Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1982. július 17., szombat Thália „szekerén 99 Mint a londoni hordószónokokat, vagy a rég eltűnt vásári kikiáltókat veszi körül őket a tömeg. Egyenruhások és civilek, asszonyok, lányok, fiúk és férfiak vegyesen hol nevetve, hol pedig a háború abszurd tragédiáját átérezve hallgatják az „előadást”. Hasek, Karinthy, Rejtő maró sorait, harctéri és hátország! jelentéseit a XX. század két feneketlen bendőjű embernyelőjéről az első és a második világháborúról. Még nem lehet tudni, vajon közöttük van-e a jövő színészik irály a. Még a nevüket sem ismerjük, arcukkal is most találkozhatunk először egy-két kivétellel. Amióta az Agria Játékszín a köpenicki kapitány meséjét játssza a líceum udvarán, ők az előadás előtt a Széchenyi utcában és a Dobó téren Thália újmódi szekerén egy kis katonásan zöld teherautó platóján sok színből keverik ki a mi litar izmus szürkéjét — és játszanak, játszanak a legjobb értelemben: kedvvel és szívvel, önfeledten. Próbálgatják „oroszlánkörmeiket”, tehetségüket. Hogyan lehet egy hirtelen szituációt — egy babakocsit toló öregasszonyt, vagy egy vitatkozó kedvű borgőzös gazda feleselését — beépíteni az előadásba. Nyoma sincs a feszültségnek, a drukknak, inkább a próbák felhőtlen kedélye kíséri a műsort. Néha egy-egy jobban sikerült magánszám után felcsattan a taps és egy-egy mozdulatban már ott sejlik a végleges karakter. Ki tudja, hogyan sikerül a pálya, kit vár siker és kit csalódás? Ki szerez magának művészi rangot, nevet és ki marad le az induló vonatokról? Nem tudni. Most még együtt vannak, méregetik egymást, ahogy rnind- annyiójukat méregeti a közönség. Jó lenne a lehetetlen: kimerevíteni a gyorsfo- tót, ahogy ott játszanak a .teherautón egymásnak és a nézőiknek, ahogy még őszintén tudnak örülni egymás sikerének és a kudarcban segítő kezet nyújtani. Jó lenne, de hiábavaló is, hiszen akkor soha nem tudnánk meg ki kicsoda és ugyanúgy tanácstalanul próbálnánk az arcokhoz a plakátokon olvasható neveket egyeztetni: Bardóczy Attila, Eszenyi Enikő, Kaszás Attila, Méhes László, Nagy Miklós, Pathó István, Rácz Géza, Rátóti Zoltán, Rudolf Péter, Szerémi Zoltán, Töreky Zsuzsa. A hosszú, a göndör, a bajszos és a többiek... A Szín- művészeti Főiskola harmadéves hallgatói. (szilágyi) A töprengés nem elég... A népművelők és a szabad szombat Nagy vívmány az, hogy lassan általánossá válik a hetenkénti szabad szombat. Ez akkor is igaz, ha — ki tudja miért — elfeledkezünk e nagyszerű lehetőség méltatásáról. Ugyanakkor az is tény, hogy egyesek számára — legalábbis pillanatnyilag — gondok sorát jelenti. A legtöbbet a közművelődésben tevékenykedők panaszkodnak, ez érthető is, hiszen ők ma még csak a nehézségeket érzékelik. Új helyzet Mi tagadás: töprengésre van ok bőven. Tulajdonképpen új helyzet formálódott, s nekik — ha tetszik, ha nem — ehhez kell alkalmazkodniuk. Méghozzá áldozat- vállalás árán is. Megnövekedett az emberek szabad ideje, nyilvánvaló, hogy a többletórákat mindenki szeretné nemcsak kellemesen, hanem hasznosan is tölteni. Az ajánlat- listát tehát mindenütt várják. Ez az, ami gondolkodásra készteti a művelődési házakban dolgozókat Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy mit kínálnak. A régi, a megszokott sokak számára — teljesen indokoltan — sablonosának tűnik, ezért újítani kell, s ez nem megy csak azoknak, akik nem szűkölködnek sem va- láságérzékben. sem jobbító ötletekben. Az első és a legfontosabb az igények felmérése. Ezzel a feladattal mindenkinek meg kell birkóznia a maga frontján. Nincs és nem létezhet olyan szabályokba rögzített útmutató, amely bárhol beválna, hiszen a helyi sajátosságok figyelembevétele a siker egyik feltétele. Okos irányelvek Néhány mozzanat azonban nyilvánvaló. Az értelmiségiek, a kétkezi munkások felfedezték a hobbitelkek nyújtotta örömöket. Ezzel illik számolni, hiszen az egyre népesebbé váló réteg szívesen veszi, ha tippeket kap a szőlőműveléshez, a gyümölcstermesztéshez, a mező- gazdasági kisgépek használatához, a permetezéshez. Az ilyen jellegű programok vonzzák az érdeklődőket. Az is jó, hogy mind többen alapoznak leleményességükre, kézügyességükre, azaz barkácsolnak. Rájuk is gondolni kelL Az efféle szakkörökbe könnyen toborzódik a tagság, különösképp, ha a2 egyes rendezvények sokszínűvé, változatossá, élményt adóvá formálódnak. Csak néhány példát említettünk, lehetne még folytatni a sort. Ügy véljük, ennyi elég annak jelzésére, hogy új irányban érdemes elindulni. Ez kezdetben nem egyszerű, de az egészséges rutin menet közben kialakul, s annyira óhajtott eredmény sem várat sokáig magára. Megnyugtató, hogy a Művelődési Minisztérium tisztában van az aggályokkal, épp ezért — ajánlásként—, „iránytűt” juttatott el az érintettekhez. Ez a megfontoltan összeállított anyag valóságos kincsesbánya. Lehet, hogy nem mindenki vélekedik így, azt azonban a ta- máskozóknak is el kell ismerniük, hogy gondolatébresztő javaslatok tárháza. Alapelv a rugalmasság Kétségkívül szemléletváltozásra van szükség, s ez, ha nem is máról holnapra, de csak bekövetkezik majd, hiszen a közművelődés munkásainak zömét hivatásszeretet vezérli, s arra törekszenek, hogy sokoldalúan segítsék a szabad idő hasznos eltöltését. Ez örvendetes, ám az is igaz, hogy az átmeneti terheket vállalniuk kell. Amikor pályát választottak, tudták: akkor kell helytállniuk, amikor más pihen, amikor a többiek családjuk körében töltik estéiket. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy fordított életrendre esküdtek. Ha ezt elfogadták, akkor a jövőben meg kell tenniük á következő lépést is. Számukra zsúfolt lesz minden hét vége, nekik szombatonként és vasárnaponként is fogadniuk kell a művelődni vágyókat Ez bizony nem szívderítő, de mást nem tehetnek. A vigasz csak az, hogy élhetnek a rugalmas munkaidő-beosztás _ lehetőségeivel. Nincs szükség arra. hogy délelőttönként hivatalnokként üldögéljenek — szenvedve a tétlenkedéstől — a kulturális intézményekben. Jelenlétükre elsősorban a késő délutáni, s az azt követő órákban van szükség. Ráadásul nem is minden hétköznapon. Ebből következik, hogy akkor legyenek őrhelyükön, amikor jönnek a felnőttek, az iskolások, s nekik válogassanak össze ötletes programokat Így aztán ők is kivehetik szabadnapjaikat, akkor is, ha némileg kedvezőtlenebb helyzetben, mint azok, akiket szórakoztatni, szellemileg pallérozni akarnak. Mindez nem megy parancsszóra, felesleges ilyen hangnemű rendeleteket megfogalmazni. Az azonban cél, hogy a népművelők valamennyi poszton mérlegeljék a sajátos körülményeket, ezekhez igazodva alakítsanak ki olyan „haditervet”, amely nemcsak az ismeretgyarapítást szolgálja, hanem őket is az alkotó munka mással aligha pótolható felemelő érzésével ajándékozza meg. Ehhez persze nem elég a töprengés, az öncélú panaszáradat, a kiutat egyedül a cselekvés mutatja. Minden városban, valamennyi községben... Pécsi István HOGYAN KELL JÁTSZÓTERET BERENDEZNI? A Utal városi tanács kezdeményezésére a Komárom megyei Művelődési Központ szervezésében 12 napos alkotó táborozáson vesznek részt a megye legjobb fafaragói. A fafaragók a város legújabban felépült óvodájának készítenek udvaron felállítható fajátékokat Készül a libikóka (fölül). Fa- paripa-fogat Gent) (MTI fotó — Jusztin Tibor felvételei — KS) Több néző a mozikban A milliós Mephisto — a Ballagáson hatszázezren Az idei első félévben is folytatódott a nézőszám emelkedés a mozikban. Az elmúlt hat hónapban 34 milliónál több látogatója volt a filmszínházaknak, s a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva ez 2,1 millióval több nézőt jelent. Több mint másfél milióval nőtt a magyar filmek látogatottsága. Kiugró sikert ért el Mészáros Gyula Pogány Madonna című műve, amely tavaly május óta több mint egymillió 300 ezer látogatót vonzott. Szabó István filmjét, a Mephistot, amely külföldön, s filmfesztiválokon is kiemelkedő sikert aratott, szeptemberi bemutatása óta egymilliónál többen tekintették meg a hazai mozikban. A nézőszám szerinti sorrend a továbbikban: a Ballagás-t 600 ezren, a Koncertet 570 ezren, a Kopasz kutyát 450 ezren, a Szele- burdi családot 420 ezren látták a bemutatás óta. Veronika Bertoli: — Halló, tessék... Igen, ez az építőraktár... Hogy hogy talál ránk? ... Pofonegyszerű. .. Kettes autóbusz- szál egészen a hídig jön... Aztán leszáll és jobbra fordul... Mit mond? Ez nem érdekes?... Hát mire kíváncsi? ... Na de ki hallott ilyet? Hogy van-e nálunk kerítés?... Persze, hogy van... Igen, jó magas. Az az igazság, hogy pontosan nem tudom megmondani, de van vagy másfél méter. .. Mit kérdezett? Tüskés drót? Ne vicceljen! Hol van az már? ... Rég megette a rozsda, a földön hever... Halló, mit kérdezett? ... Hogy van-e nálunk cement? Persze hogy van. Ma hozták. .. Hol van?... Mi hol van?... A cementet kérdi?... Közvetlenül a kerítés mellett, egy nagy fóliával van letakarva... Elnézést, de milyen őrt kérdez? ... Hogy van-e nálunk éjjeliőr? ... Hát persze hogy van, de egy kicsit idős a bácsi... Nem, hallani jól hall, csak járni nem tűd rendesen, mert reumás szegény... Mi köze van ennek az esős időhöz? ... Azt kérdi milyen hatással tmn a nagyapóra? Milyen nagyapóra? ... Szóval az éjjeliőrre? Esős időben ki sem dugja az orrát a bódéjából. Ne haragudjon, nem értem, amit kérdez, recseg a készülék... Micsoda? Kutya?... Már miért ne volna, de szerintem öregebb, mint az éjjeliőr. .. Hogy ugat? Minek ugasson? ... örül, ha levegőt kap eleget, nemhogy még ugasson is ... Téved, uram. Magának rossz véleménye van a kutyákról... Még senkit sem harapott meg... Békés jószág a miénk. .. Az emberek? Miféle emberek? ... Munka után nincs itt egy teremtett léteik se... Pláne, ha rossz az idő, és mondjuk, zuhog az eső... Mi vagyok én? Egy tündér? Nevetnem kell... Ne fűzzön!... Pláne telefonon ne... Hogy hány éves vagyok?... De belelendült uraságod!... Hogy képzeli, hogy telefonon egy ismeretlen pacáknak majd mindent elárulok magamról? ... Minek néz engem? ... Halló, azt kérdem, minek néz engem?!? . -.. Halló!!! — Letette... Na végre... Jó ég, hogy egyesek milyen marhaságokat kérdezgetnek az embertől... Még jó, hogy nem árultam el semmit... Megáll az eszem!!! (Fordította: Kiss György Mihály) A hónap műtárgya Francia kováspisztolyok Francia kovás pisztoly XVII—XVIII. század (Fotó: Lónyainé Nagy Éva) Mongol vagy arab közvetítéssel került Európába a lőporkészítés tudománya, s a XIV. században már rézcsövű lőfegyvereket készítettek. A legrégibb európai lőfegyver ábrázolás 1326-ból, Angliából származik. A XV. században ai mechanikai gyújtási, a lakatszerkezet bevezetése nagy lendületet adott a lőfegyverek fejlődésének. A kézi lőfegyverek elterjedése a huszita háborúk eredménye. Az új haircmo- dort képviselő husziták kézi ágyúval és puskával indultak harcba. A pisztoly elnevezése is ekkor született. A husziták, könnyű kis puskáikat „pistala”-nak nevezték. A szó valószínűleg a latin „fistula”=cső, síp, furulya szóból származik. Bár emellett a németek a „pisc- hozalu” német szóban, az olaszok az itáliai Pistola város nevében szeretnék e kifejezés eredetét meglelni. A kézi lőfegyverek elterjedését nagyban segítette, hogy a kamócos lakatszerkezetű puska és pisztoly olcsón előállítható volt, s hosszabb ideig megbízható könnyű lőfegyvernek bizonyult. Az 1500-as években a fegyverkészítés tudománya újabb fontos találmánnyal, a keréklakattal gazdagodott. Szemben az izzó kanóccal, mely a kanócos puskánál elég biztosan gyújtotta a lőport, de nehézkes kezelésű maradt, a keréklakatnál acél és pirít (tűzkő) összedörzsö- lésekor keletkezett szikra adta a gyújtószikrát. Ha meghúzták a ravaszt, a rovátkolt élű acélszerkezetet egy felhúzott rugó, lánc segítségével forgatta meg. A kerék recés éléhez pirít darabokat feszítettek. A forgás hatására keletkező súrlódás szikrát csiholt, mint a mai napig is használt öngyújtóknál. E találmánnyal sikerült a lőfegyverek súlyát any- nyira lecsökkenteni, hogy a fegyver súlya 4—5 kilogrammos lett, s lötávolsága elérte a 200—300 métert. A fejlődés eredményeként 1640-ben megjelent a francia kovás lakatszerkezet. E megoldásnál elhagyták a viszonylag bonyolult rugós szerkezetet és a kakasra erősítették a kovakövet, amely a ravasz meghúzásakor, az acéllaphoz ütődve szikrát pattantott a gyújtó lőporra. E lakatszerkezet annyira egyszerűnek és megbízhatónak bizonyult, hogy a puskáknál és a pisztolyoknál a XIX. század közepéig egyeduralkodóvá vált. Az egri múzeum fegyvergyűjteményében néhány igen gazdag kiállítású, francia gyártmányú XVII.—XVIII. századi fcováspisrtolyt találunk. Az ezüstlemez borítású csővel ellátott, párizsi mes térj egyes darabok markolatát sodrott, ezüst fonallal készült végtelen növényi minták teszik ékessé. A markolatgombok ezüst díszeit, nielló, s ezüstbe ágyazott piros koraitok ékesítik. A pisztolycsöveken még felismerhetők az egykori ezüst és arany tausirozás nyomai. A bemutatott francia kováspisztolyok úgynevezett párbajpisztolyok, s párban készültek. Dr. Csiffáry Gergely
