Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-15 / 191. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXin. évfolyam, 191. szám ARA: 1983. augusztus 15., vasárnap 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Atkának, abasáriak, dormándiak Gyöngyösön Összefogás a kistelepülések közin | ^ j csc6 Mérlegen egy sikeres akció dolgát Évek óta komoly Ki miben érdekelt? Kilyukadt a villanyboj­ler. Szakember jő, egyetlen pillantást vet a csöpögő al­kalmatosságra, s közli, cse­rélni kell. A szakember ezúttal készséges, az ígért időben érkezik, s azonnal munkához lát. De az új bojler valamivel rövidebb a réginél. A szerelő minden­féle csövek között válogat, és cifrán káromkodik, mert egyre-másra selejtes da­rab kerül a kezébe. Mond­ja a magáét, hogy ha ő ilyen munkát végezne, a hideg vízre valót sem ke­resné meg. A diskurzusból pontosan megérthető, hogy némi bor­ravalóval illik megtoldania a végösszeget, nehogy a mester érdekeltségét sért­se. Aztán töprengeni kezd a megrendelő. Az újabb • időben oly divatossá vált szavunk jelentéséről. Arról, hogy korábban beértük az egyéni, a csoport- meg a társadalmi érdekkel, meg­jegyeztük, hogy milyen alá- és fölérendeltségi viszony van köztük. És ha emléke­zete nem csal, ebben sem­mi nem változott. Abban sem, hogy mindenütt törek­szünk a teljesítmény sze­rinti bérezésre. Éppenség­gel az fejezi ki a dolgozó ér­dekeltségét. Hát akkor mi­ért érzi mégis ' faramuci­nak a helyzetét? Mindjárt eszébe jut az embernek néhány hallo­másból ismert példa: nagy nehezen megszerzett kül­piacon romlott a hitelünk, mert a kiszállított gép nem működött. Mert valaki, mert valakik hanyagul dol­goztak idehaza. Azok a hi­bát elkövető valakik fize­tést kaptak, bizonyosan a hibátlan munkáért járó ösz- szeget. A fizetésért elegen­dő volna tessék-lássék mó­don dolgozni? Az elemi tisztesség mást követel. Munkáról szólva nem túl szerencsés az erkölcsöt, a munkaerkölcsöt emlegetni, könnyen esik az ember a felszínes moralizálás hibá­jába. De azért engedelmet: olykor az erkölcsre is hi­vatkoznunk kell. Elítéljük az ügyeskedőket, a harácso- lókat. a lógósokat, nemde hozzájuk hasonlóan kárt okoz az is, aki rosszul dol­gozik. Nos, történetünk szereplő­jét e miatt ingerli az ér­dekeltség hangsúlyos fel­említése. Mert más jelen­tést kap a szó. Valamiféle mentség, magyarázat rejlik az „érdekeltség hiányában”. Elfogadhatatlan gondolko­dásmód. Nevezetesen az, hogy csak valami pluszjut­tatásért illik jól dolgozni. Miféle torz szemlélet az, hová vezetne, ha meghatá­rozójává válna munkánk­nak? Példának okáért a buszvezető menetközben latolgatná, hogy az adott pillanatban milyen az ér­dekeltsége. Vagy az orvos aszerint válogatná meg be­tegeit, hogy melyik beteg­ség gyógyításában találja még jobban a számítását. Elképzelhető mindez? Alig­ha. Valójában abban va­gyunk mindannyian érde­keltek, hogy ki-ki képessé­gei javát nyújtsa. A fize­téséért is. És a plusz nem egyszerűen a tisztességes munkáért, hanem a többlet­teljesítményért jár. (M. D.) jelentett megyénk kistelepü­léseinek kulturális ellátása. Eze kben az ezer—ezerszáz la­kosú falvakban általában hiányzik a közművelődésii intézmény, s az iskola sem alkalmas arra., hogy rendez­vényeket fogadjon. A gon­dokat megértve asz egri Me­gyei Művelődési Központ az elmúlt esztendő augusztusá­ban egy ígéretes akciót in­dított, amelynek célja a hát­rányos helyzetű községek felkarolása volt. — Az előzményiekről és az örvendetes tapasztalatokról Kari József, az MMK cso­portvezetője készített ösz- szegzésit. — A vállalkozást az egri járásban rajtoltattuk. Ez nem véletlen, ugyanis itt volt a leginkább szükség a sokoldalú támogatásra.. Elő­ször körzeti feladatkörű művelődési házakat hoztunk létre: ilyen lett például a pétervásári, a bélapátfalvi, az egerszóláti, a verpeléti, a tarnaleleszi. Arra .töreked­tünk, hogy a különböző mű­sorokat ide juttassuk el, fel­keltve a környékien élők ér­deklődését. Egy év alatt 65 produkciót vándoroltaittunik A változatos kínálatból hadd Az esztendő végéig vala­mennyi megyeszékhelyen — így Egerben is — munkaerő­szolgálati irodákkal váltják fel a megyei tanácsok a munkaközvetítőket, illetve néhány nagyobb városban to­vábbi irodákat nyitnak. A szolgáltató jellegű irodák te­vékenysége a hagyományos­nál szélesebb körre terjed ki. Olyan — eddig hiányzó hu­mán szolgáltatások ellátásá­ra is vállalkozókat keresnek, mint a betegápolás, a házi étkeztetés, vagy a gyermek- felügyelet. Emellett távlati célul tűzték ki azoknak a munkahelyeknek a felkutatá­sát és nyilvántartását, me­lyekkel a megváltozott mun­kaképességű dolgozók számá­ra tudnak munkalehetőséget biztosítani. Ezenkívül a ter­melési struktúra változásai­val összhangban szervezik a dolgozók át- és továbbképzé­sét. Az országban eddig már három munkaerő-szolgálati iroda működik, Kecskeméten, Békéscsabán és Tatabányán. Eddigi tapasztalataik ked­vezőek, de arra is felhívják a figyelmet, hogy a foglal­koztatás rendszere csak las­san igazodik a termelés szer­kezetének változásaihoz; a népgazdasági érdek sokszor ütközik az egyének szemlé­letmódjával. Ez leginkább az érettségizett, de szakmával nem rendelkező, tovább nem említsek néhány jellemzőt Az Egri- Szimfonikus Zene­kar — figyelembe véve a zenei nevelésiben is kötelező fokozatosság elvét — nép­szerű operamelód iákat mu­tatott be. A szólóénekes Szabadi József Liszt-díjas művész volt. A folklór szép­ségeiből a Fusaulyka és az Egri Központi Népiitámc- együttes adott ízelítőt. Pódi­umra. lépitek olyan neves előadóművészek, mint Szir­tes Adám, Juhász Jácint, Gyurkovics Zsuzsa, Mensá- ros László. Közkedveltté váltak a különböző kiállítá­sok és az .ismeretterjesztő előadások is. Annak külö­nösképp örülünk, hogy az egyes programoknak mint­egy 11 ezren tapsoltak. Anyagi nehézségeik nem adódtak, hiszen az Országos Közművelődési Tanács bizo­nyította mecénási szándékát. — Az általa adott pénz fedezte a kiadások felét, a többit saját költségvetésünk­ből szorítottuk ki. Egy biz­tos: ezek a forintok jó hely­re kerülitek. Nem feledkeztek meg a fiatatokról sem, velük a színházi előadásokat és a hangversenyeket óhajtották megkedveltetmi. tanuló rétegeknél tapasztal­ható, akinek jó része még ma is ragaszkodik az író­asztal státuszához. Az igény is meghúzódik amögött, hogy a közel fél éve elsőként lét­rehozott kecskeméti irodát felkereső több mint ezer ér­deklődő közül csak 167-en fogadták el a felkínált, zö­mében fizikai munkakört. A főiskolát végzettek körében viszont gyakori jelenség, hogy a nagyobb kereseti lehetősé­gek reményében kifejezetten fizikai munkalehetőséget ke­resnek. Ugyanakkor a meg­fontoltabb munkahely-vál­toztatás igényét jelzi, hogy sokan még állásban voltak, amikor felkeresték az irodát, a lehetőségek ismeretében döntöttek távozásukról, il­letve maradásukról — a több mint ezer jelentkezőnek a fele csak érdeklődött a le­hetséges új munkahelyek iránt. Munkaalkalom bőven van, hiszen a megyében az ország sok más területéhez hasonló­an a munkaerő-kereslet jóval meghaladja a kínálatot, a környékbeli üzemek, intéz­mények 40 szakmában több mint 1700 munkavállalót vár­nak. Békéscsabán az igények nagyobbrészt találkoztak a lehetőségekkel. A két és fél hónapja ügyfeleket fogadó irodában eddig már félezer állást kereső fordult meg, a jelentkezőknek több mint a fele fizikai munkát keresett. Az olyan szakmunkások, — Az Állami Ifjúsági Bi­zottság százezer forintot adott arra, hogy fedezzük az ifjaik autóbuszköltségét. Így aztán az atkának, az abasá- riak, a dormándiak Gyön­gyösön, az adácsdaik, agyön- gyöspataíak, a herédiek, a nagykökényesiek Budapesten néztek meg egy darabot, a sarudiak az Agria ’82 egyik orgonakoncertjéit hallgathat­ták meg. Az előbb felsorolt adalé­kok is igazolják az akció eredményességét Épp ezért nem mindegy, hogy milyen lesz a folytatás. — Az anyagi segítséget is­mét pályázat útján igényel­jük az OKT-itől és az ÁIfi­től, ha megkapjuk — ebben azt hiszem joggal remény­kedünk — akkor tovább visszük ezt a vállalkozást,- méghozzá szélesítve a kört. A korább már jelzett szol­gáltatásokat nemcsak az eg­ri járásban lévő kistelepülé­sek lakosságának kínáljuk majd, hanem minden kultu­rális szempontból hátrányos helyzetű megyei községnek. Ha ez megvalósul; akkor jó egy esztendő múlva még kedvezőhb összegzést készít­mint a lakatosok, kőműve­sek, bádogosok és autószere­lők tízszeres állásajánlatból válogathatnak. Legkönnyebben a szakkép­zetlen fizikai dolgozók talál­tak munkát, mert irántuk a legnagyobb a kereslet. Itt is lehet válogatni a munka­helyek között, hiszen az iro­da eddig 83 vállalattal kö­tött szerződést, s azok 2000- nél több dolgozóra jelentet­tek be igényt. A békéscsabai iroda és a megye vállalatai között máris jó kapcsolat alakult ki, a gyárak, üzemek kezdeményezésére szeptem­bertől targoncavezetői, ka­zánfűtői, hűtőgépkezelői tan­folyamokat, s villanyszerelő szakmunkásképző tanfolya­mot szervez az iroda. A kezdeti lépések után mindkét munkaerő-szolgálati iroda tervezi a humán szol­gáltatások megszervezését. Békéscsabán szeptembertől szervezik az idős beteg em­berek otthoni ápolását, a gyermekek napközbeni és esti felügyeletét, valamint óvodába és iskolába kíséré­sét. A kecskeméti iroda pe­dig jövőre a gyesen lévő kis­mamák, valamint a nagy- családos anyák foglalkoztatá­sára felméri a részmunka- idős és a bedolgozási lehető­ségeket. A mindössze néhány hetes múltra visszatekintő tatabá­nyai munkaerő-szolgálati iro­da is ezeken a területeken bővíti szolgáltatásait. hetünk. Munkaerő-szolgálati iroda Egerben is Bővül a munkaerő-szolgálati irodák hálózata Hasznos versenyben Naponta 7 mázsa ízletes kenyér készül Heringe! István pékmester Balassi Bálint utcai műhelyében Ez évben Hatvanban tíz vállalkozó szellemű kisipa­rosnak adtak működési en­gedélyt, olyan szakmákban, melyek részint hiányt pótol­nak az ellátatlan vagy nem teljesen megoldott városré­szeknél. Az állami és szö­vetkezeti „szektornak” nem éri meg mindig ezeken-a he­lyeken műhelyeket, boltokat létesíteni. A település részé­re ugyanakkor hasznos is. mert „versenyre” kelnek a vevők bizalmáért az iparo­sok és a kereskedelmi válla­latok. A lábbelijavítás gondjait a Münnich Ferenc utcai lakótelepen Nagy Varga Béla nyugdíjas cipészmester vállalta magára A szemüvegeseknek — sajnos egyre növekvő — táborán Tő- zsér Józsefné próbál segíteni, a Tabán úton Fotó: Szabó Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom