Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-11 / 108. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 11., kedd 5. A mindennapos A környezet kevés megértést tanúsít az analfabéták iránt Az NSZK-ban az írástudatlanság különleges probléma. Azért probléma, mert a környezet szinte semmilyen megértést sem tanúsít iránta. Az írástudatlan azonban, ha ki akar szabadulni ebből az állapotból, rászorul embertársai megértésére és segítségére. Alighogy a Bajor Rádió az őszi szemeszter kezdete előtt felhívta a figyelmet egy analfabéták számára indított tanfolyamra, az ezt rendező müncheni népfőiskolán máris sűrűn csengett a telefon. Az egyik első jelentkező autójából telefonált: ez a sikeres üzletember autórádiójából hallotta a felhívást, és azonnal a kagylóhoz nyúlt. A következő érdeklődők azonban a mindent jobban tudók' köreiből toborzódtak, akik mindenképpen meg akarták győzni a tanfolyam vezetőit, hogy német analfabéták manapság már nincsenek, aki nem tud írni-olvas- ni, csak külföldi lehetÍgy érthető, ha az üzletember kérte, hogy álnéven vehessen részt a- tanfolyamon. Más résztvevők — túlnyomórészt németek — azt kívánják, hogy a (harmadik emeleten levő!) tanterem függönyeit húzzák be, hogy senki se ismerje fel őket. Még a felesége sem tudott róla A felfedezéstől való félelemnek több oka van. Ezért ennek csökkentése a tanfolyam első óráinak szerves része, amikor is tanításról még nem lehet szó, túlságosan nagy nyomás nehezedett a résztvevőkre, és most végre megkönnyebbülten és akadálytalanul beszélhetnek állapotukról. A tanfolyamra beiratkozottak közt például van egy férfi, akinek hét évig sikerült megtévesztenie a feleségét a hiányzó írni-olvasni tudásával kapcsolatban. Egyes analfabéták függősége partnerüktől, aki felmenti őket az űrlapok kitöltésétől, a munkakönyvek vezetésétől, vagy más egyéb „terhes irkafirkától” — nem lényegtelen terhet ró jó néhány kapcsolatra. A tanfolyamon való részvétel azonban szintén veszélyes: a függőség végét jelentheti... Egy asszony, akinek gyermeke nemrég került iskolába, mindennap attól reszket, hogy a házi feladat ellenőrzése során „lebukhat”. Egy tisztviselőnő, akit tiltakozása ellenére felelősebb állásba léptettek elő, egy egyszerű megrendelőlap kitöltésétől is fél. Valamennyien az NSZK- ban jártak iskolába. Az egyik például egy falusi iskolába, ahol összesen 60, különböző korcsoporthoz tartozó gyermek tanult egyetlen helyiségben. Némelyik túlterhelt tanító azután lemondott egyik-másik „reménytelen” tanítványáról. Jó né- hányan azért váltak reménytelen esetté, mert tanuló korukban a szüleik gazdaságában dolgoztak, és emiatt nem csinálhatták meg rendszeresen házi feladataikat. Harsogó gúnykacaj Egyesek elmondták, hogy az egyetlen rendszeres valami, amiben az iskolában részesültek, a verés volt; ezt a tanító bőven osztogatta a legkisebb mulasztásokért is. Mások pedig, bár egyre nőttek, évről évre megint csak a „kicsik” között találták magukat, s ezek persze sűrűn figyelmeztették a „tökfilkó- kat” lemaradottságukra. Az egészen a felnőttkorig terjedő problémák további táptalaja volt az a harsogó gúnykacaj is, amely azt a gyermeket fogadta, aki szüleivel' olyan vidékre költözött át, ahol más tájszólást beszéltek. A tanfolyamra jelentkezettek közül öt nő és négy férfi beszámolt kezdeti nehézségeiről, hogy egyáltalán eljusson a népfőiskolára: ugyanis a földalattin levő útvonal- térképen meg kellett keresnie a megfelelő állomást, vagy az épület belsejében kifüggesztett helyszínrajzon meg kellett találnia, a tantermet. Ki oltja belé tulajdonképpen a leleplezéstől való félelmet az írástudatlanba, aki különben semmiben sem különbözik polgártársaitól? Mi, akik nemritkán feltételezzük róluk: „Ez az alak ahhoz is túl hülye, hogy olvasni és írni tudjon!” (Vorwärts) Wagner-tilmet forgatnak Magyarországon A nemzetközi koproduk- ciós filmek krónikájában a Magyar Televízió minden eddiginél nagyobb szabású vál_ lalkozásán dolgoznak Ma. gyarországon. A film aktualitását, jelentőségét, terjedelmét, várható színvonalát tekintve a nemzetközi mérlegen is a monstre jelzőn túl, a „legek” várományosa. A közönség a jövő esztendőben láthatja nemcsak itthon, szerte a világban. 1983-ban emlékezik az egyetemes kultúrtörténet Richard Wagner halálának 100. évfordulójára. Ez az esemény 'kínálta az ötletet az angol kezdeményező félnek, hogy partnert keressen egy világfilm-produkcióhoz. A magyar tévések még javában dolgoztak egy korábbi, hasonló, nagyarányú koprodukción Liszt Ferenc életéről, amikor elfogadták Budapesten az angol javaslatot. A két fél, mint fővállalkozó, fiókországokat is keresett tervéhez. Csatlakoztak a nyugatnémet, a svájci, az osztrák, az olasz és a francia érdekeltek, és megszületett az elhatározás: nyolcszor egy-egy órás időtartamú televíziós filmsorozatot készítenek, amelyet feltehetően Európa-szerte vetítenek, ezenkívül amerikái forgalmazásra négy és fél órás mozifilmváltozatot is készítenek. A forgatás helyszíneit az NSZK-ban, Svájcban, Ausztriában, Olaszországban és Magyarországon jelölték ki. A világsajtó élénk figyelemmel kísérni a csaknem fél évig tartó forgatást, amely ez év januárjában kezdődött. Charles Woodnak nem volt könnyű dolga, amikor a tengernyi Wagner-iro- dalomból összeállította a film forgatókönyvét, hiszen a XIX. század egyik legvitatottabb művészének életútját mutatja be. S mint ahogy életrajzírói feljegyezték, Shakespeare és Napóleon kivételével senkiről sem írtak annyi dicsérő magyarázatot és ócsárló bírálatot, mint Wagnerről. A film rendezője az angol Tony Palmer, kétszeres „Prix Italia” nagydíjas, az operatőr Vittorio Storaro, Bertolucci munkatársa, az Sir Ralph Richardson, Lord Olivier és Sir John Gielgud a sorozat egyik jelenetében. Apokalipszis című film operatőrje, főszerepeiben világsztárok jelennek meg: Wagnert Richard Burton alakítja, Liszt Gellei Kornél, leánya Cosima, Vanessa Redgrave, II. Lajos király szerepében Gálffi László, Bakunyin forradalmár Andorai Péter, Sir Ralph Richardson, Lord Laurence Olivier és Sir John Gielgud a király minisztereit keltik életre. A film érdekességeként világhírű Wagner-énekesek is láthatók majd, Gwyneth Jo. nes az egykori Wagner-éne- kesnőt, Malvina von Carols- feldet idézi, férjét Schnorr von Carolsfeldet — akivel együtt szólaltatták meg először a Tristan és Izolda című zenedrámát — Peter Hofmann alakítja. Daphne Wagner, Richard Wagner ükunokája, Metternich hercegnő szerepében lép színre. A statiszták hadából csak a zenei felvételeknél nyolc. százötvenen vesznek részt. Budapesten a Bécsi úton ütötte fel tanyáját a nemzetközi produkció vezérkara. Itt parkoltak utcaho6Szat a díszletszállító, az öltöző-, a személyszállító kocsik. Innen indultak a főváros különböző pontjaira forgatni. A vaskos forgatókönyv szerint csaknem 470 képet, jelenetet vettek fel a május végéig tartó munkák során hazánkban. Éjjel-nappal dolgozott a stáb, napokon át kerestük a magyar gyártásvezetőt, Horváth Lórántot, amíg végül is sikerült néhány percre szóra bírni. — A Wagner-film számos helyszínét — eltérően a valóságtól — magyar miliőbe helyezte a forgatókönyvíró, ami azt .jelenti, hogy sok millió néző ismerheti meg a főváros, a vidéki városok, a magyar táj arculatát. A Zeneakadémián például a párizsi Nagyoperában történt eseményeket rögzítettük, amikor a Tannhäuser megbukott, majd Wagner (Richard Burton) vezényletével Beethoven.műveket vettünk fel. A film zenei felvételei Magyarországon készültek, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekárát Fischer Iván vezényelte, magyar operaénekesek közreműködésével; Szalma Ferenc, Gáti István, Kukely Júlia, Molnár András, Maria T. Űribe tűnt fel a jelenetekben. Tatán tört ki az 1848-as drezdai forradalom, II. Lajos király bajor serege is magyar földön kelt újra életre, aztán a keszthelyi Helikon Könyvtárban, Veszprémben, Kecskeméten, a Balatonnál, Sopronban, Győrött vettük fel a film olyan jeleneteit, amelyek Wagner életében nem a mi országunkban történtek. A rendező azonban ideális környezetet talált a különböző események megörökítésére. — Richar Burton, Wagner megszemélyesítője, az érdeklődés középpontjában állt mindvégig. Rendkívüli energiával, nagy kedvvel vett részt a fárasztó forgatásokon. Éreztük, hogy teljes átéléssel, képességeinek legjavát akarja nyújtani. Azonosulni Wagnerral, a pódiumon, a forradalmi tűzben, alkotás közben, szenvedéseiben és dicsőségében, — Wagner művészi nagyságától és zenéjétől bűvöltem . — Láthatunk-e képeket Wagner magyarországi kapcsolatairól. látogatásairól, vendéefellépéseiről ? — Sajnos az angol forgatókönyvíró nem tért ki ezekre a részletekre. Erdősi Mária H eti umor ét elején A lakásban megszólal a telefon, de a kutya kivételével senki sincs otthon. Az eb odaballag, felveszi ifc kagylót és beleszól: — Vau. — Ki beszél? — Vau. rég — Nem tudna érthetőbben beszélni? tel — Betűzöm: vé, mint ViU: mos, a mint Albert, u mint Ubul — vau! A fiatalember elmegy gazdag gyároshoz, akinek a lányát feleségül akarja ven“ ni. A gyáros így szól: — Fiatalember, érdeklődtem a múltjáról, és meg kell mondanom.!. A fiatalember félbeszakítja: — Én is érdeklődtem az ön múltjáról, és meg kell mondanom... — Jól van — felel a gyáros —, beszéljünk valami másról! » Gondolatok B&r megtanultam megismerni a hazugságot és az emberi értelem sztereotipiáit, továbbra Is hiszek bizonyos Igazságokban, amelyeket egyszer talán mindannyian a magunkénak vallunk. (Isaac Beshevis Singer) ★ Magamról beszélek, de az ügyre gondolok. Ok az agyról beszélnek, de magukra gondolnak. (Karl Kraus) ★ Részeg emberrel nem lebet vitatkozni, akármitől rúgott Is be: bortól, hatalomtól, dialektikától vagy pénztói. (Gilbert Cesbron) ★ Csak a tekintetünk találkozott, de máris tegezódtünk. (Krecla P.) ★ A pillanat zaja az órókkévaló- ság zenéjét majmolja. (Rabindranath Tagore) ★ A hasznos és a kellemes, a szép és a Jó — nem azonos fogalmak. (Coleridge) ★ Nyugtalanítóan könnyen szok- Juk meg a rosszat, amelyet a világ ránk kényszerít. (Slonlmszki) ★ Ha követ dobsz a pocsolyába, sár fröccsen az arcodra. (Maryla Wolska) ★ Ha egy lépésnyi előnyt akarsz szerezni, hátrálj egy lépést! (Kinai mondás) Jellegzetes jelenet a filmből (Fotó: KS) Miközben újabb és újabb hírek érkeznek arról, hogy Fellini abbahagyta az Iliász nyomán készülő filmjének forgatását, és egyre komolyabban gondol arra, hogy esetleg Amerikába utazik — a filmvilág minduntalan visszatér a nagy kérdéshez: vajon csakugyan egyforma minden Felldni-film? Mert vegyük például a nálunk is műsoron lévő A nők városát — és bizony a kérdésre nem is olyan könnyű a válasz. Persze könnyű lenne magát az olasz mestert idézni, de aki csak egy kicsit is járatos a hatalmas Fellini-irodalom- ban recenziók és ellenrecenziók áradatában, az önként lemond erről, ugyanis alig akad olyasmi, aminek ne áL lította volna a rendező éppen az ellenkezőjét is ... Maradjunk inkább a tényéknél! Fellini potom 7 milliárd lírás költségvetéssel készítette el a legújabb alkotását. „Óvatosan” jelentette be, hogy „amint nem akadt elég nagy pápa Michelangelo számára, úgy nincs igazán nagy producer Fellini számára sem.” 30 hét alatt a Cinecit- tában kelt életre ez a sajátos vízió a női egyenjogúság megszállott és nemegyszer önmagukból, női mivoltukból kivetkezett apostolairól... És mindehhez kellett még valódi homok Riminiből, mert az itteninek nem olyan aranyos a színe: hatalmas gipszszobrok Marlene Dietrich, Greta Garbo és Joan Crawford vonásaival, 130 női portré, 700 technikus és nem kevesebb, mint kétezer színész, köztük a mester kedvence, Marcello Mastroianni, vagyis a fallinis film minden rekvízituma. Hogy nyugta legyen az újságíróktól, Fellini még azt is vállalta, hogy a forgatás megkezdése előtt sajtótájékoztatót tartson, és szokásától eltérően elmondja, miről is szól az új mű. „Egy görög mitológiatanár a főszereplő, aki egyszer csak rádöbben, hogy a körülötte élő lányok, asszonyok már csöppet sem hasonlítanak az örök típushoz: Minervához, Junóhoz vagy Dianához ... Furcsa utazásra indul, és mindinkább meggyőződik róla, hogy értékrendszere már nem felel meg a valóságnak ...” És bármennyire fogadko- # zott is Fellini, hogy többé nem áll szóba az újságírókkal, minduntalan megszegte esküjét. Először egyik színésze halála miatt törte meg hallgatását, majd egy sztrájk miatt. „Nem szívesen beszélek a filmemről. Már csak azért sem, mert mindig ugyanazt a filmet csinálom. A fehér sejktől a Nyolc és félen át az Édes életig ... Természetesen azért igyekszem aktuális maradni... És mindig, csak azt látom, amit látni akarok, ami örömet szerez. A nők városa nem a nőkről szói — hanem egy férfiról. Nem más, mint önmagának ellentmondó szócsata — a nők kapcsán. Az egyetlen mondanivalója az, hogy milyen lelki zavarokkal küszködöm, milyen az életszemléletem ...” Azt azért nem árt az olvasónak tudni, hogy' még a filmforgatás megkezdése előtt egy militáns női szervezet azzal vádolta meg a mestert, / hogy eddig egyetlen filmjében sem szerepeltetett normális nőket. Mert sorra véve a Satyricon, az Amarcord, a Casanova hősnőit, bizony csupa nagy keblű, elhízott, felfúvódott, vastag lábú, hihetetlen széles csípőjű, kicsapongó természetű hölgyet vitt filmszalagra — és az olasz nők harcias képviselői felszólították FelMnit: itt az ideje, hogy magába szálljon, és szembenézzen elfogultságával. Mert nem elég, hogy a bemutatott típusok visszataszítók, ugyanakkor hűtlen nek, kegyetlenek, buták, ko_ miszak is. Nos, a rendező válasza nem sokáig váratott magára. A nők városa mintha lélki- ismeret-furdalás tüneteit hordozná. Mindenesetre Fellini sietett kijelenteni: új alkotása csöppet sem női film. Annál kevésbé, mert szavai szerint: „Ki állíthat valamit biztosan a nőkről?! Ki ismerheti őket egyáltalán?! Számomra a nők világa valósággal olyan, mint egy ismeretlen bolygó. Most is. mint mindig, a nők bűvöletében élek, elcsábítva és kíváncsian minden iránt, mi őket érinti." „Csodálom a női egyenjogúságért küzdő mozgalmakat, és úgy találom, igazuk van. Ezt egészíteném ki azzal, hogy Olaszországban végbement egy sajátos, valódi forradalom. Ennek nyomán új nőtípus született, aki megköveteli, hogy eddig nem tapasztalt figyelemmel kövessük. Persze, mint minden forradalomnak, a feminizmusnak is megmutatkoznak a maga szélsőségei, de ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk jogosságá. ról sem.” Természetesen a római filmforgatás hírére a világ minden sarkából érkeztek Fellini-rájongók: pszichiáterek, tanárok, nagykövetek, vezérigazgatók, írók, százával a turisták, köztük egy dúsgazdag sejk is, aki tüstént felszólította a rendezőt, készítsen filmet kőolajjárói, és így bizonyítsa be a világnak, hogy az övé sokkai jobb, mint a szomszédjáé ... Nem hiányoztak a különbözői női szervezetek delegációi sem a Cinecittá- ból. A Quantidiano Donnacsoport szerint az új Fellinifilm nem más, mint a feminizmus kiárusítása. A can- nes-i bemutató után a világ véleménye nagyim is megoszlott a legfrissebb Fellini- filmről, amire a mester így válaszolt: „Az a film, amely mindenkiből azonos hatást vált ki, szerintem nem lehet igazán jó film.” A nők városa ezek szerint jó film. Bár lehet hogy a közönség véleménye megoszlik róla — kétségtelen : izgalmas hozzászólás egy nemegyszer kompromittált vitához. Csak éppen meg kell fejteni üzeneté. Nemlaha György
