Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-11 / 161. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 11., vasárnap j, LEVELEINK KOZOTT TALLÓZVA A jog propagandájáról APRÓBB-NAGYOBB BOSSZÚSÁGOK Mindig a víz a hibás?... A legutóbbi felhőszakadás, amely városunkat érte. Igen sok bosszúságot és kárt okozott. Kezdve a tetőbeázásoktól a csatornák eldugulásáig, és így tovább. A Népújság felvételeiből is láthattuk, hogy a csatornákból több helyen gejzírszerűen feltört a víz. Ha nem is min. denkl látta, de így volt ez a Vasút utcában is, azzal a különbséggel, hogy ott két darab 3X1 méteres nyíláson feltörve, telehordta Iszappal és szeméttel az utca minden udvarát és pincéjét. A Vasút utcában három méter széles és több mint egy méter magas csatorna húzódik, amely a Farkasvölgy vizét van hivatva levezetni. A csatorna tetőszerkezete azonban olyan gyengére van megépítve, hogy a közepes terhelés alatt is beszakad, például a Vasút u. 8—10. sz. ház előtt évente 2—3-szór is. Minden esetben tudomására hozzuk ezt a városi tanács illetékes osztályának, de ha helyre is állítják, rövid idő alatt újból beszakad. Ebben az évben kora tavasszal volt beszakítva és a helyreállítás után egy hét múlva újból beszakította egy teherautó. Azóta a beszakadt tető a rajta levő kb. 25 cm töltéssel a patakban van. Ettől kb. 100 méterre a vasútállomás felé a leendő vasutaskor építkezésén dolgozó egercsehi ktsz munkagépe szakította be a csatornát. Mindkét helyen a beszakadt tetőszerkezet, törmelék és nagy mennyiségű szemét elzárja a víz útját. Fentiek után a Vasút utcaiak egyik kérdése: ki felelős az okozott károkért? A másik: mikor lesz a két beszakadás kitisztítva és rendbe hozva? A Vasút utcai lakók nevében: Csatlós Tibor, Eger CIKKÜNK NYOMÁN Felelősségre vonták a mulasztót Üzen a szerkesztő P. József, Eger: Ismételten elolvastuk a jelzett cikket, az ár — o 20,— Ft-os — az előfizetéses menükre vonatkozik. Ez mindig jelentősen olcsóbb az étlap szerint rendelt ételeknél. Az a célja, hogy aki na-t ponta vendéglőbe kényszerül, — más üzemi konyha híján — olcsóbban étkezhessék. Az észrevételhez még annyit, a szóban forgó vendéglátóhely I. osztályú, s a vendéglők árai a szabadáras kategóriába tartoznak. Gyóni László, Vámosgyörk: Kézenfekvő, hogy a központilag megállapított fel- vásárlási árak az ország minden részére vonatkoznak. Észrevételüket továbbítjuk az illetékeseknek, válaszukig kérjük türelmüket. K. János, Gyöngyös: A vállalatoknál, intézményeknél a béremelések ösz- szegét személyekre lebontva állapítják meg, s ehhez a munkavezetőnek ki kell kérnie a szakszervezeti bizalmi egyetértését is. Természetes, hogy előfordul a béremelési összegek között különbség, éppen erre kell törekedni — differenciáltan megállapítani a béreket. A béremelés százaléka az átlagra vonatkozik, egyes emberek között eltérő lehet, s csak akkor lehet szót emelni ellene, ha a dolgozó bére nem éri el a munkakörére meghatározott bértétel alsó határát. B. Andrásné, Hatvan: Részletesebben levélben tudnánk válaszolni, a kérdés ugyanis korántsem közérdekű, inkább egészen szigorúan családi probléma, s csupán egyoldalú tájékoztatás alapján nem vállalkozunk valaminek a közlésére. Ami teendőit illeti, javasoljuk, keresse fel személyesen szerkesztőségünket, ahol jogi tanácsot kaphat, Szerkesztői üzeneteinkben már csak azért sem vállalkozhatunk részletes válaszra, mert nem egyértelmű, amit közölt. Arínyit azonban így is megírhatunk, az örökösödésnek vannak szabályai — már ami a leszármazókra vonatkozik. Egy bizonyos, alapos indok nélkül nem lehet megfosztani a leszárma- zót a köteles résztől. Amint készen lesz.. Hol keresheti a látogató Párádon Asztalos Joachim fafaragó kiállítótermét? — tettük fel a kérdést, egyben tolmácsolva, hogy hiányzik a megfelelő útbaigazítás. A községi tanács elnöke, Kovács Gábor tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy miután ez év második negyedében nyilvánította a múzeum hivatalos kiállítóteremmé az elhunyt fafaragó házát, ezzel egyidőben lehetett csak megrendelni az idegenek eligazításához valóban nélkülözhetetlen jelzéseket. A táblákat, amelyeknek elkészítését július 12-re ígérték, amint készen lesznek, azonnal kihelyezik. Jószerivel meg sem jelenik még egy-egy rendelkezés, máris tucatjával érkeznek levelek szerkesztőségünkbe, feltéve a kérdést: jár-e nekem __ követelhetem-e ---- hová fordulj ak ... ? A kérdésekre mindig szívesen adunk választ levélben, szóban, — de mennyiségük bennünket is kérdésre ösztönöz: vajon miért nem alaposabb a jogpropagandánk? Mert tagadhatatlan erről van szó jó néhány esetben. Több mint tíz éve, hogy megszületett a rendelkezés például a gyermekgondozási segélyről de tíz esztendő után sem akad olyan hét, amikor legalább egy-két — a gyessel kapcsolatos levél ne érkezne szerkesztőségünkbe. A kérdések korántsem valamilyen bonyolult egyedi esetről szólnak. Általánosak. És éppen ezért elgondolkoztatóak. Vajon miért nem lehet például a gyesre menő kismamáknak elmagyarázni, hogy mihez lesz joga a gyes alatt, Közismerten nagy felelősséget ró a sajtó munkatár. saira a tájékoztatás hitelessége, az információk helytállósága. Éppen ezért visszatetsző, ha egy-egy esetben az illetékesek megkérdezése nélkül, mendemondákra alapozódik egy cikk, mint a Népújság 1982. július 1-i számának a hevesi Hegedűs-hagyatékot bemutató írása. A pontos tájékoztatással elsősorban Heves nagyközség lakóinak tartozunk. Éppen ezért és az általunk sokra becsült Hegedűs-hagyatékkal kapcsolatos félreértéseket („gyűjteménye egyedülálló hazánkban, értéke szinte felbecsülhetetlen, legalábbis milliókat tenne ki”) igyekszünk eloszlatni. Hegedűs Béla halála óta folyamatosan figyelemmel kísértük a gyűjtemény sorsát. A munkálatokat a gyűjtemény jogi rendeződésével párhuzamosan terveztük és végeztük. Mindamellett mi is köszönjük a Népújság többszörösen megnyilvánuló figyelmét, amellyel az ügy iránti közérdeklődést folyamatosan felszínen tartotta. A gyűjteményrendezés feltételeinek biztosítása után a múzeumi szervezet szakemberei: — történészek, néprajzosok, régészek, természettudományos muzeológusok, restaurátorok — a hevesi tanács munkatársainak segítségével egy hétig tartó munkával készítették el a teljes értékleltárt. Kétségtelen, hogy a Hegedűs Béla által összegyűjtött tárgyak sokszínűsége és nagy tételszáma a laikus szemlélő számára „lenyűgöző képet” nyújt, de a szakember kötelessége, hogy egy-egy gyűjteményt reálisan értékeljen. A hagyaték a múzeológiai nyilvántartás szerint 9400 olyan egyedileg számon tartott tárgyat foglal magában, amelyeknek a napi múzeumi gyakorlatnak megfelelő pénzben kifejezhető értéke 261 405 forint. Az értékleltárba felvett tárgyak között bőségesen tamit kell tennie, ha meg kívánja szakítani a fizetés nélküli szabadságot. Miért nem lehet például visszatérése előtt vele együtt kiszámítva elmagyarázni, mennyi szabadság jár neki, és miért annyi? Így nem maradna kétely sok esetben — egy-egy kismamában, hogy vajon nem járt-e rosz- szul, vajon lelkiismeretesen kezelték-e ügyét? De hasonlóan lehetne némi magyarázatot adni béremeléseknél, nyugdíjazásoknál, vagy éppen a nyugdíjasok alkalmazásánál. Való igaz, némiképp többletmunka lenne azok részére, akik e dolgokat intézik, de ez valójában talán mégsem többlet. Hozzátartozik a dolgozók jobb közérzetéhez, nem beszélve arról, hogy ha máshová fordulnak kérésükkel, kérdésükkel, végső soron mégis csak az üzemieknek kell dönteniük, válaszolniuk. Az ügyfélben, a hozzájuk fordulókban egy kissé talán jobban meg kellene látlálunk Heves történetére, néprajzára vonatkozó tárgyi és írásos anyagot, valamint forintban ki nem fejezhető, földből előkerült régészeti és természettudományi jellegű szórványanyagot. A cikkíró kifogásolja a nyilvántartási munka természetes velejáróját, a selejtezést: „Ha valamit muzeális szempontból nem találtak értékesnek, azt — legnagyobb bánatára azoknak a hazai és külföldi magángyűjtőknek, akik kapcsolatban álltak Hegedűs Bélával — kiselejtezték, kidobták!” Itt is megmutatkozik az alapvető tájékozottság hiánya, amit bármely szakember megkérdezése nyomán helyesen interpretálhatott volna. Azt persze a cikkírónak nem kell tudnia, hogy például a múzeum kizárólag az erősen sérült, muzeoló- giai szempontból teljesen értéktelen darabokat selejtezhet ki, hogy a kiselejtezett tárgyakat külföldi magángyűjtőknek nem adhatja el, továbbá, hogy a múzeum nem gyűjteményeinek kiárusításából tartja fenn magát. De ha már leírja, kötelessége az olvasóközönség valós tájékoztatása céljából ellenőrizni az információt. Teljességgel meglepő az a megfogalmazás, amely szerint: „Hányán örültek — s fizettek! — volna ezekért a kidobott tárgyakért, ... Pedig a befolyt összegből sok mindenre futotta volna. Például nem lenne továbbra is gond a múzeum takarítása és fűtése sem.” Mint bárhol, így a hevesi múzeum esetén is, a tanácsi és múzeumi vezetés feladata, hogy a jelenleg még csak kiállítóhelynek számító intézmény múzeumi ranghoz szükséges feltételeit kimunkálja és megteremtse. Erre előreláthatóan 1984—85-ben, az intézmény új épületbe kerül majd sor. A Heves megyei múzeumi szervezet nevében dr. Bodó Sándor ni az embert, aki megnyugtató, egyértelmű válaszokat vár. Távol álljon tőlünk, hogy e levelek kapcsán akár egyetlen ügyintéző lelkiismeretes munkáját is megkérdőjelezzük, de mégis figyelmeztető jelnek érezzük e leveleket. A dolgozók egy része ma sincs tisztában jogaival — tegyük hozzá, néha kötelezettségeivel sem. Éppen ezért lenne szükség arra, hogy — különböző formákban, — az egyéni válaszoktól, akár egy-egy előadás erejéig — többet foglalkozzanak e vitásnak is számítható ügyekre vonatkozó rendelkezések, törvények ismertetésével. Szerepe lehet ebben a felvilágosító munkában a jogsegély- szolgálatnak is, nem megelégedve azzal, hogy végső soron náluk is „kikötnek” az érdekeltek. Jobb és teljesebb jogpropagandára van még mindig szükség. Nem először hangzik ez el, de az előrelépés talán még mindig kevés. — d. — A gyerekek nevében • •• • •• | is köszönjük Nyaranta megszokott látvány a táborozó gyerekek csoportja a falvak, városok utcáin, üdülőhelyeken. Sok ezer csoport tölti szabadságát az ország különböző tájain. Némelyik gyerek az eiső táborozás örökre megmaradó élményével tér majd haza az idei nyáron is, mások már tapasztalt táborozóként hasonlítják össze az ez évit az eddigiekkel. A tíz nap alatt új vidékekkel, emberekkel ismerkednek, kapcsolatok alakulnak ki. A táborhelyről megmaradó em* lékképben legalább olyan meghatározó lesz a vendéglátó emberek viselkedése s a táborozó gyerekekkel való viszonya, mint maga a táj vagy egy-egy nevezetesség. Biztosak vagyunk abban, hogy táborozóink, a török- koppányi pajtások, évek múlva sem csak Párád utcáira, a Mátrára, annak szép tájaira, vagy Egerre fognak szívesen emlékezni, hanem a Fáy András Általános Iskola igazgatójára, csapatvezetőjére, tanáraira, dolgozóira is, akik szívesen fogadták őket, s naponta megkérdezték, segíthetnek-e valamiben. A Kakukk étterem dolgozóira — elsősorban a vezetőre — akik munkaköri kötelességükön messze túl is sok mindent megtettek azért, hogy az egész évben várt, tervezgetett tábor ne okozzon csalódást a gyerekeknek. Ezeket a sorokat nem a kötelező udvariasság íratta velünk. Jó néhány tábort szerveztünk már, de ennyi megértő kedvességgel, előzékenységgel még nem találkoztunk. A gyerekek nevében is köszönjük. A törökkoppányi 1253. II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat vezetői Lapunk június 30-i számában szóvá tettük a boco- nádi felvásárlótelepen június 28-án észlelt hiányosságokat. A cikkre a ZÖLDÉRT és a Tárnáméra és Vidéke Áfész vezetői válaszoltak. A ZÖLDÉRT a maga részéről megvizsgálta, mi volt az oka annak, hogy a kérdéses napon nem volt megfelelő a felvásárlás üteme. Megállapították, hogy göngyölegszállításnál volt hiba, s a felelős személyt felelősségre vonták. Hasonló esetek elkerülése végett közösen intézkedtek az áfész vezetőivel, hogy a felvásárlás szervezettebb, folyamatosabb legyen, s a felvásárlóhelyeken legyen tartalék göngyöleg. Az áfész vezetői szintén megvizsgálták saját területükön, ki volt a felelős. Megállapították, hogy gön- .gyöleget tévesen Boconád helyett Tarnamérára szállították. A felvásárlás késedelméhez az is‘ hozzátartozik'— a teljesség, kedvéért —, hogy aznapra a felvásárlóhelyre a közelben levő Jás zs zentand rás községből is nagyobb mennyiségű árut hoztak a termelők, előzetes bejelentés nélkül. A vizsgálat alapján az áfész illetékesei intézkedtek, hogy a felvásárlótelepeken az előrejelzéseket meghaladó göngyölegmennyiség le gyen. Utasították a felvásárlókat, hogy azonnal jelezzék a hiányt, hogy átcsoportosítással megoldható legyen, s javasolták a ZÖLDÉRT-nek, hogy a felvásárlók által igényelt biztonsági tartalékot jelentő göngyölegmennyiséget is igzolják vissza. A jelzést gyors intézkedés követte, s olyan, amely a jövőben lehetővé teszi hasonló problémák elkerülését. Köszönjük a termelők, de a fogyasztók nevében is. Visszahelyezték munkakörébe A Népújság június 8-i számában Matricazűr címmel írtunk a Volán 4. számú Vállalat egyik gyöngyösi taxisának kálváriájáról. Az ügy végére pénteken délelőtt tett pontot a munkaügyi bíróság. A szóban kihirdetett határozat a Megyeri Sándor ellen hozott felmondást hatálytalanította, s a gépkocsivezetőt visszahelyezte eredeti munkakörébe. Levél a Hegedűs-hagyatékról Felvételre keres nyári szünidő tartamára életévüket betöltött diákokat a Gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalat. Foglalkoztatásuk az építőipari szakmunkások és a távfűtési üzem gáz- és vízvezeték-szerelő, valamint karbantartási munkát végző szakmunkások melletti segédmunkára terjed ki. Leányokat házfelügyelő-helyettesi munkakörben foglalkoztatunk. Bérezés: 2000—2500 Ft/hó között, a végzett munkától függően. Jelentkezés: Gyöngyös, Katona József u. 1. sz. alatt, a munkaügyi vezetőnél.
