Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

. NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 14., szombat 3. KÁPOSZTASZEZON BOLDOGON Fotó: Szabó Sándor Új termékek a hazai piacon Energiatakarékoson Autó-miniteszt gyártását kezdték meg a fővárosi Fi­nommechanikai Vállalatnál. Ezt a műszert a két- és négy­ütemű autókhoz egyaránt használhatják azok, akik jár­művük „egészségi” állapotát otthon akarják diagnoszti­zálni. A miniteszt méri a motor fordulatát a villamos berendezések zárásszögét, el­lenállását, teljesítményét; te­hát a gépjármű legfontosabb jellemzőiről ad felvilágosí­tást; A fontos adatok isme­rété az esetleges hibák idő­beni felfedezésével nem­csak a javítási költségeket csökkenti, hanem az optimá­lis fogyasztás beállítását is segítheti. Jól illeszkedik a hazai energiatakarékossági prog­ramba a vállalat jövő évben megjelenő új égéstermék­csappantyú családja. Az egy­szerű szerkezetek a melegítő gázbojlerek, a konvektorok, a falifűtők, a gázhősugárzók ■»— kémény huzat okozta — 25—40 százalékos hőveszte­ségét akadályozzák meg az­zal, hogy az égéstermék ki­áramlása után önműködően elzárják a füstcsövet. Ugyan­csak az energiatakarékossá­got szolgálja a melegvízfo­gyasztást mérő műszerük, amelyet jelenleg az Orszá­gos Mérésügyi Hivatal vizs­gál. Ha a készülék sikeresen átjut a teszteken, használa­tával lehetővé válik minden új, központilag meleg vízzel ellátott, fűtött házban a la­kók fogyasztásának pontos regisztrálása. A műszer tel­jes egészében hazai alkatré­szekből készül. (MTI) Nyitás előtt a Prizma A Skála-Coop újabb áruházi rendszerének, a Prizmahálózat­nak első vásárlóházát augusztus 19-én nyitják meg a Kerepesi úti Shell-benzinkút mögött, az Örs vezér tértől néhány lépésre. A vásárlókat csupa olyan áru­cikkel és járulékos szolgáltatá­sokkal — például műhelyekkel, kölcsönzőszolgálattal, szakta­nácsadással, szakiparosok cím­listáival — várják, amelyek la­kásfelújításhoz, korszerűsítéshez, kerti munkákhoz, autózáshoz, sporthoz és játékhoz kapcsolód­nak. Mert elvállalták Azt is mondhatnám, milyen jó, ha a szakszervezeti titkár Szűcsibe való. A Thorez bánya Rákóczi brigád­ja mindjárt készséggel vállalkozik arra Deli János irányításával, hogy rendbe tegyék az iskola világítá­sát. Persze, társadalmi munkában. Mint ahogy már korábban is ott járt az Edison ne­vét viselő kis csapat, hogy Koczka István útmutatásai szerint két tanteremben cseréljenek ki minden régi vil­lamos berendezést, és szereljenek a helyükbe újat, korszerűt. A fényerő most már olyan, hogy... Hivataloskodva még a mértékét is meg lehet határozni: termenként kétszázötven lux. Az egész azzal kezdődött, hogy a megyei művelődé­si osztály pályázatot írt ki, aminek a lényege: egy kis támogatás, sok társadalmi munka. Egy raj, egy iskola, egy üzem egy iskola, és hasonló jelszavak égisze alatt. Szűcsi megkapta a választ: igen. Küldik a világí­tótesteket. A tervrajz eredetije is Egerből érkezett, amit szintén társadalmi munkában idomítottak a he­lyi körülményekhez. Július elején hozzáfogott a brigád a hat tanterem rendbetételéhez, és jó egy hónap alatt be is fejezték. Ha egyszer vállalták...! A takarításhoz is jöttek a brigádok a tsz-böl, a mű­anyagüzemből, a bányából és a helybeli szülői mun­kaközösség sem akart kimaradni. A községi tanács is odaadta a maga tízezer forintját a költségek fedezé­séhez. Az a bizonyos szb-titkár, aki Szűcsiből származott el, Szerencsés István. A rend kedvéért írjuk ki a ne­vét, hiszen a szervezést ő végezte, ugyancsak társa­dalmi munkában. Ez történt Szűcsiben. És még hány helyen történt mindez így a mostani nyáron is... (—ár) Már évek óta tavaszi nemzeti ünnepeinkhez kapcso­lódva a Hazafias Népfront nemzeti zászlóval, kitüntető oklevelekkel és jelvényekkel jutalmazza azokat a fal­vakat, községeket, városokat; az üzemek és szövetke­zetek legjobbjait amelyek kimagasló eredményeket ér­tek el a településfejlesztési társadalmi munkában. Most majd az augusztus 20-i gyűléseken, ünnepségeken is — a világ és az egész ország dolgain kívül — sok szó esik a belyi politikáról, közéletről; a lakóhely örö­meiről, gondjairól. Közéletünkben milyen jelentősége van a települések fejlesztését célzó társadalmi össze­fogásnak? — erről beszélgettünk S. Hegedűs Lászlóval, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával. — Tapasztalatokon nyugvó megítélésem szerint a helyi társadalmi mun kamozgalom eredményessége megbízható mércéje egy-egy falu, köz­ség, város vagy városrész közéleti demokratizmusának. Mércéje annak, hogy megfe­lelő-e az összhang, a helyi vezetés és a lakosság között. Ebből következik: a telepü­lésfejlesztési társadalmi munka jelentősége nem csu­pán gazdasági, anyagi, ha­nem politikai természetű is. A legjobb közösségekben, ahol az ember, a család, az együtt dolgozó vagy élő kol­lektíva, egy város, falu kö­zössége, — ha szabadon és szíve szerint szólhat és dol­gozhat — csodákra képes. Voltaképpen nem csoda ez, hanem a mindenütt megte­remthető kollektív alkotóerő. Inkább azon kell csodálkoz­nunk, hogy ezt a nyilván­való igazságot sokan ma sem értik. Nem értik, hogy nincs technika, szervezet, „koncepció”, terv, amely társadalmi egyetértés és egyetértő cselekvés nélkül eredményes lehet Amit a politika, az igazgatás, a ve­zető tehet az, hegy lehetősé­get, pályát teremt a közösségi alkotókedv kibontakozásá­nak. Végső soron a telepü­lésfejlesztési társadalmi munka nélkülözhetetlen ré­sze a politikának és még inkább az lesz a jövőben. Növekvő eredménye bizonyí­téka a szocialista nemzeti egység, a hazaszeretet, a közéleti felelősség erősödé­sének. — A növekvő eredménye­ket hogyan jelzik a számok? — Nem túlzók, ha azt mondom, hogy mai ered­ményeink hajdani legszebb álmainkat is elszürkítették. Pénzben kifejezve a II. öt­éves tervben 1,45; a harma­dikban 3,25; a negyedikben 7,4; az V. ötéves tervben már 20 milliárd forint volt a településfejlesztési társa­dalmi munka értéke. Tavaly, egyetlen év alatt 6,75 milli­árd forint' értékű település­fejlesztési társadalmi mun­kát végzett a lakosság. Áz egy lakosra számított társa­dalmi munka értéke 20 év alatt több mint hússzorosá­ra növekedett; az egykori 29 helyett 1981-ben elérte a 630 forintot. Kiváltképpen lendületbe hozta a társadal­mi munkát a párt XII. kongresszusának tiszteletére indított község-városfejlesz­tési munkamozgalma: míg az egy lakosra jutó társa­dalmi munka értéke 1978- ban 358 forint volt, a kong­resszusi években; 1979-ben 436 forint, 1980-ban 528 fo­rintra növekedett. E fejlődés láttán minden reményünk meg van rá, hogy mostani ötéves tervünkben minden településen még nagyobb ér­tékeket teremtenek társadal­mi munkával. A növekedés forrása az, hogy népünk nemcsak álta­lában és szemlélőként, ha­nem konkrétan és cselekvő­én is egységes és egyetértő. Mindebben elveink és gya­korlatunk szerint erősödik a jóértei mű szervezettség. — A népfrontbizottságokról köztudott, hogy elsőszámú szervezői és mozgósítói a társadalmi munkának. Kép­viselik a helyi lakosság vé­leményét, szándékát, akara­tát. A tanácsok népképvise­leti feladataik teljesítése keretében közigazgatási és gazdálkodó szervek is. Ok gazdálkodnak a fejlesztési alapokkal, éves és ötéves terveket készítenek. Ebben a munkában milyen kapcsolat, együttműködés van a nép­front és a tanácsok között? — A tanácsok és nép­frontbizottságok együttmű­ködése egyidős a tanács­rendszerrel. Az alapvető fel­tételeket ehhez a tanácsok törvény,ben rögzített önálló­sága, a népfrontos társadal­mi támogatás és ellenőrzés biztosítja Csak az a fontos, hogy ezzel a lehetőséggel bátran és kezdőmén yezően éljenek mind a tanácsok, mind a népfrontbizottságok. A községi-városi tanácsok többségében már kialakult rend, hogy az ötéves tervet és az éves terveket idejében — és nem a döntés után — megvitatják a lakossággal; elfogadják a megvalósítható javaslatokat és igénylik a támogatást. Az is általános társadalmi gyakorlat: ha a lakosok többet akarnak, mint amire a tanácsi pénz­eszközök elegendőek, akkor pénzzel és társadalmi mun­kával „megtoldják” a tanács erejét. Ily módon egy-egy település lakosainak egyéni vállalásai, közösségi össze­fogása „beépül” a tervbe. — Tehát a településfej­lesztési társadalmi munkát megtervezik egy-egy évre és az ötéves tervidőszakra is? — Úgy van. Méghozzá ugyanolyan körültekintő ala­possággal, amiként a tanácsi pénzeszközök felhasználását. A kétféle erőforrást össz­hangba hozzák, hogy a ta­nácsi félj esztési beruházások és a társadalmi összefogás azonos célú legyen. Csak így lehet igazán értelme és haszna a társadalmi munká­nak. Azután a tanácsnak kell gondoskodnia arról, hogy a társadalmi munka elvégzéséhez" szükséges esz­közök, anyagok rendelkezés­re álljanak. Az is természe­tes, hogy egy-egy ötéves tervidőszakban a tervezés­kor rangsorolnak: megálla­pítják mi a fontosabb és mi a későbbre halasztható. E kérdésben gyakran zajlik élénk vita egy-egy települé­sen, ám ezt a vitát nem le­het — nem szabad elkerül­ni, hiszen csak általa ala­kulhat ki a helyes, a köz- megelégedésre találó rang­sorolás. Nagyon fontosnak tartom, hogy mind a tervezés során, mind a tervek megvalósítá­sakor érvényesüljön a ta­nács területi felelőssége. Vagyis az, hogy a tanács t á rsadalmi -közigazgatási vo­natkozásában gazdája az ott működő üzemeknek, szövet­kezeteknek, intézményeknek. Ezek vezetői, dolgozói nél­külözhetetlen erőt képvisel­nek a településfejlesztés tár­sadalmi forrásaiban. Ezért azt tartjuk helyesnek, ha itt is rendszeresek a tájékozta­tások, véleménycserék a ta­nácsi tervekről. Csak ily módon alakulhat ki a meg­felelő és szükséges összhang a településfejlesztésben a tanácsi és vállalati tervezés-' ben. — Ezek szerint a jól elő­készített és tervezett társa­dalmi munkában találkoz­nak a helyi lakosság, taná­csi és vállalati érdekek? — Igen találkoznak, vagy úgy is mondhatjuk, hogy egybeesnek. A legjobb tele­pülések gyakorlatának lé­nyeges vonása, hogy érvé­nyesítik az önkéntesség és az érdekeltség elvét. A te­lepülésfejlesztési társadalmi munka, de még a kommu­nista műszakokon összeadott • 2JJ 0>" pénz is nem elsősorban nagy és távoli alkotások, épületek megvalósításának társadalmi támogatására va­ló. Kivétel természetesen le­het. De nélkülözhetetlen a talán kicsiny, de a minden­napi életben fontos dolgok megvalósítására. A kútárát nemcsak a székhely község, központi város művelődési háza, rangos könyvtára, szép uszodája jelenti. Legalább olyan mértékben az is, hogy legyen járda, kövezett út, jó ivóvíz, iskola, óvoda, játszó­tér és fák, virágok, bokrok, ahol csak helyük akad. A faluban és a városszéleken is. — Vannak-e új célok, tö­rekvések a településfejlesz­tési társadalmi munkában? — Nem is egy. A sok közül csak hármat említek. Például mostanában erősö­dik egy új mozgalom: a né­pi útépítés. Ezernyi ötlettel, némi pénzzel és sok munká­val a falusi-városszéli po­ros-sáros utakat kikövezik. Némelyik község, kisváros majd minden utcája szilárd burkolatú, télen-nyáron jól járható. A másik, egyre nagyobb jelentőséget kap a környe­zetvédelmi társadalmi mun­ka. Az emberek mind több településen megteremtik és őrzik a rendet, a szépet. A tanácsok még a kisfalvak­ban is a lehetőségekhez mér­ten rendezett szeméttelepet, szemételhordást szerveznek és fellépnek a rendet sér­tők ellen. A harmadik — amit öröm­mel támogatunk — műem­lékeink, szép épületeink meg­óvására, célszerű hasznosítá­sára irányul. Ebben is kife­jezésre jut a helyénvaló lo­kálpatriotizmus, a szülőföld, a lakóhely — legyen az ki­csiny falu, vagy nagyváros — igazi szeretete. — Végül egy személyes kérdés: kereken tíz éve ezen a poszton, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa tit­káraként szervezi, gozdozza a településfejlesztési társa­dalmi munkát. Töredelmes, sok gonddal járónak, vagy örömtelinek érzi-e munká­ját? — Nem tudom a kettőt különválasztani, a törődést és az örömöt. Nekem az az öröm, ha egy nehéz gondot sikerül a megoldás útjára te­relni. És ebben nem vagyok egyedül. A népfront vezető testületéiben is kollektív munka folyik, a mozgalom­ban együttműködő társadal­mi erőkkel közösen és egyet­értésben törekszünk újabb sikerekre. — Köszönjük a beszélge­esa H. Osztrák technológiával készül Az Alumíniumgyárban új technológiával ké­szülnek a kukta-gyors- főző edények. Az oszt­rák TAUS cégtől vásá­rolt berendezéssel a geo­metriai kialakítás után — nátriumlúgos oldat­ban pácolják, majd a rázógépben fényesítik az edényeket. Az új eljá­rással negyvenezer da­rabbal több, tetszető­sebb kivitelű kuktaedény készül. A képünkön: a TAUS cég berendezése (MTI Fotó — Balaton József felvétele — KSj

Next

/
Oldalképek
Tartalom