Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-19 / 115. szám
/ 4. í %k S ÍJ: Tfgyi NÉPÚJSÁG, 1982. május 19., szerda Egy közös gazdaság példát mutatott Iskola a hatvani termelőszövetkezetben Petrovics András és munkatársai a leendő szerelőcsarnok Amíg kemping lett a Kővágóból alapjait készítik Ezerkilencszázhetvenöt szeptemberében kezdődött. Méghozzá minden csinnadratta, minden különösebb hírverés nélkül. A hatvani Lenin Mező- gazdasági Termelőszövetkezet vezetősége úgy határozott, hogy lehetőségeihez mérten felkarolja a mező- gazdasági gépszerelő képzést, s a cél érdekében a megyében elsőként — a vállalkozás országosan is úttörő jellegű volt — tanműhelyt alapit. Az ötletet Tóth János főmérnök vetette fel, s ő kardoskodott megvalósításáért is. Az előrelátó szakember hét esztendő múltán elégedetten fogalmazhat: — Állandó gondot okozott a stafétaváltás biztosítása. Többek között ezért bontottunk zászlót. Gondoltunk persze a népgazdasági érdekre, s a környező tsz-ek igényeire is. A 213. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben megértő, segítőkész partnerre leltünk, ők az elméleti felkészítést ajánlották fel, mi pedig a gyakorlati ismeretek plántálását. A rajt nem kis összegbe került, a feltételeket mégis megteremtettük. Nálunk senki sem vonta kétségbe azt, hogy a jövő érdekében áldozatot kell hozni. Abban sem kételkedtünk, hogy a pillaÉletéről kevés adatot tudunk. Első, máig fényes tette irodalmunk érdekében, hogy a mohácsi vész után megmentette azt a kódexet a Corvina könyvtárból, amely Janus Pannonius verseit tartalmazta. Magyarra fordította a négy evangéliumot, majd Ezópus meséit, és 1536- ban meg is jelentette. Azt' vallotta, hogy mesemaigyarí- tásaival az olvasók gyönyörűségét kívánja szolgálni. De magasabb szempontok is vezették. Erről így írt: „Amikor azt látom, hogy majd minden ember, a földkerekség majd minden nemzete a fordítások csodálatos sokaságával bővelkedik, s szerte a világon ezen serénykedik, azért, hogy hazája dicsőségét valamicskével öregbítse, és hogy övéinek mind nyelvét, mind szellemét ezzel finomítsa és gazdagítsa; miért ne szabadna akkor nekem is — kérdezem ép — az enyéimnek a nyelvét és szellemét a régi bölcsek tudományával erőim szerint csinosítanom és a hazáért, amelynek egyszer s minden- \ korra adósai vagyunk, fáradoznom.” Hányatott lehetett az élete: Bécs, Buda és az erdélyi kancellária főbb állomásai. (Fotó: Szabó Sándor) natnyi befektetés idővel busásan kamatozik. Lépésről lépésre A rajtot — erre persze számítottak — nehézségek sora követte. — Eleinte kevés jelentkező akadt, azaz mindenkit felvettünk, aki ide pályázott. Mondanom sem kell, hogy nem a legjobb képességűek kopogtattak nálunk. Később azonban emelhettük a mércét, mert az eredményes toborzás révén egyre többen akartak bejutni hozzánk. Már válogathattunk, s csak a legjobbaknak adtunk belépőt. A fiatalok számára — ha kérték —, társadalmi ösztöndíjat fizettünk. Aki egyezséget kötött velünk, szerződésben kötelezte magát arra, hogy ha végez, a szövetkezetben dolgozik. Így aztán megoldódott az utánpótlás kérdése. Jobb körülmények Elérték azt, amit óhajtottak, mégsem álltak meg: arra törekedtek, hogy az oktatás tárgyi adottságait foly- - vást javítsák. — Üj tanműhelyt szerettünk volna. Ezért 1980-ban Az utolsó megbízható hír 1548-ból származik róla., (Sz. K.) Az kakasról és drága kőről Egy kakas, mikoron a szemetén szedegetne, talála egy drága kévét, és mondá: Minek találok én ilyen fénes marhát? Ha valamely drága kő áros talált volna téged, senki nem volna nálánál vi- gabb, mert tudná, mit érne. Nekem kegyig pedig semmire nem kell, sem nagyra nem böcsülem, sőt inkább minden drága kőnél nagyobban akarnék egy árpa avagy búza szemet. ÉRTELME: A kakas minden bolond ember leszen, Ki jó tudománt mint drága kő nem vészén, No azért a bölcseknél nem keveset teszen. Az egerekről és békákról Hadakozik vala az egér a békával, valami tolcsa víz végett, az had nagy vala és kétséges. Az egér, miért hogy az akkori Oktatási Minisztériumhoz fordultunk, s a központi alapból kértünk anyagi támogatást. Az első nekifutás nem sikerült, mi azonban nem keseredtünk el, hanem legközelebb ismét próbálkoztunk, s 1981-ben, szerencsével is jártunk. Meglett a tervek valóra váltásához nélkülözhetetlen kétmillió forint. Természetesen mi is a zsebbe nyúltunk, s megtoldottuk ennél is nagyobb summával. Indulhatott a munka, jól haladunk, már a tető is felkerült a leendő szerelőcsarnokra. Ügy érzem, nem lesz különösebb akadálya annak, hogy az új tanévben birtokba vehessék az ifjak. Ezel azonban korántsem zárult a kör, tennivaló akad még bőven: — Elkészítjük a szociális helyiségeket is, ezeket valószínűleg a jövő esztendőben adhatjuk át a fiúknak. A teljes építkezés 7—8 millióba kerül, ám ekkora összeg nem áll rendelkezésünkre. Bízunk abban, hogy újra jókor figyelnek fel ránk, s igazi mecénásként karolják fel kezdeményezésünket. ígéretes tervek Indokoltnak tűnik a derűlátás, mert olyan elképzeléseket dédelgetnek, amelyeket érdemes életképessé formálni. — Évente általában három-öt gyerek marad nálunk, azaz épp annyi, amennyire feltétlenül szükségünk van. Nem mellőzhetjük viszont a szomszédos körzetek kívánságlistáját sem. A helyi szakmunkásképző megkapta — méghozzá megyei jelleggel — az utánpótlásnevelés jogát, s mi ezt akarjuk megkönnyíteni az előbb említett bővítéssel. Az iskola átveszi majd — diákotthonnak — a sztrádaépítők szállóját. Ekkortól harminc fiúval foglalkozunk, a jelenlegi tizenöt helyett. .Felvesszük a Szolnok, a Nógrád és a Pest megyéből érkezőket is. okos vala, a fűbe el rejtezék, és a békára orozva szökel- lék. A béka, uhiért hogy erősebb vada, és magát inkább birja vala, ugyan nyilván az ellenségnek neki megyen vala, kopjája kegyig mind két. tőnek venyige vessző vala. Mely hadat mikoron a kánya távol meg látott volna, oda siete, és mikoron a hadakozásra való igyekezetbe egyik sem venné eszébe, mint az a két hadakozó jámbort fel ragadá és meg szaggá tá. ÉRTELME: Ügy leszen dolga minden bolond polgárnak, Kiki a tisztért nem engednek az kárnak, Sőt halálokkal is érte járni akarnak. Az ebről és árnékáról Az eb, mikoron az vízen által úszna, a szájába vala egy darab hús. A nap kegyig tiszta vala, és a húsnak ár- néka nagynak tetszik vala az vízen, Mellyet mikoron látott volna, gyorsan hozzá kapa, és • a mi szájába vala, azt is el veszté. Azért mikoron mind húsa, mind re- ménsége el veszett volna, először is ámélkodék, és annak utána magát meg bátorítván imigyen ugata: Nem vala módja, fakó,, az te kéTóth János Ügy véljük: ehhez a tisztes szándékhoz nem kell különösebb kommentár. Csak megnyugtatásul jegyezzük meg a folyton ta- máskodók számára —, hogy a színvonallal sem volt, s nem is lesz baj. Ennek igazolására említjük, hogy az egyik harmadéves — Kovács Zoltán — a Makón megrendezett, országos szakmai versenyen a hetedik helyezést szerezte meg, azaz hamarabb lett szakmunkás, mint hasonló korú társai. Mások is csatlakoznak A jó példa — ha nem is azonnal — követésre sarkalló erővé válhat. Hamarosan a hatvaniak sem lesznek egyedül. Erre utal nemcsak a . főmérnök, hanem Ambruzs Sándor, a szakmunkásképző igazgatója is. — Műhelyt létesít a Csá- nyi Állami Gazdaság és a tarnamérai Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Ezekben az üzemekben is belátták, hogy megéri a holnapokért áldozatot hozni. Akkor is, ha az pillanatnyilag megterheléssel jár. Hatott rájuk az egykori úttörők sikere, így járt jól végső soron az egész oktatásügy. Csak hangsúlyozhatom: az itteni tapasztalatok sokrétűen kamatoztathatók másutt is, ezek birtokában könnyebben lesznek úrrá mindenütt az átmenetileg adódó nehézségeken. Erre a ‘szerepkörre joggal lehetnek büszkék az egykori úttörők... vánságodnak, igaz elég vala az a mi nálad vala, ha bolond nem léssz vala, mastan kegyig immár semmid nincsen. ÉRTELME: Az eben az telhetetlen embert érti, Ki, mert sokan kéván, a keveset is el veszti, És minden dolgába utát el téveszti. Az oroszlánról és egyéb vadakról , Az oroszlán ,az juhhal és egyebekkel meg szerződéit, hogy vadászni mennének, és a mit foghatnának, köz lenne. Fogának azért egy szarvast, részre metélék, hogy mindenik fel venné az ő rér szét, mint a szerzés (szerződés) vala. Az oroszlán kegyig ordítani foga, enyim (úgy mond) egyik része, mert méltóságos vagyok, az másik is enyim, mert erősb vagyok, és miért hogy a szarvas után többet futottam, a harmadikat is magamnak tulajdonítom, és ha a negyedik részét ide nem engeditek, meg bomol az barátság. Ezt a társi hogy hallák, iressen és veszteg-hallgatás- sal ménének el onnét. ÉRTELME: Társaságba hatalmassal ha ki jár, A mit kapnak, részt abból héjába (hiába) vár, Mert az hatalmas erős, mint az kő vár. (Folytatjuk) Szétszórt kis faházak a domboldal emelkedő szintjein, a gyep közül előbukkanó apró lépcsők, egy sor „motel”, ahogyan ma a kicsiny, leginkább az autós vendégek számára épített szállodákat nevezik, tenyérnyi csend — aki itt megfordul, elrejtett bükki tanyának gondolná. Fák lombjain át süt be a nap, s ha ití alszik, valamelyik mesebeli házikóban, madarak hajnali éneke ébreszti. Ebben a megejtő hangulatú környezetben a művelt vendéglátás minden feltétele készen áll. Ilyennek képzelte el az egri kempinget Csépány Ferenc, a Heves megyei Idegenforgalmi Hivatal volt vezetője, aki 1964-ben kezdte megszervezni a megye szabadtéri szálláshelyeit a mátra- beli Sástótól az egri kempingig. Alig több mint ötholdnyi területen kezdődött az egri szabadtábor kifejlesztése, lengyel faházakkal, aztán megvalósultak a szolgáltatások, a víz, villany, gáz bevezetése. Csépány hivatali utóda, dr. Komáry Endre ugyancsak szívén viseli az egri vendégforgalom ügyét, példa erre a hajdani Szarvas vendégfogadó helyreállítása és a kemping továbbfejlesztése. Most már 13 hektáron három ih»központ, főzőcsarnok, lakókocsiállás várja a vendégeket. A kempingben van 50 kétágyas, 13 háromágyas szoba, és 29 kétágyas üdülőház. Tizenhat lakókocsi állhat be az alsó szinten, és kaphat villamos áramot, á felső síkon, a gyermekváros szomszédságában pedig 1200 sátor számára jut férőhely. A kemping középpontja, magva egy kőépület, az egykori Setét-villa. Ennek áz épületnek története van. Az eredetileg tizennyolc magyar holdas terület valamikor kőbánya volt, és Kővágó néven tartozott a felnémeti határhoz. Valószínűleg a felnémeti és rác hóstyák kis házai épültek az itt vágott mészkövekből, majd amikor a vágat értékesebb mezőgazdasági területekhez ért, felhagytak vele, és a városban akkor még szétszórtan tanyázó katonaság lőtérként használta. Csak a nagy „Megyei”, ma Dobó István-laktanya megépítése után, 1898-ban helyeződött át a lőtér a mai helyére. A városhoz közeli területet a honvédkincstártól vásárolta me'g dr. Setét Sándor, Egei egyik tekintélyes ügyvédje, a huszadik század elejének jelentékeny szellemi alakja. Setét dr. nemcsak mint jogász, és mint bankember rendelkezett kitűnő képességekkel, hanem mint újságíró, lapszerkesztő is. Lapja, az Egri Üjság még 1893-ban indult meg, mint a szabadelvű párt hangadója, s érdekes, hogy míg a konzervatív felfogású sajtó időnként változtatta nemcsak szerkesztőit, hanem címeit is, volt Eger, Egri Híradó, Hevesvármegyei Hírlap, majd ismét Eger, az Egri Üjság változatlan irányítással és címmel működött. A kezdeti időkben hetenként kétszer megjelenő lapot dr. Setét Sándor 1908- ban napilappá alakította át, mint főszerkesztő, felelős szerkesztőnek Tóth Zoltán újságírót hozta fel Szegedről. Vele folytatott beszélgetést a lap hasábjain Gárdonyi Géza, amikor üdvözölte az új napilapot. A lap olyan erős anyagi alapokkal rendelkezett, hiszen a kereskedőtársadalom és a bankok támogatását élvezte, hogy míg az első világháború kitörése után, 1914. június 20-án megszűnik a konzervatív Eger, az Egri Üjság tovább folytatta működését, állandóan friss hadijelentéseket közölt, sőt helyszíni tudósításokban számolt be a helyzetről. 1919- ben szűnt meg, hogy helyet adjon az Egri Vörös Üjság- nak. A felhagyott kőbánya és katonai lőtér területe az 1900-as évek elején került dr. Setét Sándor tulajdonába. A családtörzs egyetlen élő tagjának, a Budapesten lakó Setét Annának visszaemlékezései szerint édesapja azért vásárolta meg, mivel három gyermekkel sehol nem lehetett nyaralni, mindenütt „tilos volt a fűre lépés”. Az elvadult területen az új tulajdonos magas kultúrát teremtett, felépítette a házat, öt szobával, a három kút közül az egyik felhajtotta a vizet a lakásba (ez ma is megvan). A felnémeti út mellett, az akkor még megvolt vámház után szép látványt nyújtott a zöld ablakrácsos épület, előtérben száz rózsafa ontotta az illatot. A Setét-villa 1910-től az írók és újságírók kedvelt találkozóhelye lett. Gyakran megfordult itt az Egerből elszármazott Bródy Sándor, ekkor már túl élete delén, hiszen egykorú volt Gárdonyival, a másfél évtizeddel fiatalabb, de már a világhír felé szárnyaló Molnár Ferenc, aki idehozta látogatóba első feleségét, Fedák Sárit. (A Setét-gyerekek el voltak bűvölve a csúnyaságától. A János vitéz Kukorica Jancsiját szebbnek képzelték, de Molnár Ferenc azt mondta: a lábát nézzétek, abban van a szépsége.) Néha Gárdonyi is lelátogatott a Takács utcából, ő haláláig tartotta a barátságot Setét Sándorral. Többször nyaralt itt Bt EST-lapok újságírógárdája, Hatvány Lajos a kertészét küldte a virágok gondozására. 1925-ben a Hitelbank válsága tragikus vég felé sodorta Setét Sándort, .halála után a család eladta a Kővágót, csak a Széchenyi utcai ház maradt meg, ahol most a Márka presszó működik. A Setét-villából kiemelték a válaszfalakat, s a nagyterem a kemping lakóinak társalgóhelye lett, benne a Panoráma Vendéglátó Vállalat tart fenn kisebb üzemet. A villa már csak nyomokban őrzi a ferencjózsefi kor emlékeit. Kapor Elemér Képek, kisplasztikák és kerámiák Diósy Antal-terem nyílt Gyöngyösön A Képcsarnokkal közösen a GYÖNGYSZÖV kiállító- termet nyitott Gyöngyösön, a Szabadság téri OTP- házban, a volt felszerelési bolt helyén. Mintegy 50 négyzetméteres területen találhatók a ma élő képző- és iparművészek különböző alkotásai. Tájképek, csend, életek és nonfiguratív festmények mellett bronzfigurák, kisplasztikák, ötvös- és iparművészeti dombormű, vek, és ékszerek várják a vevőket. Valamennyi egyedi tárgy. Kínálnak még iparművészeti kisbútorokat is, köztük ülőgarnitúrákat. A lakásfelszerelési tárgyak közül csillárok és hangulatlámpák árulkodnak készítőik művészi törekvéseiről. Kézi csomózású textíliák és a legkülönbözőbb agyagvázák teszik változatossá az összképet. A kiállítóteremben minden bemutatott tárgyat OTP.részletre is meg lehet vásárolni. Pécsi István A MAGYAR MÚLT MOSOLYA Pesti Gábor, az első nagy, magyar nyelven író „humorista” 3.
