Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
6. jmrsftiyy.f NÉPÚJSÁG, 1982. június 5., szombat • TENGERJOGI KONFERENCIA IX •• •• I • 1 1 . ' J o Versailles vendége Mindkét kör bezárult Közös kincs va gy szabad préda? Nyolc év óta okolják a ben az infláció ott mérséklőmagas olajárat a tőkés or- dött. , Csaknem kilencéves tárgyalássorozatra volt szükség, hogy az ENSZ III. tengerjogi konferenciája befejezze munkáját. A szakemberek sokszor gúnyosan — és találóan — tengeri kígyóhoz hasonlították a New Yorkban, Caracasban és Genfben felváltva ülésező, elhúzódó értekezletet, amelyen mintegy 150 ország vett részt. A küldöttségek végül most, májusban szavazták meg a terjedelmes, 320 pontból, számos függelékből és határozatból álló szerződést. Rend a „dzsungelben" f A tárgyalás nehézkessége két fő tényezővel magyarázható. A tengerjogi kérdések bonyolultak, a konvencióba bevont problémák sokrétűek. Ez érthető, hiszen a tengerek hovatartozása, a hajózás és a halászat szabályozása számtalan gazdasági, politikai és kereskedelmi érdeket érint. Az elmúlt években pedig mindehhez járult egy újabb: a tengerfenék kincseinek kiaknázása. A nehezen született konvenció jó néhány létfontossá- gó kérdés dzsungelében teremt rendet. Megszabja a parti vizek határá$— 12 tengeri mérföldben, azaz körülbelül 22 kilométerben —, s emellett 200 tengeri mér- földes úgynevezett „kizárólagos gazdasági övezetre” jogosítja a partmenti államokat. Hogy ez mennyire lényeges: gondoljunk csak a felségvizek önkényes értelmezésére, vagy a halászati háborúskodásokra. Kiemelendők a szabad hajózás jogáról, a tengerszorosokon való .áthaladásról, a nyílt tengereken való halászatról, a szárazföldi talapzat behatárolásáról, s a környezetvédelemről alkotott cikkelyek. E rendelkezések jó része kompromisszumos jellegű, például az érintett országok hatáskörébe utalja a megegyezést ott, ahol a partok túl közel vannak egymáshoz. Említésre érdemes az egyezmény kedvező intézkedése a nem tengerparti államok érdekében. Ez az országcsoport — köztük hazánk bizonyos előjogokat élvezhet más álEgyre nagyobb szerepet Játszanak a korszerű tengeri kőolaj- fúrótornyok (képünkön), ám - a szakértők szerint nemsokára megindul más ásványkincek mélytengeri bányászata IS. (Fotó — TASZSZ — MTI KSJ lamok gazdasági övezetében, s biztosított számukra a tengerhez való kijutás joga. Tengerfenék Hatóság A konvenció kidolgozását megnehezítő másik ok a tengerfenéken űzött bányászat problémája volt. Az éles viták jelzik: a kérdés jelentősége egyre növekszik, párhuzamosan azzal a felismeréssel, hogy mily óriási élelmiszer, fém, energiahordozó és ásványkincs-tartalékok találhatók a Föld kétharmadát borító víz alatt — pontosabban a tengerek és az óceánok nemzeti jog alá nem eső részén. Az alapkérdés tehát így hangzott: ki rendelkezhet e kincsekkel, hogyan, milyen feltételekkel aknázhatók ki? Napjainkban jórészt még csak kőolajbányászat folyik egyes kontinentális talapzatokon, de viszonylag rövid időn belül sor kerülhet a tengerfenék mangán-, vas-, réz-, kobalt- és nikkeltartalmú rögeinek kibányászására. Érzékeltetésül : becslés szerint a tenger mélyének rézkészletei tizenötször, a nikkel- készletek ezerötszázszor, a mangánkészletek pedig négyezerszer nagyobbak a szárazföldi lelőhelyekénél! Az ENSZ már 1970-ben „az emberiség közös kincsének” nyilvánította a nyílt tengerek gazdagságát. Viszont egyelőre csupán a legfejlettebb tőkeerős államok vállalkozhatnak a korszerű technológiát, roppant beruházást igénylő kiaknázásra. A fejlődő országok érdekeinek védelmére ezért a tengerjogi értekezleten egy nemzetközi szervezet, a Tengerfenék Hatóság létrehozásáról döntöttek. Ez szabályozná a kutatást, a feltá: rást, döntene a kitermelésről saját vállalata révén, ihletve a magánvállalkozások bevonásával, amelyek bérleti díj fizetésére, s technológia-átadásra lennének kötelesek. Amerikai ellenszavazat E feltételrendszer nagyjából már tavaly ' kialakult, s a tervezetet mintegy száz ország támogatta. Az egyezmény elfogadása azonban még egy évet késett az Egyesült Államok. visszakozása miatt. A Reagan-adminisztrá- ció a bányaipari óriásmonopóliumok nyomására felül akarta vizsgálni azokat a cikkelyeket, amelyeket a „szabad kutatás és kiaknázás” — sarkosan fogalmazva: a „szabad préda” — szempontjából sérelmesnek talált. Az amerikai delegáció negyvenoldalas módosítási javaslatlistával tért vissza márciusban az új ülésszakra, veszélyeztetve ezzel az egész, kényes egyensúlyon alapuló szerződést. Ám a harmadik világ döntő többségében levő államai közölték: alapvető változtatásról szó sem lehet, s az idén mindenképp — akár Washington nélkül is — befejezik a munkát. A végső voksolás kimenetele nem lehetett kétséges. Az USA-t alig néhány állam támogatta. A szocialista országok — bár alapjában jelentős és jó egyezménynek tartják a kódexet — tartózkodtak a szavazástól, mert a tervezet egyes nyugati monopóliumoknak előjogokat ad. A dokumentumot az év végéig kell hivatalosan aláírni Caracasban, életbe pedig akkor lép, ha már legalább hatvan állam ratifikálta. Jócskán maradt azonban kérdőjel a gyakorlat, a végrehajtás, mindenekelőtt a Tengerfenék Hatóság működése és irányítása körül. Szegő Gábor Wolfgang Ebert: Gondoskodás a békéről amerikai módra — Ha a béke megőrzéséről van sző, akkor keménynek kell lennünk, mint a futballban, nem pedig kisasszony módra finomkodni, világosított fel bennünket Jeff. Ekkor föltettük neki a következő kérdést: — És hogy áll a dolog a feszültséggel? — Nyilván megnyugosztok, ha azt mondom nektek, hogy annak vége. — Hiszen az nagy boldogság, ha soha nem lesz háború — mondtuk neki fel- indultán —, miután mindkét nagyhatalom tudja, hogy ez szörnyű pusztításokat hozna a számukra, és hogy egy elkövetkezendő háborúban nem lesznek se győztesek, se legyőzőnek. Jeff erre hanyagul legyintett: — Ti nyilván átaludtátoka legújabb eredményeket, amelyeket a fegyverkezés területén értünk el. Bush alelnök és Reagan néhány tanácsadója azt tartja, hogy képesek vagyunk az eljövendő háború megnyerésére. Csupán több pénzt kell fordítani a fegyverek gyártására és nem szabad félni a bevetésüktől. Vannak az életnél fontosabb dolgok is... Vagy ti már annyira megfertőződtetek az amerika-ellenesség- gel, hogy másként gondoljátok? (Die Zeit) Zahemszky László fordítása szá gokban a nagymértékű inflációval, tömeges munka- nélküliséggel, általános gazdasági visszaeséssel, pangással, egész iparágak tönkre- menésével járó válságért. Ugyancsak nyolc év óta tartják meg évente a legfejlettebb tőkés országok vezetői gazdasági csúcsértekezletüket. Ezen az Egyesült Államok és a kezdeményező Franciaország, Kanada, Nagy- Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és Japán kormányfője vitatja meg — az utóbbi években az Európai Közösség bizottságának elnökével együtt — a válságból kivezető gazdaságpolitikát. Tűzijáték — gondokkal Az idén mindkét kör bezárul. Az olajár-emelkedés megállt. Most már a termelés erőteljes visszafogása kell a jelenlegi ár tartásához. A gazdasági csúcsértekezletet pedig ismét Franciaországban tartják. Az idegenforgalomból élő versailles-iak nem nagyon örülnek ennek, mert május 24-től június 7-ig elzárták a turisták elől a kastély, pontosabban: a kastélyok és a park területét. Ott laknak és tanácskoznak június 4-től 6-ig a gazdasági csúcs résztvevői. Nem olcsó összejövetel ez: 70—80 millió frankot költöttek sebtében a helyreállításra, lakosztályok kialakítására, tanácskozótermek, sajtóközpont berendezésére, biztonsági intézkedésekre és — ünnepi tűzijátékra. Győzelmet ünnepelnek talán? Semmiképp. Eddig még csak néhány országban mérséklődött egyszámjegyűvé az infláció, a munkanélküliség viszont fokozódott. A legfejlettebb tőkés országok költségvetési hiánya növekszik. A magas kamatláb elriaszt az ipari beruházástól. Az átlagos gazdasági növekedés a gazdag tőkés országokat tömörítő OECD, a; 24 tagú Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szakértőinek legutóbbi előrejelzése szerint a korábban várt kétszázalékossal szemben legfeljebb egyharmad százalékos lesz az idén. Jövőre sem éri él a 3,5 százalékot, amennyi a munkanélküliség további növekedésének megállításához kellene. Valószínűbb, hogy az említett országcsoportban 30 millióra nő a munkanélküliek száma. Még az olajtermelők is súlyosan eladósodnak —, mint Mexikó, Nigéria, Venezuela —, vagy kivonják tőkéjüket a bankokból. Elsősorban az európai pénzintézetekből, mert a magas amerikai kamatláb még vonzó, s legjelentősebEngedhet-e az USA? Nem csoda, hogy Nyugat- Európa a tengerentúlra tekint — mindkét irányban. Az Egyesült Államoktól a kamatláb csökkentését várják. Remélik, hogy az olcsóbbá váló pénz feloldja a gazdaság bénultságát, Japántól piacainak megnyitását óhajtják a külföldi áru előtt. Június első weekend jén kiderült Versailles-ban, hogy mit tartalmaz a japánok importlistája. Az viszont kérdés, mire kész már most Reagan elnök. — Űjabb hat hónapot nem várunk — fenyeget Trudeau kanadai kormányfő, emlékeztetve a kamatlábcsökkentésre tavaly Ottawában tett, de be nem váltott amerikai ígéretre. Persze, akárcsak más ország, Kanada is leszállíthatja a kamatlábat önállóan, s ezzel munkanélküliséget-csokkentő lökést adhat a gazdaságnak, de így — összehangolás híján — felidézi a déli szomszédnál amúgy is jóval magasabb infláció további erősödését. Ez rémíti a nyugatnémet, a brit és az olasz kormányt is, de abban egyetértenek, hogy az USA már engedhetne a drága pénz politikájából. Ezzel nem partnereinek tenne szívességet. Egyedül a deficit fedezésére felvett kölcsönök után évi 133 milliárd dollár már az amerikai kincstár kamatterhe. A tavalyi első negyedévhez képest négy százalékkal esett vissza a termelés és 55 százalékkal több amerikai cég ment csődbe. A költségvetési megtakarítás magával hozná a kamatláb csökkenését és elindíthatná a gazdaság gyógyulását. Erre hamarosan rákényszerülnek a tengerentúl. Lesz-e egyensúly? De vajon a dezinfláció névvel leplezett, további megszorításokkal járó defláció lenne a világszerte keresett új növekedési pálya? Mitterrand francia államfő arra figyelmeztette legutóbb a hamburgi üzletembereket —, s bizonyára elmondja ezt Versailles-ban is —. hogy a pénzügyi egyensúly illuzórikus marad, ha nem kíséri társadalmi egyensúly, azaz az áldozatok és a terhek igazságos elosztása. A francia baloldal hatalomra jutásakor a vártnál kisebb mértékben folytatódó infláció, a munka - nélküliség növekedési ütemének csökkenése, a gazdaság némi megélénkülése — egyévi kormányzás tapasztalata — őt látszik, igazolni. Egyedül azonban egyik ország sem juthat előre. Megvilágítja-e ezt a tanulságot az eget fénybe borító tűzijáték a verseailles-i parkban? Vajda Gábor A világ különböző országaiból érkező riasztó jelentések hallatán egy csepp biztos tudatra akartunk szert tenni. Ezért amerikai barátunkhoz, Jeffhez fordultunk, a százszázalékos reaganistá- hoz. — Jeff — kérleltük, miközben a vállára tettük a kezünket —, mondd meg őszintén, milyen perspektívái vannak a béke elérésének? — Ti mindig csak a békéről tudtok papolni — morogta kelletlenül Jeff. — Megmondom nyíltan: a béke elérésének most kedvezőtlenek a kilátásai. — Mi ennek az oka? — érdeklődtünk remegő hangon. — Oka több is van, de a legfőbb az, hogy mindenütt összeállította: Huppán Béla jelen vannak az ún. békebarátok. Ha ők annak idején nem tiltakoztak volna olyan dühöd ten a neutronbomba ellen, akkor nekünk most nem kellett volna elkezdenünk a gyártását. Ez egymagában több évre visszavetett bennünket. Ami pedig a szárnyas rakétákat illeti, itt is minden eltolódott 1985-ig. Így tehát fokozott háborús veszély áll fenn. — Kérdő tekintettel néztünk barátunkra. — Az oroszok napról napra gyengébbek lesznek, így tartja Haig, és ezért veszélyesebbek — magyarázta Jeff. Ekkor abszurd gondolat fogant meg az agyunkban, amit legott ki is mondtunk: — Lehet, hogyha a Nyugat egy kissé gyengébb maradna, a Szovjetunió pedig egy csöppet megerősödne, ez elég is lenne a békéhez? — Ez a legnagyobb hülyeség! — kiáltott fel Jeff. — Mi lesz akkor azzal a másfél trillió dollárral, amit a hadikiadásokra akarunk fordítani az elkövetkező öt esztendőben? Akkor az egész kárba veszne! — No jó, de addig miért forog veszedelemben a béke ügye? — Azért, mert fennáll annak a veszélye, hogy'elsőként nekünk kell nukleáris csapást mérnünk és ezzel egyidejűleg meg kell előznünk az oroszok válaszát. — Tehát az ellencsapástól nem kell félnünk? — Természetesen nem, ingatta a fejét Jeff. Ha a második nukleáris csapásra gondoltok, akkor nincs mitől félni. Am e célból Tri- dent-rakétákat kell harckészültségben tartanunk 1400 robbanófejjel. Megkérdeztük Jeffet, ugyan mire kellenek a Tridentek. — 0, nagyon egyszerű az egész — válaszolta nevetve. — ítéljétek meg magatok: 100 robbanófej az ellenség katonáinak 15 százalékát képes a másvilágra küldeni, 400 pedig már 74 milliót. — Ez némiképp a többszörös megsemmisítésre emlékeztet — jegyeztük meg, és ettől egy kicsit kiborultunk. Nyugatnémet szociáldemokraták — Nőnek az ellentétek (Frankfurter Rundschau — KSJ
