Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-14 / 163. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. július 14., szerda 5 se/KÍSZ ««TU* Van azért, akinek jól áll a formaruha A győri Gyötrelem Kép: Szántó György Szöveg: Kis Szabó Ervin Nehéz, de teljesítik a normát Készülnek a levelek az ott­honhagyott fiúknak tem egy már megírt képese lapba. Remélem, nem ha­ragszik meg érte írója, ha most közzéteszem a. tartal­mát: „A tizennégy napból kettő már eltelt, tehát nem­sokára otthon leszek! Addig is üdvözlet az építőből: Szió, Ancsa!” Ügy gondolom, mondani sem kell: a címzett egy otthonhagyott fiú volt... Ami után senkit nem kellett elringatni EXPORTMUNKÁRA FELVESZÜNK ÁCS, KŐMŰVES ÉS VASBETONSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT. JELENTKEZÉS: a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat 52. sz. mh. főépítésvezetőségén, Budapest XII., Németvölgyi 150. és 32. sz. építésvezetőségén Budapest VI., Zichy Jenő u. 1. Bajcsy-Zs. u. sarok. A mozdulat már szakszerű Kinek mit hozott, vagy mit hoz még ez a nyár? Mindenekelőtt napfényt, strandot, kánikulát. A többi pedig már jön magától. Vakáció a Balatonnál, a nagyszülőknél falun, másoknak egy Expressz-út a bécsi Rolling Stones-koncertre, vagy éppen édes semmittevés a cimborákkal a téren. Sokan még egy építőtábort is bekalkuláltak, mégpedig egy jubileumit. Az idén nyáron ugyanis 25. alkalommal szerveződött a Hanságban kezdődött mozgalom. Kőrútunkon arra kerestünk választ, milyen ma egy építőtábor. Milyen a hangulat, a munka, a szórakozás — mert azért erre is jut idő bőven. Csendes volt az éjszaka Szolnok megyéből 84-en az M3-as autópálya építke­zésén dolgoznak. Szakmun­kástanulók gimnazisták,szak. középiskolások. Gyimesi Ár­pád és felesége a táborveze­tőség tagjai. — Vezetőként most va­gyunk először építőben — mondta a férj —, de az egye­temi évek alatt többször ma­gunk is építkeztünk együtt. Egyébként most már öreg táborozóknak számítunk, mert először valamikor ál­talános iskolás korunkban találkoztunk egy őrsvezető­képzőben. — No, és a srácok? — Eddig jól dolgoznak. A Maradona és a Mószer Aran­ka nevet viselő brigádok na­gyon fogadkoznak: megnye­rik a munkaversenyt. Ten­nivaló akad bőven, s még­hozzá nem is éppen a leg­könnyebb fajtából. Betonoz^ nak, betonlapokat raknak le az út mentén. Az első mun­kanap után senkit nem kel­lett elringatni, hiába volt idegen a fekhely — csendes vo'lt az éjszaka. Az önkéntes útépítők kö­zül Wisinger Gyula a leg­fiatalabb. Még csak most lesz első osztályos, mezőgaz­dasági gépszerelőnek tanul majd. Azt vallja: igaz, ne­héz a munka, de a társaság, a szabadidős programok mindezért bőven kárpótol­ják. Különösen a lovaglást várja nagy izgalommal, de kipirult arccal beszélt a Du. na-kanyarban tett látogatás élményeiről is. Nlolnár Zoltánnak viszont már nem idegen ez a fajta munka. Most lesz harmad­éves. kőművestanuló. — Engem nagyon jól ki­kapcsol az építőtábor. Ezen­kívül megismerhetek külön­böző városokat, új baráto­kat Ezért jöttem most má­sodszor. A „Győri gyötrelem” A Hatvani Konzervgyárban ilyen tájt bizony elkel a se­gítség. Most van a főszezon, dandárfa a munkának. A több mint 90 Győr-Sopron megyei lány közül konzerv- borsót csomagol a győri Gyötrelem nevet viselő tár­saság. Sporttagozatú gimná­ziumba járnak. Ahogy mond­ják : civilben kézilabdáznak. Sebők Katalin mosolyogva meséli el véleményét: —‘ Most vagyunk először s utoljára építőben. Egyszerű­en nincs .rá idő a sport mel­lett. — Majd barátnőjére mutat, s hozzáteszi: — ö á Zsuzsi, a legjobb barátnőm. Egymás mellett ülünk a gi- miben is. Megegyeztünk, ha valami cikis dolgot kell mon­dani, akkor mindig egymás­ra hivatkozunk. Hát most ezt teszem: a Zsuzsi azt'mondta, hogy nem jövünk többet. —■' Persze, ehhez azt is tud­ni kell — tette hozzá Papp Judit —, hogy miután haza­megyünk, kezdődik az ala­pozás. Valójában az jelenti majd a gyötrelmeket, s nem éppen szerencsés., hogy előt­te nem pihentük ki magun­kat Persze olyasmiről is hall­hattunk, hogy nagyon vár­ják már azt a diszkót, s a közös vetélkedőt, amit az út_ építő fiúkkal rendeznek. A lényeg azonban egy: mun­kájuk eredményeként több mázsa borsó kerül a karto­nokba, hogy azután útba in­díthassák távoli országokba, például Irakba, vagy éppen a Szovjetunióba. Nem vagyunk elkényeztetve A fiúk összedörzsölték te­nyerüket az első névsorol­vasás után a Fáy-tanyán. „Remek az arány!”, mondo­gatták többen is. Az első hallásra úgy tűnik, igazuk volt. Húsz fiú és csaknem nyolcvan lány érkezett Bács- Kiskun megyéből, hogy a Gyöngyös—domoszlói Állami A fiúknak ugyan jobban állt a munkásnadrág, ki tudja miért (?) mégis a lányok kerültek lencsevégre Gazdaság szőlőjében elvégez­zék az ilyenkor szokásos tennivalókat Kapálnak, kaccsolnak. Elég nehezen birkóznak meg a feladattal. Az óriásokra szabott mun­kásnadrág a fiúknak vala­mivel jobban áll. — Egyáltalán nem ké­nyeztetnek el a lányok ál­tal — mondta a leendő ne­gyedik osztályos Mészáros Nándor. — Sokan jöttünk egy iskolából, a kecskeméti közgazdaságiból, s így is­merj ülk egymást. Mi, fiúk, inkább a bajai lányok barát­ságát keressük. Reméljük, összerázódik a társaság. Én mindenesetre azért jöttem most másodszor is építőbe, mert tavaly vasútépítkezé­sen voltam, természetesen csak fiúkkal. Kíváncsi vol­tam, milyen egy koedukált tábor. Tóth Tünde több o&ztály- és iskolatársával a bajai ke­reskedelmiből jött a Fáy-ta- nyára. Leendő szakmájuktól jócskán idegen a kapálás, de teljesíteni tudják a normát Közülük Berecz Erika a leg. rutinosabb. Most harmadszoi , táborozik. — A volt tanárnőm, a mos­tani táborvezetőnk vitt el először építőtáborba. Tulaj­donképpen miatta vagyok itl most is. Lehet, hogy még most az elején többen pa. maszkodnak, de nekem iga­zán elhihetik: az építőber mindig jó a hangulat. Csat a fiúk hiányoznak Az ott­honiak, a barátok... Ahogy ezt elmondja — tu­dom, illetlenség — belenéz­Értesítjük Kedves Vásárlóinkat, hogy Egerben (csebokszári-lakótelepi alpiacon) megnyitottuk a HATÓSÁGI HÚSBOLTOT. Várjuk Kedves Vásárlóinkat. ÁFÉSZ, Eger

Next

/
Oldalképek
Tartalom