Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-22 / 170. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. július 22., csütörtök 3. Növekedés és életszínvonal Amikor a hetvenes évek második felében Magyaror­szágon is nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet fenntartani a gazdasági növekedés ad­digi viszonylag gyors üte­mét, gazdasági rendszerünk irányítóinak több alapvető problémával kellett szembe­nézniük. Talán a legfonto­sabb kérdés az volt: hogy stagnáló, vagy lassan növe­kedő gazdaság esetén szinten lehet-e tartani a fogyasz­tást, vagy pedig elkerülhe­tetlen a visszaesés? hiszen ellenkező esetben to­vább romlott volna az amúgy sem túl kedvező kül­gazdasági egyensúly. Így azonban nem sok lehetősé­ge maradt a gazdaságirányí­tásnak. Ha az életszínvona­lat szinten akarjuk tartani, akkor nincs más megoldás, mint a felhalmozás korláto­zása, a beruházások vissza­fogása. Az 1979-es pályamódosítás során ezt az utat választot­ták. A külgazdasági egyen­súly javítása mellett első­sorban azt tűzték ki célul, hogy fenntartsák, illetve kis mértékben növeljék az ad­digi fogyasztási színvonalat, és a lehetőségeknek megfe­lelően javítsák az életkörül­ményeket. Ez a törekvés az elmúlt több mint három esz­tendő során kétségkívül ered­ményes volt, az ötnapos munkahét bevezetése, a sza- badságrenszer korszerűsítése és egyéb intézkedések pe­dig nehéz körülmények kö­Magyarországon jelenleg többé-kevésbé kielégítő az áruellátás, a lakásgazdálko­dás korszerűsítésével, a cse­rék egyszerűsítésével várha­tóan javulnak a lakáshoz jutás, a családalapítás és a gyermekvállalás feltételei is. Ugyanakkor természete­sen az is igaz, hogy csupán az eddig elért életszínvonal megőrzése nem éppen a leg­biztatóbb perspektíva. Főleg azért, mert ezt megelőzően hosszú éveken keresztül a gyors fejlődés volt a jellem­ző. A jelenlegi körülmé­nyek között azonban — fi­gyelembe véve a gazdaság teljesítőképességét — erre nincs lehetőség. Ráadásul a gazdálkodási feltételek is fo­lyamatosan változnak. Az elmúlt három év során ugyan javult a népgazdaság külkereskedelmi mérlege, gyakorlatilag sikerült meg­teremteni a nem rubelel­számolású export, illetve Ma még megválaszolatlan kérdések ezek. Mindeneset­re sürgőssé vált korábbi tö­rekvéseink megvalósítása: az aktívabb külkereskede­lem, az ésszerűbb import- felhasználás, az anyag- és energiatakarékosság, a gaz­daságosan exportálható ter­mékek gyártásának gyors ütemű növelése, egészében véve pedig a megfontoltabb, körültekintőbb és mindenek­előtt a takarékosabb gaz­dálkodás elősegítése. Ezek alapvető feltétele a kezdeményezőkészség ér­vényre juttatása. Talán ezen a téren a legnagyobbak le­hetőségeink, túl azon, hogy a közlemúltban történt elő­relépés. A kisvállalkozások­ban, gazdasági munkaközös­ségekben — melyek száma A gazdasági növekedés üteme és az életszínvonal alakulása szorosan össze­függ. A gazdaság teljesítő- képessége, a nemzeti jöve­delem bővülése szabja meg, hogy milyen eszközeink vannak a felhalmozás, a fo­gyasztás finanszírozására, a külső kötelezettségek telje­sítésére. Ha a korábbiaknál kisebb mértékben bővül a nemzeti jövedelem, akkor beszűkülnek a források, s a kiadásokat többnyire vissza kell fogni. zött is elősegítették a tár­sadalmi közérzet javulását A szűkös anyagi keretek ellenére bővültek a társa­dalmi juttatások. Jelenleg a nemzeti jövedelem több mint 25 százalékát fordítják ilyen célra. Mindezek hatására a lakosság reáljövedelme — ha igencsak mérsékelten is —, de emelkedett. A társa­dalmi juttatások nagysága idén várhatóan meghaladja a 170 milliárd forintot. A természetbeni juttatások kö­zül a legnagyobb összeget az oktatásra, az egészségügyi ellátásra, a pénzbeni jutta­tások közül pedig a nyug­díjakra és a családi pótlékra fordítják. Az elmúlt eszten­dőben a gyermeknevelés csa­ládi költségeihez több mint 20 milliárd forinttal járult hozzá a társadalom; ennyit fizettek ki családi pótlékra, gyermekgondozási segélyre, továbbá óvodák, bölcsődék fenntartására. Mindezek eredményeként import egyensúlyát, de ... Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán a külkereskedel­mi miniszter így fogalma­zott: „Külgazdasági gond­jaink ma nagyobbak, mint az elmúlt két évtizedben bármikor. A nemzetközi po­litikai légkör romlása, a tő­kés világgazdaság elhúzódó válsága rendkívül nehezí­tette gazdasági kapcsolataink bővítését.” A feszültebbé vált külgazdasági helyzet miatt magasra szöktek a fel­vehető nemzetközi hitelek kamatai, és megszakadt a hitelek normális áramlása. Így ma már nem elég a kül­kereskedelmi forgalom egyen­súlyban tartása, hanem az exportnak a külföldről fel­vett hitelek törlesztésére, a kamatok fizetésére is fede­zetet kell nyújtania. Ügy is mondhatni: fel van adva a lecke. S ha nem si­kerül kellő mértékben nö­velni a gazdaságos exportot? nemcsak a vendéglátásban, a személyszállításban, ha­nem az iparban is szaporo­dik — már természetes, hogy a résztvevők egész te­vékenységükért kockázatot vállalnak. Az egyéni felelős­ségvállalást erősítheti, ha sikerül a vállalatoknál és a szövetkezeteknél is érvényre juttatni a munka szerinti elosztást a bérezésben, a ju­talmazásban. Ez ugyanis lehetővé tenné, hogy akik hajlandók jobban és többet dolgozni, akik képesek na­gyobb és minőségileg jobb teljesítményre, azok többet keressenek, jobban éljenek. És ez nem mond ellent annak, hogy az életszínvo­nal — az országos átlagot tekintve — nem emelkedik. (P. F.) Magyarországon elsősorban a nemzeti jövedelem belső felhasználását lehetett csökkenteni, az eddig elért életszínvonal a nemzetközi össze­hasonlítást is állja. Fenntartható-e egyáltalán a növekedés eddigi mér­sékelt üteme, s ami a lakosság minden rétegét ennél jobban érdekli: megőrizhetjük-e az eddigi életszínvonalunkat? VÁSÁR UTÁN AZ EGRI KAEV-NÉL arccal az export felé öt éve már, hogy a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 10. számú egri gyára 240 milliós hitelkérelmét jóvá­hagyta a Magyar Nemzeti Bank. Az exportfejlesztő hitei visszafizetése már esedékes — így a vállalatnak mindent el keli követnie az exportsikerekért. A „min­den” közé tartozik, hogy ez év májusában részt vettek az NSZK-beli Pirmasensben háromévenként megren­dezett cipőipari gépvásáron — ennek tapasztalatai mára összegezhetők. Cipőipari gála... — Elképesztő méretek és választék, gála:, ahol min­denki igyekszik kitalálni a vevő még ki sem talált gon­dolatát — így összegzi Veréb József igazgató a legfőbb benyomásait. — A haithektá- ros területen 170—180 olyan gyár vonultatja fel portéká­it, amely csak a cipőgyárak te rmelőberendezéseiiniek ké­szítésére szakosodott. És eh­hez társul még 400 olyan más üzem, amely tartozé­kok hatalmas választékát kínálja a cipőgyártáshoz, a cipőpertlitől a kopásálló sar­lókig. ... A kilenc pavilon­ban a világnyelvek minde­gyikén folyik aa alku, hi­szen a fejlődő országok el­sősorban a könnyűipar felé nyitnak először. A három­évenkénti találkozás műsza­ki szenzációk sorát hozza mindig — érdekes módon nagy a titkolózás, és csak a komoly, a nagynevű vevők jutnak hozzá a gépek való­di tudását jellemző adatok­hoz. Érdekes az is, hogy a szocialista országokból csak Csehszlovákia mutat­kozott be rajtunk kívül .. .magyar sikerekkel A KAEV gépei három he­lyen is feltűntek. A Techno­im pex és a KAEV közös standján az egri 10-es, a gyöngyösi 4-es és a sopro­ni 9-es gyáregység terméke­it mutatták be — mint ki­derült, a nemzetközi ver­sengésben is igen kiemelke­dő sikerrel. A szakma álta­lános véleménye, hogy a vi­lág első hat cipőipari gép­gyártó vállalkozása közé zárkózott fel a KAEV, és külön öröm, hogy a sikert megalapozó rendkívül szé­les termékválaszték jó része Egerből és Gyöngyösről ke­rült Pirmasensbe! Egerből az egyedi, illetve nagy ter­melékenységű gépek, Gyön­gyösről a könnyű, a gyors termékváltás lehetőségét adó kisebb gépek jelentek meg a KAEV választékában. Emellett az egri gyár gépei a két nagy nyugati koope­rációs partner kínálatában is szerepeltek: színvonalukat ismeri él hogy a nyugat­német Schön és az osztrák Skomab' — két nagy cég — adja nevét gépeikhez. A ki­állítás sztárja lett egyéb­ként a 2310 típusú Skomab gép, — Egerben készült — pillanatnyilag ez tudja a legkisebb hulladékot adó legnagyobb .táblaméretet automatikusan vágni. A csaknem kétmilliós gépből azonnal sikerült ötöt elad­ni a Techmoimpex üzletem­bereinek. És bár a megren­delések pontosítása még ma sem fejéződött be teljesen, az 1983—85. időszakot sike­rült megalapozniuk Pirma­sensben. Olyannyira, hogy nem is tudnak mindent le­gyártaná, amit 1983-ra meg­A Pirmasensben legnagyobb sikert aratott 2310 jelű gép ismét Egerben: most dolgoznak a számitógépes vezérlés fel­tételeinek megteremtésén rendeltek tőlük — most fo­lyik a kooperációs partnerek keresése, a kapacitásbőví­tés. És az érdekek? A tőkésexport-centrikus üzletpolitika megvalósítása természetesen nem megy zökkenők, változtatások nél­kül. Alig egy hónapja újabb szabályozás segíti az im­porttal való takarékoskodást. A tőkésimportból származó tartalék alkatrészek, illetve az új gépekbe való részegy­ségek árának húsz százalé­kát kitevő, a fejlesztési alapból kifizetendő illeték ismét gondolkodásra készte­ti a vállalatokat, így a KAEV-et is. Ezt az illetéket ugyan a tőkésexportra visz- szaszállított alkatrészek után visszakapják, de más esetben nem. Ilyen módon a KAEV-nek üzleti szempont­ból hátrányos, ha egykori vevőinek tőkés importból származó pótalkatrészt rak­tároz — meg is szüntette ezt a tevékenységét. És azt is újragondolják, hogy ezt az illetéket mely piacon le­het megfizettetni... Természetes, hogy mindez az import alkatrészeknek a hazai megfelelővel való cse­réjére is ösztönöz. Folynak a mesterkedések ebben az irányban is — és a további fejlesztések egyik fő alapel- ve is ez. Mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Pirmasensben nagy sikert aratott gépek lelke, szelle- mimunka-tartalma, a vezér­lés — nem hazai termék még. Épp ezért a KAEV egri gyára most a Finom­szerei vénygyár automatizá­lásban jártas szakemberei felé készül nyitni, hiszen a piac elsősorban a szellemi terméket díjazza magasabb árral. Ugyanezt szolgálja a ta­pasztalatszerzés is. Az egy­hetes vásáron nemcsak a vállalatvezetők voltak jelen. Az egri gyár legnagyobb fel­készültségű műszaki fejlesz­tő mérnöke, Major László, éppúgy hozta a skicceket a pirmasensi vásárról mint a két legtapasztaltabb szerelő, Kelemen József és Korózs Károly. Mert három év múl­va: ismét vásár lesz Pirma­sensben, .. Kőhidi Imre TÜZEK - TANULSÁGOK - FELADATOK A vörös kakas támadása Az első fél évben az anyagi kár csaknem 20 millió A két tűzoltó nekifeszül a sugárcsőnek, a víz hatal­mas nyomással zúdul a lán­gokra. A parancsnok rádión ad újabb utasítást a létrán dolgozó beosztottjának, fo­lyik a küzdelem a mindent felfaló tűz ellen. Néhány perc múlva fáradtan állnak meg a védőruhás, jellegze­tes alakú sisakot viselő em­berek. Az egyikük lassú mozdulattal törli végiig az izzadtságtól, füsttől és ko­romtól összemaszatolódott arcát, s elégedetten mondja maga elé: — Ezt gyorsan eloltot­tuk... — Gyorsan... — bólin­tanak rá a többiek, aztán megszokott, pontosan be­gyakorolt mozdulattal „visszaszerelnek”. Bevo­nulnak a laktanyába, to­vábbi készenlétre. A tűz okának kiderítése már má­sok feladata. És a kár nagy­ságának megállapítása is. Örök harc Régi tapasztalaton alapul a mondás: a tűz az ember barátja, de — ellensége is. A vörös kakassal örök har­cot vív az emberiség, mond­hatni: egyre sikeresebben. A modem tűzoltóság feladata, hogy valamennyiünkkel együtt védje az állampolgá­rok életét, vagyonát, s a köztulajdont. A szép hiva­tást választó állami tűzol­tók munkáját megyénkben 114 önkéntes egyesület és nyolcvan vállalati tűzoltó­ság segíti. Csaknem 4500 ember áll készenlétben, hogy megakadályozza a tűz pusztításál s igyekezzék megelőzni a vörös kakas feltámadását Utánpótlás van, hiszen a fiatalok mát úttörő korukban tűzoltós- kodhatnak: több mint nyolc- százán tagjai a megyei ra­joknak, s hatszáznál töb­ben kapnak szakkiképzést az ifjúsági rajokban. Egyegy versenyen olyan rajok tűnnek ki, mint a besenyőtelkiek, a verpeléti­ek, a szilvásváradiak, a visznekiek a tarnaörsiek, a kompolt iák, a gyöngyössoly mosiak, a gyöngyöstarjáni- ak, a füzesabonyiak, vagy a hatvani konzervgyáriak, akik a nemzetközi mezőny­ben is megállták már a he­lyüket Ausztriából hoztak el egy bronz- és egy ezüst­érmet A legfontosabb a megelőzés Az állandó felkészülés a megelőzést szolgálja: a tűz­oltók akkor végeznek iga­zán jó munkát ha ném a lán­gokat kell megfékezniük, ha­nem már eleve kizárták a tűz keletkezésének lehetősé­gét Azzal, hogy figyelmez­tettek a veszélyes helyekre, hogy ellenőrizték és számon tartják a tűzvédelmi szabá­lyok alkalmazását a munka­helyeken, s az élet minden területén. Ellnek ellenére mégis akad mentő-, illetve tűzvédelmi munkájuk. Me­gyénkben a közlekedési és a kereskedelmi vállalatoknál jó a tűzvédelmi helyzet. Annak ellenére, hogy a ke­reskedelemiben még ma is sok a túlzsúfolt raktár, tá­rolótér. Jónak értékelhető a középületek kulturális lé­tesítmények tűzvédelme is. Mérsékelt fejlődés tapasz­talható viszont az ipari, de főként a mezőgazdasági üze­meknél. A szövetkezetek je­lentős értékű beruházással gyarapodtak a közelmúltban, ezzel azonban nem tartott lépést a helyi tűzvédelem. Jellemző, hogy a tüzek zöme ezekben az üzemekben oko­zott a legtöbb kárt, sok he­lyen ugyanis a tűzvédelem csak papíron létezik, vagy a szervezet működése csupán formális. A lakóépületekben, a mo­dem lakóházakban napja­inkra tovább szélesedett a korszerű — ám semmiképp sem veszélytelen — fűtő­anyagok használata. A ma- gánépületeklben keletkezett tüzek jó részénél az ezek­kel kapcsolatos használati szabályok megsértése volt a keletkezési ok. 1981-ben egyébként 364 tűzhöz kellett kivonulniuk a tűzoltóknak, akiknek felmérése szerint 7 millió 745 ezer forint érté­kű kár keletkezett. Hatan meghaltak, huszonkilencen sérültek meg. Az idén 16 millióval több kár Az idei esztendő első fe­lében 208 tüzet jelentettek a tűzoltóknak, harminchét­tel kevesebbet, mint egy esztendővel korábban. A kár azonban 16 millió forinttal több, mint a tavalyi első félévben: csaknem húszmil­lió! A tüzek túlnyomó több­ségét ezúttal is a gondatlan­ság, a technológiai szabá- bályok be nem tartása, á tűzvédelmi előírások súlyos megsértése okozta. A kelet­kezési okok között toronyma­gasan vezet a nyílt láng őri­zetlenül hagyása, a szabály­talan hegesztés, a szabad­ban való tüzelés. Figyelem­re méltó, hogy emelkedett a bosszúból, vagy az ittas­ság miatti gyújtogatások száma, ezeknek számos ott­hon, családi ház látta ká­rát A hivatásos tűzoltók ép­pen ezért folyamatosan és rendszeresen ellenőrzik a vállalatok, szövetkezetek, kereskedelmi egységek, köz­épületek, intézmények meg­előző tevékenységét. Nem kevesebb, mint 420 jelentős munkahelyen fordultak meg a közelmúltban, s a tapasz­taltak alapján az idei első félévben 35 esetben került sor szabálysértési feljelen­tésre, illetve ugyancsak 35 alkalommal írásos figyel­meztetésre. Mint Lukács Béla alezre­des, megyei tűzoltóparancs­nok elmondotta: valóban nem ok nélkül. Az eltelt hat hónapban ugyanis több, jelentősebb kárral járó tűz került a megyei statisztiká­ba. Nagyrédétől - Balatonig Íme néhány ezek közül: áprilisban a nagyrédei Sző­lőskert Tsz hűtőházában volt tűz. A kár: 14 millió forint. A vdsontai Gagarin Hőerőműben az idén négy­szer volt tűz, június 9-én két ízben is dolguk akadt a tűzoltóknak. A kár: több mint mástól millió! A Vo­lánnak januárban és márci­usban égett ki egy-egy autó­busza — 475 ezer forint kárt okozva ezzel. Hatvanban 4 milliós érték lett a tűz mar­taléka, amikor egy vonat és egy ZIL-teherautó karam­bolozott június elején. És három nagyobb erdőtűz is rontotta a statisztikánkat, s emésztett el 786 ezer forint értékű fát cserjét. A nagy- visnyói, a szajlai és a bala­toni erdőtűz köziül az utób­bi volt a legnagyobb: 352 ezer forintos kárral! Szilvás István

Next

/
Oldalképek
Tartalom