Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. április 10., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM 9 Cseh Károly: Apokalipszis Mint fényszóró sugara előre vetül a benti szorongás látni a pokoli utat Riadt nyűiként bámul bele az értelem Puskacsőre is kapható mert eltünteti majd a helyszínt valami kozmikus havazás Az egymásra rendezett körvadászaton megszűnnek a tilalmak s ledöntött korlátain nem lovasok — tankcsorda gázol át: a félelem szülte agresszió A föld kormától fekete lesz a hold akár a hanglemez s rakéta fényes tűje alatt forog » Ki csodálja akkor hogy udvara szétterült szoknya és tócsa-zsebtükrét tartja alá az éjszaka? A túlélő is lassan rozsdái el tárgyaival — ünnepi utáni száraz fenyőfa ­Várva egy végső nagytakarításra Károly Amy: Az öltözetlenek i. A mi szemünk már maszk már kútfedél alatta fekete a kút, a mély, de kerék kell, és méginkább motor hogy felhozza, mi mélyünkben honol bádog-köpenybe öltöztet eszünk titkolózásra való Íriszünk Az állatszemek öltözetlenek mögöttük ott a takaratlan lét az örök etetésre éhezés. És ekkor kezdődik valami más. Az ételben már benn a gyengéd méreg, már szeretésre elítéltek. II. Vékony hangokon sír a kút és nyöszörög az éjszaka és sír a fű és sír a fa és sír a por, mert eltaposták sír a láb és panaszolják nemlétüket elemésztett társaság és sír a van és sír a nincs mint kéredzkedő kisgyerek és vár a völgy és vár a hegy hogy felemeld és ölbe vedd Mekkora erő kell a túl­éléshez, a halottak elsÍratá­sához, az újjáépítéshez és a hűséghez? Arany János mintha évszázadokat fogott volna át megélt 65 esztende­jével. Hiszen részese volt a reformkor utolsó esztendei­nek, a szabadságharcnak, az önkényuralom korszakának és a kiegyezés időszakának is. H,a egyet tudott volna ki­fejezni ezek közül a korok közül, akkor is a legnagyob­bak között emlegetnénk. Így azonban még több, nem­zedékeket összefogó, örök fi­gyelő és tanulságtevő lett, aki megtestesít egy nagyon emberi magatartást, ő a biz­tonság, a hűség, a tisztesség — kultúránk erőskezű épí­tője. Sohasem hajszolta a sikert: távól állt tőle a di­csőség imádata, tette amit kell. Növényi szívóssággal ke­reste a lehetőséget, mint a szélfútta fa, sziklafalon a repedést. Ha kellett, el is tu­dott hallgatni. Ügy, hegy többet mondott el némasá­gával, mint más a fecsegésé­vel. Örök nyugtalanságban élő, vívódó ember volt. Megküz­dőit minden soráért, minden újabb alkotásáért. Talán ezért tudott megújulni, szem­benézni még saját megrög- zöttségeivei is. Mérhetetlen gondossággal dolgozott. Úgy, mint szántó-vető ősei, akik tudták, hogy meg kell adni a földnek, ami jár, pontosan elvetették a magot, végezték munkájukat: az eredmény nem maradhatott el. Számá­ra a biztos talaj, a „szántó,” az anyanyelv volt, amelyet vigyázó gonddal, nagy erő­vel művelt. Szivében soha nem is vált a szó rosszabbik értelmében értelmiségivé. Ha társaságba került — még az akadémiai főtitkársága ide­jén is — vagy hallgatott, vagy anekdotázott. Az igazi területe a magány, s igazi ellenfele a papír volt, levél­ben beszélt komoly dolgok­ról, vagy műveiben mondta el gondolatait. Felejthetetlen alakokat te­remtett. Toldi a művészet nemzeti szoborcsamokának legnagyszerűbbé formált alakja. Az erő, a tisztesség, a hagyománytisztelet képvi­selője. Szinte Arany szellemi önarcképe. De ugyanilyen élő figurák balladáinak hősei: Ágnes asszony , vagy Szondi két apródja. Versei líránk legszebb alkotásai között sze­repelnek. De a m agyai- nyelvet, kul­túrát ápolni, őrizni talán nem is tudta volna, ha nincs annyira otthon Európa szel­lemi életében. Hatalmas klasszikus műveltséggel ren­delkezett, lefordította Arisz­tophanész vígjátékait és Shakespeare néhány drámá­ját. Életműve hatalmas kin­csestár. Késő utódai is sok­szor meríthetnek még belőle. Olyan író ő, akinek az érté­két felnőttként érti meg iga­zán az ember. Petőfiért, nagy barátjáért rajongani szokás: Arany Jánost csen­desen lehet szeretni, jgy írt élete alkonyán az Epilógus című versében: „Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam ...” Gya­logos, magányos alakja a legjellemzőbb kép, amelyet őrizhetünk róla. Nem távo­lodik az időben, de ahogy öregszik olvasója, úgy köze­ledik Arany János felé. Mint régi, poros földúton apánk. Hoz valamit. Madárlátta ke­nyeret, vagy egy simogatást, vagy csak egy jó szót. Olyat, amely jobban esik bármi­nél ... Gábor László Arany János versei: Civilizáció Ezelőtt a háborúban Nem követtek semmi elvet, Az erősebb a gyengétől Amit elvehetett, elvett. Most nem úgy van. A világot Értekezlet igazgatja: S az erősebb ha mi csínt tesz, összeül és — helybenhagyja. 1877 körül A lantot, a lantot Szorítsd kebeledhez Ha jő a halál; Ujjod valamig azt Pengetheti: vigaszt Bús elme talál. Bár a szerelem s bor Ereidben nem forr: Ne tedd le azért; Hát nincs örömed, hát Nincs bánat, amit rád Balsors keze mért? ... Hisz szép ez az élet Fogytig, ha kíméled Azt ami maradt: Mindvégig Csak az ősz fordultán, Leveleid hulltán Ne kívánj nyarat. Bár füstbe reményid, — S egeden felényit Sincs már fel a nap: Ami derűs, élvezd. Borúját meg széleszd: Légy te vidorabb. S ne hidd, hogy a lantnak Ereje meglankadt: Csak hangköre más; Ezzel ha elégszel. Még várhat elégszer Dalban vidulás. Tárgy künn, s temagadban — És érzelem, az van. Míg dobban a szív; S új eszme ha pezsdül, Ne vonakodj restül Mikor a lant hív. Van hallgatód? nincsen? Te mondd, ahogy isten Adta mondanod, Bár puszta kopáron — Mint tücsöké nyáron Vész is ki dalod. 1877. júl. 24. Varsányi Pál grafikái „Politikai, művészi hitvallásom töretlen. Nem tagadok meg semmit, amit csináltam. Szocialista voltam, vagyok és leszek. Világnézetem munkáim­ból tükröződik. Nem látok más kiutát ma sem, mint a szocializmus világméretű győzelmét. Hiszem, hogy munkáim alapján baloldali művészként tart majd számon az utókor." Ezt a vallomást, mely ott olvasható a megyéi pártbi­zottság egri oktatási igazga­tósága székházában megren­dezett kiállításon is, nem le­het megkerülni annak, aki meg akarja érteni, érezni Varsányi Pál grafikus alko­tásait. A ma 80 éves művész ugyanis — akiről illő tudni, hogy 1933-ban egyike volt azoknak, akik részt vettek a Szocialista Képzőművész Csoport megalakításában — nemcsak mondanivalójának megvalósításával igyekezett, igyekszik az „utca emberé­hez” szólni, de kifejezés- módjának megválasztásával is. Témái:- a fasizmus, a há­ború borzalmai, a proletariá­tus nehéz sorsa, a forrada­lom, kedves költőinek Ady- nak, Berzsenyinek, József Attilának versei, a termé­szet ... Technikája: fa-, alumíni­um- ,linó- és cinkmetszet... A megvalósítás: realista, szimbolikájában közérthető. Nehéz kiemelni művei kö­zül. Horogkereszt linója 1933-ban készült. Égő váro­son akasztottakon, holtakon terpeszkedik a rettenetes jelkép. A Fasizmus című: koponyák: temető, Heilre merevedő kar. A Háború német sisakokat, kereszte­ket, rokkant apát, viselős anyát, sírva kapaszkodó gye­reket ábrázol — már 1934- ben! Sokat mondóak fekete-fe­hér foltjainak ellentétei. A legérzékletesebb talán a Börtön, ahol a világító szu­rony feszül a sötét arcú meg­gyötört elé... Érdekes összehasonlítani már a felszabadulás után készült illusztrációit is. A József Attila versekhez ké­szült metszetei kemények, ütnek. Adytól a Sírni, sírni, sírni, de akár a Proletár fiú verse is jóval líraibb. Bessenyeije ábrándozó, mé­lyen romantikus. Különös arcát mutatja Varsányi az ördög című cink metszetével, a Suszter-macs­kával, a Madárijesztővel. Alumínium metszeteivel 1963-ban mintha a szürrea­lizmushoz közelítene. Ahogy haladunk előbbre az időben, — fontosak a dátumok — lágyabbá válik a mester. Az anyát, gyermeket ábrázoló képén puha fények sugá­roznak a két arcról egymás­ra. Érdekes Buék kártyája is tavaszt, újat jelző mada­raival s tűző nappal. Mind ez valahol visszarímel, ko­rai aprólékos műgonddal kidolgozott tájképeire. És végül említésre méltó két önarcképe. Vonásai ke­mények, tekintete egyszer­re töprengő, s elszántságot sugárzó. A háttérben gyár és sírkeresztek ... (egyik 1928-ból, másik 33-ból való). A mottót újra el kell ol­vasni! Németi Zsuzsa Alföldi láto­mások I—III. Képtartó idol (Kresz Albert fotói — KS) Arany János halálának 100. évfordulóján

Next

/
Oldalképek
Tartalom