Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 7., szombat Senki sem ünnepelt bennünket, amikor az Air France menetrend szerinti Párizs—Rio de Janeiro járata „átkelt” az egyenlítőn. Igaz, nem is tudtuk, hogy pontosan mikor történt ez a nevezetes esemény, mert a gép este 10.30-kor szállt (el Párizsból, s néhány tucat Utitársam- mal együtt valószínűleg az igazak álmát aludtuk a déli (éltekére érkezés pillanataiban. Buenos Aires. Előtérben a szerző egyik vendéglátójával Pillanatképek a tengerentúlról Magyar szemmel Dél-Amerikában . Riói ellentmondások A valamikor szokásos pezstgős köszöntés és oklevél nélkül megérkeztünk Brazíliai volifc fővárosába, a csodálatos fekvésű, mintegy (tízmilliósra' becsült meitro- podiisbai. Az óriás repülőgép 60—80 utasát viszonylag hamar 'átengedték az útlevél- és vámvizsgálaton. Nem tudni, hogy a Déd-Ameniká- ban beköszöntött ősz, vagy az általában tapasztalt infláció, a néhéz gazdasági helyzet okozta-e, hogy repülőgépünk utasterének alig negyedrésze telt meg. A rövid riói tartózkodás airra volt elegendő, hogy némi képet szerezzünk a nagyváros szépséges és kevésbé szép negyedeiről: feszítőnek éreztük a/ közöttük mutatkozó ellentételeket. Az idő elegendő volt még arra is, hogy a Kirisztus-szobor talapzatáról megcsodáljuk a kék tengeröblök, a különleges alakú hegyek és a város alkotta egyedülálló jelenséget, melyet Itt fent a magasban nem zavart még az egyik közlekedési dugóból a másikba vergődő közlekedés zaja sem. Brazília ipari centrumában Sao Paulában csak megerősödtek a riói benyomások: alig (láttunk a boltokban külföldi árut. Sem amerikait, sem japánt. Illetve, a japán 'rádiók, magnók azért fel-fel tűnitek kisebb üzletekben. Később kiderült, Brazília szigorú vámszabályokkal védi a máris jelentős, hatol .ipart. Az ipar zöme Sao Pauló- ba települt. Olyan erőt képvisel', hogy a város, már megkísérelte a teljes függetlenedést is. Ez ugyan nem sikerült, azt azonban elérte, hogy új (fővárost építsenek fel az ország közepén, az őserdő közepén, távol a fontos gazdasági centrumoktól. Ennék köszönheti létét Brazília. A nagyváros, a gyárak a külföldiek tömegeit vonzották és vonzzák, nagyon sok magyar is itt találta meg második hazáját a két világháború között, majd azután. Zömükben Erdélyből és Jugoszlávia magyarlakta vidékekről származtak el. Magyar helységnevek, kis falvak, s magyar iskolák tanúskodnak Sao Paulo környékén és a városiban a magyar kolónia nagyságáról. A közelmúltban volt ötven éve annak, hogy magyar bencések kezdték meg tevékenységüket itt. A vonzás azonban erőteljes asszimilálással is jár. A soknemzetiségű város portugál, azaz pontosabban brazil—portugál nyelven alakítja sajátos kultúráját, brazil- öntudatú nemzetté lakosait, közöttük a magyarokat is. A régi közösségek felbomlottak, felbomlóban vannak. Az első (generáció lassan kiöregszik, a fiatalok természetesen saját brazil barát- jaiikkal érzik jól magukat, meg persze leköti őket a pályakezdés .millió gondja, baja. Most, amikor a gazdasági pangás következtében munkaerőt bocsátanak el a gyárak, intézmények, nem könnyű megfelelő álláshoz jutni. Ha pedig szerencsés, mégis hozzájut, ott bizonyítani kell a rátermettséget, tudást. De a magyar vonatkozású hírekre, írásokra, filmekre mindig fokozott figyelmet fordítanak ezek a fiatalok (is. Néhány év múlva pedig talán több idejük jut arra, hogy életükben a származásuk komolyabb szerepet kapjon. Sao Faluiéban így a halványuló magyar nyomok mellett azért fiatalok maroknyi csoportja lelkesen vállalja szabad idejében a magyar kulturális tevékenységet: népi tánccal, nyelvtanulással, lapszerkesztéssel foglalkoznak. Bár az utóbbihoz (nehezen lehet előteremteni az anyagiakat. Magyar félóra az Antarktida Rádióban Buenos Aires látogatásunk (alatt még a Malvinas-, vagy Falklcmd-szigetek lázában égett. Ez azonban már más volt, mint a kezdeti győzelem hangulata. A kiadott hivatalos közlemények is a kompromisszumokra való hajlamot mutatták, a kommentárok azzal foglalkoztak, hogy mindkét nemzet számára megfelelő megoldást kell találni. Az utca embere pedig azon kezdett gondolkodni, hogy talán mégsem a megfelelő időben szállták meg a szigeteket az argentin katonák. A kormány egyik közleménye sziakította félbe a szombati reggeli félórás magyar adást is, még kevesebb helyet hagyva az amúgy is szűkre szabott idejű kolonii- ális híreknek, például a Magyarok Világszövetsége küldöttségének érkezéséről szóló tájékoztatónak. Pedig ebben a városban és környékén szintén sokan értik és várják a magyar szót, a magyar zenét. Az egyesületek támogatása ad lehetőséget a rádióadás működéséhez. Hosszabb idő után látó. gatásunk heteiben kezdte meg adásait ismét a magyar félóra. Látogatás az Aranymúzeumban Hazánkban is „vendégszerepeit” már a nagyhírű perui Aranymúzeum. Jóleső érzéssel láttuk a budapesti kiállítás plakátját a bejáratnál. Talán kevéssé ismert, hogy az inka airanykincsek mellett fegyver- és ruhatára is van a múzeumnak. Itt akadtunk magyar emlékekre is, kardokra, valamint egy — ai felirat szerint — hercegi ruhára. Vajon lesz-e egyszeír valaki, aki utána nyomoz a valódiságának? Limában egyébként tartja magát a legenda^ hogy a spanyolokat félnevezettéks azért lett főváros ebből a helységből. Az indiánok úgy akartak bosszút állni a hódítókon, bogy a legrosszabb éghajlatú helyet jelölték meg nekik, legalkalmasabb- ként. Negyven kilométerrel odébb süt a nap és elvisel- hetők a körülmények. A főváros felett viszont csaknem mindig felhős az ég, s portól szennyezett a levegő. Ugyanakkor az inka fővárost az Andok csúcsain négyszáz éven keresztül titokban tudták tartani! Csak isiiben fedezték fel Matsupitsut egy indián földbirtokos elmondása alapján. Amikor már csak elhagyott romokból állt. Limában néhány tucat magyar él, az egész országban sem sokkal több. De segélyegyletük működik, s időnként összejön a kolónia agy-agy (beszélgetésre vagy filmvetítésre. ★ Dél-Amerika mérsékelt égövi országainak őszi időjárása és a trópusi melegek után öröm volt viszatérni a magyar nyárba. A látogatásokat, a személyes kapcsolatokat korlátozhatják a távolságok, az egyre drágább útiköltségek. Az anyanyelvi kultúra iránti igényt azonban semmiképpen. Kerékgyártó László Hamburgban a „mérleg nyelve” Kik azok a zöldek? Új szín tűnt (öl a nyugatnémet politikai életben: új párt, amely zöldnek nevezi magát és valami sajátosat képvisel, az eddigiektől el* térőt. Szinte diadalmenetben vonul be a helyi testületekbe. Négy tartományban már ott ül három-tizenegy képviselőjük, s jelen vannak Nyugat-Berlinben. Senki nem kételkedik abban, hogy ha így megy tovább, 1984-ben bekerülnek az országos törvényhozásba, a bonni Bun-< destagba, s ezzel megtörik a hagyományos pártok több évtizedes parlamenti egyeduralma. Megjelenik a hatalom központjában egy szokatlan, lényegében baloldali csoport. Három kérdésre igyekszünk most válaszolni: honnan jöttek? mi az oka a sikereiknek? mit akarnak? Szavak helyett Hosszú évek óta ovasha- tunk az újsághírek között a nyugati polgárjogi és környezetvédő mozgalomról. Tiltakoznak az atomerőművek építése ellen, felemelik szavukat az erdők, a mezők, az állatvilág pusztulása miatt, a levegő szennyeződése általában a civilizáció káros mellékhatásaival szemben. Arra figyelmeztetnek, hogy a tudomány és a technika eredményeinek nyakló és kritika nélküli alkalmazása ma életünket se- kélyesíti el és teszi hajszolt- tá, a jövőben magát az emberi létet fenyegetheti. Ez a mozgalom a zöldek egyik forrásvidéke. Nyilván ezért választották nevükül ezt a színt, mert az egészséges és megóvandó természetet jelképezi. Ennek a sokféle embert és szándékot lazán összefogó csoportnak újabban kettős neve van. Hamburgban így indultak a választásokon: a Zöldek és Alternatívok Listája. A név második fele arra utal, hogy politizálnak is, valami újat akarnak hozni a közéletbe. A hagyományos pártok nem tudnak választ adni fontos társadalmi kérdésekre : megmenthető-e a béke? hogyan szüntessék meg a munkanélküliséget és a válságot? kiteljesednek-e valóban a szabadságjogaik? hol vannak a mélyreható, a polgári tehetetlenséget megváltoztató reformok jelei? Az „alternatíva,” az a másik a maitól eltérő változat, amelyet ők szeretnének megteremteni, vagy kikényszeríteni. De hogyan? Ez a harmadik és a legnehezebb kérdés. Új puritánok? Elvetik a veszélyesnek kikiáltott atomenergiát, a gazdasági termelés-növelés ember- és természet-ellenes hajszáját; ki akarják terjeszteni az emberi jogokat (például azzal, hogy a lakás nélküli fiataloknak joguk legyen szanálásra ítélt házakat elfoglalni.) A hadsereget — mondják — minden további nélkül, teljesen le kell szerelni. Valami új puritanizmussal próbálkoznak. Négy évre választott képviselőiket két évenként váltani szándékoznak és a magas fizetés egy részét a parinait Ken aum.. Sok derék és számos naiv követelés szerepel programúkon. Érdekesen fogalmazott egyik vezetőjük: a par- lamenben is az utcát kívánják képviselni. Baloldaliak Eddigi tapasztalatok szerint egyértelműen szemben- állnak a kereszténydemokratákkal, bírálják a szociáldemokratákat, de ha egy tartományi parlamentben elkerülhetetlen a döntés, inkább melléjük állnak. Hamburgban, ahol a legutóbbi választásokon a jobboldal került az első helyre és a szociáldemokraták kisebbségben maradtak, ez utóbbiak a zöldek támogatásával tudják folytatni a kormányzást. E kis párt lett a mérleg nyelve. Sikerül-e a zöldeknek megvalósítani tervüket, s e néhány képviselővel bekerülni minden tartományi és a központi parlamentbe, — legközelebb Hessenbe —, s ott is, „az utca,” tehát a tömegek hangját képviselni? Nem illeszkednek-e be elöbb- utóbb az évtizedes hatalom- gyakorlás során elbürokra- tizálódott régi pártok sorába? Megtudják-e őrizni önmagukat és önálló pártkereteiket? Ezt a jövő mutatja meg. A politika realitásának ismeretében egyelőre csak annyi biztos, hogy ily sokféle óhajt, vágyat, nézetet, célt, ameny- nyit ma a „zöldek” képviselnek, „nehéz” lesz tartósan egy kalap alá vonni. Tatár Imre Japán és Esztendőkkel ezelőtt, amikor Jimmy Carter voltaképpen még nem is volt a Fehér Ház lakója, Zbigniew Brzezinski, későbbi nemzetbiztonsági főtanácsadója megteremtette az úgynevezett trilaterális, háromoldalú bizottságot. A célkitűzés az volt, hogy a nyugati szövetségi rendszerek három alapvető tényezője — az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán — jobban összehangolja világpolitikai tevékenységét. , Carter az 1980-as választáson megbukott, vele együtt Brzezinskinek is ki kellett költöznie a Fehér Házból, de a trilaterális eszme maradt. A bizottság nemrég Tokióban tartotta legutóbbi ülését. A téma is a régi volt, ám a körülmények megváltoztak. Az az egyenlőtlenség, amely az Egyesült Államok—Nyugat-Európa—Ja^ pán viszonyt kezdettől jellemezte, mind erőteljesebben jelentkezett, a gazdasági érdekütközések hevesebbek lettek. Egyfelől ott van az USA—■ Közös Piac ellentét, amely napjainkra minden eddigia többiek nél jobban kiéleződött. Köztudomású az a vita, amely a Szibéria—Nyugat-Európa földgázvezeték ügyében kirobbant. A tengerentúl nehezen áll talpra, Reagan gazdasági tervei lassan hozzák meg a kívánt eredményt. Washington mesterségesen magasan tartja a bankkamatlábat, hogy belső inflációját leküzdje, ez a politika viszont aláássa Nyugat-Európa válságellenes lépéseit. Magán a Közös Piacon beiül ráadásul Nagy-Britannia szembenáll partnereivel az egységes mezőgazdasági árak kialakításának kérdésében. Következésképpen a háromszögben két szár már eleve nem akar illeszkedni. A legnagyobb gondot azonban szinte mindenütt a japán probléma okozza. A távol-keleti szigetország mind több iparágban keríti hatalmába a. piacokat. Jellemző módon ,az Egyesült Államok kijelentette: Tokió vesse magát alá önként az önfegyelemnek, mielőtt Washington maga folyamodna kényszerhez, azaz korlátozzák a kivitelt az amerikai piacra, elsősorban a színes televízió, a gépkocsi és a képmagnó kínálatában. Ennél is komolyabb a gazdasági küzdelem Nyugat- Európával. A japán autók elhódították a nyugatnémet, francia, olasz, holland és belga vásárlók tekintélyes részét. Az NSZK-beli Tele- funken, ez a régi, patinás vállalat például a csőddel küszködik a Pioneer, Sanyo és Sony márkájú csodatermékek özöne miatt. A trilaterálisok legutóbbi tokiói tanácskozását ez az éles ellentét szinte csatatérré változtatta, jórészt csak a különbségeket, az érdekellentéteket foglalták jegyzőkönyvbe. A derűlátók mégis reménykednek a végső percben kialakított kölcsönös ígéretekben, de maguk is tisztában vannak vele: mindenféle kompromisszum hatálya ideig-óráig tart csak, utána a viadal kezdődik elölről. Sőt, általában még hevesebb formában. Várkonyi Tibor összeállította: Pilisy Elemér Ronald Reagannál, ennél a szó szoros értelmében az elnök szerepére született színésznél — aki elhatározta, hogy megünnepli olyannyira áhított visszatérését a színpadra —, európai utazása előtt megjelentek ügynökei, Ed és Sam, két Hollywoodban nevelkedett fickó, és egyenesen az elnöki asztalra telepedtek. Ed: — Ronnie, sajnálattal kell közölnünk veled ... Ronnie: — Gyerünk, tálaljatok ki, egy olyan jellem, mint én, mindent kibír. Sam: — Már nem tetszel annyira a közönségnek, mint azelőtt. Ronnie: — Mit jelent ez? Sam: — Azt, hogy a játékod következményei nagyon siralmasak. Ed: — Mindenekelőtt Európában és különösen Nyu- gat-Németországban. Ronnie: — De hiszen most éppen odamegyek turnéra! , Sam: — Hát éppen ez az, Ronnie. Ezért átírtuk a szerepedet. Tessék, az új szöveg. Ronnie: — Köszönöm. A lényeg az, hogy megint én játszom a főszerepet. Ed: — Természetesen, Ronnie. Világos, hogy a tiéd a főszerep. Ronnie: — Remélem, van benne olyan momentum, ahol vágtatok és csípőből tüzelek! Ó, hogy szerettem ezt mindig ... Sam: — Negyven évvel ezelőtt, Ronnie. Ma azonban megint az elnök szerepét kell játszanod... De már nem a hidegháború elszánt hívét, hanem a béke angyalát. Ronnie: — Ha csak erről van szó, egy ekkora profinak, mint én, pofonegyszerű a békeangyalt eljátszania. Látom, itt ki van húzva valami... Sam: — Az a passzus, ahol azt hajtogatod, hogy Európában lehetséges egy korlátozott nukleáris háború ... Ed: — A „lehetséges" helyett most az áll, hogy „nem lehetséges”. Ronnie: — Es mi lett abból a sorból, hogy: ,,a mérhetetlenül álnok és harcias Szovjetunió”? Sam: — Kihúztuk! Most ez áll a forgatókönyvben: „A békeszerető Szovjetunió. Hamarosan sor kerül a legmagasabb szintű találkozónkra ...” Ronnie: — Fiúk, ide mi van írva? Nagy bonni fellépésemet az európai turné során teljesen megváltoztattátok! Vajon, hogy reagál erre majd a közönség? Ed: — Veszélyes helyzet, Ronnie. Nem akarunk kockáztatni. Nem akarjuk, hogy kifütyüljenek, vagyis jobban mondva, nem akarunk kitenni ennek. Ronnie: — Na jó. Hát ezek az új bekezdések a 47. oldalon a nyugat-berlini falhoz tett nagy kivonulásomkor? Ed: — Ezt a te nagyjeleneted, amelyben szenzációs béke- és leszerelési javaslatokkal állsz elő! Éppen ezzel fogod meghódítani a békevágyba süppedt nyugat-németeknek a szívét! Sam: — Ne félj, Ronnie! Csupán ezt a javaslatot keU felröppentened: az oroszok csak hajtsák végre a leszerelést, mi addig őrizni fogjuk a békét. Ronnie: — Oké! Oké! Itt azonban egy abszolút új befejező formula van! Ügy tűnik, mintha a fenyegetés koncepciója lenne, amelyet újból megfertőzött a tartós nukleáris háború eszméje. A hidegháborús idők szellemében van írva! Ed: — Apró lyuk a forgatókönyvben. Ezt a Pentagon tukmálta ránk. Am, ha te jól játszod el a rivalda előtt ezt az ellentmondásos jelenetet is, akkor vitathatatlanul megérdemled az Oscar- díj at! (Stern — Hamburg) Zahemszky László fordítása
