Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-11 / 135. szám
/ 4. NÉPÚJSÁG, 1982. június 11., péntek Kevés, de tartalmas rendezvény Mérlegen az ünnepi könyvhét Az idei könyvhét megyénkben is érdeklődők sokaságát vonzotta. Ez érthető is, hiszen a szervezők — lehetőségeikhez mérten — arra törekedtek, hogy változatos programokat kínáljanak az értékes művek barátainak. Ez akkor is érdem, ha nem sikerült minden elképzelést maradéktalanul valóra váltani. Orosz Bertalannét, a Megyei Könyvtár igazgatóját a tapasztalatok összegzésére kértük, ő a következőképp summázott: — Egyikőnkből sem hiányzott a jó szándék, mégis számos nehézség adódott. Ezek egyik oka az, hogy túl későn értesülünk arról, hogy milyen új kiadványok jelennek meg erre az alkalomra, így aztán a meghívások sem jutnak el időben az alkotókhoz. Az is tény, hogy a népszerűbb, a közismert írók — legalábbis az elmúlt éveket ez jellemezte —, nem szívesen vállalkoznak találkozókra. Talán túlzottan lekötöttek, esetleg fáradtak, mindenesetre közülük sokan húzódoznak a részvételtől. Ráadásul akik jönnek, szinte egyöntetűen kérik: egy napra három-négy „szereplést” szervezzünk számukra. Ez akkor sem jó, ha megoldható. A következmény egy kissé elszomorító. A napokban csak Bárczy János és Lakatos Menyhért látogatott el szű- kebb pátriánkba, az előbbi Egerben, az utóbbi Gyöngyösön, Hatvanban és Hevesen beszélgetett az olvasókkal. A Megyei Művelődési Központban, valamint a Zagyvaparti városban a Jelenkor című folyóirat szerkesztősége mutatkozott be. Rózsahegyi György grafikus Skalpok és trófeák című karikatúrakötetét Hatvanban dedikálta. Ez bizony nem ajánlat- dömping, épp ezért önként adódik a kérdés: mit lehetne tenni a jelenlegi gondok felszámolására? — Célunk az volt — enyhítésképpen —, hogy a kulturális kínálatot bővítsük. Ezért gondoskodott a Megyei Művelődési Központ az egri könyvtéren műsorokról. Ezek általában tetszést váltottak ki. Talán lehettek volna színvonalasabbak is, de az is tény, hogy vékony a pénztárca, s g Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat ezekhez a programokhoz nem ad anyagi támogatást. S ha már itt tartunk, hadd szóljak az örvendetes eredményekről is. Többek között arról, hogy Hatvanban ünnepélyes keretek közt gyermekkönyvtárat avattak, a Hatvani Galériában művészeti témájú kiadványok közül válogathattak a betérők. Ettől függetlenül a bajok orvoslásának okait országszerte keresik. Az író- szövetség például foglalkozik a jelenlegi gyakorlat módosításával, korszerűbbé tételével, hatékonyabbá formálásával. Ennek lényege az, hogy a szerzőktől megkérdik, melyik megyébe óhajtanak utazni, ahol az egész könyvhét alatt tartózkodnának. Az így összeállított listából vá- lagathatnának majd a megyei könyvtárak. Ez az ötlet számunkra is szimpatikus. Reméljük, lesz belőle valami, s a rangos alkotások ennek révén is közelebb kerülnek a szép szóra, a magvas tartalomra szomjúho- zókhoz... (pécsi) AGRIA JÁTÉKSZÍN ’82 Jubileumi hangverseny Az egri műsorfüzet az Ag- ria Játékszín zenei programjának nyitányát jubileumi hangversenynek nevezi, mert az Egri Helyőrségi Fúvószenekar most huszonöt éves. A szolnoki helyőrség fúvósaival felerősítve ez az együttes adott hangversenyt hétfőn este az egri vár Romkertjében. A kedélyes nyári este, a történelmi környezet a megszólaló komoly, ünnepi, olykor komor hangzatok mellett derűt parancsolt a közönségnek. A fúvószenére mindig is úgy gondolunk, mint könnyed szórakoztatásra, vagy legalábbis olyanra, mint ami elandalít, érzéseket ringat, patétikus gondolatokat ébreszt sorssal, szerelemmel játszadozva. Ami a pátoszt illeti, ezen az estén nem voltunk híjával. Verdi Szicíliai vecsemye című operájának a nyitánya a lobbanékony déli temperamentumot sodorja magasba a zenében és azt a régi témát, hogy a szicíliaiak véres leszámolásokra voltak képesek szabadságukért. Liszt XIV. rapszódiája inkább a lobogó fantáziát sarkallja:, keresni-kutatni azt az élményt, amely a nagy zeneköltőt elfoghatta a valahogy mégis magyaros műdal hallatára. Csajkovszkij 1812. címet viselő nyitányát egy ízben már hallottuk Egerben, a Székesegyház előtti téren. Akkor talán azzal a többlettel, hogy a diadalmas harangzúgás és mámoros öröm hangsúlyozásaképpen még kis tüzérségi közreműködés is belevegyült a nagy romantikus szerző áradó muzsikájába. Ezt a programot egy száztagú együttes fegyelmezett előadásában hallhattuk. Verdi, Liszt, Csajkovszkij dallamvilága, egymástól sokban elütő szenvedélyessége élt, lobogott. Bennük nem nehéz fellelni azokat az érzelmeket, amelyekre a mai ember is szomjazik. Ezért is támad visszhangja ma bennünk azoknak a nagy formátumú zenei fogalmazásoknak, amelyek a hallgatót átélésre kényszerítik. Ennek a folyamatnak, ennek az átélésnek az elindítói voltak a fúvósok, akik jó játékkal hívták fel magukra ismét a figyelmet. A három zenekari mű között Lugossy Melinda, az Országos Filharmónia szólistája énekelte — Kodályra emlékezvén — az A csi- tári hegyek alatt kezdetű népdalt és Puccini Pillangó- kisasszonyának nagyáriáját. Ritkán köszönthetjük Egerben ezt a kellemes orgánumot pedig erős szálak kötik a városhoz. Ezt is fel kell fedeznünk? A fúvósegyüttest Kovács László és Korb József vezényelték. Kovács László a Verdi-nyitányban és az 1812-ben bizonyította, hogy ért az érzelmek árnyalt megszólaltatásához is, míg Korb József a Liszt-rapszódiánál érvényesítette temperamentumát: színesen és derűsen szólt ez a Liszt-mű. A zenetörténeti bevezetőket nyári kedélyességgel Szepesi György mondta el. Játék a szavakkal Nem a szavak nyélvtani jelentőségéről, nem is értelmezésükről, diplomáciai „lefordításukról” beszélünk ezúttal, hanem a tiszta szóról, az értelmes gondolatok világos kifejezéséről, amelyeket csakis úgy lehet érteni, ahogyan kiejtjük őket. — Megmondtad neki? — Nem! Csak úgy finoman, árnyaltan értésére adtam. — JDrtett belőle? — Ha akart, érthetett! Bizonyára hallották már azt a kifejezést: a sorok mögött. Mit jelent a sorok mögött? Azt jelenti, hogy valaki leír valamit, de nem azt, hanem egészen mást kell érteni belőle. Szóval, olvasni kell tudni a sorol? mögött! Hétköznapi nyelven „mellébeszélésről” van szó. És mi a mellébeszélés? A gondolatok eltorzítása, meghamisítása, csúnyán szólva: hazugság. — Mi újság, barátom! , — Nagy újság van! Képzeld! Minősítettek. Véleményt mondtak a munkámról. — Remélem, rád olvasták, hogy az utóbbi időben sokat iszol, gyakrabban vagy részeg, mint józan! Nevet, majdnem hahotázik. — Ugyan, kérlek! Hová gondolsz? Ezek kultúremberek! — Mit jelent kultúráltan, hogy valaki részeges? — Azt, hogy közéleti, társaságbeli vagyok, nagyszerűek az emberi kapcsolataim, nem szakadok el a tömegektől, de ugyanakkor felhívják figyelmemet a „mértéktartásra”, amely az egyik legszebb emberi erény. — Szóval bor, pálinka, részegeskedés, elvonókúra —ezek a szavak nem is fordultak elő a minősítésedben? Megdöbben. — Hová gondolsz? Pedig nekünk van egy szép közmondásunk, amely így hangzik: Szóból ért a magyar! De milyen szóból? És az „olyan” szóból ért-e egyáltalán? — Mi a véleménye a dolgok körülírásáról, a mellébeszélésről? — Sajnos, gyakori jelenség! Akinek azonban még sincs benne elég gyakorlata, könnyen pórul járhat. Figyelje csak a következő történetet: — Megyünk-e nyáron Csehszlovákiába? Ügy, ahogyan korábban megbeszéltük? — Hogyne, kérlek! Természetesen. Bár meg kell mondanom, hogy van egy kis baj, mert a kocsim mostanában... — Csak nincs valami baj a kocsival? — Dehogy! Szó sincs róla! Semmi komoly, de tudod, ilyen hosszú út előtt már óvatos az ember. Megnézetem majd, csak az a kérdés, hogy mikor és hogyan... Két hét múlva mással mentek túrára az ismerősök, pedig nekünk- ígérték a kirándulást. A kocsitrükk rosszul sült el. A „barát” hazugságban maradt, ő pedig — azt hiszem, jogosan — megharagudott. A szavakkal ugyanis nem lehet játszani. Ha nem beszélnek mellé, hanem megmondják az igazságot, akkor sebaj! Megérti az ember! De így, érvényes egy másik közmondás: A hazug embert előbb utói lehet érni, mint a sánta kutyát... Szalay István EZREN Az EGY ÉRZÉSSEL ötödik egri ifjúsági dalosiinnepről Meglehetősen igénytelenül élte az életét. Nem érdekelte se könyv, se színház, se mozi, se zene, se sport. Barátnői nem voltak, férfiakkal csak hébe-hóba foglalkozott. Az egyetlen, amit igazán kedvelt — bármilyen nevetségesen is hangzik —, a malátakávé volt. Egyszer a malátakávés dobozban talált egy sorsjegyet, mely tudatta vele, hogy kéthetes tengerparti üdülést nyert. A társasutazásra természetesen — bár nem túl nagy kedvvel — elment. A gyülekezési helyen az utazási iroda illetékesei közölték, hogy ő az iroda egymilliomodik utasa, és ezért visszaérkezése után egy autóval fogják megajándékozni. Amikor az autó átvételére érkezett, ismét kisebb küldöttség várta őt, és az öltönyös urak örömmel újságolták, hogy autója pontosan a félmilliomodik eladott 'példány. Virággal halmozták el, és a kezébe nyomtak egy Jakáskiutalást. Példátlan szerencsesorozatának hamar híre ment. Először reklámfilmek főszerepével bízták meg, így megismerték az emberek. Később a rendezők látták, hogy szereplése biztos siker, ezért lassan már játékfilmekben is feltűnt. Rövidesen ismert filmszínésznő lett. Sikerei csúcspontján, éppen akkor, amikor a felemelkedését segítő cégek kezdték kicsit magukénak érezni a sikereit, egyórás interjút adott a televízióban. A kérdésre, hogy minek köszönheti, hogy idáig eljutott, azt válaszolta, hogy a malátakávénak. A filmgyárat felháborította ez az igazságtalanság, a többi céget úgyszintén. Ettől a naptól kezdve némileg megcsappant az érdeklődés iránta. Filmszerepre már nem kérték fel, munka nélkül maradt hát, így nem tudta fenntartani a gyönyörű lakását, kocsiját. Rövidesen el kellett adnia mindkettőt. Érezte, hogy vége a népszerűségnek, a szerencsének, és ezzel a nagyvilági életnek. Azontúl már nem érdekelte se könyv, se színház, se mozi, se zene, se sport. Barátnői látogatásai megritkultak, a férfiak sem keresték kegyeit. - Azontúl az egyetlen, amit a történtek ellenére is igazán kedvelt, a malátakávé volt. Mígnem az egyik nap a pasztillakészítő gépsor felett, az emeleti szerelőcsarnokból egy zacskó kihelyezett patkányméreg hullt a készülő malátakávéba. Ebből a sorozatból jutott neki is a közértben, s bár a rádió azon a napon többször is bemondta a vélhetően mérgezett tartalmú kávéval töltött dobozok sorszámát, ő nem hallgatott rádiót, így nyugodtan készítette el, s itta meg a reggel vásárolt malátakávét. Vesztére... A rendőrség két nap múlva talált rá a szomszédok bejelentése alapján. A konyhaasztal mellett hevert, jobb kezében egy malátakávés dobozt, a balban pedig egy sorsjegyet szorongatott. Trencsényi Zoltán Szerdán, a kora esti órákban csaknem ezer diák — általános- és középiskolások — vonult fel az egri székesegyház előtti lépcsősorra, hogy a városnak, közönségének, diáktársaiknak énekeljenek. A környezet, a nyári fényáradat nemcsak a látványt tette ünnepivé. A formaruhás lányok, fiúk erdeje, ez a sok-sok fehér és kék, s bennük a még elevenebb arcok tarka-pirosló sokasága fokozta az élményt, amely zeneileg, néhány szám kivételével Kodály-művek megszólaltatásából állott össze. Kodályt idézték a fiatalok a kórusművekben, aki daljátékban, szimfóniájában, a Psalmusban, a Budavári Te Deumban 1 vallotta meg önmagát és magyarságát. Aki vidám és komoly hangulatot árasztó kórusműveivel nevelni akarta az országot, népét a közös éneklés örömére. Fel is hangzott az az álmodozó hittel és hirtelenséggel felszökkenő felszólítás a műsorban is, hogy ... „örvendjen a világ!” Kodály hite szerint a zenével, a zenében! Ocskay György, a KÓTA Heves megyei szervezetének titkára ihletett szavakkal szólt a hangverseny bevezetése^ képpen Kodály tanár úrról, aki magasztos nevelési célokat tűzött maga elé, az éneklő nép, a harmónia népe elé. így mondotta a szónok is, mert Kodály a nemzetben gondolkodott. Arra tanított hogy mi is a nép leikével telítődjünk, a közösség tudata, az abból fakadó éneklés által. Ez az alig egyórás műsor — az ötödik alkalommal — az ügy, a közös éneklés ügyének ápolására szólított fel. A 2-es számú Általános Iskola kicsinyei, zenei tagozatosai apró zenei blokkal, az l_es számú Általános Iskola zenei tagozatosai Bartók Ne menj el című kórus- művével, Kodály Hajnövesztőjével mutatták meg, milyen irányban, milyen lelkesedéssel vezetik őket tanáraik, karvezetőik. A Gárdonyi Géza Gimnázium kórusa Kodály Nagyszalontai köszöntőjét és a Katalinkát adta elő. Az Egészségügyi Szakiskola a Kodály-gyűjtésből énekelt egy csokorravalót. Az ezertagú egyesített kórus Kodály hat népdalát, Korainak egy Kodály-szö- vegre írt kórusművét, Kodály Békedalát és híres Jeligéjét énekelte. A kórusvezetőket, Szabó- né Vass Mártát, Simon Jó- zsefnét, Korepta Katalin, Víg Józsefnét és a Jeligét vezénylő Tar Lőrincet most nemcsak az értő szívű, értékes munka okából dicsérjük, azért is, hogy ennek a dalosünnepnek, a mögötte munkáló gondolatnak lelkes harcosai. Vészi Endre és Fodor András egyegy aktuális versét Czura Beáta Dobógimnazista mondotta el. Farkas András
