Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1982. május 1., szombat Olajporlasztás ultrahanggal Sokféle energiaforrást lehetne még bekapcsolni a gazdaság vérkeringésébe, ha annak technikai lehetőségét megteremtenénk. A hagyományos energiahordozókon túl a szél, a Nap, a vulkánok erejét is mind nagyobb mértékben igyekeznek kihasználni, ahol erre mód nyílik. Ezekről a kísérletekről szól mai összeállításunk. Az általában használatos olajégők szivattyúval táplált fúvókái az olajat nem por- lasztjáik tökéletesen, így az égéstermékbe meglehetősen sok elégetlen tüzelőanyag jut, ami egyrészt rontja a tüzelés hatásfokát, másrészt szennyezi a levegőt. További hátrányai a szivattyúval táplált olajégőnek, hogy fűtőtel- jesítményo csak kismértékben és csak a fúvóka cseréjével változtatható, és a kis fúratú — 0,25—0,30 mm lyukátmérőjű — fúvókák könnyen eltömődnek. Eredménnyel jártak azok a kísérletek, amelyek a nagy intenzitású ultrahangok porlasztó, ködképző hatásának felhasználásával próbáltak javítani az olaj* égők hatásfokán. Sokáig problémát okozott, hogy a rezgőfúvóka időnként ,,'bere- zonált,” ami a fűtőteljesítmény hirtelen növekedéséhez és a fúvóka gyors tönkreme- néséhez vezetett. További nehézséget jelentett, hogy a finoman porlaszitott olajat nem tudták kellő mennyiségű levegővel keverni. Ma már mindkét problémát megoldották. A rezgésszám állandóságát automatikus frekvenciaszabályozóval stabilizálják, az olaj tökéletes elégetéséhez szükséges levegőmennyiséget pedig külső és belső csőből álló kettős keverőszerkezettel biztosítják. Emellett automatikusan szabályozzák a fúvóka hosszirányú rezgéseinek kitérését is, amivel elérhető, hogy a fűtőteljesítmény tág határok között legyen változtatható. Az ultrahangok keltéséhez általában elektrosztrikciós kerámia rezgőfejet használnak. Képünkön japán szakemberek által tervezett ultra- • hangos olajégő látható, amelynek óránkénti 4000 kalóriától 40 000 kalóriáig szabályozható a fűtőteljesítménye. Fúvókafúrata 4 mm átmérőjű, az eldugulástól tehát nem kell tartani. Az égő, amely jóval halkabb, mint a hagyományos olajégők, csak 12,5 kg súlyú. NAPFÉNY, SZÉL, VULKAN Új energiaforrások Az utóbbi években nyilvánvalóvá vált, hogy a kő- olajkészletek belátható időn belül elfogynak. Szükség van tehát új energiaforrások bevonására. Az új energia- nyerési eljárások felkutatása napjainkban egyre sürgetőbb, márcsak azért is, mert a környezetszennyezés megszüntetésében, vagy legalábbis csökkentésében is megoldást hozhat. A témával kapcsolatban mindenkinek először a napenergia vagy a szélenergia felhasználása jut eszébe, és bár e két energiaforrás korántsem a legtöbbet ígér, megújuló energiaforrások lévén jelentőségük nem lebecsülendő. A napenergiát szilikonkris- tály-elemek segítségével közvetlenül elektromos energiává lehet átalakítani; sajnos egyelőre még meglehetősen drágán. A Szovjetunió első, a Krím-félszigeten épülő kísérleti naperőművének a kapacitása 5 megawatt, lesz, 600, összesen 40 000 négyzetméter (azaz 4 hektár) felületű tükör koncentrálja egy 75 méter magas toronyra, a napsugarakat, ahol gőzt állítanak elő. A tükrök számító- gépes vezérléssel automatikusan követik a nap mozgását. Az első naperőművek kis teljesítményűek, csupán próbálkozásoknak tekinthetők; épülettömböket, gazdaságokat, kis településeket látnak el energiával. Türkmenisztánban például „napfalvakat” hoznak létre, ahol a lakóházak teljes energia- szükségletét a napfény fedezi. A szélenergia munkába állítását az korlátozza, hogy az erre szolgáló létesítmények csak ott működtethetők, ahol gyakori az erős szél. így, a tengermelléki területeken és magas hegyekben. A szél erősségének, illetve sebességének különösen nagy jelentősége van, mivel a hasznosítható energia a szélsebességgel arányosan növekszik. A szélenergia hasznosítása eddig főként kis teljesítményű, pl. vízszivattyúzásra alkalmas szélmotorok formájában tűnt lehetségesnek. E téren áttörést hozhat a szovjet specialisták által kidolgozott 40 MW-os szélerőmű terve, (összehasonlításul: o világ eddigi legnagyobb működő szélerőműve 2 MW-os.) Elődeitől eltérően ez az új objektum bármilyen szélerősség mellett működik majd; így az energiamaximumot adja. Egy szélkerék helyett 8 rotorja van, amelyeken egyenletesen oszlik el a terhelés. Fémállványának magassága 200 méter. Erős szél esetén a többlet- energiát az erőmű oly módon tárolja, hogy fölös kapacitásával a víz elektrolízis“ útján hidrogént fejleszt, amely szélcsend idején üzemanyagul szolgál az áramtermeléshez. További előnye, hogy — lévén a hidrogén égésterméke, a víz — a környezet nem szennyeződik. A szakértők véleménye szerint a szélerőművek egyesítése az úgynevezett vizakkumulá tor okkal még kedvezőbb kilátásokkal kecsegtet Ezek tulajdonképpen magasan elhelyezkedő víztartályok, amelyekbe erős szél esetén vizet szivattyúz a szélerőmű. Szélcsend idején aztán a lefolyó víz turbinát forgatva szolgáltat villamos energiát. Lakott vidékektől távol eső; nehezen megközelíthető helyeken a nap-, illetve szél- erőművek létesítése már most is gazdaságos, így a sivatagokban a naperőműveké, az északi vidékeken a szélerőműveké, mivel a hagyományos áramfejlesztő berendezésekhez szükséges fűtőanyag helyszínre szállítása óriási összegeket emésztene fel. Nagy lehetőségek rejlenek a vulkáni kúpok alatti forró magma energiatermelés céljaira történő hasznosításában, amennyiben sikerül ezt a földkéregben levő, elképzelhetetlenül nagy energiakészletet gazdaságosan megcsapolni. Az NSZK-beli Ruhr-vidéken az új módszerekkel kb. 10 km mélységben felfedezett, 10—30 km3 forró folyékony kőzetből pl. egyetlen km3 elegendő lenne, hogy teljes kihasználás esetén a Ruhr-vidék elektromosenergiaszükségletének kétharmadát fedezze. A gyakorlati megva lósít ástál azonban még meglehetősen távol vagyunk. A geológusok, geofizikusok egyelőre az alapkutatásoknál tartanak. Olyan módszerek ki- fejlesztésén dolgoznak, amelyekkel a spontánul égbe lövellő gőzszökőkutakkal nem jelzett geotermikus energialelőhelyek is felderíthetők. A föld melege jelentős energiaforrások egyike lehet, amit bizonyít az a tény, hogy már ma több energiát szolgáltat, mint az összes szél- és naperőmű együttesen. Mindazonáltal az e téren mutatkozó lehetőségeket nem szabad túlbecsülni, ugyanis a tudomány és technika e témában még nem tart előbbre, mint az űrhajózás az 50-es évek eleT jén. Ezenkívül számtalan akadály van. így a mag4 makamrák 10 km-es mélysége a jelenlegi technikával aligha elérhető. A kiaknázásra alkalmas területek gyakran távol vannak a városoktól, ipari centrumoktól, a hőenergia hosszú távra való továbbítása pedig ma még nem kifizetődő. A geotermikus energiaforrás hasznosítása elsősorban azokon a területeken sokat ígérő, ahol a forró kőzetrétegek nagyon közel helyezkednek el a földfelszínhez. Bognár Mária Földgázvezetékek védelme Képünkön: a Szovjetunió legújabb földgáz-távvezetéke az észak-oszétföldi Mozdokot az azerbajdzsán! Kazimagomed városával köti össze. A 675 km-es vezeték első szakaszát 1982- ben helyezik üzembe, és a tervek szerint évi 13 milliárd köbméter földgázt szállít majd. Jól látható a csővezeték-fektetés előtti műanyag szigetelése (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A földgázt a forrástól a felhasználóig ma a kontinenseken csaknem kizárólag csőtávvezetékeken juttatják el. A lelőhelyeken a kutakból feltört gázt — megfelelő előkészítés után — nyomják a vezetékbe. A „szállítópálya” tehát körülveszi a szállítandó közeget. A . földgázvezetékek is, mint a csővezetékek általában, a földfelszín alatt vannak, ott, ahol a nagy értékű acéltömeget fokozottan veszélyezteti a korrózió. Nagyon fontos tehát a csövek korrózióvédelme. Felületüket gondosan betekerik műanyag fóliával. Ez azonban önmagában nem elegendő: a védőréteg megsérül, s a sérült helyeken a korrózió előbb-utóbb kikezdi a csöveket. A sérülés lehetőségére gondolva villamossággal is védik a csővezetéket. A vezeték mellett helyenként grafit- vagy fémelektródokat helyeznek a földbe. A vezetékeket és az elektródokat egyenáramú áramforráson keresztül összekapcsolják. Az így kiépített hálózatban a talajon keresztül az elektródoktól a csővezetékek felé gyengeáram folyik. Ez az áram megakadályozza a cső korrózióját. A működő távvezetékben nagyon nagy mennyiségű földgáz van. Ha a vezeték valahol megsérülne, megrepedne, a nagy nyomású gázból rövid idő alatt is hatalmas mennyiség áramolhatna a szabadba. Ez az anyagi káron kívül hatalmas rombolásra vezethetne. E veszély csökkentésére úgynevezett szakaszoló szelvényállomásokat is építenek a tereptől függően 10—20 kilométerenként. Az ezeken az állomásokon elhelyezett berendezéseknek, műszereknek az a feladatuk, hogy csőrepedés esetén a vezetéknek azt a szakaszát, amelyikben a hiba történt, automatikusan lezárják. Kísérletek - nagyfeszültségű laboratóriumban Az erőműveket a fogyasztókkal távvezetékek kötik össze. Ezek a távvezetékek behálózzák az egész országot, sőt össze vannak kötve a szomszédos államok energiarendszereivel is. Az energiahálózat feszültsége a nagy országos gerincvonalakban 220 000 és 4Q0 000 volt. A vezetékek és a hálózattal közvetlen kapcsolatban álló készülékek szigetelése a biztonsági tényezővel megemelve ennek megfelelően van méretezve. Ennél nagyobb, erősebb szigetelés rendkívüli módon megemelné a létesítési költségeket Az üzemi feszültségértékeknél azonban jóval nagyobb túlfeszültségek is felléphetnek, ezek veszélyeztetik a hálózat épségét és üzemzavarokat okozhatnak. Ilyen túlfeszültséget idézhetnek elő a hálózatot érő villámcsapások, de belső tényezők is, például kapcsolások következtében egy adott hálózaton belül az áram- vagy a feszültségviszo- nyok hirtelen megváltozása lökésszerű feszültséghullámokat indít el. Ezek közel fénysebességgel futnak végig a hálózaton, maximális értékük több millió volt is lehet. A szigetelés leggyengébb pontját átütik, az átütési ponton keresztül aztán már a jóval kisebb üzemi feszültség is utat talál a föld fe)é, beáll .az üzemzavg£. ;;s A berendezéseket tehát meg kell védeni, mert több millió voltra szigetelni őket lehetetlen. Ezt szolgálják például az oszlopokon elhelyezett villámhárítók, vagy a hálózat bizonyos helyeire beépített, tudatosan legyengített szigetelők. Az energiaipar kutatói a jobb technikai megoldások kikísérletezése érdekében saját maguk állítanak elő mesterséges villámcsapásokat, lökéshullámokat, hogy azok természetét és a kifejtett, hatást vizsgálhassák, , A nagyfeszültségű laboratóriumok méretei imponálóak: magasságuk 20 méter, hosz- szuk 40 méter. Az itt előállított több millió volt feszültség már néhány méter távolságot is átüt a levegőben. Ezért a munkánál rendkívüli biztonsági intézkedések és óvórendszabályok megtartása szükséges. A generátornak és a vizsgált próbatárgyaknak is megfelelő távolságon kell lenniük a falaktól, hogy az átütések a kívánt helyeken jöjjenek létre. Zsírtőzegből Belorusz kutatók a pálma- és az olívaolajhoz hasonló olajszármazékokat állítottak elő tőzegből mikroorganizmusok segítségével. A tőzeget kénsavval hidrolizálják. A hidrolizátum nagy meny- nyiségben tartalmaz glukózt, egyéb más szénhidrátokat és szerves savakat, amelyek kitűnő táplálékul szolgálnak a zsírképző élesztőfajok számára. A technológiai eljárás során a biomasszából köny- nyű kivonni a zsír- és olajsavakat. A mikrobiológusok a ter- 'melésben felhasznált élesztőtörzseket olyan „vad” törzsekből nemesítették, amelyek a szabad természetben is készítenek tőzegből zsírokat. A nemesített törzsek 5— 10-szer több zsírt hoznak létre. A mikrobiológiai úton nyert mesterséges zsírokat felhasználhatja a kozmetikai, a szappan-, a lakk- és a festék-, valamint a gyógyszeripar. Alkalmazható lesz kenőolajnak és gépzsirnak is. Hajóraj - atomenergiával Egy angol vállalat terve szerint egész konvoj kaphatná az energiát egy anyahajó atomreaktorától. Az elképzelés az, hogy az anyahajó 600 megawattos reaktorából különleges kábelösszeköttetésen át jutna el az áram hat hajó meghajtó villanymotorjaihoz. A konvoj sebessége elérné a 24 csomót, vagyis óránként a 44,5 kilométert. Az anyahajéval összekapcsolt hat hajó mindegyikének dízelgenerátora is lenne, hogy csatlakozhasson társaihoz. Ez a megoldás egyszersmind arra is szolgál, hogy megkerüljék az atomerővel hajtott hajókra elrendelt kikötői korlátozásokat. Az olajjal takarékoskodó meghajtásnak ezt az elvét a kereskedelmi hajózásban is alkalmazhatják. összeállította; Hekeli Sándor
