Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-13 / 189. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 13., péntek Lukácsjelenség, tűz pirosban KÁLYHAMODELLEK. Ismét divatba jöttek a díszes kerámiakályhák. Morvay Zsuzsa keramikusművész több ilyen kályhát készít exportra. A díszes kerámiatestek kicsinyített másai műtermében láthatók (MTI fotó — Fényes Tamás felv. — KS) ÁPRILISBAN EGERBEN Az idei diákév KISZ-programja Baráti javaslat — Mi újság? — Semmi. Nyaralni megyünk. — Na, és ezt csak így mondod? — Tudod, szép dolog a nyaralás, jó is, csak csomagolni, pakolni ne kellene. Most is éppen emiatt rohantam el hazulról. Klári az egyik szobában, én a másikban: — Mi van fiam? És te csak így itt állsz? Legalább a villanyborotvád... — Szóval, összevesztünk. — És most? — Most meghívlak egy pohár sörre, azután szépen hazamegyek. Otthon két eset lehetséges: Klári vagy dorombolva a nyakamba omlik és hízelegve engesztelni próbál, vagy bőg és nekem kell őt vigasztalnom. — De hiszen úgy tudom, ti jól vagytok Klárival. — Kitűnően. Nincs is semmi baj, amikor szürke hétköznapok következnek. Csak amikor valami rendkívüli van. Tavaly például Jugóba mentünk. Előtte egy héttel már tervezgettünk, három nappal később csomagoltunk. Én különben sem bírom a rumlit, egyenesen irtózom a rendkívüli eseményektől. És az ilyen utazás meg különösen szörnyű. Folyton a vita: vastag ruha, vékony ruha? Kis kofferek, vagy nagy? Eiég-e egy rúd szalámi, vagy kettő kellene? Szóval, mindmegannyi vita, összeveszési lehetőség. És ha netán én több vastag ruhát javaslok és kifogunk egy kánikulát, akkor hallgathatok: Látod! Miért kellett ezeket a kacatokat hozni? Én megmondtam, hogy jó idő lesz. Elvégre a tengerpart az nem Szibéria... A vendéglő elé érünk. — Említetted a sört. —* Persze, persze. Látod, már teljesen golyós vagyok, ahogyan a fiam mondani szokta. — Most hová indultok? — Csak hazai vizekre. Kevés a pénz, másra kellett. — És mit csináltak ott? Már úgy értem, mit lehet csinálni ? — Az első három napon békülünk. Mármint Klárival. Utána ismerkedünk az asztaltársakkal, ezekkel, azokkal, ahogyan ez már lenni szokott, majd néhány nap és azután kezdődik újra a csomagolás. Hazafelé a nyaralásból. Otthon pedig természetesen a kicsomagolás, a ruhák, egyebek elhelyezése a szekrényekben... Már a második korsónál tartunk, amikor cseng a telefon. Klári keresi a férjét. — Honnan tudja, hogy itt vagy? — ő mindent tud. Egy jó feleségnek mindenről tudnia kell. Valószínűleg utánam figyelt az erkélyről. Láthatta, hogy összetalálkozunk. Gondolhatta, hogy lefelé menet behívjuk egymást valamire. — Érdekes. És eltalálta. Hanem lenne egy korszakalkotó javaslatom. Ha a feleséged ilyen kitűnő asszony, hogy még a gondolataidat, a szándékaidat is kitalálja, akkor miért nem hagyod rá a nyaralás előtti tervezgetéseket? Találja ki ő, hogy vajon jó idő lesz-e, vagy rossz? Kell-e meleg holmi, vagy nem? Hogy előnyösebb-e a nagy bőrönd, mint a három kis kézitáska... Rám csodálkozik. — Óriási vagy, öregem. Erre még meg kell innunk egy korsóval! Megisszuk és közben azon meditálunk: milyen szörnyű és elviselhetetlen ez az élet. Nyáron nyaralni kell menni. Csomagolni kell, izgalmak közepette. — Bizony! Ez a sorsunk, pájtás! És odaszól a pincérnek. — Főúr! Hozzon még két korsóval! De csempésszen bele három cent rumot is... Szalay István Japán kórus a Hiltonban Hogy hány éves? Nem tudom. Egyszerűen nincs kora. Jelenség: aki máig jelentést hordoz. Mindenkibe! szóló üzenetet. De mindenkinek jutó osztódást is. Varázsgömb, amelyben ember- eszmények tükröződnek. Erdőtűz, amiből sorsok ropognak-jajongnak. Lukács Margit valóban ilyen jelengége lenne a magyar színjátszásnak? Hogy lénye-léte, alig negyven percbe sűrítve, egy nagy filozofikus mű, a Tragédia mindenütt jelenvaló Évájának esszenciája tud lenni narrátor nélkül, partner nélkül, nyári hőben, csupán száz feszülten figyelő szempárra hagyatkozva? Hogy a szakma, a művészetpolitika olykori csapdáiból kivergődve, annyi évek múltán is csupa fiatalos ragyogás egy kis vidéki pódiumon? Cseppben is teljesség? Egyedül is a minden? Mert a próba ennek az igazolása. A kérdések egyértelmű válaszra leltek hatvani előadóestjén. Ugyanis Lukács tüneményes, jelentést hordozó üzenete, minden pillanatban a művészi tökély volt. Osztódása megannyi falat kenyér, ami táplál, fölnevel. Valóban hány arcát villantotta fel a nőnek? Az örök nő volt-e ezen az estén? Vagy inkább — Madách akadémiai „székfoglalóját” is citálva — az ezerarcú nőt idézte elénk? Azt hiszem, az utóbbira kell szavaznunk. Nem azért, mert ő maga e hitét lobogtatta Éva felől, hanem mert valóban kimeríthetetlen színskálán mozgott ama negyven perc mindegyikében. Izóra fájdalmas-tiszta lemondása, másutt a Keplernek adresz- szált, hiú kérincsélés, vagy éppen a kifejlett, a csúcs, az anyaság elkiáltása Ádám visszaálmodásának pillanatában: mind-mind másként, más húron rezegtek, másként vájtak lelkiismeretünkbe. Netán a hét felújítás, a hét megélt rendezői koncepció, a hét átvészelt szerep- osztás keveredett volna itt nemes ötvözetté, varázsgömb- tükröződéssel, erdőtűz-igézettel? Aligha. Sokkal inkább a Lukácsjelenséggel találkoztunk ismét annyi idő múltán negyven percre. A nagy tragiká- val, aki egyetlen tűzpiros, könnyű kásestélyiben is megnyitja előttünk a világmindenséget a madáchi mű képei által, sok-sok vívódásával, sok-sok belső ellentmondásával. Ama tragi. kával találkoztunk, aki korszakot jelöl, a nemzeti színjátszás markáns periódusát, és akinek a neve csak egy Jászaival, csak egy Márkus Emíliával, csak egy Bajorral említhető. De, úristen! Ha most itt, e kisvárosi pódiumon így tanúskodik, így igazol, ilyen elementárisán adja az Ezerarcút? Akkor miért nem ott, a nagy színpadokon? Amelyek mindmáig szűkösek művészetének arányaihoz? Csakhogy ő erről nem szól. Inkább pályatársait emlegeti. Ferrarit, aki szerinte itthon ma a legnagyobb lehetne. És ez a szemérmes-szerény hallgatás bennünk is visszaszorítja a feltóduló kérdést. Legföljebb magamban ismételgetem: „Micsoda gazdag lehet a magyar színpad, ha Lukácsot nélkülözni képes...? /” (moldvay) Az augusztus 30-án kezdődő iskolai évben is gazda'g, a tizenéves fiatalok életkori sajátosságait figyelembe vevő, ugyanakkor a politikát sem nélkülöző KISZ-progra. mok várják a diákokat A napokban formálódnak a KISZ Központi Bizottsága mellett működő középiskolai és szakmunkástanuló tanácsnál az 1982—83-as diákév központi rendezvényeivel, találkozóival kapcsolatos végleges tervek. A tanév első nagy politikai rendezvénye októberben a budapesti országos szakmunkástanuló napok eseménysorozata lesz. A budapesti szakmunkásképző iskolák mellett az ország minden megyéjéből érkeznek majd fiatalok, hogy a különféle változatos rendezvényeken véleményt cseréljenek politikai, mozgalmi, kulturális tevékenységük tapasztalatairól. Az eseményhez kapcsolódóan tanácskozást is rendeznék A szakmunkástanulók érdekvédelme címmel. A tizenéves diákifjúság mozgalmi munkájának továbbfejlesztéséről, az ezzel kapcsolatos feladatokról tartanak országos értekezletet októberben a középfokú tanintézeti pedagógus KISZ-titká. rok részére. Januárban és februáriján rendezik meg a diákpólitiku- sok országos vetélkedőjét, XX. — Az kellene! — nevet fensőbbséggel Kata, majd a festményt a földre dobja, és átszánkáztatja a szomszéd szobába. — Én végérvényesen végeztem ezzel az úrral! Tibor a kép után siet, hogy felvegye a földről, és biztonságba helyezze. — Komoly itt ez a hülyeség? — hajol oda villámgyorsan Lali a nénjéhez. — Á! — legyint Kata. — De valamivel rá kell kény- szeri tenem, hogy álljon a sarkára. Egyszerűen nem képes megérteni, hogy csak az ő meg az apja érdekében erőszakoskodom! Hiszen az öreg az élete legnagyobb őrültségére készül! Házasság az ő korában! Valóságos ön- gyilkosság lenne! — Értem — bólogat Lali, s mert Tibor jön már vissza, amelynek országos döntőjére áprilisban kerül sor Sikláson, a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Az ország 19 megyéjéből és a Budapestről érkező, három-három tanúi lóból álló csapatok mérik össze tudásukat, adnak számot a napi politikában való jártasságukról. Emellett az idén is megrendezik a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedősorozatot, melynek iskolai selejtezőit novemberben, decemberben tartják. Decemberre hívják össze a kollégiumi diáiktanács titkárok országos tanácskozását, amelynek napirendjén1 a fiatalokat ízig-vérig érintő, mindannyiukat érdeklő kérdés, a diákönkormányzat szerepel. Űj kezdeményezés az országos „diákfórum 1983”, amelyet jövő év februárjában rendeznek meg, s az idén áprilisban megtartott VII. országos diákparlamenten elfogadott feladatok eddigi végrehajtását elemzik, értékelik. „Tankönyveink terítéken” címmel is országos diákkonferenciára hívják össze az érdekelteket, s ezen a tanácskozáson összegzik majd a tankönyvek érthetőségével használhatóságával kapcsolatos felmérés eredményeit. Az új tanévben is meghirdetik az immár hagyományos, tanulmányi munkához odafordul hozzá. ' — És te? Mit szólsz a dologhoz, Tibikém? A sógor legyint. — Ahol a nő már határozott, ott a férfi tehetetlen. Kata hangja szinte csattan. — Én inkább úgy mondanám: ahol a férfi tehetetlen, ott a nő előbb-utóbb önállóan határoz! — Hát igen — sóhajt fel színészien Lali —, innét csakugyan egy igazi férfi hiányzik! — És sógorára sandít. — Mert aki igazán férfi, az nem hagyja a dolgokat eddig fajulni... — Köszönöm, Lalikám! — kiált fel hirtelen Kata. — Most adtad az ötletet! — Mifélét? — csodálkozik rá a bátyja, aki tulajdonképp az öccse. — Csönd! — int erélyesen Kata. — Hagyj gondolkozni! kötődő versenyeket, így az Országos középiskolái tanulmányi, az Országos szakmai tanulmányi, a Szakma kiváló tanulója, a Szakmunkástanulók országos tantárgyi tanulmányi versenyét és a Középiskolások országos számítás- technikai versenyét. Meghirdetik a középiskolákban az Irinyi János kémiai, az Arany Dániel matematikai, az Édes anyanyelvűnk nyelv- használati, a Kazinczy Ferenc szépkiejtési versenyt, valamint a Szakközépiskolások országos orosz nyelvi vetélkedőjét. A kulturális rendezvényeknek ugyancsak hagyományos programja az országos diáknapok. A jövő év februárjában, márciusában tartják az iskolai és a megyei diáknapokat, fórumot teremtve a középiskolás amatőr művészeti mozgalmaknak. Hét fesztiválvárosban — Sopronban, Keszthelyen, Pécsett, Székesfehérvárott, Egerben, Sárospatakon és Gyulán — áprilisban és májusban mutatkoznak be a diáknapok legsikeresebb együttesei, szereplői. A sportrendezvények sorából kiemelkedik a jövő év januárjában Baranyában megrendezendő „Show-hajtás a jégen” című program, szervezői a téli sportok kedvelőit invitálják játékos jeges versenyekre. Igazi férfi: ugye, ezt mondtad? — Valami ilyesmit... — Hát igen, innét egyvalaki hiányzik: egy igazi férfi! — Az asszony leveti magát az egyik karosszékre, onnét kiáltja: — Van egy orránál fogva rángatható öregúr, és van egy jólnevelt, apukája fiacskája fiatalember, akivel a papája, illetve a papája macája azt csinál, amit akar... — De kérlek! — szól közbe lovagiasan Tibor. — Nem is ismered azt a hölgyet!... — Nem is óhajtom ismerni! — int Kata. — És nem is fogom, biztosíthatlak! — Hogyan? — néz rá Tibor. — Ügy, hogy itt az igazi férfi, aki megoldja a gordiuszi csomót! — kiáltja Kata, és színpadi mozdulattal Lalira mutat. Hivatalosan augusztus 17. én, kedden este zárul a Hilton-szálló nyári koncertprogramja, a búcsúesten az In memórián Joseph Haydn című hangversenyt rendezik meg a szálló dominikánus udvarán. Az eredeti tervektől eltérően másnap augusztus 18-án este is kínál ze_ — Micsoda? — hebegi a fiú. — Mit csinálok én? — Megoldod a gordiuszi csomót! — Hogyan? — bámul Lali. — Huszárvágással, ahogy szokták! Tibor is leül; szeme a feleségén. — Vagyis? — kérdi nyomottan. Kata fölszabadultan nevet. — Udvarolni fog a kis nőnek, és leüti az öreg kezéről! - " Most Lalin a sor, hogy leroskadjon egy székre. — Én?! — kérdi elképedve. — Te, fiam, te! — nevet Kata. — Csak több az esélyed nála a huszonnyolc éveddel, mint a papádnak az ötvennyolcával! Tibor felpattan. « — De Kata! Térj észhez! Micsoda ötlet! Az asszony büszkén kihúzza magát. — A legnagyobb, amit életemben kitaláltam! Nagyobb a csütörtöki vacsoránál, pedig azzal három év alatt a gyár harmadik emberévé futtattam föl ezt a mam- .laszt! (Folytatjuk) nei élményt a népszerű szabadtéri* koncertpódium; Japánból érkezett hetventagú kórus tolmácsolja japáií szerzők művei mellett többek között Mahler és Richard Strauss énekkari darabjait. Az este 20 órakor kezdődő hangversenyre a belépés ingyenes. Könyvújdonságok EURÓPA KÖNYVKIADÓ loan Alexandru: Szeplőtelen szerelem (napjaink költészete sorozat). Valeri Petrov: Enyhe ősz (napjaink költészete). Mika Waltari: Virágzik a föld. Ne legyen többé holnap. Ez meg sem történhet. Aranyhajú — Kisregények. (A finn irodalom könyvtára). MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ: Vaszilij Belov: Neveljünk Spook doktor szellemében. (Rakéta regénytár), Fábián László: Thanatosz fáklyája. (Rakéta regénytár), Gaspa- rovioh László: Végeken, Greguss Sándor: A kerítés roncsai, Hajdú Ferenc: Két. ten vagyunk, mindig ketten, Móricz Lili: Pasziánsz. Párbeszéd életről és halálról. (Rakéta regénytár) Georges Simenon: Maigret Vichyben. (Albatrosz könyvek).. MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ: Keresztúry Dezső: így élt Arany János (III. kiadás). BAKÁNK TAMÁS ■ a FÉSŰK MELEGE
