Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-16 / 165. szám
AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Később nyit a zöldség-gyümölcs börze - Veszprémbe utazik a paradicsom Jó üzlet vagy jó ellátás? Tavaly sikeres volt, így hát az árudömping idején újra megszervezik a zöldség-gyümölcs börzéket Heves megye három városában; elkerülni azt a helyzetet, hogy valahol eladhatatlan árufelesleg halmozódjon, miközben másutt esetleg több is elfogyna a paprikából, paradicsomból, őszibarackból. Meg természetesen azért is, hátha sikerülne így valamelyest lejjebb szorítani az árakat. Több áru szervezettebb mozgatásával minden bizonnyal több dolguk is akad a termelőknek, a kereskedelemért felelősöknek, ám ha jól végzik munkájukat, mi a vásárlók mindenképpen jól járunk. Gazdagok vagy szegények? Mitől lehet gazdag egy termelőszövetkezet, vagyis mitől lehetnek gazdagok a téesz tagjai ? Pontosabb persze a kérdés, ha úgy tesszük fel: mitől gazdag az egyik szövetkezet, miközben a szomszédja nehézségekkel küszködik? A manapság oly sokat hangoztatott differenciálódás az élelmiszertermelő közös gazdaságokban is természetes dolog. Régen megállapították már a földek aranykorona-értékét, s ha netán gyengébb területtel verte a sors az ottlakókat, bele kellett törődniük. Amíg itt hiába hullott a veríték a göröngyökre, amott a kevesebb munka is több hasznot hozott. Ügy tűnik azonban, változik a világ s vele együtt annak a bizonyos aranykoronának az értéke. Legalábbis ez derült ki a napokban a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai munkabizottsága elé terjesztett jelentésből, amely a szövetkezetek differenciálódásáról készített felmérést. Jövedelmezőségük alapján három csoportba osztották a megyében dolgozó 54 termelőszövetkezetet, megjelölve természetesen azt is, melyik tartozik a kedvezőtlen adottságúak közé. Az alapos, sok részletre is kiterjedő tájékozódás nyomán érdekes kép alakult ki. A nagy jövedelemmel büszkélkedő 24 téesz közül hat volt a gyenge termőhelyű kategóriában. Sajátságos módon viszont az alacsony jövedelemmel rendelkezők csoportjában az előzőnél is nagyobb arányban találhatók a kedvező feltételek között gazdálkodók. Néhány mondatban nyilvánvalóan nem lehet kitér, ni minden összefüggésre, a gazdálkodás színvonalát meghatározó körülményekre. A kiemelkedő eredmények mögött azonban általában mindenütt találni utalást a jó munkaszervezésre, a vezetők felkészültségére, az adottságokhoz igazodó rugalmas termelési szerkezetre. Az meg külön figyelemre méltó, hogy a hegyvidéken nehezebb körülmények között dolgozók némelyike felküzdötte magát a legjobbak közé. Érdemes ezen elgondolkodniuk a többieknek is... Ráadásképpen még egy idézet a statisztikából. Az egy termelőszövetkezeti dolgozóra jutó eredményt számítva megyénk tizennegyedik az országos rangsorban. Ami pedig az egy főre jutó személyes jövedelmet illeti; ott már hetedikként állunk a sorban. Hát ez is mutat valamiféle differenciálódást. Hogy jó irányt jelez-e ez a mutató? Akik a pénzt fölveszik, azoknak minden bizonynyal. Attól tartok azonban, ez még nem minden... H. S. Megéri-e nekik jobban dolgozni? Kénytelenek vagyunk így megfogalmazni a kérdést, legalábbis erre késztet az, amit az előkészítő megbeszélésen csütörtökön hallottunk. Az áfészek, termelőszövetkezetek, tanácsok képviselőinek részvételével rendezett egyeztetésen ugyanis érthető módon sok szó esett az üzleti érdekekről, lehetőségekről, meg arról is, amit Mis- kolczi László, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője így fogalmazott: „nem lehetünk puszta szemlélői az eseményeknek, sok közös és sürgős feladatunk van a jobb ellátás érdekében. Eddigi intézkedéseink nem elégségesek”. Nézzük először a tényeket, amelyekkel számolni kell. A későn érkező és aszályos tavasz nem kedvezett a zöldségféléknek. A hevesi körzet gazdaságainak vezetői sorra elmondták, hogy kevesebb a termés, mint tervezték, szerződéses kötelezettségeiknek sem tudnak mindenben eleget tenni. Ráadásul jó lenne minél többet exportra is szállítani, például a dinnyéből. Esetenként tudnának csak „besegíteni” a börzén. Ugyanez volt a tamamérai- ak, erdőtelkiek véleménye is. Az egri áfész a tavaly felvásárolt mennyiséget úgy tudja csak elérni, ha az eddiginél jóval nagyobb körzetből gyűjti össze az árut. Némi meglepetést okozott ezután a felszólalók között a hatvani áfész képviselőinek véleménye: elsősorban a kisgazdaságokban, kertszövetkezetekben, nagy tömegű zöldség, gyümölcs vár szállítóra, vevőre a körzetből, ök* ötszáz vagon árura kötöttek szerződést a kistermelőkkel, de ennél sokkal több termett. Mint mondták, ajánlották is a társszövetkezeteknek, vásároljanak fel a készletből, és adják el a hegyvidék üzleteiben, a Mátra idegenforgalmi központjaiban, Nem akadt vállalkozó, ők viszont megtalálták a jó üzletet Veszprémbe, az ottani árubörzére fuvaroznak, nagy tételben, nagy haszonnal. Sajátságos: miközben a Mátra, Bükk üdülőkörzeteiben, a turisták százezreit vendégül látó Egerben igazából kevés a gyümölcs és zöldség emiatt magasak az árak, egy megyei szövetkezetnek még ma is megéri, ha kétszáz kilométerre szállítja el áruját. Természetesen semmiképpen nem. az segítene, ha most a hatvaniak felsőbb utasításra jól felfogott üzleti érdekeik ellen tennének, és a közelben adnák el a barackot, a paradicsomot, a paprikát. Nem lenne abban sok köszönet. De azt azért nem hisszük, hogy közösen számolgatva a többi kereskedő céggel, ne tudnának hasznot is hozó megoldást találni. Hiszen a fuvar- költség, az idő is nagy pénz! Ne feledkezzünk meg a jó példákról sem. A GYÖNGY- SZÖV Áfész elnöke egyáltalán nem a börze ellen szólt, amikor elmondta, hogy ezer kertszövetkezeti tagot szerveztek be közvetlenül az üzletek, az ABC-áruházak kiszolgálásra, tőlük nem vár* hatnak felkínált árufelesleget. Mindenképpen elismerésre méltó ez az ötlet, hiszen így valóban friss áru kerül gyorsan a pultokra. Az érdekeltség legjobb mozgatói az árak. A felvásárlási árak többnyire sikerrel akadályozzák meg hogy nagyobb legyen a kínálat, mert például e napok tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy — ismét együtt a fuvarköltséggel! — inkább távolabbi piacokon értékesítik áruikat a termelők, minthogy eladnák a ZÖLD- ÉRT-nek. A ZÖLDÉRT képviselője egyébként nem szólalt fel a tanácskozáson ... A börze akkor érheti el igazán célját, ha valóban szabályozó1 lehet a kereslet-kínálat, lehet alkudni az árakkal, lehet versenyezni. Akkor több lesz a vállalkozó is, aki árufeleslegével jelentkezik. A termelőszövetkezeteket sem kell öszötkélni arra, hogy a szerződések teljesítése mellett szorítsanak ki némi segítséget az ellátáshoz. Ök is akkor-jelentkeznek inkább, ha értelmét látják. A megbeszélésen egyébként abban állapodtak meg a résztvevők, hogy a késői érés miatt augusztus elejére halasztják a zöldség-gyümölcs börzék nyitását. Ügy tűnik, addig is elég sok szervezői tennivalójuk lesz a felelős vezetőknek... Hekeli Sándor Az említett megbeszélés gyors eredményéről is szólhatunk már: a hatvani áfész vezetői a napokban felkeresik az egri városi tanácsot, s várható megegyezés nyomán a hét végén már nagyobb tömegben kapható is lesz hatvani paprika és paradicsom az egri piacon. A Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat is vevőként jelentkezett a hatvani kistermelőknél. (A szerk.) Mint már hírt adtunk róla, a megyeszékhely után Gyöngyösön, a Szabadság téren, a GYÖNGYSZÖV Áfész, a Képcsarnokkal közösen megnyitotta a Dlósy Antal-termet. A mintegy száz négyzetméter alapterületű kiállítási helyiségben zsűrizett képző- és iparművészeti alkotások találhatók — egyedi vagy kis sorozatban készült mintadarabok. Tükröm, tükröm... Egyedi lakberendezési tárgyak... (Fotó: Szabó Sándor) Havasi Ferenc Vas megyében Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kétnapos látogatást tett Vas megyében. Találkozott a megyei párt-végrehajtóbizottság tagjaival, a járási, városi pártbizottságok első titkáraival, a megye állami, társadalmi életének vezetőivel, a nagyobb vállalatok, üzemek igazgatóival, gazdasági szakemberekkel. Havasi Ferenc csütörtökön Szombathelyen a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár szombathelyi futóműgyárába látogatott, ahol Horváth Ede vezérigazgató arról számolt be, hogy tizenegy gyártósoron készülnek itt — dugattyúk, kerékagyak, hajtókarok, s egyéb kényes alkatrészek — évi 1, 3 milliárd forint értékben. Áll már a húszezer négyzetméter alapterületű újabb üzemcsarnok is, melyet folyamatosan telepítenek be gépekkel a jövő év közepéig, s ettől az időtől már 3,5 milliárd forint értéket termel évente a szombathelyi futóműgyár. A tájékoztató után a Központi Bizottság titkára megtekin. tette az üzemet, majd a megye vezetőinek kíséretében ellátogatott Szentgotthárdra is, ahol ugyancsak a Rába gyáregységét, a volt kaszagyárat kereste fel, hogy a nagy hírű üzem dolgozóinak munkájával, életével ismerkedjék. Havasi Ferenc vasi látogatásának befejezéseként Szombathelyen, a megye egyik legjelentősebb üzemét, a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinátot kereste fel, ahol Schmidt Ernő Állami-díjas vezérigazgató tájékoztatóját hallgatta meg. Versenytárgyalás, szabad áralakítás Életbe lépett a kormányrendelet Július elsején életbe lépett az a kormányrendelet, amely lehetővé teszi a gazdaság különböző szektoraiban, így az építőiparban, az áruszállításban vagy a szolgáltatásban a versenytárgyalásos rendszer alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy a beruházó, a megrendelő mielőtt konkrét rendelését feladja a kivitelezőnek, versenytárgyalást hirdet, és a számára legkedvezőbb ajánlatot fogadja el. Ez a módszer a nemzetközi kereskedelemben általánosan elterjedt, külkereskedelmünk is régóta részt vesz ilyeneken. A verseny- tárgyalásos rendszert sok ország belföldön is alkalmazza, az állami beruházások egy részét nem is engedik másként kivitelezni, csak versenytárgyalás után. Hazai bevezetése, most átültetése egész sor pénzügyi, ár- és más jogi szabályozást igényel. Minderről, valamint a versenytárgyalások várható eredményeiről érdeklődött az MTI munkatársa az Országos Anyag- és Árhivatalban. Főleg az építőiparban A versenytárgyalásos forma alkalmazása mindenekelőtt az építőiparban merült fel, összefüggésben azzal, hogy az ágazat hatékonyabb gazdálkodása, árrendszerének tökéletesítése, a kivitelező munkájának gyorsítása már régebben napirendéi! van. Ehhez járul, hogy a meglevő építőipari kapacitás és a beruházási korlátozás olyan piaci helyzetet teremthet, amelyben a kivitelező munkát keres. Az eddigi beruházásoknál az építőipari vállalat a kapott tervek alapján dolgozott, nem volt érdekelt a kivitelezési költség alakulásában. Tehetett ugyan ésszerűsítő javaslatokat a munka során, de nem akkor, amikor elvállalta azt. Versenytárgyalásnál a megrendelő közli, mire van szüksége, megadja annak legfontosabb paramétereit, majd meghirdeti a pályázatot, s a versenytárgyalásra jelentkezők árajánlataikkal versenyezhetnek. A rendelet egyébként felhatalmazza a Pénzügyminisztériumot, hogy ha hitelből, illetve állami keretből terveznek beruházást, egy adott körben kötelezővé teheti a versenytárgyalást. Igaz, egyelőre még nem alakult ki a piac, a munka hiánya nem egyformán érintette az építőipari vállalatokat. Csak kivitelező A szegedi, a győri, a veszprémi és a Hajdú-Bihar megyei vállalatoknál akad felesleges kapacitás, a fővárosiakban azonban nem. Azaz Budapesten kereslete van az építőipari munkáknak és nem kínálata. A jelek azonban arra utalnak, hogy egykét éven belül általánosan elterjed a le nem kötött építőipari kapacitások versenyeztetése a munkáért. Annak érdekében, hogy a versenytárgyalásokra valóban csak a vállalkozó kivitelezők jelentkezzenek, a versenyt hirdető szerv vagy vállalat a jelentkezéskor bizonyos összeg letétbe helyezését is kikötheti, amit felelőtlen és megalapozatlan ajánlattételnél bánatpénzként megtarthat. Mivel néhány területen hatósági árak vannak érvényben, az új szabályozás lehetővé teszi, hogy verseny- tárgyalás esetén a kivitelező szabad áron kalkuláljon. Ilyen esetben az az ár az elfogadott, amit a szerződő felek kikötnek. Vajon drágább lesz...? Mindezek figyelembevételével sokakban felvetődhet: vajon ezzel az új lehetőséggel nem emelkedik-e majd az árszínvonal. Az árhivatal véleménye szerint, ha kivitelezői kínálat jön létre a piacon, — márpedig ez előfeltétele a versenynek —, ez utóbbitól nem növekedhet az árszínvonal. A megrendelőnek létérdeke, hogy a számára legelőnyösebb ajánlatot fogadja el.'A versenytárgyalás győztese az a vállalat lehet, amelyik ésszerű feltételeket kínál, nyereségét elsősorban a fajlagos költségek csökkentésével növeli. A versenytárgyalásos módszert a népgazdaság minden területén alkalmazni lehet, szakemberek szerint ettől gyorsabb mozgásba lendülhet egész gazdaságunk. A jogszabály ma is lehetővé teszi például, hogy a felhasználó közvetlenül a gyárból vásároljon. A ruhaiparban sok kiskereskedelmi vállalat kikapcsolja a közvetítő nagykereskedelmet, és a számára legmegfelelőbb partnertől közvetlenül veszi meg a termékeket. A cél az, hogy a közvetítőcsatornák kötelező jellege megszűnjön. Persze a nagykereskedelem és a TEK-vállalatok szerepe továbbra is megmarad, közvetítő munkájuk azokon a helyeken továbbra is nélkülözhetetlen, ahol elaprózottak és sokfélék az igények. (MTI)
