Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-08 / 82. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. április 8., csütörtök A Warnemünde hajó Rostock kikötőjében, Warnemündében (Fotók: ADN (ZB—KS) hattyúi . NDK A Keleti-tenger A Skandináviába tartó magyar turisták is gyakran utaznak az NDK-ból Dániába, illetve Svédországba tengeri komppal. Az utas Budapesten beül a vagon­ba és a svédországi Malmö városáig ki sem kell száll­nia. Menetrend szerint, perc­nyi pontossággal futnak be naponta többször is War­nemünde és Sassnitz, illet­ve a dán Gedser és a svéd Trelleborg kompkikötőjébe a hófehér tengeri motoros hajók. A hajók elején és hátulján hatalmas nyílás, amelyen — milliméteres pontossággal összekapcsolt síneken — jutnak el a vo­natok a hajó belsejébe. A vonat nyomában egyéb szál­lítójárművek, autóbuszok és személygépkocsik haladnak. Érdemes visszatekinteni e komphajózás történetére. Az egyik rostocki újságban 1846. április 11-én, a követ­kező híradás jelent meg: „Gőzhajó-közlekedés Ros­tock és Koppenhága között. A Själland a szép, minden kényelemmel ellátott dán gőzhajó hetenként egyszer jár az említett két város között. A személyek és az áru szállítása nem kerül sokba...” A Keleti-tenger e keskeny szakaszán akkoi kezdődött meg a menetrend- szerű gőzhajó-forgalom, amikor még vitorlások ural­ták a tengereket, és amikor még maguk mögött hagy­ták a lapátkerekes postaha­jókat. 1873-tól kezdve már naponta indult a Rostock nevű csavargőzös egyik ki­kötőből a másikba. A Berlin —Warnemünde vasútvonal kiépítése után, 1886*tól to­vább sűrítették a járatokat, mert az áruszállítás annyira megnövekedett, hogy na­ponta két dán és két német hajót indítottak. 1900-ban kezdték meg a vasúti kompok építését. Há­rom évig tartott, amíg elké­szült a hidraulikusan sza­bályozható síncsatlakozás, s nem utolsó sorban az el­ső speciális vasúti komphajó, amelynek hossza 85 méter volt. 1903. szeptember 30-án indult el Wamemündéből az első vasúti komp. Nem sok­kal később, 1904-ben már két-két (német és dán) komphajó járt. A második világháborút követően 1947. májusában a dán Danmark indította el újra a kompforgalmat. Ha­marosan új hajókat állított be mind a két ország. 1963- ban állították szolgálatba a Wamemündét egy másik hajóval és két dán komppal együtt. A fehér hajókat a „Keleti-tenger hattyúinak” becézik. LAOSZ A titokzatos dobok Laosz évszázadokon át a titokzatosság földje volt. Az ország területének túlnyomó részét szinte hozzáférhetet­len dzsungelek, vagy meg­közelíthetetlen sziklás hegy­vidékek alkották. Utak alig voltak, az egyes tisztásokon vagy völgyekben lakó tör­zsek alig-alig érintkeztek egymással. Csak a fennsíko­kon alakultak ki nagyobb városok, ahol a buddhista pagodák komor falai és szobrai szinte áthatották az életet. S bár az élet a laoszi nép felszabadító harca nyo­mán alapjában megváltozott, s a régi törzsi társadalomból szorgos munkával halad a szocializmus felé- egyes ha­gyományok még mindig él­nek Amikor a hajnali napsuga­rak feltűnnek a szent hegy, a Phousi felett, az egykori laoszi fővárosban, Luang Prabangban megszólalnak a pagodák dobjai. Minden templomnak megvan a ma­ga dobja, amit Kong Vat- nak neveznek. Óra híján ezek a dobok szabályozzák az élet ritmusát. A hagyo­mányok szerint minden dob­nak lelke van és készítésü­két ősi előírások szabályoz­zák. Mindenekelőtt a megfelelő fát választják ki. Lehetőleg a medufát használják. Azt mondják, hogy az ebből ké­szült dob értékesebb a gyé­mántnál. Persze a méretek­nek is nagy a jelentősége. Így például a 3 kam átmé­rőjű és 2 kam magas dob szerencsét hoz. A kam 4 hüvelyket, mintegy 12 centi­métert jelent. A legnagyobb dobot Uttamo-nak nevezik és 8 kam átmérőjű. Ha a • dobkészítésnél nem sikerül a megfelelő méreteket elérni, a dobot ellenségnek tekintik és megsemmisítik. És csak akkor, ha minden feltételnek megfelel, költöz­het be a dob ünnepélyesen á pagodákba, s töltheti be hivatását: jelzi az időt, éb­reszt, ebédre, imádságra hív­ja a falu lakóit. S este, ami­kor a nap lenyugszik, a do­bok mély hangjai töltik be a völgyeket, hogy nyugodal­mas és békés éjszakát kíván­janak. —ti SZOVJETUNIÓ Hegyvidéki traktor A tizenegyedik ötéves 'terv (1981—1985) végére ez­rével gyártanak majd traktorokat és a hozzájuk szükséges munkaeszközöket a grúziai Kutaisziben, a Szovjet Alkotmány elnevezésű törpetraktorgyár­ban. A kutaiszi gépgyártók az idén megkezdték az 5—7 lóerős motorokkal felszerelt motorblokkok, a 10—11 lóerős motorokkal felszerelt törpetraktorok sorozatgyártását. Ezek a gépek a legkülönfélébb mezőgazdasági munkákat végzik majd: szántanak, vetnek, betakarítják a termést, szénát kaszálnak, növényvédő munkákat végeznek. Ezek a könnyű gépek kiváló vontatási tulajdonságokkal rendelkez­nek. eredményesen használhatók hegyvidéki tere­peken, kis parcellákon. Befejeződtek az ,,MT—12” márkajelzésű új kisméretű traktor (képünkön) üzemi próbái. A szakemberek elismerően értékelték ezt az univerzális gépet, amely bármely mezőgazdasági munka elvégzésére alkalmas. CSEHSZLOVÁKIA A továbblépés gondjai BULGÁRIA Vitathatatlan érdeklődés kíséri mostanában északi szomszédaink gazdaságát, amely a továbblépés gond­jaival birkózik. Csehország- nak 34 évvel ezelőtt a szom­szédos szocialista országoké­nál jóval fejlettebb ipara volt, azóta pedig Szlovákia — a gazdagabb társköztár­saság segítségével igyekszik felzárkózni a cseh színvonal­hoz. Mindenképpen tény — s ezt kevesen tudják —, hogy például az egy főre jutó acéltermelésben Csehszlo­vákia jó évtizede a világ5- ranglista első három helyé­nek egyikén van, Japánnal és Belgiummal. Lassú alkalmazkodás A múlt héten a figyelmet külön ráirányította Cseh­szlovákia gazdaságára a par­lament ülése, amelyen Gus­tav Husák, a CSKP főtitkára is megjelent. Lubomír Strougal kormányfő expo­zéjából megtudtuk, — hogy a kormányfő fő célja: fordulatot elérni a népgaz­daság intenzifikálásában. Részleges eredmények szü­lettek. A tervezettnél többet sikerült eladni a nem szocia­lista országokban, tavalyhoz képest 5,1 százalékkal nőtt — az anyagárat nem szá­molva — a termelési érték, s 1,1 százalékkal csökkent a termelés anyagköltsége. Rossz volt viszont a tavalyi termés, az építőipar elma­radt a tervtől, s így a nem­zeti jövedelem sem érte el a tervezett mértéket. A kormányfő szólt a tél­utón elrendelt áremelésről, amelynek fő célja a kereslet szabályozása volt. Tény, hogy azóta a minőségi húsáruból aránylag jó a kínálat, ai egy főre eső húsfogyasztás meghaladta az évi 85 kilót. Az iparcikk-kínálat teljes, bár a választék nem kielé­gítő. Szóba került az expozé­ban a csehszlovák gazdaság legnagyobb kérdése: az irá­nyítás reformja. Erről Lu­bomír Strougal azt mondta, hogy: „a gazdasági szerveze­tek többségénél nem tudták kellően átültetni a gyakor­latba annak új elveit és in­tézkedéseit, a népgazdaság még mindig csak lassan al­kalmazkodik a piaci válto­zásokhoz és igényekhez ... A kormány az eddigi lépé­seket csak kezdetnek tekin­ti és további intézkedéseket tervez, hogy... a termelői árak reálisak, értékarányo­sak legyenek, jobban ser­kentsenek az anyagtakaré­kosságra ... Fokozatosan megszűnik az exporttermé­kek egész sorának dotálása.” Az értéktörvény hat E szavakból világos, hogy Csehszlovákia számára a továbblépés záloga a gaz­dasági irányítás reformja. A téma nálunk sokszoros ér­deklődésre tarthat számot. Ne feledjük, mi már másfél évtizede hasonló feladatok megoldásán fáradozunk, s hogy északi szomszédaink fontos, hagyományos gazda­sági partnereink. Sok em­ber képzeli úgy — említette Lubomír Strougal —, hogy az új gazdasági irányelveket majd csak kijátssza vala­hogy, hogy ez csak valami­féle konjunkturális dolog. Ezzel szemben határozottan kijelentette: „Nem a kom­munizmusban, hanem a szo­cializmusban élünk, ahol az értéktörvény hat. Az érték- viszonyokat különféle mó­don, tervszerűen befolyásol­tuk, de lényegében a dolgok kárára gyakran el is nyom­tuk.” Rámutatott továbbá, hogy a központi szerveket túlterhelik az operatív dön­tések olyan ügyekben, ame­lyekben képtelenek objekti­ven állást foglalni, s hogy e döntéseket át kell adni a gazdaságirányítás alacso-* nyabb szintjére, s ott majd közvetlenül érzékelik a dön­tések következményeit is. A központ — mondotta — csak azt tartsa meg, amit a szo­cialista állam tervszerű gaz­dasága tőle feltétlenül meg­követel. A megszokás: bilincs A rendkívüli horderejű döntések szubjektív akadá­lyárról külön szólt a kor­mányfő. A többi között ezt mondta: „A (gazdaságirányí­tási reform) megvalósításá­nak persze összhangban kell lennie az emberek politikai és szakmai fejlődésével, hogy azt megértsék és támogassák. Nem szabad elfelednünk, hogy vezető kádereink több­sége — középszinten csak­úgy, mint a minisztériumok­ban — az 1948—50-es évek­ben lépett hivatalába, hogy hosszú éveken át dolgozott az irányítás megszokott, be­járatott modelljében, s hogy a megszokás bilincs.” A Magyarországhoz oly sok mindenben hasonló északi szomszédország azon­ban, akárcsak mi, elindult ezen az úton, s bízunk benne, hogy a tőlük megszokott kö­vetkezetességgel, szívósság­gal végighalad rajta, hiszen ez kölcsönös érdekünk, a szocialista közösség érdeke. Firon András Szófiában a Villamos- és Motorostargonca Tervezőin­tézetében megalkották az el­ső bolgár elektromos buszt. Szép kivitelű, formatervezé­se egyszerű. Karosszériája műanyag, 22 utas számára van ülőhely benne. Az elektromos busz ország­úton 60 kilométeres távolsá­got tud megtenni a 22 kilo­watt teljesítményű akkumu­látorának újratöltése nélkül, városi közlekedésben pedig 45 kilométert. Teljes meg­terheléssel 37 kilométeres óránkénti sebességgel halad, és kitűnik jó manőverezési tulajdonságaival. Zajtalan és nem szennyezi a levegőt. Szófiában a Szeptember 6-ról elnevezett üzemben az elektromos busz öt változa­tának sorozatgyártását ké­szítik elő. Ezek közül az egyiket idegenforgalmi köz­pontokban használják majd. Ennek a karosszériája nyi­tott, és pótkocsi kapcsolható hozzá. (Képünkön.) összeállította: Gyurkó Géza ...Anyuuu! a boltokban április 10-ig cukorkavásár van! ...és még a rágó is olcsóbb! Egy viantiane-i emplom bejá­•ata. Elektromos busz

Next

/
Oldalképek
Tartalom