Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-13 / 189. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 13., péntek Lukács­jelenség, tűz pirosban KÁLYHAMODELLEK. Ismét divatba jöttek a díszes kerámiakályhák. Morvay Zsuzsa keramikusművész több ilyen kályhát készít exportra. A díszes kerámiatestek kicsinyí­tett másai műtermében láthatók (MTI fotó — Fényes Tamás felv. — KS) ÁPRILISBAN EGERBEN Az idei diákév KISZ-programja Baráti javaslat — Mi újság? — Semmi. Nyaralni megyünk. — Na, és ezt csak így mondod? — Tudod, szép dolog a nyaralás, jó is, csak csomagolni, pakolni ne kellene. Most is éppen emiatt rohantam el ha­zulról. Klári az egyik szobában, én a másikban: — Mi van fiam? És te csak így itt állsz? Legalább a villanyborotvád... — Szóval, összevesztünk. — És most? — Most meghívlak egy pohár sörre, azután szépen ha­zamegyek. Otthon két eset lehetséges: Klári vagy dorom­bolva a nyakamba omlik és hízelegve engesztelni próbál, vagy bőg és nekem kell őt vigasztalnom. — De hiszen úgy tudom, ti jól vagytok Klárival. — Kitűnően. Nincs is semmi baj, amikor szürke hét­köznapok következnek. Csak amikor valami rendkívüli van. Tavaly például Jugóba mentünk. Előtte egy héttel már ter­vezgettünk, három nappal később csomagoltunk. Én külön­ben sem bírom a rumlit, egyenesen irtózom a rendkívüli eseményektől. És az ilyen utazás meg különösen szörnyű. Folyton a vita: vastag ruha, vékony ruha? Kis kofferek, vagy nagy? Eiég-e egy rúd szalámi, vagy kettő kellene? Szóval, mindmegannyi vita, összeveszési lehetőség. És ha netán én több vastag ruhát javaslok és kifogunk egy káni­kulát, akkor hallgathatok: Látod! Miért kellett ezeket a kacatokat hozni? Én megmondtam, hogy jó idő lesz. Elvég­re a tengerpart az nem Szibéria... A vendéglő elé érünk. — Említetted a sört. —* Persze, persze. Látod, már teljesen golyós vagyok, ahogyan a fiam mondani szokta. — Most hová indultok? — Csak hazai vizekre. Kevés a pénz, másra kellett. — És mit csináltak ott? Már úgy értem, mit lehet csi­nálni ? — Az első három napon békülünk. Mármint Klárival. Utána ismerkedünk az asztaltársakkal, ezekkel, azokkal, ahogyan ez már lenni szokott, majd néhány nap és azután kezdődik újra a csomagolás. Hazafelé a nyaralásból. Otthon pedig természetesen a kicsomagolás, a ruhák, egyebek el­helyezése a szekrényekben... Már a második korsónál tartunk, amikor cseng a tele­fon. Klári keresi a férjét. — Honnan tudja, hogy itt vagy? — ő mindent tud. Egy jó feleségnek mindenről tudnia kell. Valószínűleg utánam figyelt az erkélyről. Láthatta, hogy összetalálkozunk. Gondolhatta, hogy lefelé menet be­hívjuk egymást valamire. — Érdekes. És eltalálta. Hanem lenne egy korszakalko­tó javaslatom. Ha a feleséged ilyen kitűnő asszony, hogy még a gondolataidat, a szándékaidat is kitalálja, akkor miért nem hagyod rá a nyaralás előtti tervezgetéseket? Találja ki ő, hogy vajon jó idő lesz-e, vagy rossz? Kell-e meleg holmi, vagy nem? Hogy előnyösebb-e a nagy bőrönd, mint a három kis kézitáska... Rám csodálkozik. — Óriási vagy, öregem. Erre még meg kell innunk egy korsóval! Megisszuk és közben azon meditálunk: milyen szörnyű és elviselhetetlen ez az élet. Nyáron nyaralni kell menni. Csomagolni kell, izgalmak közepette. — Bizony! Ez a sorsunk, pájtás! És odaszól a pincérnek. — Főúr! Hozzon még két korsóval! De csempésszen bele három cent rumot is... Szalay István Japán kórus a Hiltonban Hogy hány éves? Nem tudom. Egyszerűen nincs kora. Jelenség: aki máig je­lentést hordoz. Mindenkibe! szóló üzenetet. De minden­kinek jutó osztódást is. Va­rázsgömb, amelyben ember- eszmények tükröződnek. Er­dőtűz, amiből sorsok ropog­nak-jajongnak. Lukács Margit valóban ilyen jelengége lenne a ma­gyar színjátszásnak? Hogy lénye-léte, alig negyven perc­be sűrítve, egy nagy filo­zofikus mű, a Tragédia mindenütt jelenvaló Évájá­nak esszenciája tud lenni narrátor nélkül, partner nél­kül, nyári hőben, csupán száz feszülten figyelő szem­párra hagyatkozva? Hogy a szakma, a művészetpolitika olykori csapdáiból kiver­gődve, annyi évek múltán is csupa fiatalos ragyogás egy kis vidéki pódiumon? Cseppben is teljesség? Egye­dül is a minden? Mert a próba ennek az igazolása. A kérdések egy­értelmű válaszra leltek hat­vani előadóestjén. Ugyanis Lukács tüneményes, jelen­tést hordozó üzenete, min­den pillanatban a művészi tökély volt. Osztódása meg­annyi falat kenyér, ami táplál, fölnevel. Valóban hány arcát vil­lantotta fel a nőnek? Az örök nő volt-e ezen az es­tén? Vagy inkább — Madách akadémiai „székfoglalóját” is citálva — az ezerarcú nőt idézte elénk? Azt hi­szem, az utóbbira kell sza­vaznunk. Nem azért, mert ő maga e hitét lobogtatta Éva fe­lől, hanem mert valóban kimeríthetetlen színskálán mozgott ama negyven perc mindegyikében. Izóra fáj­dalmas-tiszta lemondása, másutt a Keplernek adresz- szált, hiú kérincsélés, vagy éppen a kifejlett, a csúcs, az anyaság elkiáltása Ádám visszaálmodásának pillana­tában: mind-mind másként, más húron rezegtek, más­ként vájtak lelkiismeretünk­be. Netán a hét felújítás, a hét megélt rendezői koncep­ció, a hét átvészelt szerep- osztás keveredett volna itt nemes ötvözetté, varázsgömb- tükröződéssel, erdőtűz-igézet­tel? Aligha. Sokkal inkább a Lukács­jelenséggel találkoztunk is­mét annyi idő múltán negy­ven percre. A nagy tragiká- val, aki egyetlen tűzpiros, könnyű kásestélyiben is megnyitja előttünk a világ­mindenséget a madáchi mű képei által, sok-sok vívó­dásával, sok-sok belső el­lentmondásával. Ama tragi. kával találkoztunk, aki kor­szakot jelöl, a nemzeti szín­játszás markáns periódusát, és akinek a neve csak egy Jászaival, csak egy Márkus Emíliával, csak egy Bajor­ral említhető. De, úristen! Ha most itt, e kisvárosi pódiumon így tanúskodik, így igazol, ilyen elementárisán adja az Ezer­arcút? Akkor miért nem ott, a nagy színpadokon? Ame­lyek mindmáig szűkösek művészetének arányaihoz? Csakhogy ő erről nem szól. Inkább pályatársait emlegeti. Ferrarit, aki sze­rinte itthon ma a legna­gyobb lehetne. És ez a sze­mérmes-szerény hallgatás bennünk is visszaszorítja a feltóduló kérdést. Legföljebb magamban ismételgetem: „Micsoda gazdag lehet a magyar színpad, ha Lukácsot nélkülözni képes...? /” (moldvay) Az augusztus 30-án kez­dődő iskolai évben is gazda'g, a tizenéves fiatalok életkori sajátosságait figyelembe ve­vő, ugyanakkor a politikát sem nélkülöző KISZ-progra. mok várják a diákokat A napokban formálódnak a KISZ Központi Bizottsága mellett működő középiskolai és szakmunkástanuló tanács­nál az 1982—83-as diákév központi rendezvényeivel, ta­lálkozóival kapcsolatos vég­leges tervek. A tanév első nagy politi­kai rendezvénye októberben a budapesti országos szak­munkástanuló napok ese­ménysorozata lesz. A buda­pesti szakmunkásképző isko­lák mellett az ország min­den megyéjéből érkeznek majd fiatalok, hogy a külön­féle változatos rendezvénye­ken véleményt cseréljenek politikai, mozgalmi, kulturá­lis tevékenységük tapaszta­latairól. Az eseményhez kap­csolódóan tanácskozást is rendeznék A szakmunkásta­nulók érdekvédelme címmel. A tizenéves diákifjúság moz­galmi munkájának tovább­fejlesztéséről, az ezzel kap­csolatos feladatokról tarta­nak országos értekezletet ok­tóberben a középfokú tanin­tézeti pedagógus KISZ-titká. rok részére. Januárban és februáriján rendezik meg a diákpólitiku- sok országos vetélkedőjét, XX. — Az kellene! — nevet fensőbbséggel Kata, majd a festményt a földre dobja, és átszánkáztatja a szomszéd szobába. — Én végérvénye­sen végeztem ezzel az úrral! Tibor a kép után siet, hogy felvegye a földről, és bizton­ságba helyezze. — Komoly itt ez a hülye­ség? — hajol oda villám­gyorsan Lali a nénjéhez. — Á! — legyint Kata. — De valamivel rá kell kény- szeri tenem, hogy álljon a sarkára. Egyszerűen nem ké­pes megérteni, hogy csak az ő meg az apja érdekében erőszakoskodom! Hiszen az öreg az élete legnagyobb őrültségére készül! Házasság az ő korában! Valóságos ön- gyilkosság lenne! — Értem — bólogat Lali, s mert Tibor jön már vissza, amelynek országos döntőjére áprilisban kerül sor Sikláson, a Táncsics Mihály Gimnázi­umban. Az ország 19 me­gyéjéből és a Budapestről érkező, három-három tanúi lóból álló csapatok mérik össze tudásukat, adnak szá­mot a napi politikában való jártasságukról. Emellett az idén is megrendezik a „Ki tud többet a Szovjetunió­ról?” vetélkedősorozatot, melynek iskolai selejtezőit novemberben, decemberben tartják. Decemberre hívják össze a kollégiumi diáiktanács titká­rok országos tanácskozását, amelynek napirendjén1 a fia­talokat ízig-vérig érintő, mindannyiukat érdeklő kér­dés, a diákönkormányzat szerepel. Űj kezdeményezés az or­szágos „diákfórum 1983”, amelyet jövő év februárjá­ban rendeznek meg, s az idén áprilisban megtartott VII. országos diákparlamen­ten elfogadott feladatok ed­digi végrehajtását elemzik, értékelik. „Tankönyveink te­rítéken” címmel is országos diákkonferenciára hívják össze az érdekelteket, s ezen a tanácskozáson összegzik majd a tankönyvek érthető­ségével használhatóságával kapcsolatos felmérés ered­ményeit. Az új tanévben is meghir­detik az immár hagyomá­nyos, tanulmányi munkához odafordul hozzá. ' — És te? Mit szólsz a do­loghoz, Tibikém? A sógor legyint. — Ahol a nő már határo­zott, ott a férfi tehetetlen. Kata hangja szinte csat­tan. — Én inkább úgy monda­nám: ahol a férfi tehetetlen, ott a nő előbb-utóbb önál­lóan határoz! — Hát igen — sóhajt fel színészien Lali —, innét csakugyan egy igazi férfi hiányzik! — És sógorára sandít. — Mert aki igazán férfi, az nem hagyja a dol­gokat eddig fajulni... — Köszönöm, Lalikám! — kiált fel hirtelen Kata. — Most adtad az ötletet! — Mifélét? — csodálkozik rá a bátyja, aki tulajdon­képp az öccse. — Csönd! — int erélyesen Kata. — Hagyj gondolkozni! kötődő versenyeket, így az Országos középiskolái tanul­mányi, az Országos szakmai tanulmányi, a Szakma kiváló tanulója, a Szakmunkástanu­lók országos tantárgyi tanul­mányi versenyét és a Közép­iskolások országos számítás- technikai versenyét. Meghir­detik a középiskolákban az Irinyi János kémiai, az Arany Dániel matematikai, az Édes anyanyelvűnk nyelv- használati, a Kazinczy Fe­renc szépkiejtési versenyt, valamint a Szakközépiskolá­sok országos orosz nyelvi ve­télkedőjét. A kulturális rendezvények­nek ugyancsak hagyományos programja az országos diák­napok. A jövő év februárjá­ban, márciusában tartják az iskolai és a megyei diákna­pokat, fórumot teremtve a középiskolás amatőr művé­szeti mozgalmaknak. Hét fesztiválvárosban — Sopron­ban, Keszthelyen, Pécsett, Székesfehérvárott, Egerben, Sárospatakon és Gyulán — áprilisban és májusban mu­tatkoznak be a diáknapok legsikeresebb együttesei, sze­replői. A sportrendezvények sorá­ból kiemelkedik a jövő év januárjában Baranyában megrendezendő „Show-hajtás a jégen” című program, szer­vezői a téli sportok kedve­lőit invitálják játékos jeges versenyekre. Igazi férfi: ugye, ezt mondtad? — Valami ilyesmit... — Hát igen, innét egyva­laki hiányzik: egy igazi fér­fi! — Az asszony leveti ma­gát az egyik karosszékre, onnét kiáltja: — Van egy orránál fogva rángatható öregúr, és van egy jólnevelt, apukája fiacskája fiatalem­ber, akivel a papája, illetve a papája macája azt csinál, amit akar... — De kérlek! — szól köz­be lovagiasan Tibor. — Nem is ismered azt a hölgyet!... — Nem is óhajtom ismer­ni! — int Kata. — És nem is fogom, biztosíthatlak! — Hogyan? — néz rá Ti­bor. — Ügy, hogy itt az igazi férfi, aki megoldja a gordiu­szi csomót! — kiáltja Kata, és színpadi mozdulattal La­lira mutat. Hivatalosan augusztus 17. én, kedden este zárul a Hilton-szálló nyári koncert­programja, a búcsúesten az In memórián Joseph Haydn című hangversenyt rendezik meg a szálló dominikánus udvarán. Az eredeti tervek­től eltérően másnap augusz­tus 18-án este is kínál ze_ — Micsoda? — hebegi a fiú. — Mit csinálok én? — Megoldod a gordiuszi csomót! — Hogyan? — bámul Lali. — Huszárvágással, ahogy szokták! Tibor is leül; szeme a fe­leségén. — Vagyis? — kérdi nyo­mottan. Kata fölszabadultan nevet. — Udvarolni fog a kis nő­nek, és leüti az öreg kezé­ről! - " Most Lalin a sor, hogy le­roskadjon egy székre. — Én?! — kérdi elképedve. — Te, fiam, te! — nevet Kata. — Csak több az esé­lyed nála a huszonnyolc éveddel, mint a papádnak az ötvennyolcával! Tibor felpattan. « — De Kata! Térj észhez! Micsoda ötlet! Az asszony büszkén ki­húzza magát. — A legnagyobb, amit éle­temben kitaláltam! Nagyobb a csütörtöki vacsoránál, pe­dig azzal három év alatt a gyár harmadik emberévé futtattam föl ezt a mam- .laszt! (Folytatjuk) nei élményt a népszerű sza­badtéri* koncertpódium; Ja­pánból érkezett hetventagú kórus tolmácsolja japáií szerzők művei mellett töb­bek között Mahler és Ri­chard Strauss énekkari da­rabjait. Az este 20 órakor kezdődő hangversenyre a be­lépés ingyenes. Könyv­újdonságok EURÓPA KÖNYVKIADÓ loan Alexandru: Szeplőte­len szerelem (napjaink köl­tészete sorozat). Valeri Petrov: Enyhe ősz (napjaink költészete). Mika Waltari: Virágzik a föld. Ne legyen többé hol­nap. Ez meg sem történhet. Aranyhajú — Kisregények. (A finn irodalom könyvtára). MAGVETŐ KÖNYVKI­ADÓ: Vaszilij Belov: Neveljünk Spook doktor szellemében. (Rakéta regénytár), Fábián László: Thanatosz fáklyája. (Rakéta regénytár), Gaspa- rovioh László: Végeken, Greguss Sándor: A kerítés roncsai, Hajdú Ferenc: Két. ten vagyunk, mindig ketten, Móricz Lili: Pasziánsz. Pár­beszéd életről és halálról. (Rakéta regénytár) Georges Simenon: Maigret Vichyben. (Albatrosz könyvek).. MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ: Keresztúry Dezső: így élt Arany János (III. kiadás). BAKÁNK TAMÁS ■ a FÉSŰK MELEGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom