Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-14 / 163. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 14., szerda 3. — Bundába bújni éppenséggel most, ezen a júliusi napon még nem muszáj, de kétségtelenül hűvös idő járja, mi lesz az aratással? — Nálunk eddig rengeteg csapadékhiány volt, pedig régi tapasztalat, hogy aminek le kell esni, az előbb, utóbb le is esik — feleli Pálos Lóránt, a pélyi Tisza- mer.te Tsz elnöke. — Ha máskor nem, hát ilyenkor, aratáskor. Egyébként 1760 hektár búzánk van, július 9-én kezdtük aratni, és vagy 400 hektárt eddig már letaroltunk. Magát a „tarolást” már Ariné Mészáros Melinda köz. ponti agronómussal és Tóth Miklós gabonatermesztési ágazatvezetővel vesszük közelebbről szemügyre. A kérdés: sok gondot okoz-e az aratásban az eddig szokatlanul hideg július? — Nem nagyon — felelik. — A korábbi aszályos időjárás több kárt okozott a mi gyenge, agyagos földünkön. Hiába volt a jó talajelökészi- tés, a lombtrágyázás, a tervezett hektáronkénti átlagból már aligha lesz valami. A „legszomjasabb” földön kezdtük ugyanis az aratást, az ezután következők már jobbak lesznek. Pélyen egyébként ezekben a napokban 12 saját kombájn vágja a búzát, és ha úgy alakul, segít majd Bélapátfalva, Hódmezővásárhely és a hagyományosan hűséges északi szomszédok, a szlovákiai kombájnosok. Ez az, ami jó. Továbbá az még, hogy a tsz-ben kitűnőért. sikerült felkészülni a „legnagyobb” nyári munkára, ezt igazolta a június 22—i gépszemle, a raktárszem,le, a biztosított szárító- és a szállítókapacitás. Ami viszont nem jó: a kombájnosok bérezését nagyon nehéz megoldani. Eddig, ha pl. a szerelő kombájnra ült szabadsága idején, azt másodállásnak lehetett tekinteni — ma már nem. Kurcz István: Mi itt a brigádban, hatan — egy karra dolgozunk, újnak a régi segít, a fiatalja meg az öregnek — Figyelmünk, energiánk legnagyobb részét kénytelenek voltunk a bérgazdálkodásra fordítani — mondta erről az elnök. Jó szerencse, hogy azért többre is tellett tőlük. Ügyel, nek egyebek között a szakmai utánpótlásra — jóllehet, a mai „vezérkar" is fiatal —, így ennek jegyében az utób_ bi esztendők során több agrártudományi egyetemi hallgatót hívnak meg, dolgozzanak náluk kombájnosként a nyári szünetben. Aki kedvet kap hozzá, az bízvást számít, hat olyan megbízatásra, amelyben jól hasznosíthatja tudását, és további szakmai fejlődésére kiváló lehetőség kínálkozik. Pély pillanatnyilag két szolgálati lakással várja őket. Tóth Józsefné ötödéves hallgató néhány percre leugrik a kombájnról, hogy néhány szót váltsunk. Ott van mellette Nagy Szabolcs is, aki bevezette őt a kom- bájnozás tudományába. — Szívesen jönnék ide — mondja a fiatalember —, de a menyasszonyom szőlész-bo. rász szakmában szerez diplomát, olyan helyet kell váKét kombájn egyszerre ontja ki terhét a pélyi határban. Ez még a gyengébb „eresztés”, a továbbiakban jobban adó táblák következnek lasztanunk, ahol számára is megfelelő munkalehetőség kínálkozik. Egyébként Szabolcsnak sokat köszönhetek, nála voltam segédvezető. Nekem szakmailag is, anyagilag is sokat mond: tavaly közel kilencezer forint jött itt ösz_ sze nekem. Minderről a Brank-dűlőben esik szó, innen a pélyi részre megyünk. Ez már a Darus-hát. Itt-ott — mint Mészáros Melinda megjegyzi — sok a „vadkatóka”, a kamillához hasonlatos kis virág Amúgy szépen mutat a búzában, de persze, nem nagy öröm. — Ezért óhajtjuk aratás, kor a szárazságot — mondja Melinda —, mert nedves időben nagyon előjönnek ezek a vadkaták. De előkerül Kurcz István, az a kom- bájnos is, akire Pélyen méltán büszkék a termel őszövet_ kezet vezetői. Most azt mond. ja: — Nincs semmi különös a dologban. Annyi az egész, hogy 22 éve vagyok itt egyfolytában, nyáron, kombájnosként, máskor pedig mint gépszerelő. A siker egyébként nem egy emberen múlik, ha_ nem azon, hogy milyen a csapat. Mi itt, ez a hat ember, egy karra dolgozunk, egyik húzza a másikat, az újnak a régi segít, a fiatalja meg az öregnek, hátrányba senki se szorul. — Milyennek látja a termést? — Jó közepes lesz, itt a fekete földön. A tavalyinál jobb valamivel, de az 1980- ast már nem éri el. Maradnánk, de vár a köm_ lői határ is. Bár már esőre áll, még port ver a nehéz tárcsa, amint végigrobog a kömlői Május 1. tarlóján. Itt most nyolc nagy teljesítményű kombájn vágja a búzát, maga a szövetkezet pedig már nem egy nehéz esztendőt megért. Most azonban, az ismert rossz időjárás ellenére is szép termésben reménykednek, könnyen viccel dr. Gál Lajos főagronómus: — Téeszünk a szanáltakkal határos, de ő maga még sohasem szanáltatott...! De, komolyra fordítva a szót, most 50—52 vagon a napi búzabeszállításunk, vasárnap éppen 52 vagon volt. Ezt támasztja alá a látható munka is — jelenleg a Rokkant táblán, meg a Molnár tagban, ahol a lábukat lógató esőfelhők alatt fárad, hatatlanul aratnak a gépek. Traktoros, kombájnos, szál. Utók, agronómus, mindenki Komlón, a határban már eső csepereg, de az éles tárcsa nyomán még porfelhő fakad a tarlón (Fotó: Perl Márton) együtt, mindenütt gondos emberi munka. Kedvet kapunk hozzá, fel- kéredzkedünk Kiss József kombájnjára, s ő, bár sok a dolga, elviseli a potyautast Dübög a gép, a dús kalászokat a vágószerkezethez hajt. ja a motolla, lepkék reppen. nek fel előttünk. Kiss feszült figyelemmel vezet, sze_ metélni kezd az eső. A kom. bájnos szája elkeskenyedik, majd megjegyzi: — Mégis jó lesz a búza! Mire az irodába visszaérünk, már esik. Csáti Jónás elnök nem látszik haragosnak miatta: — Csak tárolási gond ne legyen a Terményforgalminál ... Ami pedig az esőt illeti: — Jó a szárítókapacitásunk, hát majd megszárítjuk „Pipál” viszont a kuko_ rica, sündörödik a levél, mindennél jobban kell most, hogy megázzon. Járja is itt erre egy jó mondás: míg a kukorica csövei, pihen az arató. Csak jég ne legyen, szívesen pihenünk egy-két napot az aratással. B. Kun Tibor JÓ MUNKÁT, SOK BÚZÁT...! Nedves aratás — Lényegtelen a forgalom, betett nekünk a hobbi! Zöldséget, újkrumplit, zöldbabot, de még gyümölcsöt is egyre többen visznek haza a piac helyett a hobbikertből. Sokan nem is haza: amióta szabad, a piacon is árulnak a hobbizók, és nem is mindig adják el nagyban a kereskedőnek. Az eladás izgalmáért? Nem tudom! Én viszont ma is két láda zöldbabot dobtam ki, ott van a bódé mögött! — Mivel telik a hét vége? — Árubeszerzéssel! Szombat délután leszaladok Bo- conádra, Hevesre dinnyéért, vasárnap reggel itt árulok, déli egykor a pesti Bosnyák téren van jelenésem: a szegediek már gyönyörű őszibarackot hoznak föl, Balás- tyáról nagyon szép krumplit kínálnak, a savanyú nyári rebli alma is ritkaság még itt — ezeket van szándékom hozni, ezeket nem üti ki a hobbi se! — Haragszik a hobbikertre? — Dehogyis! A testvérem fia is technikus az Agro- mechanikában, sose foglalkozott földdel, mostó meg olyan lugasa van Carcinal- ból, Irsay Olivérből, saszlá- ból, hogy tavaly negyvenezret árult ki belőle! A szakértelem gyorsan megszerezhető: az igyekezet a lényeg! Ami sajátja a vidéknek. A szőlő sose tűrte a restséget, és Abasár, Nagyréde mai gazdagsága is a rengeteg munkán alapul. A hét végi munkán is! Hagyomány — a szabad szombat csak lendített az otthoni gazdaságon, a városban is. A Csalogány utcában például gyönyörű sorgarázs épül: kalá- kábah. A tanács nem engedte az ilyen-olyan csúf tákolmányokat — okosan — és így városképbe illő valami lesz a „szükséges rossz” garázsokból is. A hétvégeken formálódva; pluszmunkából. A délelőtti nyüzsgés egyébként inkább vasárna- pias: autók hada hozza a turistákat át a városon, fel a Mátrába. Bevásárló kevés akad, az elemózsiánakvalót már pénteken megvették a gyöngyösiek. Inkább csak nézelődnek a ruházati boltokban is. Nem történik semmi. Vagy mégis? Ilyen a véletlen ! A Fenyő Áruházba fordulnék be: ordítozva próbálja kitépni magát négy (!) elárusító kezéből a „kedves” vevő. Ezúttal a vevő is idézőjelbe, sőt, „idézőbe” kívánkozik: a 720 (!) forintos ruhát fizetés nélkül süllyesztette hatalmas táskájába egy barna bőrű, csúf asszony. Háromszor is megpróbál szabadulni karjainkból, hogy gyalog távozzék — de végül „meseautó” lesz belőle, aztán meg mese. Mese arról a szintén barna fiatal fiúról, aki — mikor látta, hogy idősecske „menyasszonya” már nem menekülhet, — férfiasán — elszaladt! Kettővel kevesebben rontják ezen a hétvégén az igen jó közbiztonságot Gyöngyösön, hála rendőreink — tanúsíthatom! — tiszteletet parancsoló fellépésének. Az apró közjáték csak pillanatra zavarja meg a délidőt: mindenki ebédel. Azt nemigen tudni, mi fő a gyöngyösiek fazekában, az viszont biztonsággal állítható: mi nem? A halárus Lanczinger Géza az „élő hal nincs” tábla elől nézeget kifelé: Akiknek emlékezetes lesz ez a szabad szombat: Hangya László és felesége a „mézesórák” idején Turisták mindenfelől, mindenfélével: alig győzik a belváros szűk útjai (Fotó: Kőhidi Imre) Piacra fel! — gondolom kora reggel, hiszen: első a lét! Kezemben a Népújság a hivatalos piaci árakkal — arcomon a csalódás. Mert ki is tételezné föl, hogy az árak a hét végére — esnek! A paradicsom például 23 helyett legfeljebb 20, a kelkáposzta 10 helyett 7, a tök 4 helyett 2, a zöldbab 12 helyett 8 forintért kapható, és csupán egy-két gyümölcsféle ára éri el, vagy haladja meg az újságban közölteket. Áru töméntelen, vevő alig, az is finnyás: a szabadpiac ezúttal „kínálati”. Elég baj — a kereskedőnek! Szabó Im- réné — rutinos nyilatkozó, egy ízben a tv-híradóban is Több az áru, mint a vevő — Szabó Imréné a kereskedőélet alkonyáról szól válaszolt már a szemlélő miniszternek! — ezúttal a kereskedőélet keserveit sorolja: Szabad szombat — Gyöngyösön Hétköznapi ünnepnap Ez a nyár más, mint minden megelőző: az ötnapos munkahét alaposan átrendezte az emberek hétvégi életritmusát. Ezért bennem a kíváncsiság: milyen is volt egy nyári szabad szombat például — Gyöngyösön? — Ma legfeljebb horgászok esznek halászlevet Gyöngyösön! Kaptunk valami kevés halat hét elején a Tiszából, a szolnoki Felszabadulás küldte, de a Hortobágyi Állami Gazdaságban telepítés van. A szezon csak szeptembertől kezdődik újra. De ha van is ponty: 65 kilója, az emberek inkább fagyasztott tengeri halat rántanak. Délután van: strand- és esküvőidő. A strandon gyér közepes a forgalom — enyhén borult az ég — jó 1000 —1200 ember választotta programul a lubickolást. A komfort jobb a tavalyinál: palacsinta, főtt kukorica is van — ez kevés ma vonzerőnek. Annál vonzóbb viszont a házasságkötő terem: mint Holló Erzsébettől, a TÜSZSZI irodavezetőjétől megtudtuk, este fél hétig telt ház volt a házasságkötő teremben, huszonnégyen fogadtak egymásnak örök hűséget, ebből tizenkettő volt a nő ... Este van, amikor az egyik boldog ifjú pár , Hangyáné Vörös Katalin és Hangya László lakodalmára bekukkantok a Kékesbe. A hangulat kellemesen emelkedett, a fiatalok boldogságának nincs híja. önálló lakásban kezdik életüket, de csak két hét múlva: addig nászút a Balatonon. Aztán: a család- tervezés megvalósítása következik — mosolyognak a fiatalok. Vége a napnak. Dolgos szabadnap, de nem hétköznap: ez volt a szabad szombat 1982. július 10-én, Gyöngyösön. Kőhidi Imre
