Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-04 / 155. szám
w, 1 NÉPÚJSÁG, 1982. július 4., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Bakafántos: kacifántos? A címbeli írósjelezéssel is arra akartuk felhívni az olvasó figyelmét hogy a mai nyelvhasználatunkban már. már elmosódik a határvonal a két szóalak között, s mind szóban, mind Írásban egyesek gyakran összecserélik őket. Példatárunk is ezt bizonyítja : „A budapesti apyanyelvvédők klubja rohamot indít a hivatali nyelv bakafántossága ellen is” (A sajtó hasábjairól). „Nagyon bakafántosan fejezi ki magát” (Egy felszólalásból). „Amolyan bakafántoskodó, szőrszálhasogató ember” (A társalgási nyelvből), stb. Ha röviden vázoljuk a két összetett szó életútját, világossá válik számunkra: a félcserélésnek magyarázó oka lehet az is, hogy utótagjuk azonos, előtagjuk je- • lentése és használati értéke pedig bizonytalan azok részére, akik csak most kez_ dik megtanulni és használatba venni a két összetételt. Nem is oly régen ui. még a tájszók között számoltuk el a címbeli két szót, s csak újabban váltak a köznyelv családias hangulatú elemeivé. Ma már egyre gyakrabban jutnak nyelvi szerephez. Sajnos, valóban kezd elmosódni a határvonal a két szóalak jelentéstartalma és használati értéke között. Ezt a folyamatot meg kell állítanunk, hogy egyértelműen fogalmazhassunk és beszélhessünk. A bakafántos ösz- szetételt jelentése szempontjából ebbe a rokon értelmű szósorba illeszthetjük bele: nyakas, mdkacs, makrancos; akadékoskodó, kötekedő, mindenkiben; mindenben hibát kereső és találó; önfejű, ellenkező; akaratos, okvetetlen- kedő; csökönyös, kapcásko- dó. Heves megyében is él még ez a szólásszerű nyelvi forma: amolyan bakafáhtos- kodó ember, A zsémbes, ri_ golyás személyekre mondják. A kacifántoshoz társítható rokon értelmű szavak között sorolhatjuk fel ezeket a nyelvi formákat: nyakatekert, bonyolult, körülményes, mesterkélt, körmönfont, te. kervényes stb. A nép nyelvhasználatában a nyalka, hetyke, kackiás, rátarti, szemrevaló menyecskéket is minősítik a kacifántos jelzővel. Többen a kacifántos összetétel előtag, ját (kaci-) összefüggésbe hozzák a kackiás melléknévvel, s így a szóalak eredeti jelentését a nőszemélyeket jellemző nyelviformák jelentésváltozataiban keresik, illetőleg vélik megtalálni. Egy új nyelvhasználati jelenségre is felhívjuk a figyelmet. Az argószerű hák- , lis idegen szó kiiktatására használják fel egyre többen a bakafántos, a bakafántoskodó nyelvi formákat. Érdemes lenne szabad utat biztosítani ennek a kezdeményezésnek. Dr. Bakos József Játsszék velünk! Szerzők, színészek, szerepek Beértünk a célegyenesbe. A pontvadászat utolsó előtti fordulójához érkeztünk. Valószínűleg nagyon várják pályázóink, hogy a helyes megfejtést közöljük, de mivel több olvasónk telefonált, vagy levélben megkért bennünket, úgy határoztunk, hogy az utolsó három rész megfejtéseit együtt tesszük közzé. Sokan mennek ugyanis szabadságra, így méltányolható óhajuk, hogy ne essenek el a végső helyezéstől. így most csak a nyertesek nevét közöljük, s az e heti fejtörőt. A módosult beküldési határidő: július 16-a. Mozi: Árnyéklovas Kuroszava történelmi szimfóniája 1- es számú rejtvény. Emlékpróba. Az Agria Játékszín egy daljátékot is bemutatott egy híres mátrai betyárról. Mi a címe, ki irta, kik voltak a főszereplői, s melyik évben volt a bemutató? Minden hasznos információért egy pont jár! 2- es számú rejtvény: a) Klasszikus vendégek. A zenerajongó néhány taktus után felismeri a művet. Lehet, hogy egy kicsit tovább kell figyelni, de reméljük, kitalálja, ki a vendégünk? Ha megírja nekünk, hogy kinek, milyen című darabjából, milyen nevű szereplő szólal meg, két pontot kap. a 1. ... így ömlött volna szájából a szó, / Ha volna önben szellem és tudás. /Dé szellemet, boldogtalan dudás, / ön sose látott s tán azt tudja csak, / Hogy hülye fráter is lehet lovag! / De hogyha önben annyi lelemény lett volna mégis, hogy kivágja szépen / Mindazt, amit most összehord- tam én E díszéé, úri hallgatók körében: A kezdő mondat első negyedét Éles kardommal vágtam volna szét! / Mert magamat kigúnyolom, ha kell, / De hogy más mondja, azt nem tűröm el! a/2. „Zabigyerek voltam Az akarat, az hajtott tovább. Borbély lettem. Ráuntam. Tanulni akartam; vegytant, gyógyszerészetet, sebészetet, de csak egy nagyúr tekintélyének köszönhetem, hogy megkaptam a lódoktori oklevelet. Mikor már eleget búsítottam a beteg jószágokat, más mesterségre vágytam. Felcsaptam komédiaírónak. Kötöttem volna inkább malomkövet a nyakamba! A törökökről firkáltam bohózatot. Gondoltam, spanyol vagyok, kedvemre fricskáz- hatom hát Mohamedet. De egyszerre csak honnan, honnan nem, követ jön és bepanaszol : rigmussal megsértem a fényes Portát és Perzsiát... Pedig azt mondták többek közt, hogy sajtószabadság van Madridban. Ezentúl mindenről lehet írni, kivéve a legfelsőbb hatalomról, a vallásról, a politikáról, a közerkölcsről, a hivatalfőnökről, a hitelszövetkezetekről, az operáról és más színházakról, no meg a főrangú urakról — szóval mindenről írhatok a cenzúra felügyelete alatt...” a/3. „Vak voltam én is udvarodba’: de / Már látok. Egykor egy öreg paraszt / akadt előmbe — szárazon évé / A megpenészedett kenyerét. — Igaz s hív / Szolgája volt hazánknak, mondja negyven / Esztendeig: de nyugalomra ment. / miért? Helyet kellett csinálni egy / Hazádfiának — Istenem, Istenem! Egy tiszteletreméltó ősz kezébe, negyven / Esztendei g való szolgálatért, / Száraz kényért nyújtasz, magyar hazám?” b) Színház — magyarul. Néhány kérdést teszünk fel Önöknek, amelyikre általában egy szóval, egy névvel, vagy egy évszámmal lehet válaszolni. Minden helyes .válasz egy pont. — Kinek a társulata kéz- dett P.est-Budán magyar nyelven rendszeres színházi előadásokat tartani ? — Kit tiszteltek „a nemzet csalogánya” jelzővel? — Melyik színészről írt derűs verset Petőfi Sándor? — Hol építettek a Dunántúlon először magyar nyelvű színielőadások céljára kőszínházat? — Ki volt a Nemzeti Színháznak az a titkára, vagy igazgatója, aki száznál több drámát írt? — Ki volt az a magyar drámaíró, akinek nevét két színházunk is viseli? — Pest-Buda melyik pontján állott a nemzeti közadakozásból épült 1837-ben megnyitott Nemzeti Színház? Ingyenes belépőt kapott Hlavács Imréné Karácsond, Dr. Dóra Ferencné Gyöngyös, és Ballagó Alajosné Gyöngyös. Meghívást kapott előadásra a Mátraalji Szénbányák Thorez Bányaüzemének Pattantyús A. Géza szocialista brigádja. A japán Akira Kuroszava Árnyéklovas című, cannes-i Arany Pálmás alkotásénak és a monstre zenei műveknek, a szimfóniáknak az az első, legszembetűnőbb hasonlóság ga, hogy bágyasztáan hosz- szúak. AhO'gy Beethoven megengedhette magának, hogy megásíttassa' a hallgatóságot, Kuroszava is megteszi. De nem ezért a bátorságáért kell tisztelnünk e két nagyságot, hiszen mind az egyiknél, mind a másiknál nem ez a lényeg. A felmutatott költemény egésze feledteti velünk a percek megpróbáltatásait. Sokan már „eltemették” a japán filmgyártás nagyöreg_ jét, Akira Kuroszavát, a ná_ lünk is bemutatott A vihar kapujában, A hét szamuráj, a Dodeszkaden vagy a Der- szu Uzala című filmek rendezőjét, amikor 1980-barx az Árnyéklovassal meglepve a világot, újra színrelépett, és az álmélkodó fiatalok előtt hónaalá kapta a cannes-i nagydíjat Méltán. A szerep és az ember. A felvett manír és a mögötte megbúvó igazi arc. A történelmi személyiség varázsos hatalma és az ezt mozgató titokzatos erők. Alighanem ezek a vezérmotívumai az Ámyéklovasnak, és ettől akár még lehetne csapnivalóan rossz film is, de nem az. Kuroszavának ugyanis sikerül olyan mélységekbe lehatolnia, felszín alatt futó búvópatakokat és katedráli- sokat feltárnia, ahová eddig csak az emberi lélek nagy térképészei merészkedtek le. A siker esztendejében így ír a Frankfurter Allgemeine Zeitung kritikusa: „Kurosza. va minden más rendezőnél jobban ért ahhoz, hogy a film érzelmi vonatkozásait valamiféle sötét, Dosztojevszkijen és Shakespeare-en iskolázott emberképhez kapcsolja.” A Singen Takedát, a nemzetség hadurát helyettesítő tolvajból lett dublőr lassú átváltozásának vagyunk tanúi. A szerep azonban nem csak a hasonmás arcához nő, de lefejthetetlenül leikéhez is tapad. Egy másik ember bőrébe bújik át, és ez alatt egy minőségi átváltozáson is átesik, átalakul. A hős (?) személyiségfej lődése a szemünk előtt zajlik, de azt mindvégig fátyol takarja, hogy milyen belső hatalom kényszeríti az „ámyéklovast” az ilyen fokú azonosulásra, a nemzetség céljainak maradéktalan elfogadására. Kuroszava a gondolati mag köré hatalmas történelmi tablót kanyarít a XVI. századi Japán szamuráj-világáról. Mozgalmas csatajelenetek peregnek a szemünk előtt, hogy aztán megint a hasonmás intim harcával ismerkedhessünk. Lovasrohamok, várostromok, elesett harcosok haláltusája az egyik képsoron, míg a másikon a japán udvarház szigorú, mégis családiasán meleg élete za jlik. Érzelemvilágunk legszélsőségesebb húrjain játszik Kuroszava. Mi ez akkor hát, ha nem szimfónia, a legjavából? Szilágyi Andor Aranylelet a dunsztosiivegben Országos kisgrafikai találkozó Nagyértékű aranyékszer-leletre bukkant egy épület alapozása közben két sárvári építömunkás, Derdák Ferenc és Kardos László. Az ékszerek egy lekötött dunsztosüvegben kerültek elő a földből. A két megtaláló rögtön értesítette a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum szakembereit, akik megállapították, hogy múlt századi magyar és osztrák ötvösműhelyekben készült arany karkötőket és láncokat rejtett el egykori tulajdonosuk. A huszonnyolc darabból álló lehet súlya csaknem egy kiló. Az ékszereket a sárvári múzeum ötvös- és iparművészeti gyűjteményében helyezték el, a két megtaláló pedig nagy összegű, úgynevezett találási jutalmat vett át a Vas megyei múzeumok főigazgatójától. Pécsett szombaton megkezdődött a kisgrafika művelőinek és gyűjtőinek kilencedik országos találkozója Az esemény házigazdája: a kisgrafika-barátok pécsi klubja, a vidék legrégibb és legnépesebb kisgrafikai köre, amely most ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Tevékenységének eredményeként Pécs az elmúlt két évtized alatt a műfaj egyik hazai központjává vált, gazdag kisgrafikai gyűjtemény jött létre és termékeny kisgrafikai műhely alakult ki a városban. Ennek köszönhetően számos külföldi érdeklődő is eljött a találkozóra: csehszlovákok, jugoszlávok, olaszok, osztrákok és románok. A kétnapos eseménysorozat a neves pécsi grafikus- művész, a tíz éve elhunyt Korda Béla képzőművészeti hagyatékából rendezett kiállítással nyílt meg. Majd a Mecsek aljai klub műhelymunkájával, kiállításszervező és gyűjtő tevékenységével ismerkedtek meg a hazai és külföldi kisgrafikabarátok. * Azon az éjszakán a tanti negyedóránként megjelent a Szaratov előtti Gusztiné azonban a hűtő ajtajának dőlve bóbiskolt álló éjjel, öt viszont a fia, Kisguszti ellenőrizte. A reggel szürke tócsákat vert a lakótelepi ablakokra, ólmos volt az ég, az eső, és az ágyból gyűrötten kászálódó emberek is. Guszti fáradtan, borostás arccal tért haza. Egész éjjel szenet szállított. Reggel, amikor a takarítók méltatlankodtak, azt mondta, bányaszerencsétlenség volt Üllőn, onnan jöttek a szenes ruhájú utasok. Hatalmas mosdást rendezett a pléhlavórban; egyszerűen nem állta az ülőkádas „fürdőszobát”. Megberetvál- kozott késsel, pamaccsal, ahogy az apjától, nagyapjától látta. Erre mindig sokat adott, aludni se ment szőrösen. Dermedt fáradtan bújt a ciha alá. A Családi sör, gondolta, de már bénult volt, lassan, ernyedten az álom feneketlen vizesvödrébe hullt, szemében a párás, homályos zöld palack képével. Estére, beletörődve ameg- változtathatatlanba, meghívták magukat egy liter Családi sörre. Ültek ,a kisasztal körül hatan, szájukban puhán omló sültkrumplit ettek vajjal, szalonnával, hagymával. Már épp az utolsó krumplikat dobálgat- ták égett tenyerükben, amikor beállított a nagylány, Cecília barátja. Hunor Dezső elég meghatározhatatlan személy volt az életükben. Vagy inkább személyiség. Leszólt mindent, szép volt és okos. Szótlanul ült az asztalhoz — voltaképp azon az alapon, hogy időnként megko- csikáztatta Zaparozsecén Cecíliát — s kedvtelve nézegette negyvenötös cipőit. Pillanatokon múlt, hogy érzelmeivel nem bírva, összevissza ne simogassa önmagát. — Sült krumpli — sóhajtott. — Van Gogh! Honnan is ismernétek? Kavargó sárgák, tüzes pirosak, lila ködök ihletett mestere ő, megnemér- tett zseni, kinek képeiből hunyt tüzek, haló remények olvadnak föl az emberben, ö festett egy ilyen képet. — A marha — mondta meggyőződéssel Guszti —, ahelyett, hogy megette volna. — Nem értitek ti ezt — hullottak a megvető szavak Dezső szépen formált ajkairól. — Nem minden a nyers anyagcsere! Ahogy a költő mondja: szabad-e Dévénynél betörnöm új időknek új dalaival? — Szerintem betörni sehol sem szabad — tűnődött a tanti. — Megint a béka a pacsirta dalába! Mert mi a ti életetek? Krumpli, szalonna, büdös hagyma, sör! — Hát ez az: a sör! — lelkesedett a tanti. — Enni, inni, párosodni! — rázkódott meg Dezső. — Hát csak a gyomor feneketlen zsákját tömjük, miközben az idő vasfoga ólomlábakon röpül el fölöttünk? — Ja igen — szólt közbe Cecília. — A Dezső elvisz dzsicuzni! — Majd kapsz egy pofont! — mondta az anyja. — Amíg a mi kenyerünket eszed, addig nem mész olyan helyekre! — Eh! — legyintett Dezső. — Még a dzsiu-dzsicu klubról is azt hiszitek, kupleráj. El tudjátok képzelni, hogy három embert gáncsolok el egyszerre? Hogy a tenyerem élével tördelem a tetőcserepeket, hogy szöget verek be puszta kézzel? — Nagy marhaság — mondta Guszti. — Mi haszna a széttört cserépnek? Az anyja vitába szállt vele: — Amíg Dezső itt lakik, eladhatnánk a kalapácsot!* Dezső meglátta, hogy a tanti a • sörösüveg zárjával bajlódik. — Én ezt puszta kézzel, egy csapással kinyitom! Le a nyakát! Kitépte az öregasszony kezéből a palackot, az asztal közepére -állította. Fölállt, mélyen koncentrált. Két csuklóját térde közé szorítva tagolatlan félszavakat mormolt. Hirtelen támadó állásba ugrott, rémeset ordított — a tanti ijedtében a nagy kenyérvágó kést beleejtette a krumplistálba, a krumpli hagymástul szanaszét röpült. Dezső lecsapott a Családi sörre. A kezének nem lett semmi baja, de nem tudta kinyitni a palackot. Az üveg úgy ahogy volt, mint békés tollászkodásában megzavart, sértett vadkacsa, fölemelkedett. Lágy ívben átszállt a szobán, és a falnak csapódott. — Te barom! — töröl- gette magáról Guszti a sörhabot. — Hát ezért kell arra a micsodára járni? Így én is kinyitottam volna. — Istenem — zokogott az anyja. — Az a sör, a drága söröcske! Dezső megrázta magát: — Már megint az anyagcsere! Szórj az ilyenek közé gyémántokat! Megeszik! Azóta a Családi sört teljesen kivonták a forgalomból. VÉGE 3-as számú rejtvény. Agria-mozaik. Az itt láthatón kívül még egy darabja van a felvételnek. Ila mindet közzéadjuk, rakja össze!
