Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-23 / 145. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. június 23., szerda S. Ifjú házasoknak: Munkásszállásból garzon Egy összegzés margójára A szövetkezetek és a fiatalok Ha ma Magyarországon bárhol megkérdeznek egy pályakezdő fiatalt: mi lenne az a bizonyos három kívánsága, biztos, hogy szerepel közöttük a lakás. Az otthonteremtés bizony nem kis feladat, beletelik jó egynéhány év, amíg végre kiki elmondhatja: sikerült. Ismerünk persze egészen könnyen járható utakat is. Például a papa-mama segítségét. A kivételek persze erősítik a szabályt, s mindig előfordulnak. Mint mondjuk a Mátravidéki Fémművek és az egri Fi- nomszerelvénygyár fiatal dolgozóinak esetében. A Mátravidéki Fémműveknél már 1966-ban fontolóra vették a dolgot. Hogyan is kezdődött? Ezt kérdeztük Marsai Ferdinánd, gazdasági igazgatótól. — Amikor megszűnt az a bizonyos nagy vándorlás, amikor mindenki megtalálta a lakóhelyéhez közel eső munkalehetőséget, a munkásszállások kihasználatlanokká váltak. Addig viszont igen nagy volt az igény, s mondhatom, hogy nagyon hirtelen üresedtek meg sorban egymás után a szobák. Próbáltunk javítani a körülményeken, hátha ez a baj. Kialakítottunk külön férfi- és női szállókat, de még ezen felül is volt egy épületszámy, s úgy döntöttünk, hogy azt 1. osztályú szállókká alakítva, ifjú házasoknak adjuk oda az életkezdés, az úgynevezett fészekrakás idejére. — Mit takar a kifejezés: I. osztályú munkásszálló? — Ezek egy szoba-komfortos lakások lettek gyakorlatilag. Itt a drága albérlet helyett minimális térítést kellett csalt fizetni, hamarabb összegyűlt a lakásra való. Amikor ez megvolt, akkor a kiköltözők; helyébe újabb fiatalok kerülhettek. — Mennyibe került ez a vállalatnak? — Abban az időben 100— 150 ezer forintot fizettünk Az elmúlt hét végén a Gagarin Hőerőmű Vállalatnál Visontán tartotta ülését a KISZ Központi Bizottsága mellett működő ifjúmunkástanács. Az értekezletet Juhász András, a KISZ KB titkára, IT-elnök nyitotta meg, majd a testület a GHV KISZ-bizottság tagjaival kiegészülve jelentést hallgatott meg a fizikai dolgozó fiatalok helyzetéről és javaslatot mozgalmi munkájuk korszerűsíléséről. Napirendi pontként szerepelt még a KISZ-szervezetek feladatainak meghatározása az energiagazdálkodási program megvalósításában, a hasznosítható hulladékok, valamint a másodlagos nyersanyagok feltárásában és lakásonként, s 22 garzont alakítottunk ki. Ma már a többszöröse megtérült, mert ezek a fiatalok egytől egyig kiváló szakmunkások, vagy értelmiségiek, s megmaradtak nálunk, nem pedig máshol kerestek boldogulást. Az egri Finomszerelvény- gyárban csaknem ötszáz KISZ-es fiatal dolgozik. Lakásproblémájuk megoldására szintén partnerre találtak a vállalat vezetésében. — A KISZ X. kongresszusa is igen nagy hangsúllyal vetette fel ezt a kérdést — hallhattuk Farkas Józseftől, a bervaiak KlSZ-titkárá- tól. — Nálunk sem múlt el egyetlen ifjúsági parlament, vagy küldöttgyűlés sem anélkül, hogy mindez szóba ne került volna. Az igény, s a lehetőség már régen megvolt csak soha nem jutottunk el odáig, hogy megtegyük akár a kezdeti lépéseket is. — Mikor történt a fordulat? — Lakásfórumot rendeztünk, ahová meghívtuk az OTP, a tanács illetékeseit, s természetesen a vállalat vezetőit is. Innen gyakorlatilag gördülékenyen ment minden. Javasoltuk, hogy a munkásszállás három különálló épületéből, egy részt alakítsunk át kis garzonlakásokká, vagy ha úgy tetszik, I. osztályú munkás- szállásokká. A fiatalok átmeneti jelleggel találhatnak itt otthonra. Amikor elkészültek a tervek, a KISZ védnöksége alatt megkezdődtek a munkák. A feladat mielőbbi sikeres kivitelezése érdekében felvettük az akcióprogramunkba is. Az építési határidőt pedig egy fél evoen szántuk meg. — Milyen volt a fogadtatás? — Természetesen nagy volt az öröm, a lelkesedés. Senki nem árult zsákbamacskát; a KISZ javaslatára kijelölték az első nyolc lakót is. Ok összefogva alapszervezetük, tagságával, nahasznosításában. Szó volt az ifjúsági parlamentek tapasztalatairól és az ebbői adódó tennivalókról is. A tanácsülés jelenlévői másnap részt vettek az 1. bányász—erőmű KlSZ.ta- lálkozó programsorozatán, amelyet a GHV és a Thorez Bányaüzem KISZ-bizottsága szervezett. A találkozót az erőmű sporttelepén rendezték meg, amelyen kispályás labdarúgásban, röplabdában, asztaliteniszben, lövészetben mérték össze tudásukat, majd komplex vetélkedőt tartottak a két vállalat fiataljai között. Az összesített eredmények alapján a vándorserleget a Gagarin Hőerőmű Vállalat KlSZ-szerve- zete nyerte. gyón sok társadalmi munkát végeztek. Ennek is az eredménye hogy július 15-én, tartva a határidőt, beköltözhetnek. — Ennyire egyszerű lenne az egész? — Azért nem, mert ennél tovább is kellett lépnünk. Az előtér, a beépített konyhával, a nagy alapterületű szoba és a fürdőszoba csak ideiglenes otthont ad. Még akkor is, ha mindezt berendezve kapják a fiatalok. Ugyanazon a fórumon, amelyről már szó volt, megállapodás született arról, hogy vállalatunk ötven OTP értékesitésü lakást vásárolhat meg a VI. ötéves tervben. Ebben az évben tízet, jövőre, s 1984-ben pedig hú- szat-húszat. Így aztán biztosított a garzon felszabadulása, s a cserélődés. — Ehhez is támogatást nyújt a vállalat? — Nemcsak a lakáskiutalásokban segít, hanem ezen felül vállalati támogatást is biztosít, ami szintén nem csekély összeg. El kell mondani azt is hogy ez nálunk nemcsak kampányjellegű tevékenység. Az elmúlt három évben is 36 lakás talált gazdára fiataljaink között. Aki szakmailag kellőképpen felkészült, s becsületesen dolgozik, annak két-három éven belül megoldódik a lakásproblémája. Az érvényben levő ötéves tervben minderre nyolcmillió forintot költünk. Két olyan példát mutattunk be, ahol találkozott a népgazdasági, a vállalati érdek a dolgozó fiatalok érdekével. A meglevő adottságok kihasználásával nyugodt lelkiismerettel vallhatják: megtettünk mindent, hogy •támogassuk fiataljaink mielőbbi lakáshoz jutását. Ha a lehetőségeket mindenütt így feltárnák, talán nem is lenne olyan égető probléma a lakáshelyzetünk!? Erre egyértelmű választ még nem lehet adni. Mindenesetre másutt is meg kellene próbálni ... Kis Szabó Ervin Az egyetem elvégzése után egy kis vállalathoz kerültem gyakorlatra. A gyakorlóidő vége felé egyszer csak hivat a főnök. — Szeretném tudni, miért nem volt ma Dandar a munkahelyén? — A ... a mi Dandárunkra gondol? — hebegtem, hogy időt nyerjek. Arról volt ugyanis szó, hogy Dandar még kora reggel elment vadászni, és megkért, hogy hallgassak róla. — Igen, igen, arra, a ma-1 guk osztályáról. — Hogyhogy? Hiszen épp az imént láttam. Főnök, elmondhatom önnek Dandar egyetlen hibáját? — Igen, persze. — Dandar olyan ember, aki csak a munkájának él. önmagára egyáltalán nem is gondol. — Na ebből elég! Tudom, hogy ma Dandar nem volt benn. Először is tudni akarom, hová lógott el ez a naplopó. Másodszor pedig, véleményt akarok alkotni magáról. Maga kitűnő fiatal szakember, s én szeretném, ha a mi vállalat Mindennapi munkájuk fontos részéről készítettek számvetést nemrégiben megyénk szövetkezeti szövetségei. Az ifjúságpolitikai tevékenység eredményeiről, illetve gondjairól adtak ösz- szegzést a megyei tanács ifjúsági bizottsága előtt is. A téma már csak azért is mellőzhetetlen, mivel területünk termelő-, ipari és fogyasztási szövetkezeteiben napjainkban csaknem 65 ezer fiatal dolgozik, illetve van tagsági viszonyban. Mindenekelőtt az a törekvés dicsérendő, ahogyan a pályakezdők beilleszkedését igyekeznek segíteni: külön foglalkozási terveket készítenek, jó kapcsolatokat alakítanak ki az utánpótlást biztosító iskolákkal. Erre nagy szükségük is van, különösen a termelőszövetkezeteknek, amelyek közül a kedvezőtlen termőhelyi adottságúakban, illetve a kevés eredménnyel gazdálkodókban igen nagy a szakemberek hiánya. Az ipari társulások gondja, hogy elég magas a nyolc osztállyal nem rendelkezők száma, s ez a réteg — főleg az építőipari ágazatban — csak újratermelődik. Igaz, mindhárom fajta szövetkezetekben nagy gondot fordítanak a 30 éven aluliak szakmai és politikai ismereteinek bővítésére. Oktatási tervek, a továbbtanulásra serkentő intézkedések, a különböző képzésekben részt vevőknek nyújtott kedvezmények egész sora mindennek bizonysága. Nem fukarkodnak a jól dolgozó fiatalok anyagi, szociális és erkölcsi megbecsülésével sem: egyre többüket vonják be a gazdálkodó szervezetek vezetésébe (bár a fogyasztásiakban ez főképp csak középszintet jelent), nem lehet különösebb panaszuk az ifjú szö- vetkezetiknek a jövedelem növekedésére sem, amely — a kereskedelemben dolgozók kivételével — meghaladja az átlagot. Vitathatatlan viszont, hogy hatásosabb megoldások keresésével előbbre tunknál dolgozna, de megértheti, nekem becsületes emberekre van szükségem. Nos, még várok. — ön nem hisz nekem? — adtam a sértődöttet. — Pedig Dandar tényleg bent volt. — Sajnálom magát. Hol van Dandar? Utoljára kérdezem. — Jobban kellene ismer+ nie a beosztottjait. Előbb történik meg az, hogy a Nap nem jelenik meg az égbolton, minthogy Dandar a munkahelyén. A főnök ökölbe szorította a kezét. — Gyűlölöm a lelkiismeretlen hazudozókat! — kiabálta és megragadta a mellemen a zakót. Bőszült arca egyre közelebb került hozzám, mire ijedtemben eszméletemet vesztve a székre rogytam. Arra ocsúdtam föl, hogy a főnök vizet locsol az arcomba. Mintha a föld alól hallottam volna a hangját: — Bocsáss meg, testvér. Nem tudtam türtőztetni magam. De te is hibás vagy. Hiszen tudomásom kell lépniük az egyébként mindenütt feszültséget okozó lakáshelyzet jobbításában. Külön örvendetes, hogy az írásos jelentések részletesen foglalkoznak azzal, miként javítsák a szövetkezetekben a fiatalok művelődéséhez, szórakozásához szükséges feltételeket. Lévén korábban meglehetősen elhanyagolt ez a feladat. Az ipari társulásokban elsősorban a művelődési intézményekkel való jobb kapcsolatra, együttműködésre helyezik a hangsúlyt. Igen nagy hagyományuk van ezekben a gazdálkodó egységekben — de a többiben is — az amatőr művészeti mozgalomnak. A fogyasztásiak olyan tömegeket megmozgató rendezvényekkel dicsekedhetnek, mint az ifjúsági nap Petőfi- bányán 1978-ban, a Tanács- köztársaság 60. évfordulójára szervezett vetélkedősorozat, helyi és megyei szavalóversenyek. A termelőkben sport- és kulturális célokra évente mintegy négymillió forintot fordítanak. A jövőben legfőbb feladatuk a kisebb települések közművelődési és sportlétesítményekkel való jobb ellátása. A. továbblépés érdekében szükséges valamennyi szövetkezetben az utóbbi években bizony elhalványodott klubmozgalom erősítése, már csak azért is, mert ezekben van igazán lehetőségük a fiataloknak önmaguk képességeinek kibontakoztatására. Az összegzésből is kitűnik, hogy a szövetkezetekben megyénkben mind nagyobb figyelemmel kísérik a fiatalok életét, mindennapi munkáját, művelődési lehetőségeiket. Nem kétséges, hogy helyes az a vezérelv — amely ebben irányítja e gazdálkodó szervezetek vezetőit —, miszerint: az egész szövetkezeti mozgalom továbbfejlődésének egyik alapvető kérdése a fiatalok számának, szakmai felkészültségének alakulása, hiszen ők lesznek eme eszme tovább- vivői és a szövetkezetgazdái kodás .folytatói. Sz. Z. van róla, hogy Dandar ellógott valahová. Mondd meg szépen, hová ment? — Be-ent volt — suttogtam. A főnök mélyet sóhajtott, és telefonon bekéretett valakit. Dandar lépett be! Kacsintással adtam értésére, hogy nem köptem be. A váltamra tette a kezét: — Bocsáss meg. Nem mentem el a vadászatra, egyszerűen csak próbának vetettelek alá. Talpra akartam ugrani, de nem voltam rá képes. Mindketten segítettek fel. állnom. — Gratulálok — mondta a főnök —, kitűnőre vizsgáztál. Most már világos, hogy közénk való vagy. Derék dolog! Állományba veszlek. Azonnal meg is kapod az első megbízatásodat: Dandárral három napra elutazunk vadászni, de vigyázz, senkinek egy szót se! C. Dordzsgotov (Mongólia) (Zahemszky László fordító, sa.) Túrázó úttörők A Magyar Úttörők Országos Szövetsége az idén harminc útvonalon gyalog, kerékpáron, és hajón megközelíthető célpontokkal, mintegy harmincezer gyermek számára szervez vándor- táborokat. Június közepétől kétnaponként indulva nyolcszáz — a túrázást, a természetet kedvelő — csapat járja az ország legszebb tájait. A pajtások többek között megismerkedhetnek a Cserhát vidékével, a palócföld történelmi és néprajzi nevezetességeivel, bejárhatják a Kiskunsági Nemzeti Park legjellegzetesebb területeit, megfigyelhetik a Holt-Tisza állat- és növényvilágát, megtekinthetik a nevezetesebb arborétumokat. Felkeresik a munkásmozgalom emlékhelyeit, ellátogatnak a „Gödi Fészekbe”, végigjárják a partizánharcok útvonalát. Az útvonalakon hatnyolc szálláshelyen pihennek meg. Táborhelyeik kialakításában segítenek az erdészetek, a programok szervezésében pedig a megyei úttörőelnökségek. KISZ-KB ösztöndíj: A Kamaszkának Valamikor tizenegy éve Csombok József, a Viszneki Általános Iskola pedagógusa úgy határozott, hogy folytatja az édesanyja által megteremtett hagyományokat, s „kézbe veszi” a helyi általános iskolások néptáncoktatásának irányítását. Elsősorban anyagi eredetű problémákkal kellett megküzdenie, mivel a gyerekek szüleiktől véve a jó példát, szívesen „kötélnek álltak”. A díszlet, a szállítás, az állandó zenekar hiánya azonban nemhogy elkeserítette volna a társaságot, hanem további ösztönzést adott a munkához. Állami, vállalati, iskolai ünnepségek, korosztályos fesztiválok jelentették a szereplési lehetőségeket. Amikor pedig — az évek múltával — kiöregedett jó egynéhány tag az általános iskolából, úgy határoztak, hogy ifjúsági csoportként járják tovább a táncot. Együtt maradt a közösség, már-már egy klubot alakítva. A próbák, előadások után még sokáig beszélgetve, vitatkozva a továbblépés lehetőségén. S természetesen a siker sem maradt el. Az elmúlt év szeptemberében a VII. észak-magyarországi felnőtt néptáncfesztiválon a viszneki Kamaszka néptáncegyüttes nívódijat kapott. A kiadott díjak közül a harmadik legértékesebbet. Ezek után már kapóra jött a KISZ Központi Bizottságának kiírt ösztöndíjpályázata. A járási, s a megyei KISZ- bizottság is érdemesnek találta őket a támogatásra, amivel a kiírók is egyetértettek. Nem kis sikerként könyvelhetik el, hogy hárbm éven keresztül jelentős központi anyagi támogatásban részesülhetnek eddigi jó munkájuk alapján. Mit tehetnénk mindehhez hozzá? Várjuk, a folytatást! Korcsog Béla Felhívjuk kedves vásárlóink figyelmét, hogy az I. félévben utalványra vásárolt kisméretű téglát az illetékes téglagyárakból 1982. június 30-ig szíveskedjenek elszállítani! <ÍEte|> Július 1-tól ezekre az utalványokra nem szolgálnak ki téglát Az ifjúmunkástanács ülése Visontán Bányász—erőmű találkozó GÖRBE TÜKÖR Próbatétel
