Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-09 / 133. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1982. június 9., szerda GENF — Senfben kedden a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége ülést tartott az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról folyó tárgyalások keretében. HAVANNA — Húszfős veszteséget okozott a Salvadort hadse­regnek kedden Perquin vá­rosában a Farabundo Marti nemzeti felszabadítási front (FMLN). A „Radio Venceremos”, az FMLN tit­kos rádióadója azt is közöl­te, hogy a front harcosai két nappal ezelőtt behatoltak a városba, s a hadsereg csapaterősítéseket küldött a település térségébe. NEW YORK — A fegyverkezés döbbe­netes, gazdasági szempontból kétségbeejtő méreteket öl­tött világszerte — állapítot­ta meg Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülés­szakának megnyitásakor el­hangzott beszédében. A fő­titkár adatai szerint jelen­leg világszerte évente már csaknem 600 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre az­az az egy emberre jutó ka­tonai kiadások — 112 dollár évente — meghaladják sok fejlődő ország egy főre jutó nemzeti össztermékének ér­tékét. Korunk tragikus iróniája — mondotta a főtitkár —, hogy a fegyverkezési hajsza tovább folyik, holott min­den fél tisztában van annak lehetséges borzalmas követ­kezményeivel. ROMA — Rómában az éjjel meg­gyilkoltak két rendőrt, fegy­vereiket elvitték. Az isme­retlen tettesek géppisztollyal lőttek gépkocsijukra. A me­rényletet eddig senki sem vállalta. A járőrautót an­nak a sportcsarnoknak a közelében támadták meg, amelyben a „vörös brigá­dok” vezetői elleni per fo­lyik. BONN — Helmut Schmidt az ARD televízióállomásnak adott nyilatkozatában személye­den is megerősítette, hogy az 1980-as országos válasz­tásokon kapott többségére támaszkodva a kormánypár­tok — a hamburgi választá­sokon elszenvedett vereség ellenére — folytatják együtt­működésüket Bonnban. Mi­vel“ a CDU „relatív győzel­met” aratott a hamburgi tartományi választáson, „tör­vényes” az az igénye, hogy megpróbáljon többségi sze­nátust létrehozni a Hanza- városban — mondta Schmidt. BEJRÜT ENSZ-források szerint a több irányban folytatott tá­madással egyidejűleg az iz­raeli hadvezetés szárazföldi, légi és tengeri úton újabb és újabb csapaterősítéseket, nagyszámú harckocsit, tü­zérségi löveget dob át Dél- Libanonba. Közben az izra­eli kormány értésre adta, hogy csapatai mindaddig Libanon területén marad­nak, amíg nem sikerül kierő­szakolnia egy számára ked­vező politikai megoldást. Ez a megoldás a dél-libano­ni ENSZ-övezet északi irá­nyú kiterjesztése vagy mul­tinacionális békefenntartó erők megszervezése lehet. LONDON — Haig amerikai kül­ügyminiszter elszólta magát, amikor az iz­raeli támadásról beszélt az újságírókkal az elnök repülőgépén úton Lon­donba. Mint mondta, nemcsak elvesztettünk egy repülőgépet és egy helikoptert tegnap, ha­nem vannak olyan állí­tások, amelyek szerint lelőttek egy második re­pülőt és egy második helikoptert is”. „Mi” alatt az amerikai dip­lomácia vezetője bizo­nyára Izraelt értette ... Megkezdte munkáját Budapesten a KGST XXXVI. ülésszaka Budapesten megnyílt a KGST XXXVI. ülésszaka. Képünkön: Marjai József, az ülésszak elnöke, a végrehajtó bizottság be­számolójához szóbeli kiegészítést fűz (MTI fotó — Népújság teíefotó — KS) (Folytatás az 1. oldalról) — A nyolcvanas évek kez­detétől nagymértékben kiéle­ződtek a tőkés piac ellent­mondásai, rosszabbodott a nemzetközi helyzet — mon­dotta többek között. — Az Egyesült Államok a kon­frontáció útjára lépett, igyekszik saját céljainak alárendelni szövetségesei politikáját, saját szükségle­teihez idomítani a fejlődő országok gazdaságát és tár­sadalmi szerkezetét Az Egyesült Államok és néhány NATO-ország uralkodó kö­rei készek áldozatul odavet­ni az enyhülési folyamatot saját érdekeiknek. Az im­perializmus veszélybe so­dorja az egyetemes békét fokozza a nemzetközi fe­szültséget a fegyverkezési hajszát igyekszik a maga javára megbontani a kato­nai téren fennálló hozzáve­tőleges egyensúlyt. E bonyolult körülmények között a Szovjetunió to­vábbra is következetesen végrehajtja elvi békesze­rető politikáját, azon munkálkodik, hogy megvalósítsa az SZKP XXVI. kongresszusán elfo­gadott békeprogramot. Nagyra értékeljük, hogy ezt a politikát osztja és támo­gatja minden testvéri or­szág. A haladó közvélemény körében élénk visszhangot keltettek azok az új szov­jet kezdeményezések, ame­lyek az atomfegyverkezés visszafogását, az európai biztonság megszilárdítását, az új világháború veszélyé­nek elhárítását célozzák, s amelyeket Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs terjesz­tett elő legutóbbi beszédei­ben. A Szovjetunió újból és újból megerősítette, hogy nem érdekelt saját katonai erejének növelésében. Vilá­gosan és határozottan kije­lentjük azonban: kilátásta­lanok az olyan kísérletek, hogy bárki katonai fölényre jusson a Szovjetunióval szemben. Elvtársak! Nagy és bonyolult felada­tok állnak a szocialista gaz­daság előtt. Végrehajtásu­kat előmozdítják majd azok a döntések, amelyeket a je­lenlegi ülésszak elfogad. A közösség országai egységé­nek és összeforrottságának erősítése, a szocialista in­tegráció fejlesztése további sikerekhez vezető biztos utat nyit meg a népeink javát, a világbékét és a világmére­tű haladást szolgáló gazda­sági építőmunkában — mondotta befejezésül Nyi- kolaj Tyihonov. A hazánk küldöttségét ve­zető Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke a többi közt hangsúlyozta: — Figyelmet érdemlő ered­ménynek könyvelhetjük el, hogy országaink gazdasága a nehezebbé vált külső és belső feltételek között is ösz- szességében és alapjában véve az előirányzott tervek­nek megfelelően fejlődött, megtartotta, sőt növelte a világgazdaságban elfoglalt részarányát. Ez is arról ta­núskodik, hogy a tőkés ál­lamok egyes diszkriminatív intézkedései és az Egyesült Államoknak az a szövetsége­seire gyakorolt nyomása, hogy a Lengyel Népköztár­saság Államtanácsának a népi állam védelmére hozott múlt évi decemberi szuverén döntéseit ürügyül felhasz­nálva gazdasági és pénzügyi bojkottot léptessenek életbe országainkkal szemben — gondjainkat növelték ugyan, de — nem érték el, nem is érhették el céljukat. A nemzetközi gazdasági kap­csolatok fejlődésének nor­mális menetét káro­sító lépések előrehaladásun­kat nem állíthatják meg, mert közösségünk hatalmas potenciállal rendelkezik, s mint korábban mindig, most is számíthatunk egymás és mindenekelőtt a' Szovjetunió internacionalista segítőkész­ségére, erőt meríthetünk a KGST keretében folytatott két- és sokoldalú együttmű­ködésből. Amikor mérleget készí­tünk — folytatta Lázár György —, megelégedéssel mondhatjuk, nagy munkát végeztünk. De egyetértve a már elhangzott megjegyzé­sekkel, magam is úgy vélem, az utóbbi évek fejleményei, s a mai helyzet fontos ta­nulságokkal szolgálnak szá­munkra. Megerősítik annak a felismerésnek a helyessé­gét, hogy még szorosabbra kell zárni sorainkat, hogy a gazdasági integráció elmélyítésével meg kell gyor­sítanunk az intenzív fejlő­dési szakaszra való áttérést, s az ehhez szükséges — tu­dományos-műszaki, közgaz­dasági, szervezeti — feltéte­lek komplex rendszerének kiépítését. A KGST XXXVI. buda­pesti ülésszaka kedden dél­után a küldöttségvezetők be­szédeivel, majd a megfigye­lő országok részéről elhang­zott felszólalásokkal folytató­dott. —( Külpolitikai kommentárunk Csádi fordulatok HISSÉNE HABRÉ VOLT HADÜGYMINISZTER CSAPATAI gyakorlatilag harc nélkül bevonultak N’Djamenába, a csádi fővárosba, Goukouni Queddei államfő pedig Kamerunba menekült. Az Afrika .szin­te mértani közepén fekvő, Magyarországnál jóval nagyobb területű, de rendkívül szegény országban tehát komoly fordulat történt. Nem az első és valószínűleg nem is az utolsó for­dulat. •Csádot északról Líbia, nyugatról Niger és Nigéria, keletről Szudán, délről Kamerun határolja. Aki fi­gyelemmel kíséri a fekete kontinens történetét, meg­érti, hogy az ország földrajzi fekvése, stratégiai hely­zete magában elég ahhoz, hogy múltja, jelene és jö­vője ne szűkölködjék mindenféle, sajnos, nem mindig vértelen fordulatokban. Az egykori francia gyarmat, legalábbis formálisan, 1960-ban nyerte el függetlenségét. Sorsa azóta is szo­morú példája annak, mit jelent egy ilyen szegény ország számára az áldatlan törzsi széttagoltság és a gyarmati múlt együttes öröksége. Az első elnök, Francois Tombalbaye a Sara törzs­ből származott, és saját etnikai csoportját próbálta megtenni az ország vezető rétegévé — a volt gyar­mattartó „oszd meg és uralkodj!” jelige segítségével. Napirenden volt, hogy a francia idegenlégió „rendet csinált” ebben a sivatagos, zilált országban. UGYANEZ MEGTÖRTÉNT az utód, Felix Malloum tábornok idején is, de ezután a kép változott, bonyo­lultabbá vált. A most elmenekült Goukouni Queddei államfő és hadügyminisztere az első pillanattól kezd­ve szemben álltak egymással — de immár úgy, hogy kettejük küzdelmét már nemcsak Párizs, hanem a szomszédos afrikai országok érdekeinek szálai is tarkán átszőtték. Queddei egy esztendeje verte meg a mostani győztest, és líbiai csapatok segítségével te­remtett viszonylagos és rövid stabilitást. Azután pedig ő maga kérte a líbiai csapatok kivonását, ami meg is történt. Helyettük az Afrikai Egységszervezet égisze alatt nigériai, szenegáli és zairei alakulatokból álló békefenntartó csapatok vonultak be. Mivel az utóbbi időben világossá vált, hogy az ex- hadügyminiszter, Hisséne Habré szudáni kormánytá­mogatással, amerikai fegyverekkel és szudáni terüle­ten készülődik az ellentámadásra, és mivel az is be­bizonyosodott, hogy az afrikai békefenntartók nem hajlandók semmiféle fegyveres harcra, a megfigyelők vagy két hete megjósolták Habré győzelmét. EZ MOST — legalábbis pillanatnyilag — bekövet­kezett. Harmat Endre A KGST-közösség és a világ A KSH ADATAI ÁTTE­KINTÉST adnak a KGST- országok fejlődéséről és or­szágaink közösségének a vi­lágban elfoglalt helyéről. A KGST-országok a világ területének 18,7 százalékán helyezkednek el, lakosságuk a világ népességének 9,9 szá­zalékát alkotja, ipari terme­lésük azonban 33 százalékban részesedik a világ iparának termeléséből. A KGST-orszá­gok ipara 1980-ban 84 száza­lékkal termelt többet, mint tíz, és 308 százalékkal töb­bet, mint húsz évvel koráb­ban, 1950-hez képest pedig 13-szorosára nőtt az ipari termelés. A legfontosabb termékek­ből többszörösen túlhaladja a világátlagot a KGST-kö- zösség országainak egy la­kosra jutó termelése. Villa­mos energiából 1980-ban 243 százalékát, szénből 358, kő. olajból 238, acélból 350, ce­mentből 263, hatóanyagban számított műtrágyából 365, műanyagból és szintetikus gyantából 139, cukorból 308 százalékát termelték az egy lakosra számított világátlag­nak, papírból azonban csak 93 százalékát. A KGST-or­szágok kőolajtermelése' egy lakosra számítva 1970-ben 1201, 1975-ben 1570, 1980-ban pedig már 1598 kilogramm volt. Ugyanebben a három időpontban az egy lakosra jutó villamosenergia-terme- lés Így alakult: 2847, 3734, illetve 4467 kilowattóra. Az ipari termelés és a ter­melékenység adatai arra utalnak, hogy a termelési többleteredményeket jó ideig extenzív módon, főleg a munkaerő növelésével érték el országaink. Az ipari ter­melés 1960 és 1980 között 308, a termelékenység azonban csak 161 százalékkal nőtt, ezen belül 1970 és 1980 között azonban már csökkent ez az arány: az ipari termelés 84 százalékos növekedését a ter­melékenység 60 százalékos emelkedése követte. A KGST-országok mező- gazdaságának termelése kö­rülbelül az országaink terü­letének megfelelő arányban részesedik a világ mezőgaz­dasági termeléséből. A sze­mes terményeknek és hüve­lyeseknek 18,1 százalékát ter­melik, ezen belül azonban a különféle termények között meglehetősen nagy az elté­rés. A világ búzatermelésé­nek például 30,1, rozsterme­lésének 71,4, burgonyaterme­lésének 54,3, kukoricatermelé­sének azonban csak 8,5 szá­zalékát adják. A világ húster­melésének 18,1 százaléka ju­tott 1980-ban a KGST-orszá­gokra, szemben az 1950. évi 16,9 és az 1960. évi 17,3 szá­zalékkal, tejtermelésük azon­ban már 28,2, a tojásterme­lés 20, a gyapjútermelés pe­dig 21,4 százalékot képvi­sel. Különösen a két utóbbi esetében nagy a fejlődés, mert tojásból 1960-ban a világter­melésnek még csak 17,9, gyapjúból pedig 19,8 százalé­ka jutott közösségünk orszá­gaira. A TAGORSZÁGOK EGYÜTTES nemzeti jövedel­me 1980_ban 66 százalékkal volt nagyobb, mint 1970-ben, 217 százalékkal haladta meg az 1960, és 696 százalékkal az 1950. évi színvonalat. Az egy lakosra számított nemze­ti jövedelem az utóbbi tíz évben évi átlagban Bulgá­riában 6,8, Csehszlovákiában 3,9, Lengyelországban 3, Ma. gyarországon 4,8, Mongóliá­ban 3,6, az NDK-ban 5,4, Ro­mániában 8,4, a Szovjetunió­ban pedig 4,3 százalékkal nőtt. | Egy lakosra számítva 1980- ban szemes terményből és hüvelyesekből Bulgária 859, Csehszlovákia 718, Kuba. 52, Lengyelország 521, Magyar, ország 1320, Mongólia 156, az NDK 582, Románia 915, a Szovjetunió pedig 712 kilót termelt. Az egy lakosra jutó hús- és szalonnatermelés pe­dig Bulgáriában 89, Cseh­szlovákiában 98, Lengyelor­szágban 88, Magyarországon 144, Mongóliában 138, az NDK.ban 113, Romániában 75, a Szovjetunióban pedig 57 kiló volt. A fogyasztás ter­mészetesen eltér a terme­léstől, mivel ezt erősen be­folyásolja az export és az import. A KGST-TITKÁRSÁG ér­tékelése is rámutat, hogy a KGST-tagállamokban. a ter­melés fejlesztésének elsődle­ges célja a lakosság jólétének állandó növelése. Erről ta­núskodik többek között az a tény is, hogy csak az elmúlt évtizedben a tagországokban mintegy 30 millió lakás épült, amely megközelítően 70 millió ember számára nyújt új otthont. Az alapve­tő fogyasztási cikkek, vala­mint jó néhány tartós fo­gyasztási cikk egy főre jutó termelésében, illetve felhasz­nálásában az európai KGST- tagországok elérték számos fejlett nyugat-európai tőkés ország színvonalát. A KGST-tagállamok ha­talmas munkaerő- és gazdag nyersanyag-tartalékokkal, va­lamint óriási termelő és műszaki-tudományos poten­ciállal rendelkeznek. Ez jó alapul szolgál gazdaságuk kölcsönös együttműködésé­hez. Jelenleg a tagállamok többsége behozatali szükség­leteinek alapvető részét a kölcsönös szállítások teszik ki; ez az arány a gépipari termékek és berendezések, a nyersolaj, a vasérc esetében eléri a 68—70 százalékot, a kőszén és fűrészelt áruk ese­tében 94—95 százalék, a közszükségleti cikkek terüle­tén pedig mintegy 60 száza­lék. Csak a kölcsönösen hasz­nos együttműködés révén sikerült a KGST-tagálla- moknak elérniük, hogy je­lentős mértékben enyhíteni tudták a tőkés világpiac nyersanyag- és energiavál­ságának országaik gazdasá­gára gyakorolt hatását

Next

/
Oldalképek
Tartalom