Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 1,, vasárnap s. ■ Leveleink között tallózva A gyermekbalesetekről Sikeres természetvédelmi tábor a Bükkben Válaszol az illetékes Ä tettes sajnos ismeretlen A Népújság 1982. július 18-i számában Pf. 23. című rovatban jelent meg az a képes rövid hír, amely tud- tíil adja, hogy a noszvaji termelőszövetkezet erdejéből kivágják a turistajelzést jyviselő” fákat. ■Nos, az eset valóban a termelőszövetkezet erdejében történt, de nem a termelőszövetkezet dolgozói a „tettesek”, nem ők vágták ki azt a bizonyos fát. Favágóink ugyanis jól ismerik azt a cikkben idézett rendelkezést, s be is tartják azt A kérdéses (s a korábban közölt képen látható) fát fejszével vágták ki, az összes többi — turista jelzés nélkülit — pedig motorfűrésszel. Az észrevétel tehát jogos, de a „címzés” hibás, a „bűnös” ugyanis nem a nosz. vaji termelőszövetkezet. Molnár László az „Egri Csillagok” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet erdésze A baleset mindig rettenetes. De kétszeresen az, ha az áldozat — legyen az akár saját szeleburdiságának következménye is — gyermek. Nem véletlen tehát, hogy postánkban éppen a közlekedési balesetekről szóló híradások után megnövekszik a közlekedés moráljának javítását sürgető levelek száma. S azoké, melyek szorgalmazzák, tegyük sokkal alaposabbá a gyermekek helyes közlekedésre való szoktatását. Az iskolákban az első osztálytól kezdve rendszere* sen foglalkoznak a pedagógusok — a környezeti órák anyagába építve — azzal, hogyan kell vigyázni az úton, a maguk és mások testi épségére. Mindez azonban úgy tűnik, nem elegendő. Mérhetetlenül nagy a szülők felelőssége „Eszem ágában sincs lebeszélni a szülőket arról — írja levelében többek között D. Mária egri olvasónk —, hogy ne vegyenek a gyereküknek kerékpárt, sőt később kismotort. Csupán arról van szó, hogy ébresszék rá a gyereket az ezzel járó felelősségre is. Magyarázzák meg nekik, hogy a közút nem szórakozóhely, játszótér.” Így igaz, s erről nem is lehet eleget beszélni. Nincs is talán olyan felnőtt, akinek ne lenne „élménye” szabálytalanul kerékpározó gyerekekről, autós, akinek ne lenne „vérfagyasztó” emléke a mellékutcákból hirtelen kikarikázó gyermekről, vagy akinek ne kellett volna már egyszer-két- szer beletaposni a fékbe irányjelzés nélkül kanyarodó gyermek miatt. De nemcsak önmagukért, másokért is felelősségre kell nevelni. Sajnos egyáltalán nem ritkaság, hogy játszótereken száguldanak keresztül kerékpárral, vagy kismotorral szlalomozva az apróbbak között. Kell a gyermekeknek a mozgás, s ennek egyik legegészségesebb módja a kerékpározás. Hajdanvolt gyermek- és ifjúkorunk felejthetetlen élményei közé soroljuk a kerékpártúrákat. Ma is szükség van rá, talán még nagyobb, mint valaha, hiszen sokkal kisebb a gyerekek mozgáslehetősége. De mit sem ér az egész, ha felesleges, és testi épséget kockáztató virtuskodásra jó az egész. Nagyon nagy szükség van arra, hogy ebben az egészséges sportban és a testmozgásban ne legyen másodlagos a helyes, okos közlekedés. S ennek szabálylaira mór akkor meg kell tanítani a gyermeket, amikor az első parányi kerékpárjára ráül. A kulturált közlekedési szokások nem születnek az emberrel. Rá kell őket nevelni. S a nevelés már valahol apró gyermekkorban kezdődjön, hiszen nem lehet eléggé korán elkezdeni. Ezt . kívánja a gyermek érdeke, saját nyugalmunk. Hogy ne szaporodjanak a fekete hírek ... Eredményesen befejeződött július 27-én a XII. környezet- és természetvédelmi hegyi tábor a bükki Heregré- ten. Az ország különböző, egészen távoli részeiből is — Szegedről, Pécsről, Komlóról is — összesen 170-en vertek sátrat, rhogy tanulással egybekötött romantikus nyaraláson vegyenek részt. Többségük fiatal volt, akik oktató jellegű túrákon, az erdőben való helyes viselkedést igyekeztek elsajátítani idősebb társaiktól. Esténként zenés tábortüzeknél, meghívott neves szakemberek beszélgettek a környezet- és a természetvédelem kérdéseiről. A csoportos foglalkozásokra. alkalmas tansótor- ban az erdő növényeit, madárvilágát szemléltető tablók, az ehető gombák képei, tájoló szakkönyvek, s érdekességként vadászati trófeák isi voltak. A „Búvár” vetélkedőkérdésekkel, pnopaganr daanyaggal támogatta a társaságot. A madarak és fák napján nagy gonddal helyeztek el a fiatalok a „tanácsifán” is egy odút. S rendeztek az alkalommal vetélkedőt is, amelynek győztesei értékes könyveket kaptak. A résztvevők társadalmi munkával rendbetették, kitakarították a környékbeli forrósokat, az „esőházat”, s többi között a barlangszállást. Voltak még sportrendezvények, például futóversenyek, s izgalmas futballcsaták is a különböző korosztályok között A hasznos és kellemes táborozásért — amelyről emléklapot kaptak a résztvevők — ezúton is köszönetét mondok a vezetőség nevében a megyei tanácsnak, népfront- bizottságnak, a MEBIB-nek, a Heves megyei Természet- barát Szövetségnek, dr. Varga Bélának, aki ismét önzetlenül vállalkozott a tábororvosi feladatok ellátására, s végül, de nem utolsósorban Szepesi Györgynek, az egri zeneiskola igazgatójának, aki esti muzsikájával még feledhetetlenebbé tette az esti összejöveteleket Hortobágyi Ernő táborv ezóta, Közös ügyünka sportpálya Bővültek a lakóhelyi tömegsport lehetőségei és feltételei Mátrafüreden, átadásra került a felújított sportpálya. Az anyagi fedezetet a Hazafias Népfront körzeti bizottságai közötti versenyben elért helyezésért kapott jutalom és a gyöngyösi sportegyesület léte. sítménygondnoksága biztosította. A felújítási munkában, ami kapcsolódik a városalapítás 650. évfordulója tiszteletére kibontakozó mozgalomhoz, széles körű társadalmi összefogás valósult meg. A létesítménygondnokság mellett részt vett az Erdészeti Szakmunkásképző Iskola KISZ-szervezete, az általános iskola úttörőcsapata, az Üdülőhelyi Fenntartási Csoport, a SZOT szocialista brigádja és a helyi lakosok közül több társadalmi aktíva és nyugdíjas. A sportpályán mindenkinek — az iskolák tanulóitól az itt üdülő vendégekig — lehetősége lesz sportolásra, mozgásra, testedzésre, az elmúlt évhez hasonlóan télen korcsolyázásra is. A sportpálya építésével kapcsolatos utómunkálatok elvégzését és fenntartását a lakóhelyi társadalmi vezetés részvételével, a helyi intézmények szocialista brigádjai valamint a lakosok vállalták. Vidra László Mátrafüred Kőfaragó kerestetik... Útelágazások, falu- és városszélek, elhagyott szántók, vagy a településközpontok jól ismert képéhez ma is hozzátartoznak a különböző kivitelezésű faragott kőemlékek. Jól tudjuk, hogy a védőszentek, patrónusok szobrai, a kőbe vagy fába vésett szimbolikus alakok és feszületek ugyancsak megőrzésre méltó emlékei többek között a hazad művészettörténetnek. Sokukhoz igen ősi, még a kereszténység előtti időkben gyökerező hiedelem, népszokás kapcsolódik. Számos helyen, így megyénkben is sokan gondozzák ezeket a későbarokk idején, illetve a XIX. század során készült alkotásokat, figyelemmel kísérik sorsukat — nem vallásos! érzülettől, hanem a múlt emlékeinek kijáró tisztelettől vezérelve! Ilyen szempontból lenne jó, ha a Felnémeten épülő modem áfész-áruház előtt (még) álló, de felelőtlen kezektől megcsonkított kőkereszt védett helyre és értő kőfaragó kezébe kerülne. Kriston Vizi József Eger, Vármúzeum’ Apróbb-nagyobb bosszúságok Nem szemétlerakó hely Szeretném megkérdezni, hogy mikor szüntetik meg az illetékesek az egri Cifra téri óvoda (szeptembertől iskola) előtti szemétgyűjtést. Van ott ugyan egy szemét, gyűjtő konténer, de nem abba, hanem mellé rakják a szemetet, még az utca lakói is, és ez birhatatlan szagot áraszt. De néha rossz heverő és hűtőgép is található itt. Miért az utcán tárolják a konfénert, van az óvodának udvara, kertje is, igazán kialakíthatnának ott egy részt erre a célra, és oda az utca (környék) lakói sem tudnák a szemetet behordani. Rontja az utca képét is, ami szép városunkra rossz fényt vet. Csodálkozom, hogy a KÖJÁL ezt még nem szüntette meg eddig. A környék lakói nevében: Nagy Sándor, Eger. Kiskutya, nagykutya... 'Elszaporodtak ismét a kóborkutyák Gyöngyösön. Már a Fő teret, piacot, strandot sem tartják „tiszteletben”. Azt, hogy a gyepmester (sintér) tud-e erről, nem tudom. Az is lehet, hogy időközben jobb beosztásba került. Pedig legalább időközönként célszerű lenne begyűjteni a közterületeken csatangoló, nemegyszer éhező ebeket. Amellett, hogy becsülöm a hasznos kutyákat — elvégre egyik legrégibb hűséges társa az embernek — fenntartásaim vannak a járdán, úton szaladgáló és ki tudja milyen betegséget, veszélyt hordozó kutyákkal szemben. Elvégre veszett is lehet. A tiszta, virágos városképbe nem illenek bele. Aki kutyát tart, törődjön vele! Ez kutyakötelessége és ne csapja ki gazdátlanul az utcára amikor megunta. Elképzelhető lenne, hogy a közterületen „parkoló” kutyákat a gazdik költségére gyűjtik össze, mint az elhagyott gépkocsikat? A gazdátlan, de egészséges ebeket értékesíteni is lehetne. Egyszóval a jelenlegi kutyahelyzeten változtatni kellene. Id. Kürtösi Károly Fagyi vagy lelki trauma? Nem tanmese és látszólag nem is egy ügy, de igaz történet, amely a felnőtt hatalommal való visszaélés félelmes példája ártatlan gyermekekkel szemben. A szombati bevásárlás a belváros új ABC-áruházához csábított Előttem egy nagymama két ikerfiút vezetett kézenfogva, akik négy és fél, ötévesek lehettek. A nagymami és a két fiú között meghitt beszélgetés folyt arról, milyen szép és nagy ez az új áruház és milyen kár, hogy az ő Eger melletti községükben nincs ilyen szép létesítmény. A baj akkor kezdődött el, amikor Péterke vele szemben. jőni látott egy vele hasonló korú fiút, aki hatalmas adag fagylaltot nyalogatott a rekkenő hőségben. A fiú hosszúra öltve ki nyelvét, ízlelgette a finomságot, nehogy egy csepp is kárba- vesszen. Péter nagyot nyelt és így szólt a nagymamához: Nagyi, vegyünk mi is fagyit, hiszen tudod, hogy nálunk egy héten csak kétszer lehet kapni ilyet. A váratlan kérés meglepte' a nagymamát, aki már a vásárlásra koncentrált, és röviden intézte el Pétert, mondván — majd a bevásárlás után. Hátha akkorra elfogy — mondta kérlelő hangon most már a testvérke, Pali is. Mindketten egyszerre és: egyre hangosabban kérlelték a nagymamát: de vegyünk fagyit, de akkor is; vegyünk fagyit! Nagymama nagyon határozottan megismételte újra: Majd a bevásárlás után sor kerül arra is! A konfliktus egyre élesebbé vált és: az apró és kissé színészkedő könnyeket záporeső és hangoskodás követte. Az ABC-ből kiáramló tömeg erre felfigyelt, hiszen a gyereksírásra azért még odafigyelnek néha a felnőttek is. Egyszerre a tömeg közül kivált egy sötét bőrű, szikár, borízű hangú nő, közeledve a két gyermek felé. No, nagymama, melyiket vigyem el a nagy szatyromban a pokolba? Nagymama felmérve a helyzetet, mosolyogva fogadta a segítséget, de a két fiú megszeppenve nézett a felnőttek számára sem éppen megnyerő külsejű. cigarettázó, pokolbeli küldöttre. Pali egy pillanatra feltalálta magát és így válaszolt a kérdésre: bele sem férnénk abba a szatyorba. A velük szemben álló gőgös nő nagyot szívott a cigarettájából, hosszasan eregetve a füstöt a szájából, mintha varázsolni szándékozna. Még egy lépést tett a gyerekekhez közelítve, és most jött a váratlan és mindenki számára megdöbbentő pillanat A bugyorból előkerült egy hatalmas, frissen köszörült kés, melynek ele egyszerre villant meg a hatalmas barna bőrű fehér fogával: Majd felapritalaki, és akkor bőven belelférsz! A járókelőktől csak a nagymama riadt meg jobban, látva két unokája rémült arcát, akik most már teljes erejükből ordították: Nem kell fagyi, menjünk haza nagymami! Dr. Gál István Eger Fecskéink védelmében A Magyar Madártani Egyesület kezdeményezésére az 1982-es év a „fecske éve” is. Országos szinten felmérések folynak lakóhelyünk kedves, csivitelő madarairól, és ebből a munkából az egyesületi tagok aktívan kiveszik részüket. Az egyesület felkérésére Muray Róbert grafikusművész elkészített tíz műfészket füstifecskék részére, s ezeket az ország különböző részein helyezték ki. A kísérlet célja az, milyen mértékben fogadják el a fecskék az ember alkotta fészket? Mint tudjuk, odúlakó madaraink — cinkék, csúszkák, légykapók, seregélyek — szívesen költenek mesterséges odúkban. S mi a helyzet a fecskékkel? A gyakorlat azt mutatja, elfogadják a műfészket. A ké_ pen látható műfészket olyan istállóban helyezték el, ahol 8—10 hagyományos fészek is A kísérlet bevált, ez a fecskepár már műfészekben keltette ki fiókáit volt. Néhány napon belül kis sárcsomók jelezték, hogy egy fecskepár birtokba vette a fészket. Hamarosan öt tojáson kotlottak a szülők, majd a kikelő fiókákat sikeresen felnevelték és kiröptették. Nagy jelentősége van ennek a kísérletnek, hiszen a fecskék olyan helyen is megte- lepíthetők, ahol egyébként sár, illetve megfelelő fészkelőhely hiányában nem telepednének meg. A fészek ősszel leemelhető, így a tisztításit, fertőtlenítést könnyen elvégezhetjük. Az oly sok vitát kiváltó ürüléket egy — az alsó részhez rögzített — vízszintes lappal felfoghatjuk. Célszerű lenne nagyobb tételben készíteni és kihelyezni ezeket a fészkeket, de házilag is elkészíthetők. Mi tagadás, jóleső érzés tavasszal a messzi Afrikából érkező fecskéink örömét lát. ni, amikor elfoglalják fészküket és hozzálátnak a költéshez — a „mi” fészkünkben. Matyiké Tibor erdész Szentdomonkos A FINOMSZERELVÉNYGYÁR FELVÉTELRE KERES CÉLGÉP- és SZERSZAMTERVEZÖKET, MŰSZAKI RAJZOLÓKAT, MŰSZAKI INFORMÁTORT (német vagy angol nyelvvizsgával), KÜLKERESKEDELMI ELŐADÓT angol és német nyelvvizsgával, GYORS- és GÉPÍRÓKAT, GÉPLAKATOS, SZERSZÁMKÉSZÍTŐ, ESZTERGÁLYOS és EGYÉB FORGÁCSOLÓ SZAKMUNKASOKAT. Jelentkezéseket az alábbi címre kérjük: Finomszerelvénygyár, Eger, Pf. 2. 3301., személyzeti és oktatási főosztály. Telefon: 11-911, 108-as mellék. Szakmunkások esetében munkaerő-gazdálkodási csoport, telefon: 11-911, 125-ös mellék. Az Északrakodógépkezelő magyarországi munkakörbe „MÉH" felvételt hirdet. Nyersanyaghasznosító Jelentkezés Vállalat füzesabonyi személyesen a telepigazgatónál, telepére Füzesabony, Kerecsendi u. 102—104.
