Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-02 / 127. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 127. szám ÁRA: 1982. június 2., szerda 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ma érkezik hazánkba az NDK párt- és kormányküldöttsége A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghí­vására Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német De­mokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének veze­tésével június 2-án, szerdán hivatalos, baráti látogatás­ra hazánkba érkezik a Német Demokratikus Köztár­saság párt- és kormányküldöttsége. (MTI) Kötelesség? Az jutott eszembe, hogy időnként felemlítünk egy- egy nagyon jelentős fogal­mat és azt hisszük, hogy ezzel a gondjainkat sike­rült a sarokba raknunk. Például. A mai fiataloknak egyéb tennivalójuk sincs, mint az, hogy tanuljanak. Nem szí­vességet tesznek ezzel, ha­nem a kötelességüket vég­zik. És aki nem akar tanul, •ni a középiskolában? Mi sem természetesebb, meg­bukik. Ugye, milyen magától ér­tetődő ez így? Olyan tá­madhatatlan logikai sor, hogy az ember azt kérdezi, miért kell ezzel foglalkoz­ni egyáltalán? Volna olyan, aki másként vélekedne? Sajnos van. Nem más, mint maga az élet Mert, ha elég lenne az erkölcsi kategória, ami ese­tünkben a kötelesség, akkor nagyon könnyű dolgunk lenne nekünk, mindany- nyiunfcnak. Mást sem kel­lene tennünk, mint kibon­tani a tartalmát a fia­talok előtt és ettől a pillanattól kezdve minden­ki tenné a kötelességét. Hát nem? Utóvégre ponto­san tudja már, mi az a kö_ telesség. Mellesleg még eszembe jutott valami egyéb is. Mármint az, hogy aki nem tanul, az megbukik így következne egyik a másik­ból. De itt is becsúszik va­lami apró hiba. Nem más, mint az, hogy mifelénk, manapság nem is* olyan könnyű valakit megbuk­tatni. Tudniillik ott a sta­tisztika. Ha' ebből az derül ki, hogy valamelyik tan­tárgyból többen megbuk­nak, senki sem azt kezdi vizsgálni, hogy milyenek a diákok, hanem azt, hogy milyen a tanár, ö aztán magyarázhat, amit akar, a bukásokat az 6 nyakába varrják. Azt mondják neki, tanítsa meg a gyerekeket. A bukás... Egyszóval: mife­lénk nem azt szokás fele­lősségre vonni, aki „elkö­vet” valamit, hanem — másokat. A környezetét. Az iskoláit, a tanárokat, a diá-. kokat, a szülőket, az ifjúsá­gi szervezetet, a... bármi mást, csak nem éppen a lusta kölyköt. így tesz a szülő is. Pedig tudja az ebadta, hogy neki semmi más kö­telessége nincs, mint tanul­ni. Megkap mindent, hogy tanuljon. Magnót, Hi-Fi-tor_ nyot, kismotort, később autót, még toronyórát aranylánccal is, csak azért, hogy eleget tegyen a köte­lességének. Kialakul benne, hogy az érdemjegyek miatt nem neki kell izgulnia, hanem a szüleinek, ö csak szívessé­get tesz nekik, megsajnálja őket, és a toronyóráért esetleg még a matekot is bebiflázza. Kötelesség. Hányán tud­ják ezt a felnőttek is. Ud­variasság. Figyelmesség. Kifogástalan minőség. Ha­tékonyság. Eredményesség. Soroljam? És... ? A foga­lom ismerete — semmi. Az ember a lényeg. Veszélyes hulladékok - Sasok és cinegék - Új rendeletek, közvetlen bírságok Környezetvédelmi tanácskozás Kiskörén (Munkatársunk telexjelen­tése): A Tisza-parti nagyközség immáron harmadszor ad ott­hont környezetvédő szakem­berek, társadalmi szerveze­tek, vállalatok és intézmé­nyek képviselői tanácskozá­sának. Kedden kezdődött az a kétnapos tapasztalatcsere, amelyet a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesüle­tek Szövetsége, Heves és Szolnok megye, valamint a Hazafias Népfront környe­zetvédelmi bizottságai ren­deztek a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság együtt­működésével. A kiskörei szakaszmérnök­ség épületében dr. Hegedűs Lajos, a KÖTIVIZIG igaz­gatója köszöntötte a területi szervezetek környezetvédel­mi bizottságainak III. or­szágos tapasztalatcseréjén megjelent több mint száz résztvevőt. Bevezetőjében megemlítette, hogy hazánk legnagyobb vízgazdálkodási létesítményénél, a jövőre tíz­éves vízlépcsőnél és a 127 négyzetkilométeres víztá­rozónál a környezet- és víz­védelem már a ma feladata. A tanácskozáson először Takáts Attila, az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal osztályveze­tője tartott előadást a ve-' szélyes hulladékokról. El­mondta, hogy a mérgező, fertőző vagy a termelésből adódó megmaradt anyagok elhelyezésére az elmúlt év­ben minisztertanácsi határo­zat született. A tapasztalat- csere egyik célja az is, hogy a MTESZ, mint a műszaki értelmiségiek összefogója, se­gítse a határozatok átvitelét a gyakorlatba. Minél több olyan technológiát alkalmaz­zanak a vállalatok, gyárak, üzemek, amelyek nem járnak veszélyes hulladékokkal. Il­letve, ha igen, akkor vagy tovább lehessen felhasznál­ni az anyagokat, vagy ideig­lenesen tárolni, hátha né­hány évtized múlva már lesz olyan módszer, amivel ismét alkalmazni lehet azokat. Csak a végső folyamat a le­rakás és az égetés. Megemlítette, hogy az Ál­lami Tervbizottság elé ke­rült már az az elképzelés, miszerint nyolc lerakóhelyet létesítenek — ebből kettőt Pest megyében — a veszé­lyes hulladékok számára, va­lamint öt égetőt hazánk más részein. Ez mintegy 1,1 mil­liárd forint beruházást igé­nyel, s ennek az összegnek a 70 százalékát az érintett termelőegységeknek kell ösz- szeadniuk. Legutóbb márciusban lá­tott napvilágot néhány új rendelet a természetvéde­lemről. Keszthelyi István, az OKTH osztályvezetője elő­adásában elmondta, hogy a hetvenes években kezdődött meg a társadalom érdeklő­dése a környezetvédelem iránt. A megnövekedett sza­bad idő, a sűrűsödő gépko­csiforgalom, a vizek szennye-r zettsége mind-mind közvet­len hatással voltak és van­nak a lakosokra. Így a tár­sadalom nyomást is gyako­rolt a szakemberekre, ami­kor a törvények megszület­tek. Három nemzeti parkunk Vevők vagyunk — vevők lehetünk G. Molnár Ferenc Gyártók újabb hiánycikkekre J Az áprilisi „Vevők va­gyunk” kiállítás óta eltelt nem egészen két hónap alatt 11 vállalattal, 40 ipari, 53 mezőgazdasági szövetke­zettel, 30 kisiparossal és 19 vállalkozással folytatott tár­gyalásokat a kereskedelem hiánycikknek számító termé­kek gyártására. Mintegy 30 millió forint értékbeli 20—25 féle termék ez évi gyártásá­ra már szerződést is kötöt­tek, s várható, hogy rövide­sen további több mint száz hiánycikk gyártása is meg­oldódik. A legtöbb — mintegy húsz — termékre a VASÉRT Vál­lalat talált gyártót, ötmillió forint értékben rendeltek meg ez évi szállításra olcsó dugóhúzókat, ruhaszárítókat, ipari gyémánt helyett ke­ményfém éllel készített üvegvágókat, konzervnyitót, kilincseket. Valószínűleg még az idén az üzletekbe kerül a hazai gyártású bur­gonyaprés, Varródoboz, mű­anyag gyermekolló, csontozó­kés és petróleumfőző is. A mezőgazdaságban — de a lósportban is — évek óta hiánycikk a lópatkó és a patkószög. A Vídia Szövet­kezet most talált gyártót ennek előállítására, s az év végéig három és fél millió forint értékű patkó és szög kerül az üzletekbe, s ez a tőkés import helyettesítésére is elegendő. Az Óra- és Ékszerkeres­kedelmi Vállalat kezdemé­nyezésére a tokodi mező- gazdasági tsz NSZK kopro­dukcióban évi 25 millió ío- rint értékben gázöngyújtót készít, az idén ebből 100 ezer kerül az üzletekbe. A RAVILL Vállalat is gyár­tási szerződést köt rövidesen mintegy 10—12 termékre, a többi időzött elektromos ke­nyérpirítóra, valamint hő­párnára. Ezek a cikkek ko­rábban az NDK- és tőkés import mellett is gyakran hiányoztak az üzletekből. A termelésszervezés előse­gítésére a Termeltetők Ta­nácsa még ebben az évben több kiállítást szervez: ked­den nyílik Győrben a ház­tartási gépek és eszközök szakkiállítása, a második fél­évben Keszthelyen rendezik a „Vevők vagyunk” orszá­gos kiállítást, Szegeden a kisipari termeltető napokat, s novemberben Budapesten a híradási és háztartási ké­szülékek alkatrészeinek szak- kiállítását. létesült, s a természetvéde­lem meghatározott tájakra alakúit ki. A legújabb foga­lom pedig: a fokozottan vé­dettség. Ez azt jelenti, hogy például a Bükki Nemzeti Park nem minden része szo­rul ugyanolyan mértékben oltalomra. Vagy a madár- védelemnél hazánkban van öt pár sas és több millió ci­nege. Itt említette meg, hogy a természetkárosítás ma már bűncselekménynek szá­mít. Az új jogszabályok szerint egyébként a védett területe­ken a természetvédelmi bír­ság hektáronként 20 ezer fo­rint, s ha például egy vé­dett legelőt, lápot felszánta­nak, akkor hektáronként százezer forintot kell fizetni. S itt az új vonás az, hogy a természetvédelmi hatóság azonnal intézkedik. Nincs bíróság, ügyvédek, pereske­dés. A tanácskozás kedden ki­tüntetések és oklevelek át­adásával zárult. A HNF Or­szágos Titkársága, Heves megye Tanácsa, valamint az SZMT elismerő oklevelét és a Kiváló társadalmi munká­ért kitüntető jelvényt 12 kollektívának és 6 magán- személynek adományozták megyénkből. A kiskörei találkozó ma folytatódik. Először a víz­lépcső vízgazdálkodási fel­adatairól lesz szó, majd a tapasztalatcsere résztvevői megtekintik a vízi létesít­ményt és a tározó környé­két. Józsa Péter Békemozgalmi kitüntetések megyénkben Hárman a kitüntetettek közül: Orosz Péter, a hevesi tsz kép­viselője, Besenyei Jánosné és Széles János (Fotó: Perl Márton) Már hagyományos, hogy a béke és barátsági hónap al­kalmából kifejezésre juttat­ják az elismerést a béke­mozgalom legjobbjai iránt. Így történt az idén is, ami­kor a HNF Heves megyei Bi­zottságán a kollektív és egyé­ni munkasikereket ünnepel­ték. A kedden délelőtt sorra ke­rült bensőséges hangulatú összejövetelen, Jenei János titkárhelyettes köszöntötte a megjelenteket. Emlékeztette a résztvevőket a tavaszi nagyszabású akciósorozat ed­digi eseményeire, szólt a kedvező tapasztalatokról és a további biztató kilátásokról. Majd átadta a szót dr. Végh Miklósnak, a Hazafias Nép­front Heves megyei Bizottsá­ga elnökének, aki — az ered­ményeket mérlegelve — ki­tüntetéseket adott át. Az Országos Béketanács emlékplakettjében részesült o hevesi „Rákóczi” Mezőgaz­dasági JTermelőszövetkezet kollektívája, kitüntető jel­vényt kapott Besenyei János­né, a megyei pártbizottság munkatársa és Széles János, a HNF Gyöngyös városi Bi­zottságának titkára. Emlék­lappal tisztelték meg Baró- csi Istvánná füzesabonyi ta­nítónőt, Bárdos Ferenc aba- sári tanárt, Csele Istvánná szihalmi tanárt, Csikós Já- nosnét, a hevesi áfész párt­titkárát, Csortos Béláné pa- rádi tanítót, Eperjessy Géza átányi tanárt, Gréber Lász­lót, az Izzó gyöngyösi fő­könyvelőjét, Hank Lászlót, a KAEV gyöngyösi lakatosát, Hornyák Istvánt, az ÄFOR egri benzinkútkezelőjét, Mol­nár Györgyöt, a Finomszerel- vénygyár minőségellenőrét, Pál Andrásnét, az Agria Bú­torgyár betanított munkását, Pongrácz József hevesi gyógyszerészt, Rétey László- nét, a szilvásváradi öregek napközi otthonának vezető­jét, Snivó Gábor mátraszent. imrei nyugdíjast, Sárkány Ferenc gyöngyössolymosi kő­műves kisiparost és Tóth Ist­ván makiári esperes plébá­nost. A Mátrában és Detken aranyat ért Kömlőn a Medárd-napi esőt várják Ha valamikor, úgy ezek­ben a napokban érdemes igazán végigjárni a határt. Ismét bebizonyosodott a ré­gi igazság: aranyat ér a má­jusi eső. A korábbi napok, hetek nyárra emlékeztető hő­sége ugyanis alaposan rá­ijesztett a szemre is, szak­mai szempontból is nagyon szép gabonatáblákra és a kellő időben kiültetett, eső­re szomjas palántákra. Ideje volt hát, és ha kis­sé késve is, de több helyen megérkezett az óhajtott csa­padék, fellélegeztek a föl­dek, kivirult és szép remé­nyekre jogosít a határ. Kérdés: vajon a termelő­szövetkezetek szakemberei is így látják? — Ha nem is egészen — válaszolta Szabó Imre, a det- ki Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet elnöke —, de összességében nálunk jól alakultak a dolgok. A legutóbbi vasárnapi esővel együtt májusban 40 millimé­tert kaptunk, és ebből öt­ezer hektárnak jutott csapa­dék, de nem az egész terü­letünknek. Mindenesetre, a fontos az, hogy ezek után a már eddig is szép búza, kukorica, szőlő, napraforgó, valamint a pillangósok leg­nagyobb része kapott annyi „égi öntözést”, hogy ezek után elégedetlenkedni már sziiinite illetlenség lenne. (Miközben az esőre vár­tunk, végeztünk az első lu- cernakaszálással, és termé­szetesen a termést be is gyűjtöttük. A hegyekben csapadéko­sabb volt a május. Mátrade- recskén a Rákóczi Termelő- szövetkezet földjeire össze­sen 102 milliméter hullott, négy részletben. — Néha több volt, más­kor kevesebb — adott erről felvilágosítást Forgó János, a gazdaság elnöke. — Minden­esetre úgy tűnik, mi most kedvezőbb helyzetben va­gyunk e tekintetben, mint az alföldi gazdaságok. Az eső hatására nagyon szépen fej­lődik és jelenleg jó termést ígér kétszáz hektáron a bú­zánk, és ha tejeséréskor, jú­nius végén megússzuk külö­nösebb kánikula nélkül a szemszorulásf, tehát mond­juk 30—35 fok alatt marad a hőmérséklet, akkor igen jó eredményre számíthatunk. — És vajon mi újság Kömlőn, ahol 1100 hektár búzát vetettek, valamint 200—200 hektár őszi, illetve tavaszi árpát? Sajnos, nem sok jót mondhatunk — hangzott Csáti Jónás elnök válasza.— Májusban mi itt mindössze 12 milliméter esőt kaptunk, két részletben, és azt is mindjárt másnap — „elfújta a szél”. Pedig egyébként szép lenne a határ, jelen helyzetben mégis arra kény­szerülünk, hogy kritikus szemmel nézzük, annál is inkább, mert a búza és az árpa mellett gondolnunk kell 300 hektár napraforgóra és 780 hektár kukoricára is, hogy csak a legfontosabba­kat említsem. Nem örülünk tehát a jelenlegi szikrázó napsütésnek, ami ugyan szé­pen beragyogja a kömlőd vi­déket, hogy a kívülállók bi­zonyára nagyon el tudnának gyönyörködni henne, de ne­künk csiak gondot okoz. — Tehát jói jönne egy kis nyári ború? — Bizony, nagyon és most már csak Medárdban re­ménykedünk. Mindenesetre: a jövő hét 'közepén szövetkezetünk párt­ós gazdasági vezetése közös haitárszemlét rendez, hogy reális kép birtokában ké­szülhessünk fel jóra is, rossz­ra is — egyaránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom