Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-02 / 205. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 2., csütörtök 3. Mit tesz és mire törekszik a Magyar Kereskedelmi Kamara: Beszélgetés Beck Tamás elnökkel Az utóbbi időben mind több szó esik a Magyar Keres­kedelmi Kamaráról. Neve gyakran felbukkan a sajtó hasábjain s a korábbinál ugyancsak sűrűbben hangzik el a gazdasági élet legkülönbözőbb területein. Pedig nem új szervezetről van szó, hiszen 1948-ban alakult meg, a bankok és a nagyipar államosítása után. Nyilvánvaló, hogy a köztudatban való „előretörése” összefügg funk­ciójának, szerepének növekedésével. Erről beszélgettünk Beck Tamással, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezér- igazgatójával, akit a közelmúltban választottak meg a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökévé. — Növekedett-e az utóbbi években a Magyar Keres­kedelmi Kamara jelentősége? — Igen. A Magyar Keres­kedelmi Kamarának 1967-ig csak külkereskedelmi válla­latok lehettek a tagjai, s csak 1968-tól, a gazdaságirá­nyítás reformjának beveze­tésével kerülhetett sor más vállalatok és intézetek fel­vételére is. Ma már félezer­nél is több tagja van a ka­marának. A jelentőségét azonban az az 1980-ban kelt minisztertanácsi rendelet nö­velte meg igazán, amely nagymértékben kibővítette a kamara feladatkörét. — Melyek a feladatkör leglényegesebb pontjai? — Első helyen kell talán említenem a tagság érdek- képviseletét, az ágazati, a helyi és az országos gazda­ságirányító szervek előtt. Például úgy, hogy testüle- teinkben vitákat rendezünk a vállalati gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok, rendelkezések tervezetéről s a közös állásfoglalásokról tájékoztatjuk a gazdaság­irányító szerveket. Egyéb­ként rendszeresen összegez­zük és továbbítjuk a köz­ponti szerveknek a vállalati tapasztalatokat. Elemzéseket készítünk az általános prob­lémákról, javaslatokat is ki­dolgozunk a megoldásukra. Az érdekképviselethez ter­mészetesen az is hozzá tar­tozik, hogy tagjaink érde­keit külföldi fórumokon és szervezetekben is képvisel­jük. Emellett az érdekegyez­tetés is a feladataink közé tartozik. A kamara testüle­téiben lehetőség nyílik gyár­tók, kereskedők, felhaszná­lók egymás közt felmerülő problémáinak, érdekellenté­teinek rendezésére, s így ez megtörténhet hatósági be­avatkozás nélkül is. — A szervezet nevében is szerepel a kereskedelem. Ennek fejlesztéséért mit te­het a kamara? — Elősegítheti a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok fejlődését. Sokoldalú segítsé­get nyújthat a vállalatok külgazdasági tevékenységé­hez. Mindebben sokat segít­hetnek az egyre több or­szágban működő állandó kamarai kiküldöttek is. — Ez az általános megfo­galmazás tehát sok mindent felölel. Például az infor­máltság ... — ... javítását, valóban. Tehát tagvállalatainkat a magyar és a világgazdaság­ról, az érvényben levő vagy előkészület alatt álló szabá­lyozókról, a különféle mű­szaki újdonságokról és még sok másról tudjuk informál­ni. Hadd mondjam el példa­ként, hogy címirodánk 125 ország mintegy 26 ezer üz­leti címét tartja nyilván, gépi úton, különféle szem­pontok alapján csoportosít­va. Háromszáz kötetből áll a nemzetközi címtárgyűjte­mény. De anélkül, hogy funkciójukat itt részletez­ném, még talán a laikus számára is elárul valamit szolgáltatásainkról, ha meg­említem, hogy van ipari formatervezési tájékoztatási központunk, működtetjük a kárbiztosak testületét, van kereskedelemtechnikai osz­tályunk, továbbá kollektív exportösztönzési osztályunk, sok segítséget nyújthat to­vábbá a külkereskedelmi tanácsadók testületé vagy a kamarai és áruszakértői bi­zottság. Azt hiszem, az köz­tudott, hogy a magyar gaz­dasági élet kedvelt lapja, a Heti Világazdaság is a ka­mara kiadványa. Megjelen­tetünk idegen nyelvű gaz­dasági kiadványokat is. — A magyar gazdasági életben mintegy 4000 gazda­sági egység működik, ezek közül egyre több vidéken. A Magyar Kereskedelmi Ka­marának mennyire van módja átfogni a maga sajá­tos tevékenységével és cél­jaival a vidék gazdasági éle­tét is? — Tagvállalataink termé­szetesen egyáltalán nemcsak a fővárosból toborzódtak. De vannak e vonatkozásban szervezeti garanciáink is, hi­szen összekötő bizottságaink az egész országban megta­lálhatók. A Budapest—Pest megyei összekötő bizottság székhelye Budapest. Az észak-dunántúlié Győr (Fe­jér, Győr-Sopron. Komárom, Vas és Veszprém megyére 'kiterjedő hatáskörrel), a dél-dunántúlié Pécs (Bara­nya, Somogy, Tolna, Zala), az észak-magyarországié Miskolc (Hajdú-Bihar, Sza- bolcs-Szatmár, Szolnok), a dél-alföldié Szeged (Bács- Kiskun, Békés, Csongrád). — Talán kissé leegyszerű­sítve úgy is fogalmazhat­nánk: a kamara sokoldalúan munkálkodik a központi gazdaságirányítás és a vál­lalatok párbeszédének elmé­lyítésén, sikerén. Véleménye szerint min múlik a pár­beszéd eredményessége? — Minden párbeszéd ered­ményessége azon múlik — s ez nemcsak a gazdasági életre érvényes —, hogy a résztvevők mennyire képe­sek megérteni egymás prob­lémáit. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy a vállalatok problémáinak megértetése a legfőbb feladat. Szerintem ez fordítva ugyanannyira idő­szerű és szükséges: a nép­gazdaság egészének gond­jait is meg kell értetni a vállalatokkal. Da a párbe­széddel kapcsolatosan sze­retném azonnal leszögezni, mert ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni: a párbeszéd fontos és nélkülözhetetlen, ám a cselekvés, a tettek he­lyettesítésére nem alkalmas. Viszont a cselekvést nagy­mértékben befolyásolhatja, hogy sikerül-e segítséget nyújtani ahhoz, hogy az egymással munkakapcsolat­ban állók tisztán, világosan lássanak, értsék egymást, egymás érdekeit ismerjék és tisztelni is tudják, sőt: a magasabb s alacsonyabb szintű érdekek között helyes sorrendet tudjanak felállí­tani önmaguk tevékenysé­gében és partneri kapcsola­taikban egyaránt. — A közelmúltban, egy nyilatkozatában azt fejte­gette, hogy a szabályozás erősíti a központi irányítást. Kérem, fejtse ki kissé rész­letesebben, miként érti ezt? — Sokan úgy gondolják ma is, hogy a központi irá­nyítás csak közvetlen be­avatkozásokon keresztül ké­pes létezni, tehát a közvetett irányítás, a szabályozás a központi irányításnak nem válik előnyére. Az a véle­ményem, hogy a helyesen alkalmazott közvetlen be­avatkozás sem a szabályo­zórendszer normativitását, sem a vállalati önállóságot nem csorbítja akkor, ha az egyértelmű, nyílt és objek­tív. A bajok akkor kezdőd­nek, ha a beavatkozások szubjektivek, közgazdasá­gilag megalapozatlanok, és a gazdaság, a társadalom érdekeivel ellentétesek. Egyetértek minden olyan ál­lami beavatkozással, amely a gazdasági erőforrások ész­szerű átcsoportosítását nem bízza spontán folyamatokra, hanem azt a társadalom va­lós érdekeinek figyelembe­vételével időben végrehajt­ja. Ugyanakkor fellépek minden olyan beavatkozás ellen, amely a társadalom számára szükségtelen, káros tevékenységek fenntartásá­nak vagy fejlesztésének cél­zatával vagy más okból sérti meg a szabályozórend­szer normativitását. A ka­marának fontos hivatása minden rendelkezésre álló eszközzel segíteni a felső­szintű ipari kormányzati vezetést abban, hogy e ké­nyes és alapvető feladatához a szükséges, valós informá­ciókkal rendelkezzék. — Visszatérve a kereske­delemhez: a kamarának mi a szerepe a Budapesti Nem­zetközi Vásárokon? — Tavasszal is volt saját kiállítóterületünk a BNV-n. Itt csaknem száz vállalat mutatta be széles körű pro­pagandával, hogy mit tud, és milyen módon képes se­gíteni más vállalatok tevé­kenységét. Ennek megfelelő­en tavaszi BNV-s jelenlé­tünk fő koncepciója az együttműködési lehetőségek kihasználása volt. — Es miként lesz jelen a kamara az őszi BNV-n? — Azoknak a .tagvállala­toknak, amelyek különféle okok miatt önállóan nem ál­lítanak ki, tárgyalóhelyisé­get biztosítunk, ősszel a ka­mara külön gondot fordít a BNV-n részt vevő, fejlődő országokból érkező kiállítók és a magyar beruházó tag­vállalatok közötti kapcsola­tok- kialakítására, szervezé­sére. Lehetőséget kívánunk biztosítani arra, hogy az el­sősorban fogyasztási cikke­ket előállító külföldi válla­latok kerüljenek közvetlen kapcsolatba azokkal a ma­gyar partnerekkel, akik kü­lönböző gépeket, berendezé­seket, technológiákat képe­sek a részükre szállítani. Cs. I. Kubikostalálkozó A csongrádi napok rendezvénysorozatában kubikostalálkozót tartottak augusztusban a Viharsarok még élő kubikosai. A találkozóra korhű ruházatban, egykor használt szerszámaik­kal — kubikostalicskával, korsóval, bográccsal, szalonnás- zacskóval, cseréppipákkal, zsíros kalapokkal — jöttek el. A képen: a találkozón bemutatták a kunyhóépítést is a kubi­kosok (MTI fotó — Csíkos Ferenc felv. — KS) Nyolcvanezer tanulót érint az új szakmunkásvizsga-szabályzat Csaknem 50 ezer szak­munkástanulót és mintegy 30 ezer felnőtt diákot — és természetesen oktatóikat — érint majd, az idei tanév végén az új szakmunkás­vizsga-szabályzat, melyet a Művelődési Minisztérium­iban a közelmúltban dolgoz­tak ki. A rendelkezést széles körű előkészítő munka alapozta meg. A tárca illetékesei ki­kérték a tanácsok, a szak­munkásképzők irányítóinak és a vezető szakfelügyelők­nek a véleményét az 1970 óta érvényben levő szak.- munkáSvi zsga -B zaibá ly zatról. Egy évitized alatt ugyanis jelentős változások történ­tek a szakmunkásképzés- bén. Áttértek például az egységes, tagozat nélküli ok­tatásra, s időközben a szak- középiskolákkal bővült szakmunkásképzést szolgáló intézmények köre. Négy éve újabb szakmát vontak ősz- sze, száímuk 190-ről 128-ra csökkent. (Például az autó­szerelő és gépjárművillamos- sági szerelő szakmák össze­vonásából alakították ki a 'gépjárműtechnikai szerelő szakot.) Ám régi alapszak­mák is átalakultak, így a többi között a hagyományos gépszerelő és karbantartó szakmai képzés, amelyet az építőgépszerelői ismeretek oktatásával bővítettek. A régi vizsgaszabályzat előírásai viszont a korábbi képzés követelményein ala­pultak, ezért volt szükség a változtatásra. A művelődési tárca illetékesei szerint a jövő szakmunkásainak vizs­gáztatásában nem volt egy­séges a követelményrendszer sem. Az újonnan kialakított vizsgaszabályzat már tükrö­zi az elmúlt tíz év változá­sait. Kimondja például, hogy a szakmunkásvizsga a szakmai felkészültség érté­kelésére szolgál, és azon — a társadalmi ismeretek ki­vételével — kizárólag szak­mai tantárgyak szerepelnek. A szakmunkásbizonyít­vány — a képzés céljának megfelelően — kizárólag szakmai képesítést igazoló okmány, és csak megfelelő iskolai bizonyítvánnyal együtt jelent végzettségét. Az érvénybe lépett sza­bályzat a korábbitól eltérő­en ágazatonként határozza meg a vizsgatárgyak körét. A történelmi, társadalmi is­meretek eredménye a szak­mai-, elméleti- és gyakorla­ti érdemjegyekkel egyenlő „súllyal” szerepel a végle­ges minősítés kialakításában. „A szakma kiváló tanuló­ja” verseny első hat helye­zettje — a középiskolai ta­nulmányi versenyhez hason­lóan — mentesül a szakmun­kásvizsga alól. Az új vizs ^szabályzat létrehozásával olyan köve­telményrendszert kívántak kialakítani, amely az általá­nosan művelt, szakmailag jól képzett, a gyorsan vál­tozó termelési körülmények­hez alkalmazkodni képes szakemberek képzését segíti. rokhoz, vezetője pedig ki­emelkedik a szélvédő mögül, tiszteleg. Az orvhorgász pe­dig már nyújtja is felszere­lését, a bírságra később ke­rül sor. Kicsit irigylésre méltó­nak tűnik Pócs József rend­őr törzsőrmester élete itt a Tiszán. Persze akkor, ha a könnyebbik oldalát nézzük a vízrendészeti körzeti megbí­zott munkájának; azt, hogy ő nap mint nap ily közel van a természethez, csóna- kázgat, horgászgat szabad­idejében, orvhalászokra für­kész. Szolgálatban azonban ellenőrzi a vízi túrázókat, kirándulókat, s ügyel arra is, hogy ne fürödjenek tiltott helyen. — A Tisza negyven kilo­méteres szakasza tartozik hozzánk — mondja a har­minc év körüli fiatal ren­dőr. — Ketten vagyunk Nagy Miklós zászlóssal, s a szolnoki vízi rendészeti rend­őrőrshöz tartozunk, ám mű­HAJÓSOK, FURDÖZÖK, ORVHALASZOK-^Szolgálat a vízen ködési területünk négy me­gyét — köztük Hevest is — érint. Munkánk tehát akad bőven. Annál is inkább, mert az orvhorgászok soha nem mondanak le a zsák­mányról, pedig évente több mint százat büntetünk meg. A növekvő szabad idő, az idegenforgalom is gyarapít­ja azok számát, akik a Ti­szánál keresik a felüdülést, kikapcsolódást, így a sza­bály- vagy törvénysértések száma is szaporodik. Felelőt­lenül hajókáznak, a vízi közlekedés alapvető szabá­lyainak a teljes ismerete nél­kül, vagy például a balesetek ellenére sem fogadják meg a tanácsot és tiltott helyen f űrödnek. A munkája után magán­életéről kérdezem Pócs Jó­zsefet, aki nemcsak vízi rendész, de a folyó, a tiszai táj igazi szerelmese is. — Már az édesapám is halász volt, Abádszalókon, s bár nekem „ipart” akart ad­ni, s így kitanultam egy gép­ipari . szakmát, a szívem mindig a vízhez húzott. Egy­két évig a szakmámban dolgoztam, majd mint gép­kocsizó járőr kezdtem a rendőrségnél Kunhegyesen. Később lehetőség nyílt — s én az első adandó alkalmat ki is használtam — arra, hogy a Tiszához kerüljek. Ettől a vidéktől én már meg sem tudnék válni. Szol­gálat után jómagam is pe- cázom, fogtam már szép ti­szai csukákat, harcsákat, s két kisfiámat is szoktatom a vízhez. Közösen kirándulga­tunk, csónakázgatunk a jó öreg folyón. Beszélgetésünket egy cso­port kajakos felbukkanása szakítja meg. Fürkésző táv­csövével a vízi rendőr ugyanis már kilométerekről észreveszi a bizonytalankodó evezősöket, nemcsak a bú­jócskát játszó orvhalászokat. Elnézést kér, de mennie kell a csónakosokhoz. Ráad­ja a gázt, a rendőrségi mo­toros orra fölemelkedik, s a hullámok már a partot mos­sák. Hiába a szolgálat az el­ső. A vízen is... Józsa Péter Békés nyáfi nap. A Tisza lustán hömpölyög és a dél­előtti napsugár meg-megcsil- lan a habokon. Áz árterület jellegzetes iszap-nád-lomb szagot ereget, s a környék nyugalmát csak a néha-néha felcsapó madarak számysur- rogtatása veri fel. Hétköznap, Kiskörénél a lomha folyó mindenre álma­tag fátylat von. Őrjáraton Ám hirtelen felbőg egy motorcsónak és a part men­tén, az egyik kanyarban vil­lámgyorsan egy sűrű bokor aljához siklik. A zöld lom­bok behajolnak egészen a víz fölé, s a gyakorlatlan szem meg nem állapítaná, hogy ott bizony egy ember lapul összegubózva. A kék­fehér csikós hajótest a fo­lyó szélére húzódik, a bok­Síklik a moto­ros — életet is menthet. (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom