítására. Ennék megfelelően a már importált Rebekát és Rachelt vetik. Amennyiben az eredmények megfelelőek lesznek, úgy a következő években nagyobb területen is elterjesztik majd, A gazdaságok ellátására ezen az őszön 16 féle takarmánynövény magját hozzák forgalomba. A legnagyobb gondot a lucernamagvak jelentik, melyből nem tudják kielégíteni az igényeket. Helyette vörösheremagvaEgyenlősdi és érdekeltség Mankónak ott az átlag... Az évek óta egyenletesen fejlődő vállalat igazgatója idén is panaszkodik. Gondja ezúttal sem mást mint a korábbi esztendőkben. Túlságosan jól mennék a dolgok. Kacagva túlteljesíthetnék 10—15 százalékkal is a tervet, hiszen az új termék- csoport, amelynek a gyártásához nemrégiben kezdtek hozzá, máris fényes üzletet kínál. Ám gondolni kell a jövőre is. Ilyen mértékű túlteljesítés agyonvágja a jövő évi tervet. Mi lesz, ha változnak az adózás feltételei, ha nem lesz anyag, ha szűkülnek a piaci csatornák. Arról nem is szólva, hogy ekkora többletre esetleg „odafönn” is. félkapják a fejüket. Márpedig nem, mindig előnyös az Ítészek, az ellenőrök, a döntéshozók érdeklődésének középpontjában állni. Még akkor sem, ha agyba-főbe dicsérik a vállalatot. Ezért aztán várhatóan idén sem haladják meg a szerény 5— 6 százalékos túlteljesítést. A babérokat így is learatják, a kitűzött prémium így is a zsebbe kerül. A fejlődé® töretlen —’ ezzel a mondattal kezdődhet a, beszámoló jelentés. A rutinos igazgató okoskodása szinte egybecseng azzal, amit ugyanott az egyik kiváló szocialista brigád vezetője mond. Minden értékelésnél följebb tornásszák magukat a versenyben, pontosan tudják, hogy ehhez mit, és főként mennyit kell tenniük. Többet nem érdemes kiadni magukból, mert akkor hamar elkönyvelik őket: bekerülnek az „úgyis megcsinálják, ha esdki ha fúj” kategóriába. Csak látszólag hízelgő ez a számukra, mert nem lesz egy perc nyugtuk sem, míg a többiek esetleg a lábukat hibázzák. A fizetéskor viszont szinte jelképes: a különbség. A brigádvezető nem híve az elvtelen egyenlősdi- nek, ezért a kitüntetésekkel járó pénzjutalmakat sem osztja tíz felé. Mást talált ki, a tagság jóváhagyásával. A pénz közös kasszába kerül. Szép gesztus, igazi kollektív szellemre vall. Ám a porcelán malacba töltögetett forintok másféle igazságot isi bizonyítanak. Hiszen a brigád több mint tízévi együttlét után akkor is összeadná a pénzt kirándulásra, színházra, fehér asztal melletti borozgatásra, ha nem lenne közös kassza. Valamennyien kiváló szakemberek. A hozzáértés szerinti különbségtételnek semmi értelme. Azt meg, hogy az év során ki húzott többet, százkétszáz forintokkal csak jelképesen lehet honorálni. Lehetne vitázni a módszer helyességén, de tény, hogy ők a perselyt, mint a legkevésbé rosszat választották. Igyekszünk kiszűrni életünkből az egyenlősdit, mert beláttuk, hogy visszafogja a teljesítményt, leszoktat az igényességről, az ésszerű kockázat vállalásáról, sőt egy ponton túl a fejlődésről is. Közben azonban továbbra isi, akár egy mankóra, úgy támaszkodunk az átlag biztonságra. Még mindig léteznek „átlagbér-brigádok”, ván „vatta-létszám”, azaz olyan szakképzetleneket foglalkoztatnak jól gazdálkodó vállalatok is, akiknek alacsony bélével sikerül „szinten” tartani a bérszínvonalat. Pedig tudják, hogy ők a vándormadarak, a munkafegyelem bomlasztói, akikre ráadásul a munka jobb megszervezésével nem volna feltétlenül szükség. Miközben a vállalkozói lehetőségek könnyítésétől kezdve, a szabályozók változtatásáig örvendetesein sok intékedés történik az elosztás valódi, szocialista elvek szerinti gyakorlatának országos elterjesztéséire, a kedvező változásokat valamiféle össznépi társasjáték kíséri. Féltékenyen figyeljük egymást, a szintek szigorú betartásával. A vállalatvezető á társcéget, de nemcsak mint konkurrenciát, avagy éppen lehetséges partnert, hanerrf azt, is< nehogy túlságosan fölötte vagy alatta maradjon a saját portáján a termelés. Az üzemek, miközben legtöbb helyen versengenek, arra is ügyelnek, nehogy utcahosszal kerüljenek a többiek elé. És folytathatnánk a sort egészen addig, hogy lessük egymást a gépek mellett, az irodákban, és: aki kiugrót teljesít, annak még ma is számítania kell az irigyek ellentámadására. Makacsul tartja magát az a nézet, ami szerint, aki a vonalon halad, azt nem: , érheti baj, annak viszont, aki alat- tai, vagy fölötte lépdel a középszer átlagának, könnyen kifordúlhat a bokája. A szemlélet áttöréséhez a szabályok —, akár tiltanak, akár engednek — önmagukban nem elegendőek. Gazsó L. Ferenc IRi »P SÄ J -G^i 'fS^~"^?# ät^s^jssis&L^^—»^jj., ^«^-' ^.jmm y I *W I » “ - ; ( ; ' ■ ,-=£ “ * • ’ * *4>* ——’ *Y £= -.-; i >■■ _ *a t, i »-"r, ^
