Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. április 10., szombat Több gabonát, húst - kevesebb energiával Ösztönzött termelési programok — Elmúlt egy év, amely „kettő” volt; az első a mozgássérültek Heves megyei Egyesületének életében, és mindeddig az egyetlen, amelyet a mozgássérülteknek szentelt az UNESCO. Milyen eredményeket hozott 1981? — ezt kérdeztük Király Józseftől, a megyei szervezet elnökétől. A népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításában a VI. ötéves terv során is jelentős feladatok hárulnak élelmiszer-gazdaságunkra. A 80-as évtized első felében a fejlesztési források viszonylagos szűkösségével kell számolniuk az üzemeknek. Könnyen belátható tehát, hogy ez a körülmény csak erősíti az élelmiszer-termelés meghatározott részeinek fejlesztését és más területek visszafejlesztését. Célszerű technikával Ez a törekvés csak akkor valósulhat meg nagyobb megrázkódtatások nélkül, ha a rendelkezésre álló erőforrásokat egyesítjük, vagyis csak annyi feljesztést vállalunk, melyekhez megfelelő feltételekkel is rendelkezünk. Ez így nem veszélyezteti hosszabb távú céljaink megvalósítását. Aligha kétséges, hogy az élelmiszerek a következő években még inkább stratégiai fontosságú termékek lesznek! így a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar növekvő export- képességét folyamatosan megteremthetjük. Ehhez szorosan kapcsolódik a műszaki fejlesztés. Már az eddigi gyakorlat is bizonyította, hogy. a magas színvonalú technika alkalmazása nem minden térségben, tehát nem minden mezőgazdaságilag művelhető területen vezet eredményre. A legmodernebb technológia, mivel a legdrágább, csak magas hozamok mellett gazdaságos! Ahol ezt a környezeti adottságok nem teszik lehetővé, ott veszteséghez, gazda- ságtalansághoz vezet. Például célszerűtlen Heves megye északi részén kukoricát termelni, merf a kedvezőtlen termőhelyi adottságok közepette az őszi árpa sokkal gazdaságosabb, jövedelmezőbb. Ezért a jövőben szükségszerűen más kell, hogy jelentsen a műszaki fejlesz, tés, a kedvező talaj- és éghajlati adottságok között tevékenykedő gazdasá gokba r és mást, ahol a feltételek Kedvező felvásárlási árak Ez a termelés fejlesztése során az egyes ágazatoknál dinamikus, másoknál kisebb előrelépést, esetleg visszafejlesztést eredményez. Mindezeket az összefüggéseket szem előtt tartva, az MSZMP XII. kongresszusának határozatai nyomán a Minisztertanács ösztönző termelési programok megvalósítására irányította az élelmiszer-gazdaság figyelmét. Ezek a gabona. és a hústermelési program, valamint a gazdaságos termelést elősegítő energiatakarékossági program megvalósítása, melyekben Heves megye állami gazdaságai és termelőszövetkezetei is érdekeltek. Olyan közgazdasági szabályozórendszert dolgoztak ki ehhez, amely elősegíti a valóraváL tásufcat. A gabonatermelésben elért eddigi eredményeink, továbbá az állattartás fejlődése, valamint a külpiaci lehetőségek együttesen indokolják további gyors ütemű fejlesztését. A térv azzal számol, hogy a gabonafélék vetésterülete országosan eléri a 2,9 millió hektárt, a termésmennyiség mennyisége pedig várhatóan 13 százalékkal lész több, mint 1981-ben volt. Ehhez egy időben a termőterület növelése és a hozam emelése együttesen fontos. Ezek megvalósítására több feltételre van szükség. Mindenekelőtt a rendelkezésre álló földterület célszerű hasznosítására, melyben Heves megyében országosan is élenjáró tapasztalatokat szereztek a gazdaságok. Amellett, hogy több őszi kalászost vetettek, azt megelőzően növelték a talajerő-utánpótlás,, ra szánt műtrágyák hatóanyag-mennyiségét is. Az ésszerű földhasználattal reálisnak tűnik az a számítás, hogy a VI. ötéves terv végére a szálas és tömegtakarmány vetésterületét 180—200 ezer hektárral csökkenthetik az üzemek. Az így felszabaduló részeken pedig az igényeknek megfelelően gabonaféléket és ipari növényeket termelhetnek. Tehát olyanokat, melyeket kedvező felvásárlási árakkal ösztönöznek. Előtérben a melléktermékek A Minisztertanács által meghirdetett gabonatermelési programot és vele együtt az energia- és költségtakarékos gazdálkodást szolgálja, hogy egyre szélesebb körben foglalkoznak megyénkben is a rövid tenyészidejű kalászos és kukoricafajták termelésével. Miután a mezőgazdaság a népgazdaság nagy energiafelhasználó ágazata, így annak ésszerű fel- használására ösztönző minisztertanácsi határozat megértésre talált a nagyüzemekben. Fontos ez, hiszen a takarékossági törekvéseinkre nincs tekintettel a világpiac. Sőt, míg 1912-ben egy tonna kőolaj a dollárpiacon 124 kiló kukoricát, vagy 17 kiló nyershúst ért, addig ugyanezért egy évtizeddel később már csaknem 1440 kiló kukoricával, vagy 150 kiló nyershússal kell fizetni! Ezért dicséretes és követendő a melléktermékek hasznosítását szolgáló néu hány üzemi példa. Különösen a kukorica nedves, energiatakarékos tárolása, valamint a fűtőanyag-felhasználás csökkentésére irányuló törekvések. Heves megyében például 1981-ben csaknem 6 százalékkal kevesebb energiát használtak fel a gazdaságok a termelés során, ami csökkentette költségeiket. A2 ésszerű melléktermék-hasznosításhoz nyersanyag bőver akad,- hiszen a növénytermelés során évente 16—18 millió tonna nagy rosttartalmú szármaradék képződik. Az egy hektáron termett kuko. ricaszár energiája példám 1200—1500 kiló gázolaj ener. giájával egyenértékű. Az új és a már bevált módszerekkel A másik kulcskérdés a hústermelési program megvalósítása, melyhez több lehetőség kínálkozik. Mindenekelőtt a rét- és legelőgazdálkodásban, a szakszerű takarmányozásban vagy a mező- gazdasági és élelmiszeripari melléktermékek hasznosításában. Heves megyében például 50 ezer hektár rét és legelő áll a gazdaságok rendelkezésére, melyek eredményesebb kihasználása nagy tartalék a hústermelés fokozásához. Az is lényeges, hogy miközben a korszerű és előremutató eljárások bevezetésén és elterjesztésén fáradoznak a kutatóintézetek, a termelési rendszerek és az üzemek, ne feledkezzenek meg a már jól bevált, és sikerrel alkalmazható hagyományos módszerekről sem. Mindezek együttesen hozzásegíthetik a sok lehetőséggel kecsegtető élelmiszer-gazdaságunk továbbfejlesztését. Mentusz Károly — Lehet, hogy csak egyszerű fordítási hiba miatt, de a „Rokkantak éve” nálunk a „Mozgássérültek évére” szűkült. Kicsit háttérbe szorultak talán a többi rokkantak, — a mi életünkben viszont jelentős eredményeket hozott a múlt év. — Milyen kézzel fogható változásokat sorolhatunk? — A számlák ugyan ma is nyitva állnak, de tavaly a megyei tanács számlájára 300 ezer, az egyesületére 500 ezer forint gyűlt össze, és egymillió forint áll együtt a Vöröskeresztnél gyermeküdültetési célokra közadakozásból, társadalmi munkából. Ez utóbbi hosszú évekre megoldja majd, hogy a nyáron két hétig Farád- sasváron üdült ötven rokkant gyereket újak követhessék. Hatan közölük ingyen tanulhattak autót vezetni, mikrobuszt kaptunk a Volántól — és sorolhatnám még a törődés ezernyi jelét, amelyeket köszönünk. A magunk egyesületi munkája is gyümölcsözött. Első ízben rendeztük meg tavaly júliusban rokkan tjainknak a sándorréti majálist, és Egerben megtartottuk a mozgássérültek országos úszóversenyét is. De ami hosszú távon a legfontosabb: az országos szervezet megalakulásával lehetőség nyílt arra, hogy a bennünket érintő országos döntések előkészítésé az eddigieknél sokkal átfogóbb, jobb legyen. — Szükség van erre? — Nagyon is! Nem azért, mintha a közhangulat rokkantellenes lenne! Pusztáit azért, mert egy egészségesnek eszébe sem jut. hogy Egerben a rokkant nem tud bemenni a színházba, vagy a parkolás megoldása nélkül a gyalogos belváros megközelítése számunkra lehetetlen lett volna. Mindeddig a Hycomatok elosztásában például országosan nem a rokkantság mértéke döntött, ha nem, hogy ki tud jobban utánajárni. Ilyen égető napi gondokkal kezdte működését az országos szervezet; a hosszútávú feladatok megoldása még a problémák körvonalazásánál tart. — Mit tehet, tett ebben a megyei szervezet? — A jövő szempontjából megalapozó volt a tavalyi év. A körzeti orvosoktól begyűjtött adatokból ' először derült ki, hogy Heves megyében tulajdonképpen hány rokkant is él? A gyermekeket nem számítva 2000—3000 ember él közöttünk korlátozott mozgási lehetőségekkel, de élet- és munkaképesen — egy nagy gyár munkáslétszáma. ötvenkét kérdésből álló kérdőívet állítottunk össze számukra a megyei tanács munkaügyi osztályával, és a szakszervezetek megyei tanácsával közösen, és ezeket a népfront aktivistái a személyes találkozás alkalmával töltötték ki. együtt a rokkanttal. És. ha a rokkant gyermekeket ki is hagytuk — tehát nem tudjuk pontosan, milyen helyzet várható tíz év múlva — az 1785 kérdőív számítógépes összesítéséből a mai helyzetkép már körvonalazódott. — Kiderült például, hogy a rokkantak négyötöde csak alapfokú, vagy alacsonyabb végzettséggel rendelkezik. Közel kétharmaduk lakik komfort nélküli lakásban; legtöbben városiak. A rokkant családtagok 38 százaléka még az egy főre eső 1500 forintos havi jövedelmet sem éri el —. a tanácsoknál nyilvántartott létminimum ma 1760 forint. Kiderült a kérdőívekből, hogy rengeteg a panasz a gyógyászati segédeszközökre. Ma egy ortopéd cipő elkészítését 14 hónapra (!) vállalják — a gyerek ezalatt kinövi, a felnőtt elkoptatja az előzőt. Negyvenéves konstrukciókat gyártanak: az alumínium országában ismeretlen a cseh, lengyel szomszédoknál használt könnyűfém mankó, vagy a Heine-Medineseknek szükséges alumínium járógép! Az ellátást a társadalombiztosítás végzi, az illetékes egészségügyi tárca helyett — nemcsak a gyártásra, a forgalmazásra is ráfér egy alapos korszerűsítés. Jellemző adat: o felmért rokkantak közel egyharmadd még a rehabilitációt — a megmaradó képességek visszaadását — sem kapta meg maradéktalanul. — Ám a legsúlyosabb gondokat továbbra is a foglalkoztatás jelenti. Az 1785 válaszadóból 1103 munkaképes, de csak 469 dolgozik valahol, és csak alig kétszáznak nem csökkent ugrásszerűen a jövedelme megrokkanása után. Még furcsább, hogy a nem dolgozó 633 ember kétharmada (!) nem is akar elhelyezkedni; a nyugdíj biztonságába zárkózik az élet vállalása helyett ... — Négyszáz embert erre csak valami kényszerűség vihet! — Ha ma megrokkan valaki, az alkalmazó vállalat három dolgot tehet. Hagyja az illetőt eredeti munkakörében, és szemet huny fölötte, hogy azt a feladatot az eredeti fizetéséért a rokkant már nem tudja ellátni — és hogy ez munkahelyi feszültségeket szül majd. Kitalálhatnak neki egy jövedelemcsökkenéssel együtt járó beosztást — de portásból, telefonközpontosból sem lehet légiókat alkalmazni. És végül a legkényelmesebb : elküldheti rokkantnyugdíjba. Mindhárom esetben azt sugallják gazdasági érdekei, hogy „szabaduljon” egykori dolgozójától. És ez a rokkant érdeke is, ha jövedelmét nézzük! A rokkantnyugdíj biztonságából már bármilyen munkát is vállal, eredeti jövedelmét érheti el. Így növekszik aztán az eltartott rokkantak száma. Ellentété^- sen az állam, a társadalom érdekeivel, — és a rokkantéval is, hiszen fölöslegesnek, nyűgnek érzi puszta létezését is. — Kemény szavak — de egyben rámutatnak a munkavégzés lehetőségének fontosságára is! — Nem a szavakon, a szabályozáson van a hangsúly. Hiszen az eltartott rokkantnyugdíjassal néha hatalmas szaktudása is elvész: tudok pályáját megszakított orvost!1 ról, jogászról, kétdiplomás tanárról, de magasan képzett szakmunkásokról is — akiknek egyszerűen nem tudták megszervezni azokat a lehetőségeket, amelyek között korlátozott munkaképességüket kifejthetik. Nem a jóakarat hiányzik ehhez! Például egy háziipari szövetkezetnek az az optimális, ha 40 százalékos rokkantakat alkalmazhat — ők még viszonylag sokat termelnek, de már jár utánuk az állami támogatás. Tehát érdekviszonyokról van szó elsősorban, ha javitani akarunk. — Van-e megvalósult, követhető minta erre? — Kegyetlenül hangzik, de a rokkant dolgozókat lehetőleg önálló vállalkozásra kell csoportosítani. Ez szüli a legkevesebb súrlódást, és a legnagyobb egyenlőséget a rokkant és saját munkatársai között. Lengyelországban ezt példamutatóan oldották meg! A háború után, állami befektetéssel alakítottak szövetkezeteket, ahová csak rokkantak nyerhettek felvételt Monopóliumot adtak számukra néhány termékre, így például csak ők gyárthatnak munkavédelmi kesztyűt, futball-labdát. És bár adózásuknál kedvezményeket kellett nekik adni, de ezek a cégek kifizetődő vállalkozások ma is. Egy ilyen szövetkezetnél meg lehet tenni, amit másutt nem, hogy a kézi fúrógépen olyan célszerű változásokat hajtsanak végre, ami csak annak az egyetlen rokkantnak célszerű — van rá szakember, aki a géphez is ért, és a rokkant helyzetét is átérzi, hisz ő is az. És a szövetkezet anyagi erejénél fogva támogathatja dolgozóját lakáshelyzetének, közlekedésének megoldásában, Európában élenjáró rokkant sportéletet teremt; — a küzdelem lehetősége döntő a mozgássérülteknél! — és el tudja érni a korlátozott képességek minden oldalú kibontakoztatását. Nem biztos, hogy eléri; de elérheti! És megyénkben csak mozgássérültből van 3000, a többi rokkant e számban nincs benne! — Nálunk? — Haladunk, efelé. Hatvanban 1967 óta működik a 270 tagú szociális foglalkoztató. — Hasonló üzem megoldhatná az Egerben és környékén élő rokkantjaik gondjait is — az Agria Bútorgyár, a Csepel Autó-, a Finomszerelvénygyár, a Mát- ravidéki Fémművek mindmind egymaga is tud, és akar is olyan komplett munkafolyamatot kiadni, amely a rokkantak lehetőségeire szabott. A hatvanas évek végén már elszalasztottuk egyszer a kínálkozó anyagi lehetőségeket. Most, amikor tavalyról még a levegőben van, érezni a segítő szándékot, most megteremthetnénk egy üzemet Egerben! Termelő üzemmé, legalább hatvan élő, érző ember munkahelyévé, második otthonává válhatna az ígéretek szerint a Május 1. úti felszabaduló iskolaépület — és mi csak a lehetőségét kérjük, hogy bizonyíthassunk. Kőhidi Imre Új gépműhelyben Detken A detki Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben az elmúlt évben készült el a korszerű géptelep és javítóbázis. Az itt dolgozó, mintegy 100 szakember sokrétű feladatot lát el, biztosítja a mezőgazdasági nagyüzem gépparkjának műszaki kiszolgálását, nagyjavítását és karbantartását. (Fotó: Szabó Sándor)
