Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-10 / 160. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1982. július 10., szombat Sikeresen földet ért a szovjet—francia űrpáros, s a hírek szerint a következő űrhajósjelöltek nők lesznek. Az összegyűjtött információk elemzése természetesen még tart, s bizonyára sok újat tudhatunk meg a közeljövőben is a világűr békés célú kutatásának újabb eredményeiből. Mai összeállításunkat is e témának szenteltük, többek között az időjárás-előrejelzésekről, a kozmikus meteorológiáról szólunk Távolodik a Hold a Földtől Mintegy kétmilliárd évvel ezelőtt a nagy területű szárazföldek születése késztette-e arra a Holdat, hogy viszonylag sebesen távolodjék a Földtől? Dr. Alan Binder, a Münsteri Egyetem munkatársa szerint igen. Grafikonban ábrázolta a Föld— Hold távolságok becsült értékeit az idő függvényében és azt találta, hogy a Hold távolodása körülbelül akkor gyorsult fel, amikor a kontinensek kezdtek kialakulni. Amikor a Föld meg a Hold mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt létrejött, sokkal közelebb voltak egymáshoz. Azóta a Föld veszített a perdületéből az óceánok súrlódása okozta energiaszóródás következtében. Minthogy a Föld—Hold rendszeren belül a perdület értéke állandó, a Hold azzal egyenlítette ki az előbb említett csökkenést, hogy a pályája távolodott a Földtől. A két égitest távolsága még most is évente 3,8 cm-rel nő. Nem biztos azonban, hogy a távolodás sebessége mindig ekkora volt, azt ugyanis részben az árapály okozta súrlódás határozza meg. A fiatal Földön, amelyet még nagymértékben elborított a mély óceán, ez a súrlódás sokkal kisebb lehetett, mint ma, amikor az árapály energiájának nagy része a kontinenseket körülvevő sekély vizekben szóródik. így tehát a kontinensek kiemelkedése, úgy látszik, az árapálysúrlódás növekedését idézte elő, és így a Hold távolodási sebességének növekedését is. A Föld—Hold távolság ma pontosan mérhető lézer segítségével. Az utóbbi néhány ezer évre vonatkozólag azonban a távolságbecsléseket illetően Bindernek a napfogyatkozásokra vonatkozó történeti feljegyzésekre kellett támaszkodnia. A 3 milliárd évre visszanyúló becsléseket illetően pedig, a foszilis fák évgyűrűit használta fel bizonyítékként. Feltételezte, hogy négy és fél milliárd évvel ezelőtt a Hold a Földhöz képest az elméletileg lehetséges legközelebbi pályán keringett, a jelenlegi távolságnak mintegy a huszadrészén. Dr. Binder, a görbe egyik legfontceabb pontjára, a Hold alakjából következtetett. Feltevések szerint az az enyhe kidudorodás, amely a Holdon a Föld irányában van, megmerevedett bizonyítéka a Föld vonzásának abból az időből, amikor a Hold megszilárdult. Az említett görbe 2—2,5 milliárd évvel ezelőtti időponttól egyértelműen meredekebbé válik, éppen akkor, amikor a kontinentális szárazföldek a jelenlegi felszín 12 százalékáról, az 53 százalékára növekedtek. Az új kontinensek peremén kiterjedt sekély vizek jöttek létre, amelyekben elkezdődhetett a primitív élet kifejlődése. A Hold távolodása tehát, egybeesni látszik a Földön kirobbant biológiai tevékenységgel. (Ford.: Zentai Dénes) Újabb elméletek a Plútóról A Plútó bolygó mindig is komoly problémákat okozott a naprendszer keletkezésével foglalkozó tudósok számára. Ez a viszonylag kicsiny térfogatú égitest egyáltalán nem illik bele a külső bolygók — egyúttal óriásbolygók: Jupiter, Saturnus, Uranus és Neptunus — sorozatába. Ezért nemrégiben felvetették azt a lehetőséget, hogy a Pluto valójában nem más, mint a Neptunus megszökött holdja. Szerkezetét illetően olyannak gyanítják, mint amilyenek a Jupiter és a Saturnus egyes holdjai; ha ez igaz, akkor a Pluto átmenetet képvisel a kisbolygók és a földtípusú bolygók között. Pályájának van egy olyan szakasza (1979 januárjától kezdve éppen ezen tartózkodik), amely a Neptunus pályáján belül vezet. Ez is valószínűsíteni látszik megszökött holdjellegét. Amerikai csillagászok ezernél több matematikai modellt dolgoztak ki elektronikus számítógépek segítségével, és megállapították, hogy a Plútót — esetleg — egy, a nap. rendszeren keresztülhatolt, idegen nagybolygó szakította el a Neptunustól. Ugyanennek a bolygónak a hatására lendült ki a Neptunus egyik kísérője az ekliptika síkjából, s vált a másik holdja retrográd keringésűvé. Űjabban azt a lehetőséget is felvetik, hogy magának a Plútónak is van egy kísérője. Ezt közvetlenül nem sikerült még megfigyelni, de tizenkilenc olyan régi fény- képfelvételt találtak a csillagászati archívumokban, amelyeken a bolygó képe a leghatározottabban elliptikus, nem pedig korongszerű. Feltételezik, hogy ezt az alaktorzulást egy olyan kísérő képe okozza, amely alig húszezer kilométernyire kering csak a Plútótól. Sajnos, még a világ jelenlegi legnagyobb méretű teleszkópjai sem nyújtanak olyan felbontást, hogy ezt a feltételezett holdat pontosan elkülöníthessük a Plútótól. Egyes csillagászok véleménye szerint a tizenkilenc fényképfelvétel bizonyító erejű — mások viszont azt az álláspontot képviselik, hogy a képek aránylag nagy száma ellenére mégiscsak egyetlen megfigyelési eljárásról van szó, s ez még korántsem elegendő ahhoz, hogy a Pluto holdjának létezését bebizonyítottnak tekinthessük. „Időjóslás" az űrből Magyarország és a kozmikus meteorológia Az űrkutatásról sokan azt tartják, hogy néhány nagyhatalom, gazdaságilag fejlett ország „ügye”. Pedig ma már a kisebb országoknak is van lehetőségük az űrkutatás eredményeit hasznosítani, abban tevékenyen részt venni. Például a meteorológia területén. A Magyar Tudományos Akadémia idei közgyűlésén is fontos helyet kapott az erről szóló beszámoló, amelynek egyik szerzője, Major György meteorológus, a földtudományok doktora, aki 1974-től az MTA Interkozmosz Tanácsa kozmikus meteorológiai szakbizottságának titkára. Vele beszélgettünk arról: mit is jelent az űrbéli adatok felhasználása Magyar- országon? — Mióta van Interkoz- mosz-program? — 1967 óta, de már előzőleg is működtek kísérleti műholdak a meteorológia szolgálatában. Például az amerikai TIROS-ok. Amerikai holdakról közvetlen adással lehet a felhőképeket venni. 1964 óta a szovjet műholdak adatait pedig akkoriban Moszkvából kaptuk meg. — ön a földtudományok doktora. Mi köze ennek a meteorológiához? — A légköri sugárzással foglalkoztam eredetileg, És a meteorológiát az Akadémián a földtudományok közé sorolják. A kozmikus meteorológiával véglegesen akkor „jegyeztem el magam”, amikor 1969-ben egyéves ösztöndíjat kaptam, amelynek felét a Szovjetunióban, másik felét az Egyesült Államokban töltöttem, és a műholdak által mért sugárzási adatok meteorológiai hasznosítását tanulmányoztam. Találkozás a Halley- üstökössel Még napjainkban is divat bizonyos kozmikus jelenségekből katasztrófák bekövetkeztét, mi több, világvégét jósolni. Ilyen baljós előjelnek tekintették már évezredekkel ezelőtt az égbolton időnként megjelenő üstökösök feltűnését is. Különösen sok megfigyelés számolt be arról az üstökösről, amelyről Halley angol csillagász 1705. ben számításai alapján megállapította, hogy kb. 76 évenként jelenik meg az égbolton, és kerül a Nap közelébe. Az emberiség történetében 1986-ban lesz az első alkalom arra, hogy közvetlen módszerekkel tanulmányozhassák a visszatérő Halley- üstököst. 1984 decemberében egy űrszonda indul útnak Bajkonurból, fedélzetén több európai ország — köztük Magyarország — tudósai által készített műszerekkel. (A megbízhatóság növelése ér. — Ma miből áll a magyar kutatók kozmikus meteorológiával kapcsolatos munkája? — Jelenleg az űrben négy poláris pályán halad mű'hold, ezek 600—1000 kilométeres magasságban vannak, és a Földről nézve „mozognak” is. További öt meteorológiai műhold látszólag „áll”, azaz az egyenlítő felett ’olyan geostacionárius pályán kering, hogy a Földről nézve mindig ugyanazon a ponton látszik. A „mozgó” műholdak közül kettő szovjet, kettő amerikai, a geostacionáriusok között három amerikai, egy japán és egy nyugat-európai közös felbocsátású van, A 9 műhold által sugárzott adásokból itt, Magyarországon ötét tudjuk venni. — Hol, hogyan? — Az Országos Meteorológiai Szolgálat Légkörfizikai Intézetében, Pestlőrincen, a Ferihegyi repülőtér közelében. A „mozgó” műholdak negyedóráig tartózkodnak egy-egy alkalommal a látószögünkben, ezalatt követi őket a vevőantenna. A vett adást egy előfeldolgozó mikroprocesszor alakítja át képpé. így kapjuk az úgynevezett felhőképet. A másik megoldás: számítógép segítségével regisztrálják a képet. Ezenkívül egy 1,8 méter átmérőjű parabola- antennánk a geostacionárius műholdak egyikére van beállítva. A „mozgó” műholdak a már említett negyedóra alatt pályánktól jobbra- balra 800—800 km távolságig képezik le a felhőzetet. Gyakorlatilag végül is a Földközi-tengertől Skandináviáig kapunk adatokat. A műholdak képeinek egy-egy pontja 16 négyzetkilométert dekében egy hét múlva ezt egy újabb, hasonló szonda követi majd.) A program és maga az űrhajó — a Venus és a Halley orosz nevéből — a VEGA nevet kapta. A szonda 1985 júniusában halad el a Venus mellett, és leszállóegységet juttat a bolygó felszínére. A rajta elhelyezett műszerek a Venus felhőtakaróját és légkörét . kutatják. A Halley-üstökössel való találkozás — másodpercenként 78 kilométeres relatív sebességgel — 1986 márciusában történik meg. Az üstökös akkor már túlhalad a perihéliumon, azaz pályájának a Naphoz legközelebbi pontján. A műszere egy forgatható állványra szerelt tv-rendszer, amelyet úgy szerkesztettek szonda egyik legfontosabb meg, hogy a kamerák önműködően mindig az üstökös felé forduljanak. A földről ölel fel. Egy-egy „mozgó” műhold naponta kétszer halad át felettünk. Elvileg naponta nyolcszor kaphatnánk tehát róluk adatokat — ennyire azonban általában nincs is szükség. 5—6 képet rögzítünk ezek közül, és ugyanennyit a geostacionárius műholdképekből, önmagukban csak ezekre támaszkodva kb. 50 százalékos lenne az előrejelzések pontossága, a földi állomások adataival együtt —, mert ezekre továbbra is szükség van —, most 80 százalék felett van az előrejelzések megbízhatósága... Az infravörös felvételekből derült időben a felszín hőmérsékletére lehet következtetni. A mezőgazdászok például pontosan meg tudják határozni* a fagyveszélyes gócokat. Ugyanez a közlekedéstervezőknek is fontos, például a ködeloszlás és a rendszeres ködgócok helyének megállapítása miatt. — Miben segít az Inter- kozmosz-program ? — Évente nemzetközi értekezleteket tartunk, ezeken tapasztalatcsere révén bővítjük ismereteinket. Fontos a műholdadat-vevőkészülé- kek és a számítástechnikai berendezések közös technikai fejlesztése. Ennek ötleteiben segítenek a kisebb Interkoz- mosz-tagországok egymásnak. Jelenleg a meteorológiai szolgálat harmincöt munkatársa dolgozik közvetlenül az Interkozmosz Tanács számára. Sokat segít az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is, nem véletlenül, mert a gazdasági döntések megalapozásánál is hasznosak a műholdakról nyert meteorológiai adatok. Szatmári Jenő István való irányítás azért ütközött volna nehézségekbe, mert a szondáról kibocsátott információ nyolc perc alatt érne hozzánk. A VEGA-program fő feladatai közé tartozik az üstökösmag fizikai jellemzőinek és kémiai összetételének meghatározása, a magból kilépő porszemcsék vizsgálata, a kómának a magtól különböző távolságokban történő elemzése. A VEGA-űrszonda mintegy 10 000 km távolságban fog elhaladni az üstökös * mellett. Vele csaknem egy- időben indítják el a (Nyugat) Európai Űrkutatási Szervezet GIOTTO nevű szondáját, mely az üstököst jobban, mintegy 1000 km-re közelíti meg. De míg ez csak 50 kg-ot, a VEGA 130 kg hasznos terhet vihet magával. Képünkön: a VEGA útjának vázlata (KS) Képünkön: a radar-berendezés antennáinak beállítása Nemzetközi programok Sarki fények kutatása Radarral A sarki fény általában a sarkvidékeken fellépő fény- jelenség. Ügy keletkezik, hogy a napszéllel érkező nagy energiájú protonok és elektronok az ionoszférában levő oxigén- és nitrogénatomokat gerjesztik. A sarki fénnyel kapcsolatos jelenségeket rakétaszondák, műholdak segítségével is kutatják. A hetvenes évtizedben a mesterséges holdak mellett a radart is bekapcsolták a sarki fénnyel kapcsolatos kutatásokba. A hetvenes évtized végén kezdték meg az EISCAT-prog- ramot, amelynek során radarhullámokkal pásztázták a sarki fények keletkezésének övezeteit. Ebben a programban angolok, nyugatnémetek, franciák, svédek, finnek és norvégok vettek részt. A radarhullámok segítségével az ionoszféra meghatározott pontján mérték az ionrészecskék mozgását. Sikerült ezzel a módszerrel háromdimenziós részecsketérképet készíteniük a tudósoknak. A radaros mérési módszer a plazmaréteg kiterjedését és mozgását szemlélteti a sarki fények övezeteiben. A hetvenes évtizedben zajlott le a közös szovjet— francia ARCADE nevű űrkutatási program, amelynek során műhold fedélzetéről mérték a sarkifény- övezetben levő proton- és elektronrészecskéket. A Szovjetunióban az In- terkozmosz-program keretében is foglalkoznak a sarki fény természetének radaros kutatásával. A sarki fény bizonyos fokig zavarhatja a rádióhullámokat. A Szovjet Tudományos Akadémiához tartozó Kolszkij intézet geofizikai laboratóriumának tudósai aktívan, részt vesznek ebben a munkában. (APN — KS) összeállította: Hekeli Sándor PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! Az Egyesült Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 1982. szeptember 1-től 1985. szeptember j 1-ig terjedő időre szerződéses üzemeltetésre átadja a következő üzleteket: 21. sz. Zöldségbolt, Petőfibánya, Piac tér 22. sz. Zöldségbolt, Mátravidéki Erőmű 8. sz. Élelmiszerbolt, Selyp, Vörösmajor A pályázatokat 1982. augusztus 8-ig kérjük benyújtani a vállalat központjába. LŐRINCI, Árpád u. 88. A versenytárgyalást 1982. augusztus 16-án, 10 órakor tartjuk ugyanitt. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a közgazdasági osztály ad. Egyesült Körzeti ÁFÉSZ LŐRINCI, Árpád u. 88. 3021 AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI „MÉH” NYERSANYAGHASZNOSlTÖ VÁLLALAT FÜZESABONYI TELEPÉRE FELVÉTELT HIRDET RAKODOGÉPKEZELO MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Felvételi követelmény: szakirányú képesítés Jelentkezés a telepigazgatónál: Füzesabony, Kerecsendi út 102—104.
