Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-22 / 196. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Levonták az Állami Zászlót Szombaton délelőtt ünnepélyesen — katonai tisztelet- adással — levonták az Állami Zászlót, amely alkot­mányunk ünnepe tiszteletére két napon át lengett az Országház előtti Kossuth Lajos téren. A gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél ugyancsak katonai tiszte­letadás közepette vonták le a Magyar Nemzeti Lobo­gót, s a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját. (MTI) A kert Ez a kert, pontosabban ez a kertecske a lakótelep egyik háza előtt van. Na­gyon helyes kis zug, gondo­zója rendszeresen öntözi, nyírja a füvet, gyomlálja. Jó megpihenni rajta a szemnek. Különösen azért, mert onnan néhány méter­re, a járda túlsó oldalán méteres gaz van. Ezt már nem lehet „gazocskának” becézni, hiszen hatalmas területet foglal el. Ahogy elmegyek a kicsi, de rendezett földdarabka és a hatalmas gondozatlan terület -között, mindig el­gondolkodom azon, hogy hogyan van felparcellázva az életünk. A kis elszigetelt kertecske siralmas látványt nyújt a hatalmas elburján­zott gazban, inkább taszító, mint vonzó, hiszen arra fi­gyelmeztet, hogy ilyen is lehetne a magas házak kör­nyéke, s már kevésbé len­ne otthontalan a frissen ideköltözöttek számára. De hát az ember ilyenkor ugye latolgatni kezd. Hogyan is, mint is lehetne? Valószínű­leg nincs gazdája ennek a résznek, hiszen akkor nem így nézne ki. Az építők el­mentek, felhúzták a háza­kat, lebetonozták a járdát: a többi nem az ő dclfeuk. Kihez tartozik akkor hát a környezet? Az ami végül is összeköt mindnyájunkat. Ahol gyermekeink játsza­nak, ahová az öregek ki­ülhetnének a padra sütké­rezni, amely mindnyájunké. Persze lehetne társadalmi munkát szervezni. De hát a frissen ideköltözött lakók még bizalmatlanul fürké­szik egymást, még alig szö­vődött köztük kapcsolat. Pedig ebben a falunyi la­kosságú lakóteleprészben bizonyára nem kevés ember akad, akinek hozzám ha­sonlóan szemet szúr ez a rendetlenség. De hát hol lehet a megol­dás? Egy-egy kampányjel­legű társadalmi munka sem lenne elegendő. A gaz újra nő, no meg kellene ide néhány pad, talán egy ját­szótér is. Egyszóval gazda. Valaki, vagy valakik, akik felelősek azért, hogy ne csak kiskertek, falatnyi parcellák legyenek. Persze nyilván úgy is meg lehetne ezt szervezni, hogy min­denki a saját háza előtt rakna rendet. Virágokat ül­tetne, nyírná a gyepet, ön­tözne. De hát mi lesz azzal a hatalmas területtel, amely járdán túl, a házak között van? Valakinek azt is rendbe kéne hoznia, hi­szen kisvállalkozásban le­hetetlen megoldani. A gyom meg csak nő, növöget, nem szorul öntözésre, megfojtja • a füvet, a virágokat. Él a saját természete szerint, ha hagyják. De miért adtuk meg kényelmességből, rest­ségből neki ezt az esélyt? Nem tudom, mi fordul meg annak az atyafinak a fejében, aki esténként klottgatyában öntözgeti vi­rágait. Lehet, hogy elkese­redik, ha átnéz a járda túl­oldalára, de az is lehet, hogy már elvesztette a hi­tét, s csak legyint, amikor a közös földterületre gon­dol. Nem tudom. Az biztos; végzi a dolgát. De vajon tiszta-e legalább ennyire mindnyájunk lelkiismerete? Gábor László NAPSÜTÉSES, VIDÁM AUGUSZTUS 20. így telt az ünnep Tisztavatás, vízi; és légi parádé, zenés őrség­váltás Budapesten — Megemlékezések Ópusztaszeren, Kőszegen — Politikai nagy­gyűlés Hevesen, Zagyvaszántón — Munkás­paraszt találkozók, egész napos népünnepé­lyek megyeszerte A harminchárom eszten­deje hozott alkotmányát ün­nepelte az ország. A szüle­tésnapon az asztalra került a teremtő emberi munkát jelképező, az Életet adó új kenyér is. A jubileumot szerte e hazában — mint ahogy Heves megyében is — jó hangulatban, vidám helyi rendezvényeken ünnepeltük meg a háromnapos pihenő­idő alatt. Szép volt az idő: szabadtéri programokra, ki­rándulásokra, baráti találko­zásokra, hasznos időtöltésre csábított. S ezzel a lehető­séggel — mint beszámolóink is tükrözik — éltünk is va­lamennyien. Az ország fővárosán kívül számos helyen tartottak. ta­lálkozókat a nagyüzemekben dolgozó munkások és a ter­melőszövetkezeti gazdák. Színes, változatos volt az ünnep kulturális, szórakoz­tató és sportprogramja. Né­pünk szerte az országban politikai nagygyűléseken em­lékezett meg az alkotmá­nyunk születése óta eltelt harminchárom év eredmé­nyeiről. Pénteken, augusztus 20-án nagygyűlést rendeztek a Csongrád megyei Ópuszta­szeren. A Nemzeti Történeti Emlékparkban, a nagyszabá­sú munkás-paraszt találko­zón és a hagyományos Ár- pád-emlékünnepségen a hon­foglaló fejedelemre és vezé­reire is emlékeztek, egyszer­smind arra is, hogy a fel- szabadulás után e történel­mi emlékhely közelében az elsők között keződött meg a földosztás. Az ünnepség nyi­tányaként Tóth Dezső mű­velődési miniszterhelyettes avatta fel Tóth Valéria szob­rászművész alkotását, amely az új kenyér köszöntésének gondolatát szimbolizálja. Ezt követően Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára mondott ün­nepi beszédet. Ebben egye­bek között kiemelte: alkot­mányunk 1949-ben megálla­pította, hogy a Magyar Nép- köztársaság a dolgozó nép állama. Milyen egyszerűnek és milyen természetesnek hangzik ma már ez a mon­dat akkor, amikor minden dolgos ember számára tu­dunk kenyeret adni, megte­remtettük a munka és a munkásember becsületét. — A szocializmus építése több és nehéz feladatot je­lent — mondta Óvári Mik­lós. — Nemcsak a szocializ­mus ellenségeivel kell meg­küzdeni, hanem saját gyen­geségeinkkel, hibáinkkal, s ez hosszú, kitartó, fáradsá­gos munkát igényel. Egy egész nép felemelését a szo­cializmushoz méltó élet- és kulturális színvonalra. Óvári Miklós politikai, gazdasági kérdéseket ele­mezve szólt a továbbiakban hazánk mai helyzetéről, kö­zös feladatainkról. — A közelmúltban Kádár elvtárstól hallottunk egy rit­kán használt, de találó ki­fejezést, amely így hang­zott: közmegegyezés. Mindaz, amit e fogalom takar, az el­múlt negyedszázad nagy kö­zös vívmánya, minden ered­ményesen megoldott feladat kiindulópontja, s jövőbeli sikereinknek legfőbb záloga. E szó tartalmát úgy lehetne meghatározni, hogy hazánk­ban népünk ma jó egyetér­tésben dolgozik a legfonto­sabb nemzeti célok elérésé­ért, a béke megvédéséért, és a társadalmi felemelkedésért. A nagygyűlést követően Seres Gyula, a makói Kos­suth Tsz elnöke adta át a Központi Bizottság titkárá­nak az új búza lisztjéből készült kenyeret. Nagygyűlésre került sor Kőszegen is, ahol Horváth István belügyminiszter mon­dott ünnepi beszédet, amely­ben kiemelte, hogy társa­dalmi életünk azért is ki­egyensúlyozott, mert az em­berek számára természetes, hogy országunkban az al­kotmányos jogrendszernek megfelelő törvényes rend van. A főváros eseményei Az alkotmány ünnepén pénteken az Országház épü­lete előtt tartották meg a hagyományos tisztavató ünnepséget. Az Állami Zászló előtt díszőrség sorakozott fel, a térre bevonultak nép­hadseregünk új tisztjei, akik előtt felolvasták' a honvé­delmi miniszter parancsát, amely egyebek között hang­súlyozta: napjainkban hon­védelmi, országépítő célkitű­zéseink eredményes teljesíté­se az eddigieknél is jobb, hatékonyabb munkát, foko­zottabb helytállást követel mindannyiunktól, köztük az új tisztektől. A parancs is­mertetését követően az ifjú tisztek fogadalmat tettek, nevükben Szekeres István főhadnagy mondta a tiszti fogadalom szövegét. Ezt kö­vetően Czinege Lajos mon­dott beszédet, amelyben többek között kiemelte: a magyar nép ismeri és érti a békéért folyó világméretű küzdelemből reá háruló fel­adatokat és kötelezettsége­ket, azonosul pártunk, kor­mányunk honvédelmi célki­tűzéseivel. Gazdasági gond­jaink ellenére is biztosítja azokat a feltételeket, ame­lyek országunk honvédő ké­pességének magas szinten tartásához szükségesek. Az ünnepség végén fel­hangzott az Internacionálé, majd az újonnan felavatott tisztek díszmenetben vonul­tak el az Állami Zászló előtt. Budapesten már a kora reggeli órákban több tízez­ren gyülekeztek az Ország­ház előtt, ahol fanfárok je­lezték, hogy megkezdődik az ünnepi események leglátvá- nyosabbika: az immár ha­gyományos vízi, légi parádé. Motorcsónakok és helikop­terek raja tűnt fel, majd transzparenseket vivő hajók haladtak el a tribünök előtt. A továbbiakban a Magyar Néphadsereg úszóegységei és vízi szállítójárműi szelték a habokat, majd háromszoros díszsortűz dördült az évfor­dulót köszöntve. Sikert arat­tak a műrepülők, a vízi­síelők, s az égen nagy zú­gással megjelenő motoros repülők, majd a bátorságuk­ról tanúbizonyságot adó sárkányrepülők és ejtőernyő­sök. A fővárosi események a hagyományos tűzijátékkal fejeződtek be: tíz tonna kü­lönleges robbanóanyagot ké­szítettek és használtak fel az esti „fényfesztivál” tűzmes­terei. A meghatározott prog­ram alapján, elektromos indítással 1650 különböző űr­méretű és színhatású bombát lőttek ki, s 1600 vízeséségő keltette egy vízzuhatag lát­ványát. Egész napos népünnepély Hevesen Zenés ébresztő köszöntötte augusztus 20-án, pénteken reggel a hevesieket. Ragyo­góan sütött a nap, kellemes­nek ígérkezett az idő, így már a kora délelőtti órák­ban sokan indultak a főtér, illetve a környékén felállí­tott sátrak, büfék, kirakodó- vásár felé. A községi tanács mellett lévő parkban, s a szomszédságában lévő No­vember 14. téren vidám ze­neszó harsogott, pattogó üte­mű dalokat játszottak a fú­vószenekar tagjai. Kilenc óra (Folytatás a 3. oldalon) Szekcióvezetők a tapasztalatokról Befejeződött a gazdaságtörténeti kongresszus Még pénteken Budapesten, a Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem Nagyvárad téri központi épületében be­fejeződött a nemzetközi g&z- daságtörténeti kongresszus. A tanácskozás zárónapján is több szekcióülésre került sor. A szekcióviták után tar­tották meg a VIII. nemzet­közi gazdaságtörténeti kong- reszus záró ülését, amelyen a szekcióvezetők beszámoltak a tanácskozás tapasztalatai­ról. A nemzetközi gazdaságtör­téneti társaság pénteken megtartotta közgyűlését, amelyen Pach Zsigmond Pál akadémikust, a társaság ed­digi elnökét tiszteletbeli el­nökké, Jean-Francois Bergier zürichi egyetemi tanárt pe­dig a társaság elnökévé vá­lasztották. A társaság 12 ta­gú végrehajtó bizottságának tagja lett Berend T. Iván akadémikus.. A tanácskozáson úgy határoztak, hogy a kö­vetkező kongresszust 1986- ban, Svájcban rendezik meg A közgyűlés elismerését és köszönetét fejezte ki a si­keres rendezvényért a ma­gyar házigazdáknak, a Ma­gyar Tudományos Akadémiá­nak, a Történettudományi Intézetnek, és személyesen Ráhki György akadémikus­nak. a szervező bizottság el­nökének. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke péntek este a Vigadóban fogadást adott a VIII, Nemzetközi Gazda­ságtörténeti Kongresszus kül­földi és magyar résztvevői tiszteletére. (MTI) Épül a Hotel Aqua Szombaton Hévízen ünne­pélyesen elhelyezték a ma­gyar—osztrák hitelmegálla­podás keretében épülő gyógy­szálló, a Hotel Aqua alap­kövét és okmányait. Az ün­nepségen megjelent Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. A két or­szág közötti szállodaépítési együttműködés jelentőségét, eddigi eredményeit Josef Staribacher, Ausztria keres­kedelmi és pénzügyi minisz­tere, illetve Andrikó Miklós belkereskedelmi miniszté­riumi államtitkár méltatta. A magyar tervezésű, oszt­rák kivitelezésben 230 mil­lió schilling költséggel meg­valósuló, háromcsillagos gyógyszálló 231 szobájából 35-öt kifejezetten mozgássé­rültek számára rendeznek be. Saját kúraközpontjában termálvíz, valamint fiziko- és elektroterápiái részleg áll majd a vendégek rendelke­zésére. A hotelhez fedett parkoló, garázs, szauna, va­lamint napozóterasz is tar­tozik. A sportolási lehetősé­get a nyitott úszómedence, kondicionáló- és tornaterem, valamint tenisz- és tekepá­lyák biztosítják. Az 1984. június 1-én meg­nyíló gyógyszállóhoz minden vasárnap menetrendszerű buszjárat indul majd Bécs- ből és vissza. (MTI) A hevesi új kenyér átadása

Next

/
Oldalképek
Tartalom