Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-12 / 188. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 12. csütörtök 3. Megújulás és innováció (IV/3.) Távol a piactól Térjünk vissza ahhoz a megállapításunkhoz, hogy a K+F kapacitásunk megfelel a fejlett ipari országok átlagának, az innováció intenzitása azonban — a kutatási eredmények hasznosítása a tömeggyártásban .és a piacon — elmarad azokétól. Ennek egyik oka azonnal kiderül, ha megvizsgáljuk, hogy e kapacitás legértékesebb része, a kiművelt kutatók gárdája hol, a tér. meléstől (és a piactól) milyen távol dolgozik. Svédországban a teljes kutatói létszám 66 százaléka, az NSZK-ban' a 77, Hollandiában, Belgiumban az 57, illetve 59 százaléka, Jugoszláviában a 25, Lengyelországban a 30, Csehszlovákiában a 45 százaléka vállalati kutatóhelyen alkot Magyarországon a 70-es években a kutatói lét. számnak csupán 12 (!) százaléka dolgozott vállalatnál, 49 százaléka az ágazati és egyéb, 28 százaléka akadémiai, 11 százaléka pedig felsőoktatási kutatóhely alkalmazottja volt. Ez azt jelenti, hogy a kutatói létszám 88 százaléka (!) — nagyjából napjainkig — közvetlenül csupán a kutatási eredmény létrehozásában volt érdekelt, s legfeljebb csak közvetve érintette a kutatási eredmény nagyipari alkalmazása, piaci sikere. A kutatói kapacitás jelentős hányada tehát az innovációs folyamaton kívül tevékenykedett. Így az alap. vetően csak tudományos információkra alapozott kutatási program végeredményé nehezen illeszkedik a termelési-értékesítési folyamat természetes rendjébe különösen akkor, ha a kutatási eredmény semmiképp sem integrálható a vállalati technológiai rendbe ha túlságosan fölötte áll a gazdaság általános technológiai szintjének. A technológiai „szakadék” Az utóbbi évek egyik sajnálatos példája jól szemlélteti, hogy milyen fennakadások származnak abból, ha a kutatás (persze alkalmazott kutatás) túlságosan messzire kerül a termelés realitásaitól. A SZTAK+ a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet 1976-ban hozzáfogott a Dia- lóg-CNC számítógép-vezérlés kidolgozásához — egyidejűleg egy amerikai és egy japán céggel. A következő évben a magyar ku. tatóintézet a fejlesztést sikeresen befejezte — megelőzve a két külföldi céget, A Dialóg-CiNC vezérléssel felszerelt első magyar szerszámgép (mintapéldánya) 1978-ban a hannoveri szerszámgép világkiállításon nagydíjat nyert. Számos megrendelést kapott volna a magyar ipar, sőt az árakat is diktálhatta volna, ha akkor megkezdődik a sorozatgyártás. De nem kezdődhetett el. Tudniillik, 1979 végéig nem akadt magyar gyár, amelyik vállalta volna a gyártást. S ennek egyszerűen objektív akadályai voltak. Mert a szerszámgép- gyárak — nagyon helyesen — elsősorban, szerszámgépeket akartak gyártani, ahhoz értenek. A gépek CNC. vezérlését mástól akarták — specialistától — beszerezni. Computeres gépvezérlést azonban sorozatban, 78-79- ben, még egyetlen hazai gyár sem állított elő: erre akkor kezdtek felkészülni. E felkészülés keretében az Elektronikus Mérőműszerek Gyára (EMG) — termék- szerkezete megújítását szorgalmazva — 1979 második felében vállalta végül a SZTAKI modelljének a gyártását. A termelés nagyipari technológiájának- kifejlesztéséhez azonban két év kellett. S ehhez mindenütt a világon kell is ennyi idő, különösen, ha új termelési kultúra meghonosításáról van szó. Persze az is igaz, hogy ez így most már 5 évet vett igénybe az ötlet megfogalmazásától a megfelelő ipari termelés elindulásáig: 1976-tól 1980-ig. Az amerikai és a japán cég végül 2 és fél évvel megelőzött bennünket. Főleg azért — és ez a döntő —, mert a konstrukciós kutatás és a technológiai kutatásfejlesztés egy része párhuzamosan folyt: a kutatást a termelő vállalat koordinálta saját laboratóriuma és gyártó üzemei között. A kutató- mérnökök és az üzemmérnökök egyetlen vállalat falai között dolgoztak. Ugyanazokat a helyi körülményeket és lehetőségeket ismerték, ugyanazon szervezet fegyelme, rendje és érdekeltsége fogta össze munkájukat. Mindenki érdekelt volt abban, hogy komolyan vegye az idő múlását. Az EMG például az átvett dokumentáció „honosításával” egy évig birkózott: annyira különböztek a nagyüzemi, technika nyújtotta lehetőségektől a kutatóintézeti megoldások. A mintadarab kezelőpultja például Bécsből származott, egy-két példánynál az import megengedhető — sorozatgyártásnál azonban természetes, hogy a „dobozt” itthon kell gyártani, ezt azonban ki kellett fejleszteni. Más: a berendezés részegységeinek, elemeinek méretei nem egyeztek a gyári szabványokkal: nem illeszkedtek a gyártósorokra, nem fértek a szerszámok alá. Következésképp, az egészet át kellett szerkeszteni és kidolgozni a jó, nóvumnak számító működési elvhez (a kevesebb nóvumot tartalmazó de olcsóbb) nagyüzemi technológiát Ennek során például a SZTAKI-nak a berendezésben megtestesülő találmá. nyaihoz a gyárban újabb technológiai találmányok születtek, s vagy két tucat újítás is. Az eredeti dokumentáció gyártási költsége — a honosítás után — a megközelítően egymillió forintról félmillióra csökkent. Konstrukció helyett technológia E fejlesztés átfutási ideje a nemzetközi átlagnak megközelítően a duplája, mert a kutatási programot nem a termelő vállalat koordinálta! A kutatóintézeti „végeredményből” hiányzott a hazai ipar képességének, lehetőségeinek számbavétele: zseniális konstrukció született, de nem egy olcsón, nagy sorozatban gyártható és exportálható termék. Ez ai eset is arra figyelmeztet, hogy a technológiai kutatások egyre fontosabbak. A világ műszaki élvonalában az innováció fő vonala egyre inkább a gyártási megoldások területére húzódik. Ez így természetes, hiszen ma már fizikusok, biológusok, kémikusok számára aligha képzelhető el megoldhatatlan probléma. A magyar gazdaságban a technológia-kutatásoknak eddig kisebb figyelmet szenteltek. Ez következett abból is, hogy nem a termelővállalati K+F volt az innováció előterében. A korszerű technológiák többsége az iparfejlesztés korábbi, főleg extenzív jellegű szakaszában a termelési szerkezet változásával került a gazdaságba: új gyár — új technológia — új termék. A 70-es évek második felétől azonban — amikor a fejlesztés fő útja már nem az új kapacitások létrehozása, hanem a kiépült ipar, vállalaton, kénti, belső, minőségi átalakítása — a gazdaság számára szükséges új technológiák és termékek túlnyomó többsége a vállalati K+F keretében kell, hogy megszülessen. Gerencsér Ferenc (Következik: Az alkotók ősz. szefogása). Az ötös számú feltétel II turistagázpalackok kálváriája Így kell majd kinéznie a töltőállomásnak — ha kész lesz... (Fotó: Szabó Sándor) Nem nagy ügy. Legalábbis nem annak látszik. De: jellemző. .. Senki sem gondolná ugyanis, hogy gondot okozhat manapság egy közszolgáltatás bevezetése. Hiszen a jogszabályok is arra ösztönöznek, hogy — mivel általában fontos igényt elégítenek ki — elsőbbséget kell élvezniük. Így remélték ezt a GELKA Heves megyei kirendeltségén is, amikor felkérésre elhatározták, hogy több éve tartó huzavona után vállalják egy segédgázos turista- palack-töltő üzemeltetését Egerben. Tévedtek... Az előzmények Régóta panaszolják az Egerbe érkezők — de a megyeszékhelybeliek is —, hogy nehézkes dolog újratöltetniük kis gáztartályaikat. Először a TIGÁZ egri üzemegysége volt a szolgáltatás gazdája a Hajdúhegyen (turistáknak kieső részen), tőle pedig az Idegenforgalmi Hivatal vette át. Ez utóbbi a kempingben üzemelteti a tu- ristapalack-töltőt, de csak nyáron. Böjti Illés, a GELKA megyei kirendeltségének munkatársa : — Nem feleltek meg az elvárásoknak, ezért a megyei tanács ipari osztálya bennünket kért fel arra, hogy töltőberendezést létesítsünk a Kállómalom u. 88. szám alatt. Bár nem tartozik a GELKA profiljához, mégis elvállalták. Ami ilyenkor szokás — megkezdődött a levelezés. Annak rendje s módja szerint megérkezett a hozzájárulást adó nyilatkozat a Heves megyei Távközlési Üzemtől, az egri városi-járási tűzoltó-parancsnokságtól, a vízmű vállalattól. Időben megküldte jóváhagyását a TIGÁZ, az ÉMÁSZ, a városi KÖJÁL. Elkészült a telepítési vázlatrajz is. Böjti Illés: — Amikor minden dokumentum együtt volt, azokat február 22-én az engedélyezés érdekében eljuttattuk a városi tanács műszaki osztályára, illetve a tervet az Energetikai Biztonságtechnikai Felügyelethez, Miskolcra. Ügy gondolták, most már sínen vannak. A határidők nem számítanak Március elején érvényes adásvételi szerződés alapján ide szállították a 45 ezer forintért megvásárolt töltő- berendezést, az újpetrei Petőfi Tsz melléküzemágának termékét. Még e hónap 24- én, tehát törvényes keretek között, megjött Miskolcról (!) az energiafelügyelet engedélye. Böjti Illés: — Ezután várakozással telt az idő. A tanácstól ugyanis kéthetes késéssel, április 14-én kaptuk meg a hivatalos választ. Közölték a GELKÁ-val, hogy a városi tanács engedélyt ad az említett helyen 25 négyzetméter terület elfoglalására. Am, a töltőállomás létesítéséhez külön építési engedélyt kell kérniük. Az újabb kérvényt — most már az építéshez — április 21-én vitték át a hatósághoz. Ám azoknak, akik reménykedtek benne, hogy a turistaidény kezdetére végül csak készen lesz a turistapalack- töltő, ismét csaíódniuk kellett. Újra jóval a határidőn túl, június 7-én érkezett meg a GELKÁ-hoz a határozat az építési engedély megadásáról. Szombathy István, a városi tanács műszaki osztályának helyettes vezetője: — Valóban mindkétszer túlléptük a határidőt. Az első alkalommal az illetékes osztályok szakembereinek részvételével egy bizottságnak kellett határoznia, ösz- szehívásához azonban több kérelemnek kell összegyűlnie. Ezért csúsztunk. Elismerem, illett (?) volna értesíteni a GELKÁ-t, hogy meghosszabbítjuk az ügyintézés határidejét... — A második esetben — az építési engedély megadásánál — viszont valószínűleg az ezzel foglalkozó előadónk hibázott. Az ő rutintalanságával magyarázható a késés. Igen, mert az osztály ügyintézőinek jó része még egy éve sem dolgozik ott, nincs kellő gyakorlatuk. S ez már önmagában is elgondolkodtató ... Még mindig nincs vége A határozatban kikötötte a tanács, hogy a GELKA egy hónapban a kiróható legmagasabb közterület-felhasználási díjat köteles fizetni. Ezt természetesen megfellebbezték, mert így a megyei tanács felkérésére vállalt szolgáltatás veszteséges lenne. Az újabb döntés — most már a törvényes határidőben —: a havonta fizetendő díjat a méltányos összegre mérséklik. Szombathy István: — Ekkor, tehát június második felében már meg lehetett volna kezdeni az egy hétbe se tellő építési munkákat, hiszen az engedélyről szóló határozat ezzel jogerőre emelkedett. De nem! A döntés feltételei között szereplő ötös számú ugyanis a következőket írja elő: „Az építési munkálatokat csak e határozat jogerőre emelkedésével lehet megkezdeni. A jogerőre emelkedésről az építtetőt a záradékolt tervek megküldésével értesítem.” A záradékolt tervek viszont csak augusztus 6-án érkeztek meg a GELKA megyei kirendeltségére. Ezek nélkül az építést természetesen meg sem lehet kezdeni! Most már úgy tűnik, nincs akadálya a töltőberendezés végleges formába öntésének. Ahhoz persze, hogy üzemelni tudjon, el kell készülniük munkájukkal az építőknek, s meg kell történnie az úgynevezett beüzemelési eljárásnak. Helyénvaló a GELKA kérdése: vajon miért volt szükség fél évre ahhoz, hogy ezt — az önként vállalt — szolgáltatást bevezethessék. Mert most már csak az idegenforgalmi idény végére készül el... Szalay Zoltán * Pannónia ’82 Országos szövetkezetpolitikai találkozó Harkáoybao Lámpagyári gépsorok Ázsiába Pannónia '82 elnevezéssel az idén is megrendezik a szövetkezeti szakemberek országos találkozóját Harkányban. Augusztus 21. és; szeptember 4. között immár tizenharmadik alkalommal tanácskoznak a három nagy szövetkezeti ágazat — a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek — képviselői mozgalmuk időszerű kérdéseiről. Hazánkban ez a legjelentősebb szövetke. zetpolitikai fórum, amelyet az Országos Szövetkezeti Tanács támogatásával évről évre megrendez a TIT Baranya megyei Szervezete. 1970 óta másfél ezer résztvevője volt a Pannónia-sorozatnak. Az idei találkozó munka- programjában a szakemberek feldolgozzák az 1981. évi sző. vetkezeti kongresszusok határozatait, illetve az azokból eredő szövetkezet- és gazdaságpolitikai feladatokat. Szó lesz — többek között — a szövetkezeti jogról, az érdek- képviseleti és érdekeltségi rendszerről, továbbá olyan fontos gazdálkodási kérdé. sekről, mint az exportra termelés fejlesztése, a háztáji gazdálkodás bővítése, a zöldség- és gyümölcsforgalmazás korszerűsítése. Kerekasztal, beszélgetéseken foglalkoznak a kis szövetkezetekkel és az új vállalkozási formákkal, valamint a falvak népesség- megtartó képességével. Az előadásokat, konzultációkat, kerekasztal-beszélgetéseket a szövetkezeti mozgalom országos vezetői és a szakminisztériumok vezíető munkatársai . tartják. Vendégként részt vesznek a rendezvényeken egyetemi tanárok, tudományos kutatók, is. mert nevű agrárszakemberek is. A hallgatók számára tanulmányi kirándulást szerveznek Baranyában. A szabadidős-program író—olvasó találkozót és pécsi városnézést kínál, részt vehetnek továbbá a harkányi nyár kulturális eseményein, s természetesen naponta élvezhetik Harkány világhírű természeti kincsét: a 62 fokos gyógyhatású termálvizet A Pannónia ’82 ünnepélyes megnyitójára augusztus 22- én kerül sor, a szakmai program 23-án kezdődik. Az előadások helye a bolgár múzeum tanácskozó terme lesz. Űjabb lámpagyári technológiákat szállít több ázsiai országba az Egyesült Izzó. A közelmúltban született megállapodás az 1979-ben ugyan, csak magyar közreműködéssel felépített indonéziai lámpagyár bővítésére. A dzsa- kartai üzem valamennyi gép. sora két műszakban, normál lámpákat gyárt, s a termelés az idén futott fel. Most két újabb gépsort rendeltek, így a gyár kapacitása; megkétszereződik. Az Egyesült Izzó meghatározó szerepet tölt be az Az elővárosi és a helyközi közlekedésben használható sínen járó autóbusz terveit készítették el az autóipari kutatóintézetben. Elkészítésének gondolata azért merült fel, mert világszerte mind nagyobb az igény a könnyű, különleges sínpályát nem Igénylő vasúti járművek lránt. A piackutatás eredményei azt mutatták, hogy az új terméket dél-amerikai és arab országokban jól lehet értékesíteni. A sínautóbusz az Ikarusban már gyártott 200-as autóbuszcsalád tagjaira hasonlít, ez alvázát és a motorját pedig a vasúti egész térség fényforrásiparában, s nemcsak a gyártelepítésben vesz részt, hanem betanítja, kiképezi az ott dolgozó alkalmazottakat, sőt a gyár műszaki irányítását is vállalja. Fejlesztés előtt áll az indiai Tungsram gyár is. Ilyen üzemek Hyderabadbah és Sonepatbar. épültek, az előbbibe higánygőzlámpa-gyártó gépsort, az utóbbiba speciális lámpatípusokat előállító berendezéseket szállít az év végéig az Egyesült Izzó. (MTI) járművektől kölcsönözték. A kísérleti példány már készül Is a Ganz-MÁVAG-nál és az Ikarusban. A 25 méter hosszú, két kocsiból álló szerelvényen 86 álló és 76 ülőhely lesz. A vonatokhoz hasonlóan az egyik kocsiból át lehet sétálni a másikba, s a járművön mellékhelyiség Is lesz. Érdekes, hogy bár motor csak a busz egyik felében lesz, mindkét végén lehet vezetni, maximálisan óránként 100 kilométeres sebességgel. Az első kísérleti slnbusz még az idén elkészül, és a próbaüzemeltetés után kezdődik meg a sorozatgyártás. (MTI) Busz — vágányokon
