Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-15 / 191. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 15., vasárnap 3. Barométerként jelzi Sokat próbált forintunk Bérbeadó és bérlő — Ha van - miért nincs? - Huzavona után - Mindent a turistákért! Kilátás a kilátóra Milyen pénz a forint? A hetente közölt hivatalos árfolyamok pontosan számszerűsítik viszonyát a világ más valutáihoz, devizáihoz. Külföldön szerzett személyes tapasztalatainkból tudjuk, hogy a forintnál van jobb és van rosszabb pénz. Az általános értékmérő és az általános forgalmi eszköz — akárhogy hívják — szerves része, tükörképe egy gazdaságnak. A forint erényei és hibái egyaránt a magyar gazdasági valóságban gyökereznek. A kékesi kilátó — üresen (Fotó: Perl Márton) Akik 36 évvel ezelőtt új forintban kaptak fizetési előleget, nosztalgiával gondolnak vissza az akkori időkre. Mennyivel többet ért az első forint, mint a mostani! Való igaz. A fogyasztói árszínvonal azóta mintegy három és félszeresére nőtt. Azt azonban már kevesen tudják, hogy ennek az árszínvonal1 növekedésnek éppen a fele a forint első hat esztendejében történt. Kétségtelen tény, hogy 36 évvel ezelőtt 96 fillérbe került egy kiló kenyér. De nagyon kevés volt akkor a forint és még kevesebb az áru! A kenyeret csakúgy, mint a többi alapvető fogyasztási cikket, jegyre árusították. Napjainkban viszont a lakosság alapellátása zavartalan, biztonságos. Nem lebecsülhető eredmény ez a szokatlan nehéz bel- és külgazdasági viszonyok közepette. Hazánkban ma körülbelül kétszer annyi élelmiszert termelnek mint amennyi a hazai szükséglet. Következésképpen már nem a felhalmozás, a spekuláció, az elemi igények kielégítése okoz gondot, hanem a pazarlás megszüntetése, a nemzetközi versenyképesség fokozása, a minőség javítása, a választék bővítése. A nem alapvető fogyasztáshoz tartozó in-line képcsöves színes televízióért két éve még sorba álltak az emberek, ha megtudták, hogy áru érkezett. Tartós hiánycikk volt a kisméretű automata mosógép, a korszerű bútor. Most pedig ugyanezen áruknak a készletezése okoz gondot, s a kereskedők ügyes fogásokkal igyekeznek megnyerni a vásárlókat. A magyar gazdaságirányítási rend törvénye, hogy a vásárlóerő, a kereslet növekedése nem haladhatja meg az árualapok, a kínálat növekedését. Sőt, inkább több áru és kevesebb pénz legyen a piacon, ha azt akarjuk, hogy az eladó ne sorba állítsa a vevőket, hanem szolgálatukra legyen. A jó minőség, a bőséges választék, álkultúráit kiszolgálás élet- színvonalat alakító tényező. Ennek gazdasági hatása számottevő. A hiány a spekuláció, a pazarlás egyik forrása. Az anyagi javak eloszthatók kereskedelmi módszerekkel, a munka és személyi jövedelmek arányában, vagy adminisztratív úton. Az előbbi az egyedül igazságos, ajk utóbbihoz óhatatlanul tár- sií sadalmi kiváltság, protekció, • •'korrupció tapad. Követkézéiképpen a vásárlóerő és az árualap összehangolását a társadalmi igazságosság is megköveteli. A piaci egyensúly fenntartásának egyik eszköze lehet — a mai nehéz helyzetben — a forintszűke, a javak kicentizett elosztása és szükség szerinti újraelosztása. Ha az egyensúly megteremtésére nincs más megoldás, mint az áremelés, akkor inkább ezt q népszerűtlen lépést is kell vállalni, mint azt, hogy az ellátásban feszültségek keletkezzenek. Nagyon fontos minden lépést halogatás nélkül megtenni, elejét véve az 1979 évihez hasonló nagyarányú és széles körű áremeléseknek. A piaci egyensúly megteremtése kevésbé fájdalmas, de a kül- és belgazdasági feltételek miatt nehezen járható útja: a kínálat növelése. Az extenzív fejlesztés időszakában a szabad munkaerő-tartalékok mozgósításával szinte korlátlanul lehetett a termelést növelni, sa kivitelnek sem voltak akadályai, s viszonylag olcsón importálhattuk a' szükséges energiahordozókat, nyersanyagokat, alkatrészeket. Jelenleg viszont a nemzetközileg versenyképes és hatékony munka, a külpiaci egyensúly, az ország fizető- képessége a kielégítő belföldi ellátás alapja. A külső és a belső egyensúly alakulása egymástól elválaszthatatlan. S e kapcsolatrendszerben a hatékony vállalati gazdálkodásnak, az eredményes külpiaci munkának van meghatározó szerepe. Így a fogyasztói árszínvonal alakulása barométerként jelzi a mindenkori külgazdasági követelmények és a hazai teljesítmények viszonyát. Ezért örvendetes, hogy a forint megfelelő karriert futott be a vállalati gazdálkodásban, az exportérdekeltségben : elszámolási egységből mindinkább valóságos fizetési eszközzé válik. Az élenjáró gazdasági vezetők szemléletét és magatartását a jövedelemszerzésre irányuló törekvés jellemzi. Ennek jegyében kezdeményeznek: kilépnek a hagyományos profilkeretekből, önállósítják saját üzemeiket, telephelyeiket, versenyeztetnek külkereskedelmi partnereket, kockázatot vállalnak. Az egyén, a kollektíva, a módszer, az eszköz értékét a szakmai közvélemény kezdi a piac által elismert teljesítménnyel mérni. Bármilyen nagy a fejlődés — sok vállalat rugalmassága, öntevékenysége lehet mégoly dicséretes —, mindez nem elég a zord külpiaci viszonyok ellensúlyozására. Újabb tartalékokat kell mozgósítani. így például fel kell rázni azokat, akik csipkerózsika álmukat alusz- szák, s nem veszik észre, hogy megváltozott körülöttük a világ. Növelni kell az anyagi ösztönzés hatásfokát, a jövedelmeket a teljesítménytől kell függővé tenni. Ezért korszerűsítik — bizonyos bürokratikus akadályok lebontásával — a bérszabályozás átfogó rendszerét 1983 januárjától. Csodákra persze nem számíthatunk. A béremelésre ugyanis olyan nagy társadalmi, politikai nyomás nehezedik, amelyeket nem lehet kizárólagosan a vállalati nyereségérdekeltség keretei közt szabályozni, kivédeni. A megalapozatlan vásárlóerő kiáramlásának elejét kell venni. A forintszűke tehát nem számolható fel gyorsan, vágyaink szerint. Közgazdászaink valamikor sokat vitatkoztak azori, hogy mi a pénz fedezete a szocializmusban. Az arany, a fogyasztási javak tömege, avagy maga az értékalkotó munka? Régen lejárt az ilyen teoretikus viták időszaka. Ma olyan praktikus témák foglalkoztatják a bankszakembereket, mint amilyen a nemzetközi fizetőképesség fenntartása, a forint részleges átválthatósága külföldi valutákra. És nem utolsó sorban az, hogy nemzeti fizetési eszközünkért bármely pénz- tulajdonos ízlése, igénye, anyagi lehetősége szerint vásárolhasson. Nemzeti ügy, a külpiaci hétpróbát is érdemes kiállni érte, hogy a forintnak ne csak hivatalosan deklarált árfolyama legyen. (K. J.) Három alkalommal jártam fenn a Kékeste tőn az idén. A télen, tavasszal és most, néhány nappal ezelőtt. Mindig más-más ügy vezetett hazánk legmagasabb hegycsúcsára — hol hivatalos elintéznivaló, hol családi kirándulás —, ám egyszer sem mulasztottam el megnézni az új tévétornyot. Nemcsak az impozáns és lenyűgöző építmény látványossága vonzott, mind- háromszor megnéztem a régen várt kilátót is. A magasban azonban egyszer sem láttam nézelődő- ket, s' jómagam sem mehettem föl. Pedig a kilátó készen. Mióta is? , Az új tévétornyot az elmúlt esztendő novemberében adták át. Mi történt tavaly óta? Miért nem látogatható még a mai napig sem a kékesi kilátó? A gyöngyösi városi tanácson Dala László erdőmérnök, üdülőhelyi főelőadó a kilátó körüli gondok fő-fő ismerője. A lendületes fiatalember nemcsak ismerője, de egyben irányítója is a kékesi ügyeknek: — Régi vita volt, hogy tulajdonképpen kié is legyen a létesítmény. Az adó természetesen a Posta Vezérigazgatóságához tartozik, a kilátót pedig mi béreljük majd. Az első bérleti szerződést júniusban kaptuk kézhez, de ezt több pontban elfogadhatatlannak tartottuk, s módosítva küldtük vissza a postának. Erre még nem kaptunk választ. — Melyek a kérdéses pontok? — Ha jogi viszony lép fel a posta és a városi tanács között, akkor ugye az lenne a természetes, ha a terhek egyrészt a bérlőt, másrészt a bérbeadót köteleznék. Mi tagadás, vita volt — van? — a bérleti díj körül, s a téli hónapokra a 30 százalékos bérleti kedvezményt ki szeretnénk terjeszteni a lifthasználatra is. Számos más apróbb ügyben sem értettünk egyet. Pedig a cél az, legalábbis a mi részünkről, hogy a kirándulók minél hamarabb birtokba vehessék a kékesi kilátót. Elektrosztatikus generátort fejlesztették ki a mechanikai művekben a magyar- szovjet kooperációban készülő nagynyomású festék, szóró berendezésekhez. E berendezés elektromos erőteret kelt a festendő tárgy körül; Na festék nem szóródik szét, úgy rátapad a tárgyra, hogy sziinte anyagveszteség nélkül dolgozhatnak a festők. Az új kiegészítő berendezés felkeltette a szovjet partnervállailat, a vilniusi építőipari és kisgépgyár műszaki szakembereinek figyelmét isi. Az alapberendezés, a nagynyomású festékszóró licencét a mechnikaíi művek és vilniusi gyár közösen vásárolta meg. A kooperációs megállapodás értelmében a szovjet vállalat 19-féle alkatrészt és tartozékot állít elő a festékszórókhoz, a többi között Vilniusban készülnek a berendezés fúvókéi, a szórópisztolyok és a szívórendszier. A festékszórók villamosiberen- dezései, valamint a szivaty- tyúk pedig a mechanikai művek termékei. A magyar—szovjet kooperációban gyártott nagynyoFelmerülhet az a kérdés is, hogy tavaly novembertől idén májusig miért nem tudták a szerződést nyélbeütni, hogy a nyári idegen- forgalmi szezonra már használható legyen a Kékestető jószerivel egyetlen látványossága. A Posta Vezérigazgatóságánál azt a tájékoztatást adták, hogy a nyár elejéig a megyei tanács még nem döntötte el, hogy ki legyen a kilátó üzemeltetője. S mivel a több százmilliós tévétorony beruházásához a Heves megyei Tanács is hozzájárult több mint tízmillió forinttal, a fenti jogot elvitatni nem lehet. A tény mindenestre tény marad: májustól novemberig nem sok minden történt a kilátó ügyében. Azt már nem is merjük feltételezni, hogy mi lett volna akkor, ha mindezt a huzavonát, a kimású levegő nélküli festékszórónak számtalan előnye van. a hagyományos berendezéssel szemben: gyorsabb, jobb minőségű festést tesz lehetővé, felhasználási területe is jóval szélesebb, épületek homlokzatfestése, korrózió- gátló anyagok felvitele, valamint olyan festékek szórása végezhető el segítségével, melyeket korábban csak ecsettel tudtak felhordani. Kiválóan hasznosítható a mezőgazdaságban is, például az istállók gyors fertőtlenítésére, tisztítására. A két vállalat szakemberei, most olyan festési módok kialakításán dolgoznak közösen,, melyekkel a sűrűbb festékek felvitelét is megoldanák ezzel a berendezéssel. Az idén már több mint 10 ezer készül a nagynyomású festékszóró berendezésből, melynek mintegy 90 százalékát szovjetumióbeli gyárak hasznosítják, a többit Magyarországon, illetve a KGST-tagországok közötti gyárímányszakosítási egyezmény keretében elsősorban az NDK-tan, Csehszlovákiában, Lengyelországban és Bulgáriában értékesítik. látó használójának kérdését még az elmúlt esztendőben, az átadás előtt tisztázzák az illetékesek. Pedig a toronynál minden készen áll. 28 méteres magasságban a fedett, 34 méteres magasságban pedig a nyitott kilátó várja a látogatókat. A tízszemélyes közönséglift is kifogástalanul működik. A tervek készítésekor sok elképzelés felvetődött: legyen forgó presszó, esetleg csak büfé, vagy kis üzlet. Ebből nem valósult meg semmi. Nyilván a szűkös anyagi keretek határozták meg a lehetőségeket. De hisz aki a Mátrába jön, az elsősorban a panorámáért, a jó levegőért látogat a Kékesre is! A kilátó bérlője a gyöngyösi városi tanács, az üzemeltetője pedig a Sportlétesítmények Gondnoksága lesz. Két pénztáros és három kezelő-szerelő dolgozik majd itt Az előzetes elképzelések szerint reggel 9-től délután 5-ig leltet fölmenni a kilátóba. A belépőjegy ára 10 forint. — Ha mást nem is, a pénztárnál képeslapokat, ajándéktárgyakat lehet majd vásárolni — mondta Dala László. — Habár télen is látogathatják a turisták a kilátót de mivel a fedett térben szimpla az üveg, az befagy, zúzmarásodik — az éles levegőben sem lehet gyönyörködni a téli hegycsúcsokban. Gondolom ez egy tervezési hiba, mint az is — hiszen ilyesmire is kell gondolni —, hogy a kilátó alá nem építettek hálót: az esetleges balesetekre számítva. Gondunk továbbá, hogy a torony állítólag feltétlenül szükséges feszítő kábelét télen vastagon belepi a jég, a zúzmara, s az itt fent, a magasban gyakran nagyon erős szél, valamint egy csöppnyi olvadás a torony alatt sétálókra fújja a jeget, s ez életveszélyes is lehet. Kitetettünk ugyan egy táblát, hogy télen jobban vigyázzanak a turisták, ám ez nem oldja meg a kérdést. Mert a kábel pontosan az északi sípálya kezdeténél akadályozza a sportolókat, a kirándulókat. Eredetileg már május 1-én meg szerették volna nyitni a kilátót. Mind a posta, mind a tanács. A cél közös, jóindulatuk is vitathatatlan. Ám úgy tűnik, az augusztus 20-i megnyitó is veszélyben van, ha a szerződés huzavonája tovább tart. Az előzetes számítások szerint évi 250—300 ezer látogató keresi majd fel a kékesi kilátót. Személyenként tíz forintjával ez nem is kis összeg. Ettől a nyereségtől eddig elestek. A közeli átadáshoz azonban még több százezer forintra is szükség lenne, ami persze hamarosan megtérül, hiszen a kilátó üzemeltetése igencsak nyereséges lesz. Lassan vége a nyárnak. S mi a kilátásunk a kilátóra? Nem sok biztatót tudtunk meg, mondhatunk el... Józsa Péter Magyar—szovjet együttműködéssel Korszerűsödik a levegő nélküli festékszóró IKERVÁRI KOSARAK. Az Ikervári Kosárfonó Háziipari Szövetkezet száztíz féle termékeinek felét tőkés piacon értékesíti. A szövetkezet az idén önellátóvá vált: maguk termelik meg az alapanyagot, a fűzvesszőt. Képünkön: készül a ruháskosár (MTI fotó — Czika László felvétele — KS)
