Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-07 / 105. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 7., péntek 3. A vonalon maradni! A lehetőségek szerint: több lesz a szőlő-, a zöldség- és a takarmánybetakarító gép A képviselő javasolt — a miniszter intézkedett... Energikus, határozott egyéniség. A nyáron lesz 20 észtén, deje, hogy a detki Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet élén áll, és azóta országgyűlési képviselő is. Szabó Imre 63 éves, korát megcáfolva, ma is fiatalos lendülettel dolgozik. Nap mint nap rengeteg az elfoglaltsága, hiszen megannyi megoldásra váró problémával keresik fel. Mégis amikor csak teheti, reggelente az elsők között ott van a szövetkezet központjában, hogy köszöntse a határba induló tagokat. TELE VAGYUNK SZABÁLYOKKAL. Életünket különböző rendű-rangú rendeletek, határozatok, utasítások terelgetik, ember legyen a talpán, aki követni tudja a változásukat. Gazdálkodásunk bonyolult érdekviszonyait szinte menetrendszerűen, esztendőnként módosuló szabályozók közvetett kényszere foglalja egységbe És mégis ... Nem minden él nélkül jutott ez eszembe az egyik építőipari nagyvállalat vezetőjét hallgatva. A négyezer embernek munkát adó cég évek óta a bérszínvonalgazdálkodás béklyójától szenvedett. Így aztán mikor az ösztönzésre, a valóban kiemelkedő teljesítmény elismerésére került sor, képtelenek voltak túllépni a látszateredményeken. A szigorú bérszínvonal megkötötte a kezüket. Történt, hogy a felügyeleti szerv pályázatát elnyerve, januártól áttérhettek a bértömeg-gazdálkodásra. Joggal hihették, hogy vége a szűk esztendőknek, hiszen a jövőben, ha ugyanazt a munkát — jobb szervezés, avagy nagyobb intenzitás révén — tíz ember helyett nyolcán végzik el, nyolcfelé oszthatják tíz ember bérét. A meglehetősen bonyolult, számukra újszerű elszámolási rendből elegendő volt ennyit megértetni az emberekkel, hogy belássák: ezentúl a szorgalmasabb munkást valóban több illeti meg, mint azt, aki tessék-lássék dolgozik. Igen ám, de szinte örülni sem maradt idejük, máris értesültek a szabályozók legújabb változásáról, arról, hogy a bértömeg mértékét korlátozták. Ily módon két lehetősége maradt a vállalatoknak, hogy a korábbinál magasabb bért oszthassanak szét. Vagy jóval nagyobb nyereséget érnek el az előző évinél, vagy csökkentik a létszámot. A vállalat azonban — utólag úgy is mondhatni: sajnos — tavaly rekordnyereséggel zárta az esztendőt, létszáma pedig eközben olyannyira csökkent, hogy néhány szakmában most új embereket kell toborozniuk. Azaz: „túl jók” voltak ahhoz, hogy az idén többet fizethessenek dolgozóiknak ! VALAMIT MÉGIS tenni kellett, hiszen azok, akik többet dolgoztak, több pénzt' vártak. S ekkor támadt az igazgatónak egy mentőötlete. Ha túladnának a rozzant munkásszállón, szerény száOrszágszerte befejeződtek a vállalati újítási értekezletek, amelyeken az újítók és feltalálók május 15_i V. országos tanácskozását készítették elő. A helyi fórumokat többnyire aktív részvétel jellemezte, sok ezren mondták el véleményüket az újítómozgalom feladatairól, az előrelépést hátráltató gondokról. Ezek az események megmozgatták a vállalati műszakigazdasági közvéleményt és a saját problémák mellett országos jelentőségű, az iráAz Ikarus székesfehérvári gyárának kísérleti üzemében a gyár konstruktőreinek szolgálati szabadalma alapján repülőtéri kiszolgáló autóbusz prototípusa készült el. A nagy érdeklődéssel várt emeletes buszt csütörtökön Székesfehérváron megtekintette Méhes Lajos ipari miniszter, a minisztérium több más vezetője. Jelen voltak a speciális jármű ki- fejlesztésében részt vevő intézetek szakemberei is. A kétszintes különleges repülőmítások szerint is nyolc-tíz millió forintot kaphatnának érte, így megugrana a nyereségük, és valamivel nagyobb bértömeg fölött rendelkeznének. Azt, hogy ennek a pénzügyi akciónak vajmi kevés köze van a valóságos teljesítményükhöz, emberünk egy vállrándítással elintézte. Ha tavalyi kiváló gazdálkodásuk nem juttat többet a borítékba, akkor most miért szégyen- lősködnének ?! Még azt sem mondhatjuk, hogy szabálytalanul járnak el. Elhallgattam, hiszen a négyezer ember boldogulásáért felelős vezetőnek az adott helyzetben aligha papolhattam volna a népgazdasági érdek zöld útjáról, vagy más efféléről. Amint arra a művezetőre sem dobhatok követ, aki rendre megszegi a „játék- szabályokat”. Mert a kollektíva érdekében teszi ezt, és — furcsa módon — főnökei hallgatólagos beleegyezésével. Tőle tudtam meg, hogy mit értenek az iparágban a homok „szakkifejezés”-en. A kubikosok, földgépkezelők soron kívül kiásnak egy gödröt. Prémium viszont a szabályok értelmében csak annak mértékében fizethető, hogy hányszor „karolják el”, azaz szállítják egyik helyről a másikra a kupacot. A művezető viszont megígért egy kis pénzt a munkáért. így aztán, amikor elérkezik az igazolás ideje, három „elka- rolás” helyett négyet, ötöt ír a munkautalványra. Azaz: jogcímet teremt a prémium kifizetéséhez. Ha nem teszi, megnézheti, hogy következő alkalommal ki kapható sürgős munkára! Ma már szinte nem is tekinthető rátermett vezetőnek, aki nem ismeri a kiskapukat, nem tudja, hogy miként lehet a sokszor merev szabályok kalodájából kibújni. Példák is igazolják, hogy olykor bázisszemlélet, más esetekben a jövedelem- különbségektől való idegenkedés kényszeríti a munkahelyi vezetőket a kétes értékű ügyeskedésre. A munka díjazásában az iparági átlag, a vállalati átlag, a brigádok közötti és brigádon belüli átlag, mint viszonyítási alap még ma is gátat emel szó és tett közé. GOND CSAK AZZAL VAN, ami a vonal alatt, vagy a vonal fölött van. Vonalon maradni, abból lehet a legkisebb baj. Sokan még ma is ezt vallják. A gyakorlat, a látszat egyelőre őket igazolja. (L. F.) nyitó munkát érintő javaslatok is elhangzottak. Szinte mindenütt elmond, ták, hogy az újítók és a feltalálók tevékenységében rejlő lehetőségek fokozott kihasználása is elősegítheti az innováció fellendülését, a termékszerkezet korszerűsítését, az ésszerűbb anyag- és energiagazdálkodást. Általános vélemény, hogy a szellemi termékek létrejöttének tervszerűségét még kevés helyen segítik elő vállalati feladattervek, pályázatok, előzetes szerződések. téri beszálló busznak elöl is, hátul is van kormányállása; 190 lóerős Rába-motorjával terhelten 40 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedhet. A 14 méter hosszú, 4 méter magas „utashídjá. nak” felső emeletén 22 ülő és 152 álló utas helyezkedhet el, a jármű alsó részében pedig — speciális konténerekben, fotocellás vezérlésű szállítószalagon — ösz- szesen 3,5 tonna csomagnak jut hely. Mikor beszélgetésre ültünk le az elnöki irodában, akkor is gyakran telefonhoz hívták. Tagfelvételhez kérték véleményét, új feladatokhoz keresték segítségét. — A munka tölti ki nap. ja imát — mondja elégedetten az őszhajú képviselő — most is azon dolgozunk, miként fejleszthetünk a szövetkezetben. Igaz, jelentős eredményeket értünk el a nagyüzemi termelésben, de a négy község: Detk, Ludas, Halmajugra és Nagyút határát átfogó gazdaságunk tagjainak újabb munkalehetőséget biztosítunk. Hamarosan megnyitjuk Halma jug- rán keksz-üzemünket, Det- ken pedig a műanyagfeldolgozó üzemet, valamint a Növényolajipari Vállalattal együttműködve napraforgóolaj-palackozónkat is. Ezek jól kiegészítik majd mezőgaz» dasági alaptevékenységünket. A közvetlen, mindig segítőkész elnököt képviselői körzetében is becsülik. Tavaly októberben például az országgyűlés őszi ülésszakán, amikor mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk tízévesfejlődését értékelte a Tisztelt Ház, a vitában mint szakember szólalt fel Szabó Imre is. — Váncsa Jenő miniszter expozéját követően arról beszéltem — idézi fel a pillanatot —, hogy Heves megye élelmiszergazdasága az adottságok és lehetőségek alapján milyen fejlődési utat tett meg. Képviselő társaim körében is elismerést váltott ki az az erőfeszítés, melynek nyomán különösen a 70-es évek második felében 2350 hektár új szőlőt telepítettek megyénk gazdaságai, közöttük a mi szövetkezetünk is. A nagyarányú fejlesztéssel a piaci igényekhez igazított fajtákat telepítettünk és Mi csak termesztgetünk Reggel nyolctól délután ötig mindennap olyan szakmai programjuk volt, hogy nem győzték rögzíteni a tényeket. — Voltam már többfelé, hallottam már elég sokszor tájékoztatást, de ennyire nyíltan, ennyire a tényeket is felsorolva: még egyszer sem. Nem „féltették” az eredményeiket, a módszereiket tőlünk — így összegezte tapasztalatait a gyöngyöspatai szövetkezeti nagyüzem ágazatvezetője. Majd hozzátette, hogy nálunk a leszedett gyümölcs mennyisége csak alig egy tized része annak, amit ők az olasz gazdaságokban láttak. — Mi csak termeszgetünk gyümölcsöt, ők termesztenek. El kellene tehát döntenünk, hol a helye a mi gazdálkodási tevékenységünkben a gyümölcsnek. Mert itt van a törökbálinti termelési rendszer. Amióta együttdolgozunk, nálunk is kézzelfoghatóak a többleteredmények. Egy kis kitérővel eljutottunk oda is, hogy az új technológiát nem volt könnyű megteremtettük a lehetőségét az üzemek gazdasági együttműködésének a szőlő- termelésben és a feldolgozásban. Mindezek eredményeként az 1970-ben elért hozamokkal szemben az' évtized végén 70 százalékkal több termést takarítottunk be. Központi támogatásokkal és az üzemi erőfeszítésekkel számottevően javult a Tisza mentén gazdálkodó üzemek helyzete is, amely főleg a tervszerű meliorációnak, a termőhelyi adottságoknak megfelelő termelési szerkezet kialakításának köszönhető. A szigorúbb közgazdasági körülmények ellenére Heves megyében jó eredményeket értünk el a gabona és az olajosmagvú növények termelésében. A 70-es években a legdinamikusabban fejlődő ágazat a sertés- és a baromfi tenyésztés volt. A tej mennyisége például tíz év alatt 40 százalékkal nőtt, annak ellenére, hogy a tehén állomány 15 százalékkal csökkent, örvendetes, hogy az egri és a mátraalji borok és a hatvani konzervek határainkon túl is egyre ismertebbek lettek. Heves megye nagyüzemed országosan is kiemelkedő eredményeket értek el a földhasznosításban. Noha, tért hódítottak a termelési rendszerek, sajnos továbbra sem megfelelő a megye adottságait szem előtt tartva a szőlő, a zöldség és a szálasta- karmány-betakarító speciális gépek ellátása. Mivel ez a fejlődés akadálya lehet a jövőben, így országgyűlési felszólalásomban javasoL meghonosítani ebben a mátraalji gazdaságban. — Micsoda? Hogyan metszünk? Hát tönkre akarják tenni a fákat? Nem volt más megoldás: el kellett rendelni — metszeni pedig csak így szabad! — Titok? Nincs titok. Azokat az eredményeket mi is ei tudnánk érni, amiket kint láttunk, ha... ! Öntözés és talajerő-utánpótlás. Ennyi az egész. A végtelenségig leegyszerűsítve. De ha csak azt vesz- szük, hogy a viz mennyibe kerül a gazdaságnak a locsoláshoz, hogy mi a különbség a hegyi völgyekben felépített tárolók és a lenti lapályok vízgyűjtői között, máris tovább boncolgathatnánk a kérdést. Megnyitni a csapot és a lefolyó vizet így engedni a földekre. nem ugyanaz, mint szivattyúkkal, villanymotorokkal „felnyomatni.” Például. Gyárthatnánk mi is A színes prospektusok garmadáját húzza elő. Gép ilyen és olyan nézetből és ugyanaz a gép munkaközben tam, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, valamint az Ipari Minisztériumnak, hogy vizsgálják felül a gépesítés helyzetét és a lehetőségekhez képest tegyenek intézkedéseket ezek megoldására. A képviselő hozzászólására megérkezett a válasz, Váncsa Jenő, mezőgazdasági és élemezésügyi minisztertől. Szabó Imre a levélből idéz: — A miniszter arról tájékoztatott, hogy az Ipari Minisztériummal közösen megvizsgálták a fejlesztés lehetőségeit. A szőlőtermelés egyes munkaműveleteire már korábban speciális gépeket alakítottak ki. Ezek jól alkalmazhatók a talajművelésnél, a tápanyagutánpótlásnál és a vegyszeres gyomirtásnál. A gépekből a hazad ipar biztosítja Heves, megye nagyüzemeinek igényeit is. A szőlőtermelés legmunkaigényesebb műve. lete a szüret, melynek gépesítésére jelentős erőfeszítéseket tesznek. Miután a hazai gyártású önjáró szőlőbetakarító nem vált be, így jelenleg főleg tőkés importból behozott szüretelő kombájnokat használnak az üzemek. A KGST-országok közül tárgyalásokat folytatnak Bulgáriával, megfelelő áron beszerezhető szőlőkombájnok szállítására. A zöldségtermelésben, a paradicsom, a borsó, a zöldbab, a hagyma és a fűszerpaprika géprendszerét kialakították és gyártását is megkezdték. Az energiatakarékos zöldségtermelő gépek terve— régi telepítésű gyümölcsösben és új, „jegenyesoros” kertben. — Nézze meg. Egy pofon egyszerű szerkezet. Hat ember dolgozhat rajta. A munkahely padlózata méterekre benyúlik és felemelkedik egy pedál segítségével. A munkás maiga irányítja. A vezeték végén ott a metszőolló. De itt már látja, egy ládafelhordó szerkezetet is akasztottak a gép után. A termést így szedik le. Aztán jön a targonca és a telt ládákat elviszi. A munkásnak a ládához hozzá sem kell nyúlnia. Intenzitás, termelékenység, üzem. és munkaszervezés: mind ideillő, mostanában mifelénk is gyakran emlegetett fogalmak. — Jó, nekünk nincs bővi- ben dollárunk, hogy egy ilyen gépet kint megvegyünk. De miért ne tudnánk mi is ehhez hasonlót gyártani? Ha a MEZŐGÉP . . . Tőlünk is tanulhatnak Aztán másik kép, egy talajművelő szerkezet. — Azt halljuk állandóan, az egyetemen is, hogy a gyümölcsösbe nem szabad az ekét bevinni. Itt van ez az ásógép. Asztal simaságú talajfelületet hagy maga után. Ott nem is kell az eke. De mit vigyek én be a gyümölcsfák közé? A kérdés ott vibrál egy ideig a levegőben. Furcsa alakú, jegenyékre (Fotó: Szabó Sándor) zéséhez is hozzáláttak, de a fejlesztés befejezése és a sorozatgyártás a jelenlegi pénzügyi nehézségek miatt meghiúsult! A szálastakar- mány-termelés gépei közül jelenleg a talajművelés és a növényápolás eszközeit biztosítják. A pillangósok és a gyepek vetéséhez rendelkezésre áll olyan hazai gép, mellyel 30 százalékkal kevesebb vetőmagot használhatnak fel az üzemek. A gyepek fűhozamának betakarítására szolgáló rotációs kapák és rendrevágók is megvannak. A miniszter levelében arról is beszámolt, hogy iparunk hamarosan megkezdi az úgynevezett szártépős kaszák gyártását is, melyekkel a betakarítási veszteségek jelentősen mérsékelhetők. Várhatóan hamarosan megjelennek majd az üzemekben az úgynevezett szecskázásos takarmánybetakarításhoz szükséges gépek is, melyeket a kukorica termelés során eredményesen használhatnak. Gyártja már iparunk a takarmánybálák készítéséhez szükséges rakodókat, szállító pótkocsikat és bálabontókat is. Felszólalásom, úgy látom kellő visszhangra talált és örülünk, hogy a népgazdaság lehetőségeihez képest a szőlő, a zöldség és a szálastakarmány termeléséhez szükséges eszközöket a jövőben még nagyobb számban biztosítják a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Mindez garancia ahhoz, hogy élelmiszergazdaságunk továbbfejlesztéséhez meglegyen a műszaki háttér... emlékeztető fákat látunk egy felvételen. — Egy fáról leszednek negyven kiló almát. Egy hektáron kétezer fát gondoznak. Tessék kiszámítani, mennyi az átlagtermés. És ezt úgy érik el, hogy henger alakú felületet alakítanak ki, amelynek külső részét 'beborítja a gyümölcs. Levegő, napfény, annyi, amennyi kell az érleléshez. Aztán a gyepesítés. A sorok köze csupa fű. Erről a lemetszett gallyakat kihúzni nem nehéz. Aprítják, a vékonyka ágacskák darabkáit zöldtrágyának használják. A vastagabb bekerül a telepre, tüzelőnek. — Mi mindent elégetünk. Égetjük a tarlót is, égetjük a szalmát is, égetjük a venyigét is Ennyire pazarlunk, mert nincsenek meg az eszközeink a másodlagos fel- használáshoz. De hol tudnék én gyepet nevelni a gyümölcsösben ? Nálunk milyen földeket lehet betelepíteni, ■mondjuk meggyel, szilvával? Ügy tetszik, nagyon elmaradtunk a fejlettebb módszerekkel kertészkedő országoktól. — Ahol mi jártunk, az Olaszország „nagy kertje.” A víz náluk nem gond. De egyet és mást mi is elértünk már, nekünk is van mit megmutatnunk, ha a veronai küldöttség eljön majd hozzánk. Mert alapigazság: tanulnia jobbtól nemcsak nem szégyen, hanem jól felfogott önérdek is. Ezt már tudjuk, megtanított rá az élet bennünket is. Ügy látszik, van szemünk is a látásra és fülünk is a hallásra. A szorgalom pedig ... ? No, az sem mindenütt hiánycikk nálunk. Mint a mostani példánk is bizonyítja. G. Molnár Ferenc Újítási tanácskozások Ikarus-újdonság Repülőtéri autóbusz Mentusz Károly HA A MEZŐGÉP Gépnézőben - Veronában A veronai vásárra az utat a Törökbálinti Állami Gazdaság szervezte. Kiutaztatta azoknak a gazdaságoknak a gyümölcskertészeit, amelyek az ő irányításával termelési rendszerbe tömörültek. A gyöngyöspatai tsz-ből Székely Ferenc ágazatvezető is tagja volt a kis magyar csoportnak. Bejárták még az ottani környék szövetkezeti formában tevékenykedő gazdaságait. Tapasztalatszerző útjaikat a veronai kutatóintézet szervezte.
