Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-14 / 190. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 14., szombat 5. A tsz műanyagüzemében egyre nyomasztóbb a tanteremhiányunk, nehéz nélkülöznünk a szertárakat, idegesítő a korszerűtlenség; hovatovább egyszerűen lehetetlen három különböző épületben oktatni a gyerekeket... Ami pedig az egyebeket illeti: hát valóban szükség volna egy s másra. Hogy mást ne mondjak: elmaradtunk az utak kiépítésével, a meglévőkre pedig • ugyancsak ráférne már az alaposabb felújítás. Vízhálózatunk megfelelő — egyetlen kútja jobbára csak palántázás idején bizonyul kevésnek —, néhány esztendeje tettek modernebbé a gyógyszertárunkat, három. orvos is dolgozik a községben s ápolónő, védőnő, gondozók segítik az egészség- ügyi, szociális munkát. Negyvennél több kisiparos osztozik a szolgáltatási feladatokon, kijár a GELKA, üzletet tart a Technolux, a füzesabonyi cipészek szövetkezete, talán már csak a ruhatisztítás megoldatlan. Olajkút, gázcseretelep működik, a vendég a presszón, a kocsmákon kívül melegkonyhás bisztrót is talál Az áféstz rövidesen itt megvalósuló központi cukrászüzeme — munkahelynek sem lesz jelenték, télén. Soroljam tovább.. ? Űton-útfélen mégis kiderül, hogy jogy a falu. El-el- vágynak, elmennek innen, kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak. Jó évtizede még 2800-an lakták a falut — elismeri ezt a végrehajtó bizottság titkára is — míg napjainkban a népesség alig haladja meg a két és fél ezret. Bizonygatják a hivatalos helyeken, hogy persze, nemcsak az elöregedés vagy holmi fiatalos izgágaság, kalandvágy, ennek az oka, hanem sokkal inkább Szihalom kedvezőtlen fekvése. A járási székhely illetve a, borsodi város, Mezőkövesd közelsége, no meg a kitűnő közlekedést biztosító budapest—miskolci vasút óhatatlanul elcsábítja a községbelieket. Előbb csak kenyérkeresetre — mert a falu nem tarthat el mindenkit, a téeszen vagy a matyók bedolgozói hálózatán kívül szinte alig találni itt munka- lehetőséget —, könnyebb, gyorsabb bevásárlásokra, aztán pedig letelepedésre is. Kétszáznál jóval több az eljáró. az „ingázó”, s a meglazult gyökerek előbb vagy utóbb teljesen kiszakadnak... Ma-holnap talán az is követi a többit, aki ma még a termelőszövetkezet legújabb, legérdekesebb területén, a műanyagüzemben — ahol, mint Nagy János, a szemerei elnök újságolja: a gyáliakkal együttműködve például kempingcikkeket, térelválasztókat, a „Sasad”-dal közösen pedig lalókocsik karosszériáit gyártják — meggyőzően esküszik az izgalmas; feladatokra, meg a hűségre. — Előfordulhat ilyen? — Isten tudja. Sejtelmem sincs, hogy ki mint van vele. de nem is nagyon érdekel — válaszolja egy fiatal- asszony, Kovács Istvánná, a Bocskai úton, takaros háza előtt nekiveselkedve míveá munkájának, a szép matyórózsás térítőnek. — Az az igazság, hogy én visszajöttem a füzesabonyi varrodából, ahol pedig már vizsgát is tettem, szalagvezető lehettem volna! S ha nincsenek műtétjeim, nem jön a gyes, akkor is maradnék, mert a bedolgozásban megtalálom a számításomat. Nyugodt, itthoni elfoglaltság, amihez már kislány koromban kedvet éreztem mezőkövesdi rokonaim körül. Amikor jó időben néha tízen is összejövünk a, kapu, a kerítés előtt: hát szórakozásnak sem utolsó! Nagy Fhsta bácsi, a nyugdíjas vasutas — aki jó néhány esztendőt könnyedén letagadhatna a korából — sem igen vágyik már el Szi- halomból. Mindössze megNagy István nacsamok sem s lesz például kazánhelyiség, ahonnan a napközit, a mellette lévő óvodát és természetesen majd á már említett kultúrotthont egyaránt füthetjük. Nyílt titok, hogy — miután tisztességes. sportpálya is van, már itt a közös telken — amolyan komplex nevelési intézményt szeretnénk kiügyeskedni a kivitelezés során! — Roppant ránk fér már ez a fejlesztés — fűzi az elmondottakhoz, mintegy indoklásul Erdősi Józsefné, a község párttitkára — mert Lehet, hogy Szihalmon sincs mindenki tisztában a falu mostani hivatalos rangjával, talán csak a tanácsházán emlegetik a községet alsófokú települési központként, amelynek hivatása szerint bizonyos szervezési, irányítási szerepe is van a környéken. Am szinte bárhol üljön is le az ember beszélgetni, egyhamar kiderül, hogy a tsz és az áfész „elköltözteté. sét” egyaránt sérelmesnek tartják még mindig. Jóllehet egyik szövetkezettel sincs különösebb bajuk, mindkettőre számíthatnak ma is, hiszen a telepeik megmaradtak, munkát adnak, részt vesznek az ellátásban. Tény, hogy a helység szerepéből — nem sok látszik. Utcái a szomszédos mező- szemereieknél, egerfarmosi- aknál is csöndesebbeknek tűnnek, amit — fészkeiket tekintve — még a gólyák sem hagynak észrevétlenül. Nagyobb keresgélés nélkül is egyszerre többet észrevesz belőlük az ember, éppen csak körül kell néznie. A három kis boltba néha a helyi sütödéből is utoljára érkezik a kenyér, az üzletben a tej, tejföl kiszorul a hűtőből, csak úgy a rekeszben, vagy jobb esetben a polcra, pultra kirakva várja naphosszat, hogy elvigyék. A még az V. ötéves tervidőszakra megígért korszerűbb ABC-áruházzal a jelenlegi középtávú tervek sem biztatják az itt lakókat... — No azért nem olyan sötét a „kép” — magyarázzák a szihalmi vezetők, Kiss Ferűinánd tanácselnök és Albert Tibor vb-titkár, akikkel éppenséggel az épülő új iskola munkáinál találkozunk4»-*»? rnfel*tfe|&n,nitt van mindjárt ez a 12—14 millió forintos beruházás is, amivel azért eldicsekedhetünk. Saját erőből készül tavasz óta, társadalmi segítséggel megtoldván megint a hiányzó összeget, mint máskor is., például a négy esztendeje átadott szomszédos művelődési háznál. Ami különben — mutatják az elegáns épületet — nemcsak külsőre csinos, hanem belül is vonzó. Benne 10 ezer kötetes könyvtár fo- notékával, rádió, színes tévé, szépen berendezett ifjúsági pinceklub, hogy a moziról, a neves művészek által is felfelkeresett színházteremről már ne is szóljunk. A terv szerint ugyan csak négy tantermet jelent a vállalkozás, de valójában többet hoz, sok régi hiányosságot pótol 1984. őszére. Nem marad el a torEgy régi ház ámbitusa szokásból pendlizik másna- ponta a közeli Zsóri-fürdő- re, mivelhogy világéletében mindig úton volt: Felső-Gal- lán, Erdélyben meg „itt” a Tiszai pályaudvaron. Most meg történetesen a strandi kapuőrségből nyílott alkalma egy kevéssel megtoldani d havi járadékát — Ha pedig más céllal kerekedem föl — beszéli — leginkább kirándulni megyek. Nyugdíjas társaimmal, akik bizalmijukká választottak. Tavaly sikerült egy kicsit megélénkítenem a szervezeti életet: az emlékezetes vacsoraest után aggteleki, balatoni. debreceni, mátrai utazásokat szerveztem. Voltunk a cseppkőbarlangban, Siófokról áthajókáztunk Balatonfüred- re, megnéztük a virágkarnevált Aztán kisebb csoporttal megfordultunk Sárospatakon, legközelebb meg a Hor- tobágyra megyünk. S persze, folytatjuk az étteremben is a társas, összejöveteleket. Megrendezzük ősszel a szüreti bált. amiről már a fiatalok sem hiányozhatnak! A bisztró a község szélén van, a 3-as út mentén, átel- lenben a nemrég nyílt maszek zöldségespavilonnal. — Jobbára csak az idegenekből élünk — halljuk Szarvas László vendéglőstől —. Holt szezonban, ha nem lenne néhány rendezvényünk, a helybeliektől felkophatna az állunk! Pedig több mindennel próbálkozr tam magam is, talán csak a galambbal nem kísérleteztem újra. Röviddel a bástyaként strázsáló vendéglátó egység után elfogynak a házak is, elmarad a falu, hogy kevés szünet után más arcával még visszaköszönjön. Ez azonban már nem Szihalom, még ha közigazgatásilag hozzá tartozik, a községbeliek büszkélkednek is vele. Igazából mai, modern üdülőtelep a Zsóri szélén, a néhány éve kiparcellázott 220 telken majdnem ugyanennyi ví- kendházzal. Tetszetőssel és kevésbé ízléses, de bőséget sugárzó nyaralóval-telelővel, sűrűn egymás mellett. Főleg idegenek kezén. Mielőtt, végleg búcsút intenénk, jobban is bekíván- csis'kodunk az egyik kapu résén. Aztán hirtelen elkapjuk a fejünket, ijedten hátrálunk. Valaki felkacag mögöttünk: — Ugyan, ne féljenek! Hiszen az a hatalmas dög márványból van, s faragott a kerti béka, a fára kúszó kígyó, sőt a ház mögötti agan- csos szarvas is .. ! A megye szélén: Szihalom Higanygőzlámpa és rázós út Nyaralótelep a Zsóri mellett. Ez is Szihalom (Fotó: Szabó Sándorj Cyóni Gyula Terefere
