Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-27 / 149. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1982. június 27., vasárnap Külpolitikai összefoglalónk Megnyílt a JKSZ kongresszusa A HÉ 3 KÉRDÉSE 1. Az Izraeli Invázió célja a PFSZ szétverése A héten folytatódott a Libanon elleni izraeli invázió, amelynek mind kita- pinthatóbb célja Nyugat- Bejrút elfoglalása. Szovjet értékelés szerint az Egyesült Államok és Izrael ugyanarra törekszik: a Palesztinái Felszabadítási Szervezet szétzúzására, kiiktatására a Közel-Kelet katonapolitikai tényezői közül, s Jordán folyó nyugati partja izraeli megszállásának véglegesítésére. Libanonban az amerikai—-izraeli taktika lényegében az ország feldarabolását célozza, egy olyan bejrúti kormány megteremtésének tervével, amely készen állna a Camp David-i különutas alkudozás folytatására, s egy washingtoni menetrend szerinti béke- szerződés aláírására. Izrael terveinek megvalósulását, minden ésszerű kompromisszum elutasítását ösztönözheti a PFSZ erősödő belső megosztottsága, amelyről Valid Dzsum- blatt, a libanoni haladó nemzeti mozgalom vezetője azt mondta: „A PFSZ-t olyan mértékű szakadás fenyegeti, hogy a mozgalmon belüli polgárháború veszélyét sem lehet kizárni”. Washington és Tel Aviv kezére játszik az is, hogy az arab országok mindeddig nem léptek fel egységesen, határozottan és cselekvőén a Libanon elleni invázió ügyében. Hírek szerint a közeljövőben várható az Arab Liga államfőinek tanácskozása. Mindamellett a mostani izraeli invázió egyfajta lélektani fordulópontnak tűnik Tel Aviv és arab szomszédai véget nem érő konfliktusában. Ezúttal ugyanis már azoknak a nyugati országoknak a többsége is elítéli a súlyos áldozatokkal járú pusztítást, amelyek a korábbi izraeli—arab összecsapások során Tel Avivval rokonszenveztek. A nyugatnémet Stem című hetilap legfrissebb számának címlapján a Bejrút elleni bombázás egyik halálos áldozatát viszik el riadt tekintetű arab fiatalok. A kép alatt a kérdés: Tudják egyáltalán az izraeliek, hogy mit csinálnak? A nyugatnémet lap válasza: Izrael kompromisszumot nem ismerő, Washington által katonailag és gazdaságilag támogatott megszálló politikáját a világ legtöbb országa elítéli. Kérdés persze, hogy Haig külügyminiszter lemondása és Shultz hivatalba lépése után Washington a Közel-Keleten melyik hazai érdekcsoportnak ad majd prioritást. Ez messzeható, új fejleményeket hozhat. 2. Üjabb amerikai szankciók — élesedő nyugateurópai tiltakozás A Fehér Ház: legújabb szovjetellenes gazdasági korlátozó intézkedése: megtiltotta külföldi vállalatok amerikai liceneek alapján készülő olaj- és gázipari berendezéseinek eladását a Szovjetuniónak. A „lengyel eseményekre” hivatkozó intézkedések azoknak a múlt év végi szankcióknak a ki- terjesztését jelenti, amelyekkel akkor amerikai nagyvállalatok sorát tiltották el a részvételtől a Szibériából Nyugat-Európába irányuló gázvezeték építésétől. (A sors fintora, hogy a leginkább érdekelt Generál Electric és a Caterpillar Tractor vezetői akkor kérték a tilalom feloldását, amikor Reagan a szankciók kiszélesítését határozta el.) A Fehér Ház döntése meglepte a nyugat-európai szövetségeseket, mivel a Versailles-! csúcstalálkozón az Egyesült Államok egy kompromisszum keretében ugyan, de ígéretet tett partnereinek hogy nem hoz újabb, a gázvezeték építése ellen irányuló szankciót. A megállapodás felrúgása Schmidt bonni kormányfőt pályafutása egyik legélesebb állásfoglalására késztette. A kancellár kijelentette: Reagan újabb lépésére a szövetségesekkel való mindenféle előzetes konzultáció nélkül került sor. Az embargó kiterjesztése és a kereskedelmi kapcsolatok korlátozása ellenkezik a nemzetközi joggal, ezért elfogadhatatlan a nyugat-európai országok számára. A gázcső-egyezményt megkötöttük és ragaszkodunk hozzá — mondta a bonni kormányfő. A New York Time® a hét elején a szankciókat „ama külügyminisztériumi szemének” nevezte, akik azzal érveltek, hogy a korlátozás csupán az USA szövetségeseit taszítja, anélkül, hogy kárt okozna a Szovjetuniónak. Lehet, hogy már akkor Alexander Haig bukására célzott a jól értesült New York-i lap? 3. A szovjet—francia közös űrrepülés jelentősége A szovjet—francia űrvállalkozásnak jelképes és gyakorlati jelentése van. Jean- Loup Chrétien francia repülő alezredes, négy szovjet kozmonauta társaságában, személyében jelképezi, hogy az amerikai nyomás ellenére is korai lenne temetni a kelet—nyugati kapcsolatokat. Ez az első alkalom, hogy szovjet űrhajóval nem szocialista ország képviselője indult útnak a kozmoszba. Az űrvállalkozás másfél évtizedes, eredményes szovjet—francia együttműködést koronáz meg. A két ország 1966-ban írta alá megállapodását az űrkutatási együttműködésről. Érdemes emlékeztetni rá, hogy hasonló közös program létezett az Egyesült Államokkal is; csúcspontja a Szojúz— Apolló űrkísérlet volt. A Reagan-kormányzat szovjetellenes hisztériakeltése közepette a folytatás természetszerűleg elmaradt. Az ismert párizsi polgári napilap, a Le Monde a francia—szovjet űrrepülést méltatva rámutatott: épp most indul majd negyedik és utolsó útjára az amerikai űrrepülőgép. A két repülés egybeesése is rávilágít arra — írja a párizsi lap —, milyen különbség van Francia- ország és az Egyesült Államok Szovjetunióval szembeni magatartása között. Franciaország tizenöt év óta elmélyült tudományos együttműködést folytat a Szovjetunióval és a mostani űrrepülés a hosszú ideje folyó együttes munka betetőzését jelenti. Az Atlantióceán túlsó partján viszont e téren is hidegháborút folytatnak, a Columbia repülései katonai célokat szolgálnak, s épp most hoztak létre katonai űrparancsnokságot nyíltan szovjetellenes céllal — állapította meg a francia lap kommentárja. Győri Sándor Az új-belgrádi Száva központban szombaton délelőtt megkezdődött a JKSZ XII. kongresszusa. A 2,1 millió párttagot képviselő csaknem 1800 küldöttet, valamint a bel- és külföldi vendégeket Dusán Dragoszavac, a KB elnökség elnöke köszöntötte. A jugoszláv kommunisták legmagasabb fórumának munkáját mintegy 130 testvérpár, továbbá szocialista, demokratikus, haladó párt és mozgalom küldöttsége kíséri figyelemmel. Öt űrhajós Első ízben dolgozik öt űrhajós a Szál jut űrállomáson — és első ízben van közöttük Franciaország képviselője, az első „spationaute”, Jean-Loup Chrétien. A szovjet—francia közös expedíció űrhajója, a Szojuz T—6 csütörtökön este sikeresen összekapcsolódott az űrállomással, és a késő éjjeli órákban az űrhajósok átszálltak az űrállomásra. Pénteken este izraeli repülőgépek nagyarányú légitámadást intéztek a libanoni főváros ellen. Ezzel egyidejűleg Jeruzsálemben bejelentették, hogy Izrael hozzájárul egy újabb tűzszünethez Libanonban, amennyiben azt „a konfliktusban érintett valamennyi fél hajlandó betartani”. A péntek esti, mintegy két órán át tartott izraeli bombázás a legsúlyosabb volt az izraeli invázió kezdete óta — közölték Bejrútban. Egyelőre nem ismeretes, hogy a város déli és nyugati körzetei elleni légitámadásnak hány áldozata volt. ★ A Biztonsági Tanács helyi idő szerint szombat hajnali ülésén folytatódott a vita a Nyugat-Bejrútban szemben álló csapatok szétválasztására vonatkozó francia határozati javaslatról. A vita befejeztével tartott szavazás A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségét Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. Az SZKP küldöttsége élén Vaszilij Kuznyecov, a KB PB póttagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének első elnökhelyettese áll. Dusán Dragoszavac megnyitó szavai után a kongresszus megválasztotta elnökségét, munkatestületeit, majd elfogadta napirendjét. a Szál jutón Vlagyimir Dzsanibekovot, Alekszandr Ivancsekovot és francia társukat nagy szeretettel fogadta az állandó személyzet: Anatolij Berezo- voj és Valerij Lebegyev- Az űrhajósokat táviratban köszöntötte Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Francois Mitterrand a Francia Köztársaság elnöke. során az Egyesült Államok képviselője vétójával megakadályozta. hogy a javaslat határozattá váljék. A BT összes többi tagja támogatta a francia javaslatot, amelynek a tűzszünet megvalósítása mellett az a lényegé, hogy a Bejrút körzetében bevetett izraeli erőket vonják vissza 10 kilométerre a város határától és ezzel egyidejűleg vonják ki Nyugat- Bejrútból a palesztin erőket. ★ Az izraeli ostromgyűrűbe zárt Nyugat-Bejrút lakossága kétkedéssel, gyanakvással fogadta a péntek este bejelentett tűzszünetet, amelyet Philip Habib amerikai elnöki megbízott „teljesnek és végérvényesnek” minősített. A leggyakrabban bombázott városrészek lakosai — az átmeneti csendet kihasználva —, szombaton ..biztonságosabb" körzetekben igyekeztek menedéket keresni. lyiségek komoly vereségéA libanoni főváros körzetében változatlanul igen feszült a helyzet. Képünkön: Bejrút egyes részeiből — a harcosok további súlyosbodásától tartva — meggyorsult a lakók kiköltöztetése (Fotó: AP — MTI — KS) Amerikai vétó Újabb tűzszünet Libanonban? Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat £ műszakos munkarendben dolgozó műanyagüzeme: ASZTALOS SZAKMUNKÁSOKAT keres felvételre. Munkásszállás, üzemi étkeztetés biztosított. Jelentkezni lehet: EGER, Sas út 94. ss. Műanyagüzemvezetőnél. Felvételre keresünk őszi cukorrépaátvételi idénymunkára CUKORRÉPA- ÁTVEVŐKET. Jelentkezés: Mátravidéki Cukorgyárak, 3001 Hatvan, rövid személyi adatokkal. Jó érzés visszatekinteni 25 év távlatából az 1957-es júniusi pártkonferenciának a jövőt formáló, perspektívát mutató munkájára, amely a pártéleten túlme- nőleg elsősorban a gazdaság- politikára, a szocializmus építésének a továbbfolytatására vonatkoztak. A gazdasági építés feladatait illetően két alapvető célt hangsúlyozott: biztosítani a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom felépítését, s ezzel egyidejűleg a dolgozók életszínvonalának emelését a termelőerők állandó fejlesztésének útján. Ehhez biztosítani kellett a reális tervezést, előtérbe állítani a termelés gazdaságosságát, és anyagi ösztönzéssel is mozgósítani a dolgozókat a tervek megvalósítására. A határozat ismét állást foglalt a szocialista iparosítás folytatása, s ezen belül a nehézipar hazánkban szükséges mértékű fejlesztése mellett. Felhívta a figyelmet arra, hogy azokat az iparágakat kell gyorsabban fejleszteni, amelyek hazai adottságainknak legjobban megfelelnek. A gazdaságpolitikában már ekkor nagy hangsúlyt kapott az iparszerkezet átalakítása a fejlődés egyensúlyának, a termelés és elosztás helyes arányának biztosítása. Hangsúlyozta a pártértekezlet, hogy tudományosan megalapozott, reális célokat kell kitűzni, biztosítva a termelőerők és az életszínvonal egyidejű és arányos növelését, az anyagi érdekeltség elvének érvényesítésével megnyerni a dolgozók támogatását. Élesen elhatárolta magát a régi voluntarista koncepciótól, hangsúlyozva, hogy a népgazdaság fejlesztését az ország adottságaira kell alapozni, számolva a nemzetközi együttműködés kölcsönösen előnyös lehetőségeivel. A korábbi gazdaságpolitika súlyos hibáit a központosítás eltúlzá- sában, az ebből eredő bürokratizmusban, a mezőgazdaság szocialista átalakításában elkövetett erőszakosságokban, a helyi szervek önállóságának a megfojtásában látták. Ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a szocializmus építése megköveteli az állam központi irányító szerepének érvényesítését a gazdasági életben. Kimondták: a pártszervezeteknek kötelessége a gazdasági építőmunka segítése. Ami az agrárpolitikát illeti, helyesnek tartotta azokat a kedvezményeket, amelyek az egyénileg dolgozó parasztság helyzetét könnyítették és termlési biztonságát növelték. „Mezőgazdaságunk fejlődése — állapította meg a határozat — erősen elmaradt az ipar fejlődése mögött, ennek az aránytalanságnak megszüntetése olyan gazdaságpolitikát kíván, amely az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek mellett az egyénileg dolgozó parasztságot is hozzásegíti ahhoz, hogy termelését növelje.” Ez persze nemcsak gazdaságpolitikai kérdés volt, hanem a munikás-paraszt szövetség megerősítésének igen fontos politikai kérdése is. Ugyanakkor a pártértekezlet határozata is megerősítette, hogy a szocializmus tovább építésének központi kérdése a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Ügy értékelte a helyzetet, hogy az agrárpolitikai hibák kijavításával megteremtődtek a kedvező feltételek ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom egészségesen haladjon előre. Ehhez a pártnak és az államnak minden lehetséges segítséget meg kell adnia. A pártértekezlet tehát már elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalmat kimozdítsa a holtpontról. De a mozgalom nagyarányú számszerű fejlesztését még nem tartotta időszerűnek. E gazdaságpolitika szellemében készült el a hároméves terv koncepciója, amit gazdaságilag alátámasztott az a tény: 1957 második felében mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés szintje elérte, sőt több vonatkozásban túl is haladta az 1955-ös szintet. Az új hároméves terv kidolgozását a párt már 1957. februárjában kezdeményezte. A júniusi Országos Értekezlet megerősítette a párt februári határozatát, hangsúlyozva: „három év alatt el 'kell érnünk, hogy' saját erőnkből biztosítsuk népgazdaságunk egyensúlyát és egészséges továbbfejlődését.” A terv előkészítése során különös figyelmet kell fordítani a termelés és a fogyasztás növekedésének összhangjára, a termelékenység növelésére és az önköltség csökkentésére. Vigyázzni kellett arra is, hogy a korábbi túlfeszített tervek tanulságait a tervkészítők kellően figyelembe vegyék. Mindezek alapján a terv a hároméves időszakra az ipari termelés 25 százalékos, a termelékenység 15 százalékos, a nemzeti jövedelem 13 százalékos emelését irányozta elő. A munkások nagy lendülettel fogtak hozzá a terv teljesítéséhez. Maguk kezdeményeztek munkaversenyt, amelynek során a sokfajta kezdeményezés természetes következményeként a verseny új formái alakultak ki- Hamarosan bebizonyosodott, hogy a terv készítői nem számoltak eléggé ezekkel a munkáskezdeményezésekkel. A tervidőszak első évének iparfejlesztési eredményei jóval meghaladták az elképzeléseiket. 1958-ban az ipari termelés 13 százalékkal, a termelékenység 9 százalékkal, a nemzeti jövedelem pedig 6 százalékkal emelkedett. Így a hároméves tervet két év alatt teljesítettük. Az 1957-es júniusi Országos Pártértekezlet, melynek 25 éves évfordulóját köszöntjük. a kongresszusok közötti időszakban méltán töltötte be a párt legmagasabb fórumának szerepét. Az azóta eltelt negyedszázad bebizonyította: az akkor hozott határozatok időt állóak voltak, olyan elképzeléseket tartalmaztak, amelyek megvalósítása, a szocializmus alapjainak lerakását, a fejlett szocialista társadalom építését tette lehetővé. Éppen ezért e pártértekezletet máig élő tanulságokat szolgáló tanácskozásként tartjuk számon. Fodor László Mérföldkő a lenini úton
