Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-25 / 147. szám
4. „ NÉPÚJSÁG, 1982. június 25., péntek AGRIA MENETREND Mit ígér az egri nyár? Nem keveset: színházi előadásokat, előadóesteket, hangversenyeket, kiállításokat, néptáncesteket. Az Agria Játékszín idén két bemutatóval rukkol ki. Az első az Iphigenia a Tauru- szok földjén című darab, amelyet Euripidész drámájából Goethe művének fel- használásával dolgozott át és állított színpadra Valló Péter, a nyári társulat művészeti vezetője. Ez az előadás a vár romkertjében lesz: nem a „szokásos” helyen, a romtemplom főoltára előtt, hanem mögötte, az ókori témának megfelelő, hiteles környezetben. A játék főszereplője Ruttkai Éva, Kossuth-díjas kiváló művész. A darabot még természetes fényben játsszák, délután 5 órakor kezdik. A bemutató június 30-án lesz, s a további előadások július 1-én, 2-án, 3-án, 4-én, 7-én és 8-án várják az érdeklődőket. Az esti főműsorban magyarországi bemutatóval örvendeztetik meg a közönséget az Agria Játékszín színészei. Carl Zuckmayer A köpenicki kapitány című drámáját állítják színpadra. A darab alapötletét egy, a századforduló táján megtörtént valóságos eset szolgáltatta: Berlin egyik peremvárosában egy kapitánynak öltözött szélhámos megszállta a városházát. Látványosságokban tehát nem lesz hiány, valószínűleg az Agria Játékszín történetének fényesebb lapjain fog íródni ennek az előadásnak krónikája. Az előadások időpontjai: a bemutató július 9-én lesz, utána 10-én, 11-én, 15- én, 16-án, 17-én, 18-án, 22- én, 23-án és 24-én tekintheti meg a közönség a darabot. Kezdési időpont: este fél kilenc. Főbb szerepekben: Szilágyi Tibor, Jászai-díjas, érdemes művész, Reviczky Gábor, Tímár Éva, Jászai- díjas, érdemes művész, Tolnai Miklós, Szombathy Gyula, Jászai-díjas, Miklósy György, Jászay-díjas, Sípos András, Székhelyi József, Blaskó Péter, Jászai-díjas, Sír Kati és Maszlay István látható. Az előadás előtt a Széchenyi utcán és a Dobó téren este 7 órától előjátékkal várják a nagyérdemű publikumot. A színházi bemutatókon kívül más programok is kínálkoznak. A Dobos cukrászdában nagy sikert aratott az Irodalmi presszó sorozat. Most átalakul Agria pódiummá ez a hagyományos műsor: az Agria Játékszín társulatának tagjai állnak elő egy-egy önálló, vagy csoportos esttel. Így július 10-én és 15-én délután 6 órakor Birka-firka címmel Székhelyi József szerepel. Július 12-én és 22-én délután 6 órakor Egy csendes pesti színház címmel Szombathy Gyula, Tímár Éva, Komlósy Zsuzsa összjátékát tekintheti meg a presszó közönsége. Július 16-án és 23-án délután 6 órakor Csurka István és Örkény István műveiből összeállított program csalogatja a vendégeket. Ki lesz a bálanya? címmel Szilágyi Tibor, Reviczky Gábor és Sír Kati lép pódiumra. Végül Tolnai Miklós Kóborlásaim című produkciójának tapsolhat a nagyérdemű, július 17-én és 18-án. Megkezdődött a zenés egri nyár: felhívtuk már olvasóink figyelmét a Budapest Néptáncegyüttes ra és a vasárnapi Beetho- ven-estre, amely a székes- egyházban hallható. A sorban még több érdekes zenei program kínálkozik: július 1-én este 8 órakor a székesegyházban az Építők Heves megyei Kórusa és az Egri Szimfonikusok Kamarazenekara barokk hangversenyt ad. Ezt követően július 5-én ugyancsak itt kerül sor a debreceni nemzetközi kórusverseny résztvevőinek estjére. Ide a jugoszláv Heribert Svetel női kórus hivatalos, ők Mariborból érkeznek., mellettük szerepel a Katrineholmsr Kmnarkör elnevezésű svéd vegyeskórus. Július 12-én kerül sor Lehotka Gábor or- gonaestjére, július 19-én pedig Gergely Ferenc ül a nagyszerű hangszerhez, majd július 26-án Baráti István. Végül augusztus 2-án este 8 órakor Pécsi Sebestyén játékában gyönyörködhet az érdeklődők sokasága. A néptánc barátait még egy rendezvény várja: augusztus 7-én este 8 órakor a líceum udvarán az Egri Néptánc- együttes és a Nógrád Néptáncegyüttes szerepel. Még több kiegészítő program szerepel a műsorfüzetekben: úgy tűnik, Eger felkészült a nagy érdeklődésre. Reméljük, várakozásunkat a jó szervezés és a kitűnő műsorok kielégítik,- s valóban nevéhez méltóan várja vendégeit a város, s a helybeliek is megtalálják számításukat. Belépőket az Agria Játékszínnél lehet igényelni. (gábor) Forradalmi küldetésben — Németi Lajos életútja Megjelent a Heves megyei Propagandista legújabb száma A megyei pártbizottság propaganda, és művelődési osztálya még az 1960-as évek végén indította el a megyei forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai életútjának feltárását, feldolgozását és kiadását. E munka eredménye volt az 1970-ben közreadott Munkásmozgalmi harcosaink című kiadvány, amely hatvannyolc, már elhunyt kommunista rövid életrajzát tartalmazza. Ettől az esztendőtől az eszmei-politikai nevelőmunka és a tudományos kutatások jobb kielégítésére egy- egy mozgalmi harcos életútjának részletesebb feldolgozását és önálló kötetben való kiadását tervezik. Törekvésük első terméke Tuza István Forradalmi küldetésben című munkája. A szerző az egri származású, ma is élő, kiváló internacionalista. Németi Lajos életpályáját dolgozta fel interjú formájában. A beszélgetés a Heves megyei Propagandista egyik füzeteként, nemrégiben látott napvilágot. Majomság — Kérek egy majmot — Hatvan forint A kedves vásárló megforgatja, nézegeti a nylontasakba csomagolt kis játékot és kevés gondolkodás után megszólal: — Tegye papírba kérem! Közben egy gyerek levonót kér, másvalaki kutyapórázt mentolszipkát — Nem érti? Tegye papírba! — Nem teszem, kérem, mert az a majom már be van csomagolva. — Mi az, hogy be van? Ez a legelemibb kérés. Valaki vesz egy árut és azt csomagolják be. Vagy nem így szokás? Közben jönnek-mennek az emberek. Ki ezt ki azt kér. Ügyet sem vetnek eleinte a mind keményebb szóváltásra. — Legyen szíves, csomagolja be a majmot! — Értse meg, kérem. Nem csomagolom be, mert már egyszer a gyárban becsomagolták. A majom nylontasakban van. A kedves vevő észrevehetően ideges. — Csak nem gondolja, hogy egy játékmajommal megyek végig az utcán? Egy majmot lóbálok a kezemben? Tegye papírba! Ilyen kis üzlet előtt, az utcán állva sodródik az ember. Kér, fizet, indul tovább, lökdösik hátulról. Ha valami miatt csak egy-két percre is torlódás van, előbb-utóbb kész a felzúdulás. — Igyekezzünk már, kérem! Kiszolgál, vagy megyek tovább? Parázs a helyzet, ideges a vevő, az eladó, türelmetlenek a bolt előtt álló emberek. Valaki megjegyzi. — őrület, hogy mindjárt kora reggel bosszantják az embert.-- Becsomagolja a majmot vagy nem? Autó dudál, mentőkocsi szirénázik, a járdán erősödik a forgalom. Mire odapillantok, már újra a régi mederben van minden. — Mi történt végül is? — Fogalmam sincs. Hanem egy picit azért eltűnődöm a történtek felett Kinek van igaza? A majmot a gyár valóban becsomagolta. Méghozzá gondosan. A nylon, viszont átlátszó és igaz, mégsem lóbálhat az utcán a kezében játékmajmot egy felnőtt ember. — Milyen megoldás lehetséges? Mondjuk, hogy a kedves vevő a táskájába teszi az arasznyi játékot. Elmegy, nem bosszantja fel magát, nem rontja el a napját Igenám, de a vevő kezében nem láttam táskát Valószínű, nem volt hová tennie. Előfordulhatott- volna, hogy a boltostól pénzért vesz egy papírt és abba csomagoltatja a majmot. Becsomagoltatja, elmegy, nem bosszantja fel magát, nem rontja el a napját. Persze megoldásként az sem rossz, hogy ha áz eladó néhány fillért érő papírkába mégis becsomagolja a majmot és udvariasan azt mondja: — Tessék parancsolni! Szalay István Nem pihennek a színjátszók! Vidám műsor és operett A gyöngyösi amatőr szín- átszókból alakult Gyöngyös ;i Játékszín tagjai nyáron iem pihennek és ekkor is íódolnak kedvenc időtöltésüknek — a játéknak. Júliusban és augusztus- ián háromszor adnak vidám nűsort a Fáy-tanyán dolgosé építőtáborozóknak, míg lugusztus 8-án Petőfibányán, i szabadtéri színpadon léplek fel „Szabadok a szom_ tatok?!’’ című összeállítá- ukkal. Ezekben a hónapokban három alkalommal ta- álkoznak a mátrafüredi puka szabadságon IX. MÜZEUM A BAKONY KAPUJÁBAN. Éppen tíz esztendeje alapították az el ső önálló vidéki természettudományi múzeumot Zir- cen. Hivatásos és amatőr kutatók már húsz esztendeje rendszerezik tudományos szempontok alapján a Bakony változatos növény- és állatvilágát. A Bakony kapujaként Is emlegetett nagynapközis tábor kicsinyeivel és a Sástón sátrat verő úttörőkkel. A szabad óráikat pedig a próbák töltik majd ki. A Játékszín Kálmán Imre Montmartre-i ibolya című darabját akarja közönségének bemutatni szeptember végén. Közös utazásokat ds terveznek a színjátszó közösség tagjai: ellátogatnak Agárdra, megmártóznak a berekfürdői strandon és megtekintik a szegedi szabadtéri játékok egy produkcióját is. községbe látogató kirándulócsoportok gyakran betérnek a gazdag gyűjteményt kiállító múzeumba. Várható, hogy az idén nyolcszázadik évfordulóját ünneplő Zirc, s a tízéves helyi természettudományi múzeum egyre több, a Bakonyt felkereső hazai és külföldi turistát késztet megállásra (MTI fotó — KS) — Nagyon helyes apuka. Szellőztesd ki a fejedet! — Mit mondasz fiam? — Semmit, apuka. Semmit. 11. (Hármas cédulacsoport.) „Füttyös górécska (jegyezzük meg a nevét: Dajka Zsolt) meséje katonai szolgálatáról, tendenciózusan nekem fogalmazva: Persze, hogy bulizik a katona. Persze, hogy szerepet játszik. Hiszen a sereg nem a természetes életközege. De nem ez a fő kérdés. Hanem hogy milyen az a buli. Milyen az a szerep. Mire játsz- szák, mire jutnak vele. Akarja tudni, hogy lettem én kiváló? Kedvetlenül vonultam be, illúziók nélkül, felkészülve minden rosszra, a ’valahogy essünk túl rajta’ önbiztató szkepszisével. De ami fogadott, még így is alulmúlta várakozásaimat. A tisztek ridegek és gyanakvók voltak, a tisztesek üvöltöztek, az öregkatonák ön- kényeskedtek. Ügy kezeltek bennünket — anélkül, hogy két értelmes szót váltottak volna velünk, hogy közelebbről megismertek vagy legalább megpróbáltak volna megismerni bennünket —, mint egy mocskos ellenzéki bandát, amely eleve nem akarja azt, amit követelnék, vagy követelni fognak tőle. Ha valaki másodszori magyarázatra se tudott megcsinálni valamit, már ráhúzták a vizes lepedőt: azért nem tudja, mert nem is akarja, mert egy lógós, elkényeztetett disznó, ki akar bújni a melóból. Ettől aztán a zöm afféle passzív rezignációba zuhant. A nősöket kévévé, ök elpakolták a gerincüket. Játszották a figyelmes, jó katonát, nehogy teljesen elveszítsék hazautazási esélyeiket. Indítékaik teljesen nyilvánvalóak voltak, mégis úgy beszéltek róluk, hogy ezek aztán igen, ezek öntudatos, kötelességtudó fiúk, tessék őket példaképnek tekinteni. Amitől aztán a jónép passzív rezignációja még jó adag cinizmussal is kiszámíthatatlanná váltak. Senki se tudhatta, mikor, ki követ el valami nagy disznó- ságot. Megannyi szfinkszké- pű, potenciális fegyelemsértő kóválygott a körletben. Érezte ezt a vezető gárda is. De ahelyett, hogy tisztességesen és reálisan, mit ne mondjak, önkritikusan a végére járt volna a dolgoknak, még keményebbre fogta a gyeplőt. Ügy röpködtek körülöttünk a gyalázkodó jelzők meg a kemény fenyítések, mint ősszel a fecskék. És immár nem is mindig ok nélkül. Én se voltam vidámabb a többinél, viszont — korábbi praxisomnak megfelelően — pofáztam. Minden adandó alkalommal — kínosan ügyelve a kötelező formákra és formulákra — kényes kérdéseket tettem fel, és elmondtam a véleményemet is a viszonyokról. Ezért aztán mihamar rekordszereplője lettem a konyhai munkáknak, a körlet-, különösen a vécétakarításnak. Az elszámolás hézagtalanul működött, egyetlen kérdésem, megjegyzésem se maradt válasz nélkül. Még az öreg- katonák is előszeretettel tö- rölgették — és büntetlenül törölhették — belém a mocskos bakancsukat. És akkor jött a nagy gondolat: beszüntettem a pofázást, és elkezdtem piszkosul hajtani. Fütyültem rá, miket mondtak, mikkel vádoltak a srácok, s arra is, hogy közvetlen parancsnokaim pedagógiájuk diadalaként regisztráltak. Mintakatona lettem. Ezred-, sőt hadosztályhírű. És amikor tetőpontjára hágott a puvoá- rom, és ennek megfelelően a srácok irántam táplált gyűlölete, ismét kinyitottam a pofámat. Tehettem, megvolt hozzá az erkölcsi alapom. Nem .követeltem’ mást, csak hogy az embereket annak és olyannak vegyék, amik és amilyenek. Hogy például ne csináljanak hŐ6t a nősökből. És belőlem se, aki pusztán azért próbáltam kiemelkedni, hogy kinyithassam a számat. Nem volt mese, most már valamiképp érdemben kellett reagálni a szavamra. Minek tagadnám, ügyesen és bölcsen reagáltak. Alig kezdtem el a hangoskodást, többedmagammal tüstént kiemelték és elhelyeztek egy önálló kisalegységhez, megválasztattak KISZ-titkámak, és azt mondták: ne pofázz, csináld! Fiatal főhadnagy volt a parancsnokunk. Azt mondta: öcsi, a szolgszab engedte keretek között szabad kezet kapsz, olyan életet szervezel, ami megfelel a lelkületeteknek. Hát ez az! Ez az igazi lecke! Nem azt mondom, hogy viták és súrlódások, sőt melléfogások nélkül, de berendezkedtünk. Nemcsak körletileg, hanem emberileg is. Nem pingáltuk egymást se jobbnak, se rosz- szabbnak, mint amilyenek voltunk. A főhadnagyunkat gyakran vádolták liberalizmussal, hogy túl sokat megenged nekünk, hogy ’kollektív vesézésekkel’ helyettesíti a fenyítést, hogy vitát nem tűrő témákat is megvitat velünk, de ezek a hangok hamar elnémultak, mert kirívó fegyelemsértésünk nem volt, azon felül minden lehetséges versenyt megnyertünk az ezrednél, sőt az ezred színeiben is látványos babérokat arattunk. No már most, kik voltak azok az emberek, akik mindezt végbevitték? Túlnyomórészt ugyanazok, akik újoncként passzív rezignációvai és cinizmussal védekeztek emberi természetük, valódi szándékait és indulataik, sőt időnként emberi méltóságuk semmibevevése ellen. Átlagemberek, átlagos magyar állampolgárok, akiket nem úgy általában a honvédelem fennen lobogó felelősségtudata, nem a mindent elbíró szocialista öntudat vitt a magasba, hanem csupán az, hogy a lehetőségekhez mérten kellemesen, saját jellemük és természetük, sőt ambícióik szerint, egyéni vágyaikat sem elviselhetetlen mértékben hibemálni kényszerülve élhettek egy katonaközösségben. És vajon hálóból, ezért az életlehetőségért cserébe dolgoztak jól? Ezért tettek eleget magas színvonalon minden katonai kötelezettségüknek is. (Folytatjuk)
