Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
Kora reggel. Kollégám, hóna alatt a kapával, melynek vasa gondosan bebugyoláltatott a fehér csomagolópapírba, a hobbitelekre tart. Hogy ősei között sem nagyon akadhattak parasztok,1 földdel élők, bizonyítja, hogy nem vállán van a szerszám, ahogyan az a természetes, de még inkább, hogy jobbára csak a nekibuzdulásai viszik ki a városszéli bukfencmagnyi földre, mintsem sóvárgó vágya a föld szaga iránt ö az egyike ama immáron százezreknek, akiket féltenek. Hogy műveletlenek lesznek. Mert szabad idejüket nem a könyvek között, hanem a krumplibokrok tövében töltik. Igaz, hogy a krumplibokor árnyékot vet a könyvre? így igaz. Igaz, hogy ezek kis földecskék, meg a nagyobbacskák, a. háztájik fölös munkára és munkába seny- vesztik az embert ám nélkülök nem lenne ott a magyar mezőgazdaság, az élelmiszer-ellátás, következésképpen az életszínvonal sem, ahol ma tart? így igaz. Azazhogy í g y nem igaz sem az egyik, sem a másik. ★ — A kis vállalkozások, azok igen... Azok majd megmozgatják ezt az egész gazdasági életet. A nagy agyaglábú üzemek helyett a kicsik... Mozgékonyak, merészek, kezdeményezőkészek és főleg gyorsan képesek a termékváltásra... Versenyre van szükség a határokon belül is — lelkendezik ismerősöm, aki ugyan nem váltott ki ipart, nem kér semmiféle működési engedélyt de igen szívén viseli az ország, a gazdaság sorsát, és szívvel-lélekkel igenli a most színre lépő gazdasági, társadalmi kezdeményezéseket. Igaz, hogy a kisvállalkozás a kezdeményezés és a gyorsaság szülőanyja. így igaz. Azazhogy így nem igaz. Lévén: — bármely furcsán is hathat e megállapítás — nemcsak az éremnek, de az igazságnak is két oldala. S ahogyan az érem mindkért oldala — érem, emigyen van az igazsággal is. Csak a két oldal együtt — az igazság. ★ — A szerződéses üzletek, azokban a jövő. Ott a vendéget vendégszámba veszik, ott az ember olcsón és gyorsan, finoman ehet. A kis boltokban számon tartják a embert. A vendéglők, éttermek unalmas étlapjai, unatkozó és szemtelen pincérei 'után, felüdülés egy kisvendéglőben enni, vagy egy kis butikban venni... — lelkendezik útitársam, és kimutat a suhanó autóbusz ablakán... — Így, rep- tében is megállapítható, melyik van saját kezelésben és melyik állami. vagy áfész... A rendes portála, a csinos, az biztos, hogy szerződéses. .. Igaz, hogy a szerződéses üzletek, vendéglők közelebb kerültek a vendégekhez, a vásárlókhoz, és rugalmasabban figyelik az „ügyfelek” ízlését, jobban keresik a kedvét? így igaz. Azazhogy í g y mégsem igaz egészen. ★ A kerti kis traktor — japán gyártmány, de már ígérik a magyar márkájút is — okos kis szerszám. A fólia, amely oly nagy karriert futott be hazánkban, s elsősorban a „kistermelők” gondjait oldotta meg, olcsóbbá téve az „üvegházi” termesztést, ma már egyszerűen nélkülözhetetlen. A vetőmagvakat az arra szakosodott állami gazdaságok, termelőszövetkezetek állítják elő, a hétvégi telkeseknek, a háztájiban gazdálkodóknak. De onnan, a nagyüzemekből „jön” a hízónakvaló, a csibe a csirkeneveléshez, a takarmány a hízómarhához, a traktor a szántáshoz, a műtrágya a gazdagabb terméshez. Barátom, pedagógus volt világéletében az istenadta, most szak- könyveket forgat, mezőgazdaságit, s hovatovább fejből felmondja a bogyós gyümölcs termesztésének biotechnikáját, a termesztés módszereit. Lelkes „kisbirtokos”, ak: tavasztól késő őszig ott matal arasszal mérhető birodalmában éí mindenkit halálra rémiszt kitűnőnek tarn ott — áltála tartott! — borával, amely természetesen sajá termésű. A málnáról szólt már ki olvasta, a szőlőről írtat még nen — ami a bogyós gyümölcsök tér melésének technológiáját illeti. Semmiféle háztáji, semmiféle hobbikért nem lenne, s ha lenne akkor sem volna érdemes küszködni benne, ha nem állna mögött* ott a nagyüzem a maga gazdasá gi, technikai és szellemi erejével Hogy a magyar mezőgazdaság termésének nem lebecsülendő hánya dát manapság a kisüzemek állítják elő, az aligha vitatható. Ez ígj t z r \ :t e a b t, a k 1ci it ÍS íát :im rle e, 1te Ilii. aigaz. De csak úgy, hogy mögötte ott az erős ipar és gránitként a nagyüzem. Búzát, kukoricát — hogy csake két alapvető termékét említsem a mezőgazdaságnak — lehetetlen lenne olyan mennyiségben, minőségben és ráfordítással termelni, mint ahogyan azt most tesszük. És különben is, milyen naiv hit táplálja azt a csacskaságo-t, hogy aki nem megy kapálni a hét végén, az bizton könyvet, mégpedig- len csakis klasszikusokat vesz helyette kézbe? Hátha inkább a kocsmába megy? És milyen értetlenség nem kiérezni ezekből a kis kertekből, a kétségtelen anyagi hasznon túl, a családi összetartó erőt is? A közös cél, a közös munka, a közös program emberformáló, egyéniséget nevelő erejét... ★ Az üzlet, pontosabban a presszónak nevezett italbolt most szerződéses:. Jó helyen fekszik, a forgalma rendületlenül magas, azazhogy semmivel sem több, mint volt Nem lesz gond hát az egyébként nem éppen alacsony „szerződéses díjat” kifizetni. Az átfutó és- nem túl igényes vendégsereg garantálja ezt. Jómagam ugyan megkérdezni ezt nem tettem, de nem nehéz ezt kikövetkeztetnem abból, hogy ez a szerződéses üzlet — most rosszabb, mint volt. A kiszolgálók udvariatlanabbak, mint a tisztaság gyakran kiált a KÖJÁL után, a választék mit sem bővült, egyszóval itt semmi látszatja — ha csak fordítva nem — a szerződéses üzlet mítoszának. Azelőtt legalább a vállalati felügyelettől tartottak, most már attól se. Ha boros vizet árulnának csak, abból is megélnének, miért hát, hogy erőltessék magukat... Pedig hát: szerződéses! A város első osztályú éttermében a vasárnapi menü olcsóbb, mint a másodosztályúnak deklarált vendéglőben. Olcsóbb, de valóban olcsó és: ízletes is. Pedig nincs szerződésbe kiadva, mindössze hozzáértő és szakmát, vendéget szerető vezetők, meg társak dolgoznak ott... ★ — ... és micsoda hülyeség az, hogy az üzemekben, a nagyokban is akár, nincs szükség a vállalkozó kedvre... A merészségre. A kezdeményezőkészségre — háborog a középüzem igazgatója. Mégiscsak a nemzeti össztermék nagyobbik hányadát az ipar adja, s ezen belül sem a kátéeszek, vagy a maszek vállalkozások jelentik a gazdaság alapját... Verseny? Hát persze, hogy kell De minek kell ezt a versenyt a nagyüzemekkel szemben vívni — nyomatékol- ja a „szemben” kifejezést. — Mellette inkább... És különben is mehet a sóhivatalba minden kis vállalkozás, akármilyen nagy is a vállalkozó kedve, ha a nagyipar nem teremti meg ehhez a hátországot... Hát igen, azt el tudom képzelni — bár lehet, hogy kivihetetlen —: az egri Finomszerelvény- gyár pneumatikájához valamiféle alkatrészeket gyorsan, sőt gyorsabban el tudna készíteni egy „rugalmas” kisvállalkozás. De a világpiacon állandó minőséggel — akár olajszabályozók, akár hűtőszekrény-kompresszorok, akár Ika- rus-autóbuszolk pneumatikája formájában — megjelenni már elképzelhetetlen lenne. Sem mennyiségben, sem minőségben, sem piackutató módon, megfelelő reagáló- készséggel. ★ Babonákat gyártunk, hiedelmeket kovácsolunk, misztikummá lórit j ük gyakran okos dolgainkat is. összekeverjük, kotyvasztjuk inkább, a lényeget a lényegtelennel, a valót a hamissal. Szét-, és szembeállítjuk azt, aminek egymás mellett kellene állnia, mert csakis úgy állhat meg. Kollégám hóna alatt a kapával a kiskertjét megy művelni. Ettől nem lesz ugyan gazdagabb az ország, de kulturálisan sem szegényebb, merthogy a szelleme helyett most a zöldborsóját műveli. Megférnek a dolgok egymás mellett, ha egymásért vannak.
