Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 29., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM •8 jyagát a legkisebb grafikai mű- ól, Nagy István gyűjteményéből Imre készítette. — Mondott — bólogatott nagy lélegzeteket véve. — Azt mondta, ha elfogadjuk a téesz által megválasztott vezetőt, akkor hozat szenet. — Durraj hangja elcsuklott, körülforgatta bozontos fekete fejét, és várta, hogy a cigányok óbégatása kihúzza az el- érzékenyülés csávájából. De továbbra is némák maradtak, üres szemekkel bámultak maguk elé, mint akik ezt sem értik. Ali. aki már tegnap is megkömyékezett valami mondanivalóval, most kihasználva a csendet, irulva-pirulva előretolakodott a tömegből. — Naftali — kéz te szégyenlősen. — Eressz el minket a vállalathoz! A fiatalok szerint semmi értelme ennek a várakozás< nak, ott meg szépen keresnénk, vehetnénk -n magunknak ruhát, szórakozhatnánk, és nem éheznénk, mint itt. Gerálós sem keresett a hegedülésből soha annyit, mint amennyit most Pesten keres. Szóval, mi fel akarunk menni Budapestre. Mosolyogva néztem Alira, hogy enyhítsem. a zavarát, mert ez a mondanivalóját már hetekkel ezelőtt megfogalmazhatta, csak nem volt bátorsága előadni. Most is inkább a csend kényszerítette ki belőle, mint a kész helyzet vagy alkalom. — Ne tőlem kérjetek engedélyt. Alikárn én már nem vagyok itt semmi. — Mehettek! — kiáltotta Tári, mielőtt még folytathattam volna a gondolataimat — Mi is megyünk. Egy pillanatig rácsodálkoztak Tártra a cigányok, aztán hirtelen felderültek az arcok. — Még szép, hogy megyünk! — kiáltozták. — Dolgozzon az új vezető meg Gur- mai. Durraj is felvidulva a többiek hangulatán, csendre intette Őket — Igazuk van ezeknek a gyerekeknek, nincs itt már mire várni. Gurmai csak azt akarja, hogy ürítsük ki a színeket, mert aratáskor ide akarják hordani a búzát. Azt mondta, hogy az ország kenyere fontosabb, mint a tégla. — Hát ürítse ki ő! — kiáltotta Csébi. — Mi egy téglát se fogunk meg. — És mi lesz a villannyal? — kérdezte Szegény Jóska ijedten. A cigányok sajnálkozó mosollyal mérték végig Jóskát aztán rám tapadtak a tekintetek. — Mennyi a Józsi fizetése? — néztem Pekenyucára. — Háromezer-kétszáz — válaszolta. — Tessék, Józsi — nyújtottam át az összegyűjtött pénzt. — Ez kétszáz forinttal több, de fogadja el jutalomnak a becsületes munkájáért. — Hát fizetett a szövetkezet — vidult fel Szegény Jóska arca. — Magát nem a termelőszövetkezet fogadta, Józsi, hanem mi, és nem akarunk adósa maradni senkinek. A cigányok szemében valami rég nem látott büszkeség villant fel, aztán egyetértő bólogatásokkal nyugtázták a Szegény Jóska fizetését — Arról se feledkezzetek el, hé — hördült fel Muci —, hogy Gurmainak még tartozunk. — Majd az élet visszaadja neki — igyekeztem lecsillapítani. — Én a magam részéről befejeztem. — Mi is — zúgták egyszerre. — Elég volt a küzdelemből! — Isten veled, téglagyár! — emelte fel Patkós a kezét mintha áldását akarná adni arra a helyre, ahol évek óta együtt éltek az örömmel és a keserűséggel. Egy kis ideig még tétován álltak, mint akik marasztalásra várnak, aztán hosszú, tarka áradatunk kihömoölygött az üzem zsilipjén, zajosan végigcsúszott a műúton. Visszapillantásaikban játékosan megcsillant a napfény, majd törött hullámokkal belefolyt a putrik feneketlen mocsarába. — Én is elmennék, Naftali — riasztott fel Pekenyuca a töprengésemből. — Gerálós hetek óta könyörög hogy menjek fel Pestre, már albérletet is váltott. Azt mondja, jól lehet keresni. — És miért nem mégy? — Nem haragszol meg érte? — vidult fel a tekintete. Nem voltak terveim Pekenyucával, valahogy mégis küzdenem kellett, hogy visszanyeljem a keserűségem. — Miért kellene haragudnom? — igyekeztem közömbös maradni — Majd én is megpróbálok kibékülni Pámiséval, és folyik minden a régi medrében. Ügy is csak álom volt itt minden. Nézd! — mutattam a cigánytelep felé. — Most is olyan békésen lebeg a putrik füstje, mint évekkel ezelőtt. Néhány hét, és megkezdődik az aratás, aztán a harmatos hajnalok kalászgyűjtésével elűzik a napi gondot. Tári nagyot nyújtózik a putri hűvösében, várja az estét, amikor csoportokba verődve újra- álrnodmak mindent. Pekenyuca meghúzta a vállát, mint aki nem tehet semmiről aztán rövid búcsú után, más vágyakkal, más gondolatokkal, elhagytuk az üzemet Könyvespolc Kocsis Rózsa: Minőségeszmény Németh László szépírói műveiben A magyar irodalomtörténetben példa nélkül való mindaz, ami Németh László-életmű elemzésével kapcsolatos az utóbbi évtizedben. Tudjuk, a világiról dalomban érvényes elvet: a kiváló írókról többet írnak mint amennyit terjedelemben ők alkottak. Vitathatatlan, hogy Németh László jelenkorunk legtöbbet tárgyalt magyar írója. Mélyen benne élt századunkban, szinte minden korkérdéssel találkozott, szembesült. Róla szólva a XX. századi magyar irodalom szinte minden kérdésével szükségszerűen találkozik a kutató. Már régtől vitathatatlan, hogy nem egyéni ügybuzgalom, hanem társadalmi méretű érdeklődés nyilvánul meg tanulságokban bővelkedő óriásműve iránt. A kivételes olvasói, kutatói igény is fokozta a kiadók belátását, igénykielégítő feladatvállalását Joggal vetődik fel a kérdés: milyen kiváltó ,okai vannak a Német-mű időszerűségének? A teljességre sem szándékban, sem megvalósításban nem törekedhetünk. Béládi Miklós nyomán összegezhetjük a választ: átmenetiségektől nehezült jelenkorunk mélyebb történelmi és nemzeti önismeretet igényel. A változó világban a kis népek szerepe módosult, helyüket, lehetőségeiket sorsproblémáikon keresztül is keresik. A fenyegető jövő egyéni, nemzeti és emberiség méretekben is tartogat veszélyeket. A korszerű nemzettudatot patriotizmust és nemzetköziségtudatot a közöny és a hivatali óvatosság egyaránt akadályozza, korigénynek megfelelő kimunkálását nehezíti. A nagyvilág értékinflációt értékválságot él át, amelynek hatása nálunk is sok vonatkozásban érződik. Mindez alapvetően inFodor András: Fodor András költői jelentőségét nem könyveinek számával mérjük csupán, nem is csak a méltán megérdemelt háromszori József At_ ti'la-díjjal és nem is az írószövetségben betöltött funkciójával, hanem eddigi életművének önértékével és ható képességével: az általa teremtett esztétikai értékek nagyságával. Könyvének címadó versét, a Kőnyomatot a kötet első ciklusának végére helyezi zá_ rókőnek. Magassági pontot jelöl ez a nagy gondolati költemény, amelyhez versek lépcsősora vezet fel, és amelyről megvilágító fényt kap a kötet egésze, a négy másik ciklus minden egyes verse. Mélyen tudatos a kötetszerkesztés, nemcsak a ciklusok szintjén, hanem a versek egymásutániságában is. Az egymást 'követő versek sorrendje is gondolati meghatározottságú: egymást ma- gyarázzák-értelmezik, foly. tonosságban átköti k-tová'bb- viszik az egymás melletti, zenei szempontból is ikerversek. A Kőnyomat ars poetica-érvényű, Fodor költészetének célját és értelmét kimondó költői vallomás. A nagy veszteségek, társak-ba-* rátok távozása után, a folyvást szűkülő „mozgó térben” ismeri azokat, akikért „felelnie kell a sonsnak.” Látlelete fájdalmas, de igaz: „a küzdő emberek (pusztulnak mindenütt). Az érték hitvallóit, a szellem (megszállott híveit lassankint múzeumba csukják.” A tegnapot megszépíti a jelen gondja, pedig a nosztalgiát át kell tömi, hogy tisztán láSi- sunk, hogy a nosztalgia fátyla nélkül megnyíljon dokolja az ellentmondásokat is vállaló író izgalmas személyisége és műve iránti nagy érdeklődést. Kocsis Rózsa a Német-mű centrális jelentőségű hoza_ dákéból, a minőség-gondolatból indul ki. Tudja, hogy a gondolkodó írógéniuszt, Némethet még a természet- tudományból is csak az emberméretű, az emberarcúvá tehető érdekelte. A helyes életet nagy marolistaként mindenek elébe helyezte, az irodalmat is emberi-közösségi értékek letéteményesének tudta. Kocsis Rózsa a né- methi. minőségeszmét nemcsak a hazai szellemi életben, hanem európai horizonton is elhelyezi. A né- methi minőség nem elszigetelő elitgondolat, nem a nyugati individum mentsvára, hanem közösségelvű és -érdekű humánus eszmény, etikai utópia. A forradalom szóval demokratizálja, potenciális lehetőségként minden ember számára elérhetővé álmodja Németh a minőség forradalmát. Tudja, hogy a minőséget csak az élet, a valóság tényei igazolják és nem fogalmi érvek elméleti argumentumok. Kocsis Rózsa, Németh regényeit és drámáit nemcsak a magyar regény, és drámafejlődésben vizsgálja, hanem az európai regény és dráma nagy vonulataiban is elhelyezi. Eddig a Németh- kutatás ilyen tág horizonton nem mérte az életmű hoza- dékát, a múló időben is maradandó, újulni tudó értékeit. A könyv szerzője tudja: minden érték egy bizonyos értékrendszerben nyeri el valós önértékét, teljesíti ki értéklehetőségeit. Németh László egyetemességét hang. súlyozva is elismeri a né- methi értelemben használt közép-kelet-európaiság fontosságát. Képes mérni az életművet a nyugati, főképpen francia irodalmi vívmányok oldaláról is, de tudja, előttünk a való világ. Ez a valóságvállalás a költő célja: „Beiktatni megint (az évek kőlapja közé) valami kínból sajtolt elevent, (bizonyságul, hogy létezem.” Fodor András őrzi, sőt fokozni tudja költészetének eddigi erényeit. A végtelen muzikalitás csábítaná a zeneiség fokozott hatáslehetőségeire, mégsem él vissza sohasem a zenei effektusokkal. A visszafogottság tudatos célt szolgál: a vers gondolatiságának eszmei-gondolati egységének hangsúlyozását a vers egész egységének szerves esztétikai megformálását. Fodor András őrzi a tiszta versbeszédet, a lefo- kozva-visszafogottan is hatásos verszenét, de mind fénylőbben ragyogtatja fel a költői gondolatot Nála a versnyitány nem erőteljes intonáció, nem gongütés. Számára fontosabb az empirikus sík, a ténymegállapítás valóságfedezete, mint az éterben zengő intonáció. Nagy elődökhöz és kortársakhoz való kötődés mellett egyike ez az eltérés a tudatos különbözésnek. Egyéni szemlélettel dolgozott ki sajátos hangot egyedi vers építést, saját képalkotó módszert. Megteremtette jelenkori líránk Fodor And- rás-i sajátosságait, elvitathat tatlan értékeit. Egyike ennek az értéknek: a költőiemberi azonosulás az erőteljes közösségi kötődés és az illúziótlan. nosztalgiát elvető látásmód együttes érvényesítése. Fodor nem szól az „ájulásról,” ha nem volt benne része, nem bízza magát az „évszakok rímére.” hangulatok zsongító hullámaira, hogy a legmeghatározóbb ösztönzéseket elsődlegesen a magyar irodalomtól (Ady, Móricz) és a nagy oroszoktól (Dosztojevszkij, Tolsztoj). kapta. Németh Lászlót az etikummal megemelt minőség tanítójaként értékeli, aki szépíróként a magyar valóságanyagot gondolatilag megemelte és lélektanilag elmélyítette, így volt képes távlatos esztétikai minőséget teremteni regényben és drámában. Kocsis Rózsa könyvének hőse az a Németh László, aki művekkel válaszolt a kor kihívásaira aki esztétikai értékű alkotásokban őrzött meg a „fekélyes béke” két háború közti korából is egy darab magyar életet, tisztán fénylő minőséggondolatot. Németh a „dolgok jellegéhez” hozzáférni tudó realizmust teremt. A művek felületének eredőjében képes érzékeltetni a mélység összetevőit. Azt vallotta: egy műalkotás akkor valósághű, ha a külsőről rajzolt képe • „hasonlít a világ színéhez”, a belső pedig „igazat mond a világ szerkezetéről”. Racionalista, életalakító világképet teremtett és érvényes ített. Még a mí- toszi vonatkozásokat is racionálisan építette be az ábrázolás általánosító rétegeibe és általuk is mélyítette, hitelesítette a lélek- ábrázolást Kocsis Rózsa könyve elsősorban a kutatás számára hoz sok lényeges kérdésben újat, de alapvető kézikönyvként forgathatja minden igényes olvasó. A szövevényesen bonyolult Németh László-i életművet mielőbb szocialista gondolkodásunk szerves részévé kell és érdemes tennünk. Éppen ezért örömmel rögzítjük a tényt: a könyv jelentős részt vállalt a megoldásra váró feladatok rengetegéből. (Magvető, 1982.). Cs. Varga István mert megismerte „az üveg- fogdába zárt eszmélkedés kínjait” (Fogódzó). Tudja: „ki-ki önnön gondjába: kötve e lopott mesterséges magány szabadságában.” Élet- alafcító elve: „elszámolatlan szégyenünk, (egyetlen föl nem váltható) üdvösségünk: (az eszelős igazság.”) Költői ragra emeli közösségvágyát, az eszmei-szellemi társkeresés, az értő közeg mélyen emberi igényét. Az emberiség ügyét, az érte viselt felelősséget oszthatatlannak hirdeti. A múló idő egyetlen jutalmának tartja az „összetartozást,” a töretlen hűséget. A valódi találkozások megsizokszorozzák, magasabb feszültségűvé transzformálják az értékeket, míg a látezattalálkozá- sok redukálják az értéklehe. tőségeket. A „bizalom csillagaival” ragyogó pályatárs a példamutató. A társkeresés a szerelmi szférában teljesedik ki: a hitvesben meglelt kedves, a feleségben megtalált szépasszony, az otthonteremtő nő, anya típusa. Menedék és védelem a tengerszemélyiségű szerelem, az intim-övezet a „hókömyezete éjben”, a „mániák ellipszisében,” az „Űttalan utak” válaszú tiain. Fodor András költőként" testálja „az oszthatatlant,” nyitottá bűvöli a magányt, a személyiség erőterével, ő a „lemaradt különb,” akit „utólag vesznek észre,” akit „gúny. közöny és vád” oltalomként szorít, de aki mégis „a pont és pont közötti rejtvény ívéletlenét) csillagjegyekbe írja.” (Szépirodalmi, 1982.) (csév) Kőnyomat
