Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-09 / 107. szám

: 'S -iV yuy Sil . éJLLj NÉPÚJSÁG, 1982. május 9., vasárnap Kép az Opera belsejéről, az építkezés megkezdése előtt MINDENNAPI NYELVÜNK Null vagy nulla? Mindkét címbeli nyelvi for­mát hallhatjuk és olvashat­juk mindennapi nyelvhasz­nálatunkban. Szinte követke­zetlenül hol nullpont, hol nullapont jelentkezik szóban és írásban egyaránt. Ritkáb­ban jut nyelvi szerephez a nullaszéria összetétel mellett a nullaszéria változat. Az ol­vasók méltán kérdezhetik, melyiket tartjuk helyesebb­nek, használhatóbbnak. A megfelelő válaszként, kísér­jük végig a két változat nyelvünkbeli életútját. A latin nyelvből átvett jö­vevényszavak közé sorolhat­juk a teljesebb nulla nyelvi formát. A megrövidült null német átvétel. Sokan — köz­tük Kodály Zoltán is — a nullpont összetételt „felemás német—magyar makaróni­szónak” minősítik. Ugyanezt tartják a latinból átvett kul­túra megrövidült kultúr vál­tozatáról, s azt ajánlják, mel­lőzzük nyelvhasználatunkban ezeket a nyelvi képleteket: kultúrtörténet, kultúrember, kultúrest stb. Mintha meg is fogadtuk volna tanácsukat, s ma már helyettük ezek a ma­gyar változatok jelentkeznek: művelődéstörténet, művelt ember, műsoros est stb. Kodály az Egerben meg­rendezett kiejtési konferen­cián nem véletlenül mondta el a null és a nulla haszná­latával kapcsolatban ezt a ma is időszerű megjegyzését: „A legjobban az bosszant en­gem, ha a sporttudósítók azt mondják be, hogy null—null. A null — magyarul nulla. Ezt az a-t nem szabad leha­rapni”. Ezt a kodályi intést a televíziós sportriporterek ko­molyan vették, és következe­tesen használták is a telje­sebb nulla formát. Ugyanak­kor a rádióban továbbra is a null volt a kedvenc szóhasz­nálat. Ebben is versengtek a sporttudósítók. Sajnos, ma mintha megfe­ledkeztünk volna minderről. A Népsport hasábjain is ezt olvashattuk: „A szomorítóan alacsony színvonalú összecsa­pásnak más nem is lehetett a vége mint a sivár null— null” (1982. ápr. 22.). A tele­vízió adásaiban ma is gyak­rabban hallhatjuk a nulla szóalakot: „Az eredmény nul­la—nulla”. Kitűnő nyelvérzé­kű és igényes nyelvi művelt­ségű költőink is ezt illesztik kulcsszóként verseikbe. Csak egy példát ennek bizonyítá­sára: „Magános nulla mit sem ér, / Ezer se több a sem­minél, / Ha szám hozzája nem tapad, / Semmi az egész nullahad, / De sok nulla, mit szám előz, / mint a nagy szám olyan erős, / S mikor előtte sok a szám, / egy nul­la is hatalmas ám!” (Horváth Imre: Sorsjegy). A vers me­lódiája és ritmikája is meg­sérülne a csonkított null használatával. Dr. Bakos József Az Operaház homlokfalán hatalmas tábla mutatja, ki a gazdája és felelőse azok­nak az átépítési munkála­toknak, amelyek pár évig el­tartanak még, hogy azután a lehető legideálisabb kö­rülményeket kialakítva új­ból megnyithassa kapuit az újjávarázsolt Operaház. Mi újság az Operában? Milyen ütemben folynak a belső átalakítások, s vajon ebben a kényszeredett helyzetben hogyan dolgozik az Opera társulata? — ezzel a kérdés­sel fordultam a Magyar Ál­lami Operaház igazgatójához, Mihály Andráshoz. — Mi most „száműzetés­ben” élünk. Hiszen az Erkel Színházban hosszú-hosszú évek óta játszunk, de min­dig ez volt a mellékágunk, s a főágunk az Operaház. Az Erkel Színházban na­gyon nehéz körülmények kö­zött kell dolgozniuk a mű­vészeknek. Nemcsak a je­lenlegi okok miatt, hanem azért is, ahogy a színházat annak idején építették. Min­den szűk, ügyetlenül meg­épített, ennek ellenére nagy lelkesedéssel remek munkát kapok társulatomtól. — De milyen lesz új ott­honuk, az Opera? — A tervek gyönyörűek. Hogy a valóságban minden súrlódásmentesen, jól fog-e működni, az nagyon sok té­nyezőn múlik majd. Csak egy példa. A színházakban ma általában úgy oldják meg a színpad működtetését, hogy egy külső területen dolgoz­tatják a motort, és különbö­ző áttételekkel kapcsolják be a színpadtérre. Ezt itt a mi Operánkban nem lehet megoldani, mert sokat kel­lett volna rombolni, az ösz- szes házat, ami a színház körül épült. A színház maga megbonthatatlan, és ennek következtében vadonatúj megoldást kell kipróbálni. Olyan megoldást, ahol a motorok bent működnek a szín pad téren. — Ez régebben is így volt? — Régebben hidraulikát használtak. Ez Yblek idejé­ben a legmodernebb megol­dásnak számított. Nagysze­rűen működött. Sajnos az egész világon már sehol nem gyártják. Lehetetlen az ere­deti módon helyreállítani. Szükséges tehát a mostani műszaki megoldások közül újat kitalálni. Az összes tárgyalás e körül a „zaj­probléma” körül mozog. Az Operában ugyanis nyilván­valóan rendkívül fontos, hogy a nyíltszíni változás zaj nélkül történjék. — A terveket már elfo­gadták? — Természetesen, sőt már azok alapján gyártják is a gépezetet. Hogy másról is szót ejtsünk: az öltözők bő­sége és nagysága, a kiszol­gáló helyiségek is nagysze­rű megoldást nyernek majd az új színházban. Az épít­kezéstől eltekintve, mondha­tom, minden a régi kerék- vágásiban folyik. Hihetetlen bőségében vagyunk a tehet­ségeknek, akikkel könnyű jó előadásokat produkálni. — Milyen művészi felada. tok várnak még ebben a sze­zonban az Opera társulatá­ra? — A Lohengrin-premier után még két fontos előadás következik. Lesz egy balett­estünk, amely — miután ebben a pillanatban még nem működik nálunk dísz­letműhely — izgalmasnak ígérkezik. Előreláthatólag csak júniusban nyílik meg az új díszletkészítő műhe­lyünk. Ez a produkció ad­dig is több intézmény ösz- szefogásával valósul meg. A Magyar Televízió az előadás felvétele érdekében legyárt­ja a díszleteket. A Hangle­mezgyár lemezen hozza a zenét. Fodor Antal egész estét betöltő balettjéről van szó, amely Nikosz Kazant- szakisz, Akinek meg kell halnia című regénye alapöt­lete után készült, és amely­ben egy reális történet és egy passióeljátszás ötvöződik. A reális történethez a rock­zenét Presser Gábor írja, a passió pedig J. S. Bach-ze- nére készül. Az említett pre­mier június 4-én lesz. Nagy izgalommal és az újdonság­nak kijáró idegességgel vá­rom, hiszen nálunk az Ope­rában ez az első alkalom, amikor popzene szólal meg baletthez. Ezután egy Truba­dúr-felújítás következik, ami abból a szempontból egye­dülálló, hogy díszletműhely nélkül, vetített díszletekkel valósul majd meg Mikó András rendezésében, Med- veczky Ádám vezényletével, és csak két nevet említenék az első szereposztásból: To- kody Ilona és Nagy János. — Engedjen meg egy sze­mélyes kérdést is. Ebben az évadban annyi szép koncer­tet dirigált már a Zeneaka­démián és a rádióban. Még milyen zenei élményt vár­hatunk öntől 1982-ben? — Még két hangversenyt dirigálok. Egyet májusban, a Filharmóniai Társaság zene­kara élén; Rossini-, Csaj- kovszkij-művek és egy sa­ját kompozícióm, a Fantá­zia fúvósötösre és vonósze­nekarra kerül előadásra. Az­után pedig Debrecenben lesz a szerzői estem, ahol a Hegedűversenyem Perényi Eszterrel, a Fantázia és a Gordonkaversenyem Peré­nyi Miklóssal kerül előadás­ra. Bodor Éva A hároméves Kolja füle hallatára veszekedtek a szü_ lei. — Csak a gyerek miatt vettelek feleségül! — üvöl­tötte az apja. — Csak a gyerek miatt mentem hozzád! — üvöltöt­te az anyja. — Csak a gyerek miatt kínlódom veled — üvöltötte az apja. ' — Csak a gyerek miatt vi­sellek el — üvöltötte az any­ja. — Elmegyek, hogy ezt ne kelljen a gyereknek hallgat­nia — üvöltötte az apja. — Elmegyek, hogy ne zak­lassa fel ez a gyereket — így az anyja. A gyerek apja bevágta az ajtót. Utána dobták a bő­röndjét. Újból bevágták az ajtót — a kis Kolját elvit­ték a nagymamájához. — Elhagyta a családját — panaszkodik a gyerek anyja, és munkatársainak ökölbe szorul a keze. — Kidobott — panaszko­dik a gyerek apja, és mun­katársainak ökölbe szorul a keze. Koljá anyja keresetet adott be tartásdíjért. Kolja apja válókeresetet adott be. Kolja anyja elsősegélynyúj­tó tanfolyamra iratkozott, hátha ez javára szolgál, és neki ítélik a gyereket, hisz baleset érheti, és akkor nagy előny, ha ért valaki az első­segélynyújtáshoz. Az apja abbahagyta a do­hányzást — egy nem do­hányzó atya nagyszerű pél­daképe a gyereknek. Kolja még két év múlva is a nagymamánál volt. Az apjáról azt mondta, hogy kiküldetésben, az anyjá­ról meg, hogy Afrikában van. Kolja anyja bundát vett, hogy bosszantsa a gyerek apját. Kolja apja kölcsönökből autót vett. hogy borsot tör­jön volt felesége orra alá. Kolja anyja délre utazott a tengerpartra, hiszen egy lebarnult anya ... Kolja apja utolsó fillérei­ből befizetett egy jugoszlá­viai utazásra, hiszen egy vi­lágot járt apa... ... Kolja apja és anyja a Hawaii-szigeteken találkozott. — A gyerek miatt szed­tem össze ezt a madárijesz­tőt — bökött a gyerek apja a közelében levő papagájo- san felcicomázott milliomos özvegyre. — A gyerek miatt szedtem össze ezt a vízilovat — bö­kött a gyerek anyja a köze­lében levő potrohos millio­mosra. Kolja szülei akkor elhatá­rozták, hogy együtt felhívják telefonon a nagymamát és a gyermeket. — Halló, te vagy az... öööö... Petya? Vászka?, Miska? ... ööö Szása? ... — kiáltott boldogan Kolja apja a telefonba. Szép kis apa az ilyen — gondolta közben Kolja any­ja magában —, még azt sem tudja, hogy Zsorzsinak ööö Ivánnak hívják a fiunkat. 'Fordította: • Bratka László Olvasómozgalmi kezdeményezések Előnyös szolgáltatások a könyvbarátoknak Szervezett lehetőséget kell teremteni az igényes olvasók számára könyvtáruk tervsze­rű gyarapítására, segítve az új szépirodalmi művek, a széles érdeklődésre számot tartó kiadványok, könyvrit­kaságok megszerzését, s al­kalmat kínálva a művelődő közösségek létrejöttére, rend­szeres eszmecseréjére — hangsúlyozták a Hazafias Népfront olvasáspolitikai munkabizottságának nemrég tartott tanácskozásán. Kez­deményezték, hogy e felada­tok ellátására hozzanak lét­re országos szervezetet, könyvklubhálózatot. Az elképzelések szerint a könyvbarátmozgalom e szer­vezett formája — a külföl­dön régóta működő, hasonló egyesületek tapasztalatait hasznosítva — tagjainak elő­nyös szolgáltatásokat nyújt­hatna. Elsősorban arra adna garanciát, hogy a rendsze­res könyvvásárlók hozzájus­sanak keresett művekhez, új kiadványokhoz. így például, a tagság minden évben bi­zonyos számú, úgynevezett illetménykötetet vásárolhatna olyan könyveket, amelyek egyébként nem kerülnek ke­reskedelmi forgalomba. E, csak a könyvbarátok számá­ra hozzáférhető kiadványok között újabb megjelenésre régóta váró művek, a hazai közönség által kevésbé is­mert, ám figyelemre méltó magyar vagy külföldi alko­tások, s egyéb, könyvpiaci csemegének számító, értékes szépirodalmi, esetleg tudo­mányos művek egyaránt sze­repelhetnének. Az egyesület, amelynek bárki tagja lehet­ne — részletes tájékoztatást advá a kiadói tervekről — a többi, újonnan napvilágot látó magyar könyv megvá­sárlására is elővételi jogot biztosítana. Az elképzelések közé tartozik az is, hogy a forgalomban levő kötetek bi­zonyos körét — köztük a művelt olvasó alapkönyvtá­rába feltétlenül kívánkozó műveket — kedvezményes áron kínálnák a könyvbarát- egyesület tagjainak. A Hazafias Népfront olva­sáspolitikai munkacsoportjá­nak véleménye szerint e szer­vezet eredményesen hozzá­járulhatna az „Olvasó né­pért" mozgalom társadalmi bázisának szélesítéséhez, ahhoz, hogy mind többen váljanak az iro­dalom értő befogadóivá, s le­hetőséget nyújthatna az íz­lésformáló tevékenységre, az értékes alkotások népszerűsí­tésére is. A már v meglevő művelődő közösségek fejlődé­sét, újak szerveződését is se­gíthetik majd a könyvklubok rendezvényei: könyvpremie­rek, író—olvasó találkozók, műsoros irodalmi estek, ki­állítások, művészeti vitafó­rumok, vetélkedők. (MTI) Emlékmű épül Péterkén? Sokaknak Tatlin Intema- cionálé emlékművét juttatja eszébe, másoknak az épül- gető egri patakhidat. A rosszabb májúak pedig azt terjesztik szerte a megyé­ben, hogy az egész csak az idegenforgalmi manőver: a pétervásáriak és az IBUSZ így akarja a tájat és a községet meglátogató kül- és belföldi vendégek számát szaporítani. Egyik cso­portnak sincs igaza a köz­ségben égbemeredő vázfalak egy régóta épülő tornaterem pillérei. Ahogy arról már beszá­moltunk sok-sok (6) eszten­dővel ezelőtt a Mezőgazda- sági Minisztérium elhatároz­ta: a péterkei szakiskola ta­nulói egészségesebb testi fej­lődése és nevelése érdeké­ben tornatermet épít. Az ügy azért is még áldásosabb­nak tűnt, mert a falu más oktatási intézményeinek gye­rekei is igénybe vehették volna a létesítményt. Ezen indok alapján kérte a MÉM, a megyei tanács segítségét és anyagi hozzájárulását a munkálatokhoz amelyet meg is kapott. Megindulhatott az építkezés... És teltek, múl­tak a napok, a hetek, a hó­napok ... Ügy látszott, min­den a legnagyobb rendben megy. Lassan kibontakozott a helybéliek előtt az impozáns épület váza, amikor hirtelen kiapadtak az áldásos, pénz­ügyi források. Ez történt három évvel •ezelőtt. Azóta sokak bosszú­ságára semmi szemmel lát­ható változás nem történt a betonkolosszus háza táján. Mentek a levelek, jöttek a levelek, csak pénz nem volt. Az álom, úgy látszott, szerte­foszlik, míg idén -végre a MÉM újra lépett. (A me­gyei tanács egyéb és fon­tosabb feladatai — iskola­program — miatt nem tu­dott.) Tehát a MÉM lépett, és hárommillió forintot kül­dött a munkálatok folytatá­sához. Ez a pénz ugyan nem elég a teljes befejezéshez, de ahhoz a szakvélemények szerint mindenesetre igen, hogy a meredező vázszerke­zetet zárhatóvá tegyék és a további rongálódástól meg­kímélhessék. Az újságíró tehát tolla után kap, hogy ha nem is maradéktalan a hír keltette öröme, de ezt a kicsit is megossza az olvasóival. Ám mielőtt még írni kezdene felhívja az illetékeseket. A pénz megvan — közük a minisztériumban; így igaz — bólintanak rá a megyei ta­nácsnál. Az AGROBER Me­zőgazdasági és Élelmiszer- ipari Tervező, Beruházó Vál­lalat megyei kirendeltségén is megerősítik a hírt, sőt meg is toldják: idén be is „építik" az összeget. Már nincs más hátra, csak az építők — a Heves megyei Építőipari Vállalat — tele­fonja, ekkor a kis ördög... Az újságíró azt hallja a vo­nal másik végéről, hogy „nem addig a ... Üjabb szer­ződéseket kell készíteni, és más fontosabb dolgok is vannak, egyébként is a be­ruházó azt hisz, amit akar, de ez, mint tudjuk, nem el­sősorban hit kérdése...” Az újságíró leteszi a te­lefont és elmereng. Tatlin Internacionálé emlékművé­nek körvonalait látja maga előtt. (szilágyi) Fotók, cikkek, kéziratok Kodály-emlékalbum Kodály Zoltán, a világhírű zeneszerző életét és mun­kásságát bemutató fotóalbumot jelentetett meg szüle­tésének 100. évfordulója alkalmából a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. A száznál több fénykép, újságkivágás, kézirat és kotta reprodukcióját tartalmazó kiadvány nagyrészt eredeti dokumentumok felhasználásával ké­szült. Az album megvásárolható a fővárosi Szabó Er­vin Könyvtár központi épületében, a VIII., Szabó Er­vin tér 1. szám alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom