Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-17 / 140. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. június 17., csütörtök S. Csehszlovákia Tbália kassai hajlékában Kis magyar színház, érdemes tettek Harmincéves a felszaba­dulást követő szlovákiai magyar színjátszás, éppen tíz esztendeje működik — a Komáromi Területi Szín­ház édes gyermekeként — a kassai Thália Színpad, amelynek háromszáz szemé­lyes, kis nézőterén a tár­sulat pártszervezeti titkárá­val, néhány vezető tagjával beszélgetünk. Mi ötvenen, akik Hatvanból útra kel­tünk, hogy e gazdag törté­nelmi, kultúrhistóriai múltú város emlékeivel két napon át ismerkedjünk. Mögöttünk már a dóm külső-belső lát­ványa, Rákóczi fejedelem szarkofágjára ' helyeztük szegfűinket, végignéztük a Galéria festményeit, Kostka József szoborhagyatékát, ál- mélkodtunk Rákóczi György nemrég föllelt arany pénz­érméin, és most újabb is­merettel, értékekkel szembe­sülhetünk: miként született a Thália Színpad, hogyan óvja, menti a szlovákiai magyarság szellemi öröksé­gét, nemzeti öntudatát. o Váradi Béla párttitkár — tíz éven át direktor a har­mincöt tagú társulat élén — beszél színházteremtő mun­kájukról oly természetesség­gel, ahogyan a parasztem­ber fölmondja hétköznapjá­nak dolgát-gondját otthon, a családban. Mi is történt tíz esztendeje? Felajánlották nekünk ezen épület föld­szintjét, egy kiérdemesült moziteremmel vegyest, mondja a kemény szavú, ötvenes férfi. Aztán mi ne­kiláttunk. Abból, amit adtak hozzá. Abból, amit magunk­ból kisajtolhattunk. Színész, ügyelő, súgó, rendező min­den leleményét, minden energiáját belevitte a mun­kába, hogy itt a magyar kultúra hajlékhoz juthasson. És, akik korábban szkepti­kusak voltak, azok lepődtek meg leginkább, amikor 1972. szeptember 16-án szétfutott a függöny, hogy a százas szériát megért Goldoni-mű, a „Két úr szolgája” közön­ség elé kerüljön. Falvakban mutatkoztunk be vele, Kas­sára később került a darab, mindenütt sikerrel. e Kik voltak a pionírok? Ó, hányán elköltöztek már az élők sorából. Hiszen nem­csak belül égtek, nem csu­pán a hivatástudat fogyasz­totta gyertyájuk kanócát, hanem a strapa. Pozsonytól a szovjet határig zötykölőd- vén „tájolás” közepette, nyár hevében, téli zimankó­ban. Aztán olyan is akadt, akit a többre vágyás vitt el innen! Beke Sándor, a kez­deti sikerek rendezőkovácsa már Kecskeméten szolgál, Sunyovszky Szilvia Pestre szerződött. Azért Váradi Béla, illetve a friss igazgató mellett vannak még a hős­korból. Szabó Rózsi, Lengyel Ferenc, Gombos Ilona, Csen­des László, Kovács József. És olyan is kerül, akit visz- szavárnak. Kövesdi Mari­kát a pesti főiskoláról, Hor­váth Lajost — kedves hat­vani ismerős — Prágából, ahol rendezést tanul. A kö­vetkező szezon már meg is hozza vizsgaelőadását. Ib­sen: Nóra. Szép feladat, bízzunk Lajos sikerében! o Pénz, működési költség, felsőbb irányítás. Ezekről szintén szó esett közöttünk. Nos, a szlovák kormány gondoskodik a fenntartás költségeiről, de a közös ta­risznya évi hatmillió koro­náját Komárom osztja ki. Műsorpolitikájuk szintén oda igazodik. És, ha nem is úgy sül el minden, mint ahogyan Váradi Béla, Érsek György egy-egy szezont megálmod, segítenek gondjukon a szlo­vák, cseh, szovjet és ma- . gyár színpadi szerzők. Per­sze van annak hátulütője, hogy mű és közönségigény olykor mellőzi egymást. Látványos bukás igencsak minden évben előfordul. Amiből lehet ugyan tanulni, de a kéthónapnyi felkészü­lés energiáját az ilyen ta­pasztalatok kevéssé kom­penzálják. Ami viszont utóbb egyértelmű siker volt: Örkény, Tersánszky, Barta Lajos. Tamási Áron „Énekes madará”-nál zenével is kí­sérleteztek, de túl sokba került a kísérő együttes. Marad tehát a próza. Most éppen Klimits Lajos „Név­telen komédiájá”-ra készül­nek, az ügyelő imént szólí­totta színpadra Csóka Edité- ket, akik szabad idejükben oly szíves kalauzaink vol­tak. o Jó lenne persze valami külföldi kapcsolat is, hal­lottuk a megjegyzést. Szom­széd, testvéri országokba lá­togatna örömest a Thália Színpad, hogy az ottani íz­lésen, kultúrán mérje le tel­jesítményét. A győri Kis­faludy Színházhoz fűződő baráti szálak azonban egye­lőre csak Komárom társu­latát segítik csereelőadá­sokhoz. Ami Kassának ju­tott: Nyíregyháza, Nagykálló 1978-ban. Most rebesgetnek valamit, talán Miskolc fo­gad bennünket, ahol pro­dukciónkhoz illő stúdiószín­pad van, fűzi mondandójá­hoz Váradi Béla. Hogy utazni kell? Hozzászoktunk. Évi százhatvan köteles elő­adásunk 80 százalékát ma­gyarlakta falvakban tart­juk, 20 százalék jut Kassá­nak, ahol — akárcsak vidé­ken — bérletezés biztosítja a telt házakat... Moldvay Győző Lengyelország Varsó, ma Varsó, a lengyel főváros már rég túlnőtte a háború előtti határait. Területe az akkori 141 helyett 485 kilo­méterre növekedett. A város déli részén épülő Ursynow- Natolin lakótelep például 150 ezer embernek ad majd új otthont. Jelenleg átlagosan 1,02 személyre jut a város­ban egy lakószoba. Jelentős a zöldterület, a parkok, terek, ligetek mennyisége is Var­sóban. Ezért egy négyzetki­lométeren átlagosan 3200 ember él, szemben a párizsi 24, és a moszkvai 10 ezer­rel. A város gyors ütemű fej­lődését természetesen más tények is bizonyítják. Így például a 70-es években épült Visztula autópálya, amely észak-déli irányban szeli keresztül Varsót. Ugyanekkor építették meg a Lazienkowska utat, amely a Visztula két partján lévő dé­li városnegyedeket köti ösz- sze. Ez az útvonal egyébként az új autókörpálya egyik szakasza. Varsó úthálózata ma 2388 kilométer szilárd burkolatú. A főváros az ország - leg­nagyobb iparvárosa, és egy­ben tudományos és szellemi központja. Számos kutató- intézet, 13 egyetem és főis­kola működik itt. Az ország minden hatodik diákja Var­sóban tanul. A városban 50 általános felsőiskola, 415 szakiskola és 200 elemi isko­la található. A lengyel főváros Európa egyik legnagyobb kulturális centruma: a többi között 31 színház, 3 bábszínház, egy operettszínház; 29 múzeum, 59 mozi, és számos képzőmű­vészeti kiállítóterem várja a kultúra értékeinek megisme­résére váró varsóiakat. Bulgária Targoviste a jubileumra készül A targovistei Szeptembrt Ruhagyár Georgi Dimitrov brigádja Június 18-án az egész bolgár nép a világ vala­mennyi haladó emberével együtt ünnepli meg Bulgá­ria nagy fia, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom jeles személyisége, Georgi Dimitrov születésének 100. évfordulóját. Ez a minden bolgár számára drá­ga dátum ad alkalmat Tar­goviste megye dolgozóinak arra, hogy számos új kezde­ményezéssel, vállalással és kimagasló termelési eredmé­nyekkel tisztelegjenek Di­mitrov emléke előtt. A jubileumi évben érde­kes ideológiai-politikai ren­dezvényekre, kommunista szombatokra, a bolgár nép nagy vezérének nevét vise­lő objektumokhoz tett kirán­dulásokra kerül sor, melyek mind kapcsolatban állnak a dolgozókollektívák termeié- M si tevékenységével, nevelésé­vel és életével. Természetes, hogy a ju­bileumi esztendőben végzett sokrétű tevékenységben ve­zető szerepet játszanak azok a kollektívák, amelyek a megyében Georgi Dimitrov nevét viselik. A bolgár szak- szervezetek Targoviste me­gyei tanácsának és a Zname na kommunizma című lapnak a kezdeményezésére még az év elején összegyűltek a Dimitrov nevét viselő nyolc kollektíva képviselői a tar­govistei Kitüntetett és Élen­járó' Dolgozók Klubjában. Felhívással fordultak a me­gye valamennyi dolgozókol­lektívájához, hogy kiemelke­dő munkával ünnepeljék meg a jubileumi évet. E termelői kollektívák vállal­ták, hogy a szocialista mun­kaversenyben június* 18-ig teljesítik féléves tervüket, az évi tervet pedig határidő előtt fejezik be. Egyidejűleg az előirányzottnál nagyobb mértékben keresik a nyers­anyag. és energiamegtakarí­tás újabb lehetőségeit. A felhíváshoz csatlakoztak a targovistei 1. számú Geor­gi Dimitrov Egységes Szak- középiskola tanárai és kom- szomolistái is. A kollektívák kezdeménye­zését melegen üdvözölte a megyei pártbizottság. A me­gyei munkáskollektívák tu­catjai csatlakoztak hozzá, szélesen kibontakozott a munkaverseny a nyolcadik ötéves terv második eszten­dejének „Dimitrovi szaka­szában.” A kezdeményezők célkitűzései egybeesnek azokkal a magas célokkal, amelyek a megye előtt állnak a XII. kongresszus határo­zatainak végrehajtásában. A szocialista munkaver­seny „Dimitrovi szakasza” nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a dolgozókol­lektívák realizálják törekvé­seiket az új gazdasági me­chanizmus feltételei között, amelyek arra irányulnak, hogy a termelésben a legtel­jesebben használják ki az intenzív tényezőket. örvendetes eredményeket értünk el a megye társadal­mi-gazdasági fejlesztését előirányzó egységes terv tel­jesítésében 1982 első negye­dében. 5 millió 293 ezer le­va értékű terven felüli nye­reséget termeltünk, a mun­ka társadalmi termelékeny­ségének emelésére irányuló tervet 109,3 százalékra telje­sítettük, a 100 leva értékű termék előállítására fordí­tott anyag- és egyéb költsé­geket 1,06 levával csökken­tettük. Az előző év azonos időszakához viszonyítva a nettó termelés 6,9 százalék­kal, a munka társadalmi termelékenysége 6 százalék­kal nőtt. Georgi Dimitrov születése 100. évfordulójának előesté­jén a versenyt kezdeménye­zők és a felhíváshoz csatla- kozottak képviselőinek je­lenlétében ünnepélyes kere­tek között kerül sor a szo­cialista munkaverseny első szakaszának értékelésére. Az év végén a kezdeményezés­hez csatlakozott kollektívák közül a legkiválóbb eredmé­nyeket elérők jogot szerez­nek arra, hogy ők is viseljék Georgi Dimitrov nevét. A targovistei dolgozók a jubileumi esztendőben a párt megyei bizottságának vezetése alatt elért sikereik­kel járulnak hozzá szocialis­ta hazánk felvirágoztatásá­hoz. (Zname na kommunizma — Targoviste) Mongólia A szonginóí példa Az erdeneti réz- és molibdén- kombinát vezérlőterme (Fotó: ZB—KS) Mongólia hatvan éve még egyike volt a világ legel­maradottabb országainak. A forradalom győzelme után megkezdődhetett a nagy tör­ténelmi vállalkozás, az or­szág politikai, kulturális és gazdasági felemelkedése. Az azóta elért bámulatos fejlő­dés a mongol nép szorgal­mán és rátermettségén kívül mindenekelőtt a szocialista országok testvéri segítségé­nek köszönhető. Az első három évtizedben a Szovjetunió támogatása segítette Mongólia ipari, mezőgazdasági és kulturális előrehaladását. A többi szo­cialista országgal az ötvenes évek derekán alakultak ki az ilyen irányú kapcsolatok, amelyek, különösen 1962- ben Mongóliának a KGST- be történt belépésével váltak intenzívvé. Ez az együttmű­ködés 1971. júniusa, a KGST komplex programjának elfo­gadásával még inkább el­mélyült. A program kereté­ben részletesen kidolgozták minden ország részfeladatait. Ezt követően két- és több­oldalú szerződések alapján kezdődött meg a közös mun­ka, amely meggyorsította Mongólia fejlődését. A szer­ződések kiterjedtek a geoló­giai kutatásra, ipari és fel­dolgozó üzemek létesítésére, csakúgy, mint az ország me­zőgazdaságának korszerűsí­tésére. Nagy jelentőségű volt az az egyezmény, amelyet 1975- ben kötöttek a KGST-orszá- gok nemzetközi geológiai expedíciójáról. Az expedíció 1975 és 1980 között az or­szág észak-keleti részén fek­vő Kerulen folyó torkolatvi­dékén jelentékeny wolfram--, ón-, földpát-, grafit- és más ásványi lelőhelyeket tárt fel. A munkálatokat jelenleg a Góbi-sivatag déli részén folytatják. A geológusok sikere nyo­mán épült meg az erdeneti közös mongol—szovjet réz- és molibdén kombinát, Ulán­bátortól észak-nyugatra, amely évente 16 millió ton­na ércet dolgoz fel. A leg­korszerűbb technológiával, komputerrel vezérelt üzem kétezer dolgozójából 600 a szovjet szakember. A nyers- és feldolgozott ásvány ex­portja az utóbbi két évben 35 százalékkal nőtt A kölcsönösen előnyös munkamegosztásból hazánk is kiveszi részét. Közismert, milyen nagy szerepük van a magyar vízkutató geológu-, soknak és kútfúróknak ab­ban, hogy a sivatagos pusz­tákon ma már sok száz kút- ból buzog az állatoknak éle­tet adó víz. Mongólia nép­gazdaságának a mezőgazda­ság és ezen belül az állat- tenyésztés a vezető ága. Az egy lakosra jutó állatok szá­ma a világon Mongóliában a legnagyobb: a másfél milli­ós országban 24 millió álla­tot — lovat, szarvasmarhát, juhot, kecskét, tevét — ne­velnek. És a mongol kor­mány Magyarországot kérte fel az állatok számára nél­külözhetetlen oltóanyag­gyár felépítésére. Így szüle­tett meg a szonginói bio­kombinát. A kilenc éve működő világszínvonalú ál­lategészségügyi intézmény hatvanféle oltóanyagot, an­tibiotikumot és hormonké­szítményt gyárt. Ezekből nemcsak a teljes hazai oltó­anyagszükségletet fedezi, de az ázsiai kontinens exportő­révé lépett elő. Az üzem szá­mára a mongol szakembere­ket Magyarországon képez­ték ki, de mellettük ötven magyar szakember is dolgo­zik a biokombinátban. A szonginói példa azt mu­tatja, hogy a segítség nem csupán segély. Mongólia ál­latgazdasága ugyanis a ma­gyar kutatóknak hallatlan nagy lehetőségeket jelent tudományos munkájukban. És az sem mellékes, hogy a biokombinát készítményei eljutnak Magyarországra, köztük nem egy olyan, ame­lyeket korábban csak Nyu­gatról tudtunk beszerezni. S ez még nem minden. Említsük meg az általunk tervezett és épített genetikai és rádióelektronikai labora­tóriumot. Ugyancsak Ma­gyarország szállította az U'lánbátori Ruhagyár, a dar- hani Húskombinát, a harho- rini Malom és más üzemek terveit és berendezéseit, hosszú időre megalapozva ez­zel. a két nép építő barátsá­gát Gáti István Szovjetunió A matematika — művészet Anatolij Fomenko, fiatal tudós, a fizikai-matematikai tudományok doktora, a Moszkvai Állami Egyetem professzora. Iskolás éveiben a tudo­mányos-fantasztikus iroda­lom vonzotta. „A Tejút titka” címmel jelent meg kisregé­nye a Pionyerszkaja Pravda című gyermeklapban. Ki­lencedikes korában a fizika foglalkoztatta, a Moszkvai Fizikai—Műszaki Főiskola által szervezett magadam olimpián első lett. Kitünte­téssel végezte el az iskolát és beiratkozott a Moszkvai Állami Egyetem mechanika­szakára. A negyedik évfo­lyamon a matematika volt a kedvenc tantárgya, és ami­kor a vizsgára készült, a konkrét matematikai folya­matokat és fogalmakat gra­fikai kompozíciók formáj'á-. ban szerkesztette meg. Ezek a rajzok nemcsak megkönvi' nyítették a bonyolult vizkga! sikeres letételét, de később segítettek a diploma megírá­sában is, amelyet, egy tudo­mányos gyűjteményében is publikáltak. Ezt követte az aspirantúra, a kandidátusi disszertáció megvédése, 1972. ben a fizikai-matematikai tudományok doktora lett. Fomenko ötvenöt tudomá­nyos munka és számos tan­könyv szerzője. Véleménye szerint a matematikában és a festészetben, sok a közös vonás, akárcsak általában a tudomány és a művészet kö­zött. Meggyőződése hogy a száraz matematikai képletek vizuálisan megjelenítve is kifejezhetők. Ezzel ő maga is rendszeresen kísérletezik. összeállította: cism^íi Gyurkó Géza bn... 'JnijTÍen ;g _

Next

/
Oldalképek
Tartalom