Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-07 / 81. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. április 7., szerda S. Álhírek Özönlenek ránk nap mint nap a hírek. Nem is figyelünk oda sok esetben, hiszen elvesztették eredetiségüket, amely a hírek esetében azért fontos dolog lenne. A következő néhány álhírben a sablonokat fordította ki közép- iskolás szerzőnk. — Lezuhant négyezer méter magasból, összetört egy sörösüveg az amerikai Utah államban. Az üveget egy utasszállító repülőgép utasa dobta ki az ajtón, mert nem talált szemetest. Meggondolatlanul tette, hiszen a zuhanástól felgyorsult palack egy lovat is agyonüthetett volna, és bizony a mai energiaszegény időkben a ló nagy érték. A palack szerencsére lakatlan területre esett, és széttört a Sziklás-hegység szikláin, nem messze attól a helytől, ahová a repülőgép lezuhant. — Tizedik hó 22-ről 26-ra virradóra este. Meggondolatlanul elhagyta lakását és égve felejtette otthon feleségét Sprizer Gergő budapesti lakos. A szerencsétlén asszonyt a lakásba betörők élve találták. Az ámokfutó Sprizert egy villanypózna állította meg száguldásában. Kórházba szállítás közben kisebb sérüléseket szenvedett. " — Megtalálták, özv. Ka- chagásyné Ocsmány Amália elveszettnek hitte speizkul- csát. A zár nyitját a nagy erővel kivonult Őrlik Balázs egyik tagja találta meg, miután lefejtette a döglött macskát a hordós káposztáról. A leletmentésen megjelent a Magyar Népköztársaság egyik választópolgára a Szomszéd Pista is. Árnál néni nagy megütődöttségében csak annyit tudott mondani a rádió hangszórójába, hogy nem gondolta volna. Ugye mi se. — Nem nézett szét. Mielőtt a metró elé lépett volna Tolbuchin Demeter bi- valybürgözdi kefeszőröző. Szerencséjére semmi értelmes folytatás nem jut eszembe, így most megússza. Ebből az a tanulság, hogy ne olvassunk ilyen ökörsége- ket, pláne ne írjunk. Mészáros Róbert Diákság: vidámság, fiatalság. Eminensek s bukdácsolók, lelkesek és fogékonyak. A lányok szépek, a fiúk „szélcsapók”. Ezek mind, mind ők. S ami a legfontosabb: összetartanak. Enélkül ugyanis nincs csínytevés, iskolakerülés, egy jó focimeccs vagy egy házibuli — amíg a szülők a mozi kétrészes előadásán szenvednek. Nincs közös tanulás, fogcsikorgatva és a tanárokat szidva. Osztálykirándulás. Diákszerelem. Pedig ezek azok a dolgok, amik megszépítik a diákéletet. Ezek azok az élmények, amiket a sulin Kívüli találkozásokon, vagy később, az osztálytalálkozókon — már felnőtt fejjel is — egymás szavába vágva kipirult arccal idézünk fel. Ám még mielőtt idáig eljutnának kérdezzük meg őket, a végzősöket: Hogyan tovább? .. .avagy mi leszel, ha nagy leszel? Ugyanazt kérdeztük Szálkái Ágnestől, a Dobó Gimnázium negyedikesétől, Mikó Istvántól, az utolsó éves szakmunkástanulótól, valamint Kiss Sándortól, aki az idén fejezi be tanulmányait az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. Szombathy Istvánnét, a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet pszichológusát pedig arra kértük, mondjon véleményt: a szakember szemével hogyan látja a fiatalok elképzeléseit. — Ki-ki hogyan képzeli el életét, mondjuk jövő ilyenkor? Szálkái Ágnes: Talán már egyetemista leszek. A köz- gazdasági egyetemre jelentkeztem. Bízom benne, hogy sikerülni fog. Tanáraink ugyanis elmondták, hogy jövőre megváltozik a felvételi rendszer az egyetemeken, főiskolákon. Attól nagyon félnék, így most mindent beleadok. Ha felvettek ... akkor kollégista szeretnék lenni Budapesten. Sokat hallottam már ennek előnyeiről, hátrányairól. Szeretek közösségben élni. Ki akarom próbálni a kollégistaéletet is. Mikó István: A Finomsze. relvénygyárban fogok dolgozni, mivel odaköt a szerződésem. Annak ellenére kötöttem szerződést a bervai- akkal, hogy én Bélapátfalván lakom. A Finomszerel- vénygyárban ugyanis egy esztergályosnak nagyobbak a lehetőségei, mint mondjuk a cementgyárban lennének. Ezenkívül: jövő ilyenkor is szeretnék tanulni. Kiss Sándor: Gyökeresen más lesz az életem. Eddig iskolába jártam, most már dolgozni fogok — pénzt keresek. Egy Hatvan melletti községben közművelődési előadó leszek. Ezt az állást az anyagi előnyök miatt vállaltam. Kapok lakást, s jók a kereseti kilátások is. Ezenkívül szeretnék egyetemen tovább tanulni. — Áldoztatok-e mindig annyit, amennyi kell a sikerhez? S egyáltalán mi szükséges az elmondott célok eléréséhez? Szálkái Ágnes: Akaraterő. Én módszeresen készülök a felvételire. Már másodikban eldöntöttem, hogy mit akarok. Szeretni kell, amit tanulok. így könnyebb is. Ügy érzem, hogy az akaraterőm megvan, mégha nem is ál- doztam mindig annyit, mint amennyit időnként érzek, hogy kellene. Mikó István: Szerintem is akaraterő, kitartás kell. Úgy gondolom, hogy ez nálam megvan. Ám nem tettem meg közel sem mindent a siker érdekében. Kiss Sándor: Le kell államvizsgáznom. Noha a statisztika azt bizonyítja, hogy annak, aki már elvégezte a négy évet ez nem jelenthet különösebb akadályt, dehát ugye még előtte vagyunk ... Jobb lenne, ha a külső körülmények kényszerítenének, ennél nagyobb vagy nehezebb feladatok megoldására. Szombathy Istvánná: Az ifjúságra jellemző, hogy terveket sző az életre. A megfelelő motívumok rendeződése után kialakul az értékorientáló magja és a gyengébb törekvések háttérbe szorulva helyet adnak az igazabb, reálisabb iráMikó István nyoknak. Hogy milyen motívumok vezették őket az adott pályára erről annyit, hogy választásuknak elmé- lyültnek kellett lennie, hiszen nem hagyták ott az adott iskolát, most készülnek az utolsó erőpróbák megtételére. — A szakmunkástanulónál két dolgot említenék csak, ami nagy szerepet játszik a szakmaszeretet kialakulásában. Az egyik a mesterhez való kötődés, míg a másik az alkotójelleg. Az, hogy mennyire fontos a társadalom számára az, amit csinálok. A szakmunkástanulóknál ugyanakkor egy újabb iskolát jelent a munkahely. — A főiskolás fiúnak tudnia kell, hogy a diploma megszerzése után további nehézségek várják: elkezdődik a gyakorlati munka! Van aki nem tud megbirkózni a felelősséggel, s van aki a szolgálati követelményeket kevesli. Ekkor jönnek a konfliktusok, amelyekre fel kell készülnie, s meg Szombathy Istvánné Szálkái Ágnes kell találnia a megfelelő megoldásokat. • — A gimnázium utolsó éveiben a fiatal kialakult önrendelkezéssel, önérték- érzéssel, , én-képpel bír. Rendkívül fontos a jövőre vonatkozó döntések előtt a helyes szint és a helyes irány kiválasztása. Az irreális elképzelések kudarcokhoz vezethetnek. A főiskolai, egyetemi felvételinél a sikertelenség nem lehet katasztrófa. Akiknél az életterv komoly, előbb vagy utóbb elérik céljaikat. — Mi a végcél, tanulásban, munkában, az életben? Szálkái Ágnes: Olyan munka, amit az ember szeret. Én már ennek is nagyon örülnék. A családi életKiss Sándor (Fotó: Perl Márton) ben megtalálni a boldogságot Alkotni, valamit hátra hagyni. Mikó István: Technikusi minősítő. De hogy ez végcél-e? Nem tudom. Ügy érzem, hogy korlátlanok a lehetőségek. A család az idő kérdése. Először szeretném letölteni a katonaidőmet. Kiss Sándor: Népművelő leszek, ezért is megyek oda dolgozni. Végcélról nem beszélhetek, jól akarom végezni a munkámat. — Ki mit ért a családi boldogságon? Szálkái Ágnes: Olyan gyerekeim legyenek, akikben én is örömömet lelem. Én ugyanis kissé akaratos vagyok, s nem biztos, hogy ennek szüleim Örülnek, összhangot szeretnék a családomon belül, persze ehhez kell egy olyan férj is, aki segíti a munkám. Mikó István: Harmonikus életet. Kiss Sándor: Nem értem alatta a teljes felhőtlen boldogságot ... — A párválasztás befolyásolhatja-e a célok elérését? Szálkái Ágnes: Nem. Meggyőződésem, hogy négy év után is megtalálom az „igazit”. Mikó István: Nem. Különben is először az alapjait kell megteremteni egy házasságnak. Kiss Sándor: Szerencsére nem mindig kerül olyan helyzetbe az ember, hogy mereven el kelljen dönteni: vagy ez, vagy az. Én már nős vagyok, össze lehet, s össze is kell a kettőt hangolni. — Érdemes megfontolni. Akárcsak a többi tanulságot... Kis Szabó Ervin Tehetsége-szorgalom = siker Legjobbak a tanulásról Érdekelt, izgatott a szakmunkástanulók Egerben rendezett országos tanulmányi versengése. A középiskolai tanár volt kíváncsi arra, hogy mennyire ismerik a magyar irodalmat és a nyelvtant, valamint a történelmet, az újságíró viszont a legjobbak sikerének titkait fürkészte. Hosszasan időztem azok szóbelijén, akik a história útvesztőkkel tarkított birodalmában óhajtottak eligazodni. Tetszett az, hogy az ötletesen összeállított, a gondolkodásra, az összefüggések felfedezésére sarkalló kérdések a legújabb kort ölelték fel. Sok kellemetlen, cseppet sem szívderítő tapasztalat, megdöbbentő tájékozatlanság után szinte üdítően hatottak a zömében megfontolt, világosan megfogalmazott válaszok, amelyek arról tanúskodtak, hogy ezek a .fiúk-lányok — kár, hogy meglehetősen kevesen vannak ilyenek — ezer szállal kötődnek a múlthoz, s annak tanulságait jövőnk egyik építőelemének tekintik. Milyen kár, hogy ezt a tiszteletreméltó szemléletet nem plántálják másokba ... Ott voltam az eredmény- hirdetéseken, s jó érzéssel gratuláltam azoknak, akik — sportkifejezéssel élve — a dobogó legfelsőbb fokaira tornázták fel magukat. Velük beszélgettem műhelytitkaikról, remélve, hogy azok kamatoztathatók. Máskor, másutt is. Herke János, az 510. számú komlói Csizmadia Gyula Ipari Szakmunkásképző Intézet harmadéves bútorasztalos tanulója helyesírásból lett országos első. Az egykori, kissé bizonytalankodó, félős rajtot így idézi. Amit mond érdekes, hiszen sajátos motívumokat villant fel. — Nem pályáztam se gimnáziumba, se szakközépiskolába, kizárólag azért — minek is tagadnám utólag —, mert lusta voltam. így aztán a könnyebbnek tűnő megoldást választottam. Az óhajtott pihenés azonban elmaradt, mert magyar tanárnőm és osztályfőnököm: Kellérné, Kecskés Katalin felfigyelt szerinte jó helyesírási készségemre, s elhatározta, hogy tovább csiszolja azokat. Ekkor indult a versenyig tartó kemény és időt rabló felkészülés’. Megvallom eleinte egyáltalán nem lelkesedtem, később azonban megjött a kedvem, s már nem tehertételt jelentett, hanem örömet szerzett az ismeretszerzés. így aztán érthető, hogy a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után folytatom tanulmányaimat, érettségizem, majd a pécsi főiskolára jelentkezem^ hogy tanár lehessek, s én is gazdagabbá tehessem mások életét. A bűvös szó? Inkább mondatot emlegetnék, vagy éppen egy matematikai képletet. Szerintem a siker=adottság-\-szorgalom. Legalábbis az én esetem ezt bizonyítja. o Hendler Gábor, a körmendi 414. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet diákja történelemből szerezte meg a pálmát. Ebben nem lát semmi különöset, s kiváló szereplését így magyarázza: — Gyermekkoromtól vonzott ez a tárgy, mégis esztergályos leszek. A szentgotthárdi gimnáziumban ugyan eltöltöttem egy esztendőt, de nem találtam helyemet. Inkább szakmát váOk hárman: Herke János, Hendler Gábor és Tamcsu Mária (Fotó: Szabó Sándor) lasztottam, többek között at ösztöndíj miatt, mert tizenévesként sem jó üres zsebbel járni. Az érettségiről persze nem mondok le, s kitérőt se bánom, mert szélesedett látóköröm. Hobbimnak egyébként az elmúlt években is hódolhattam, azt hiszem ezért boldogultam most. Tudom társaim zöme nem rokonszenvezik a históriával. A leckét ugyan megjegyzik — ha nem különösképp lusták —, de érdeklődés hiányában az anyag csak adathalmaz, zavaró ténylista számukra. A szuny. nyadó kíváncsiságot kellene felkelteni bennük, ugyanis a holnapok formálásához nélkülözhetetlen a tegnapok sok okos intelme. Ügy véljük: ez a tipp is megfontolandó... o Az egri Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet színeit képviselve lépett a küzdőtérre Tamcsu Mária, harmadéves borász, s az előbbi fiatalember mögött, á második helyen végzett. Sorsának alakulása is hasonló vonásokat jelez. — Én is megpróbálkoztam a gimnáziummal. A miskolci kísérlet azonban kudarccal zárult. Következett a hevesi megyeszékhely, ahol ma is otthon érzem magamat, ahol valószínűleg dolgozom is majd. A továbbfejlődésről azonban nem mondok le. Utána eldöntőm, hogy megye-e szakmai jellegű főiskolára. A történelem közel áll hozzám — főként a görög és a római — ebből persze egyáltalán nem következik az, hogy valamilyen módon kenyérkereső foglalkozásommá váljék. A kötődés végigkíséri életemet, dehát ez hozzátartozik a műveltség fogalmához, hiszen a régi idők elemzése, a felszín alatti mozgatórugók keresése segít megérteni a jelen társadalmi mozgásait és összefüggéseit. Ezek az ismeretek szerves részei a közgondolkodásnak. Milyen jó, hogy olyan fiatalok is akadnak, akik így vélekednek... A rendkívüli teljesítmény méltatása se mindennapi: a legjobbak — tehát riportalanyaim is — kül-, illetve belföldön üdülhetnek. Megérdemlik, mert példát mutattak, igazolták, hogy a tehetség és a szorgalom — iskolatípustól függetlenül — minden porondon diadalt arat. ök bizonyították, hogy receptjük bevált, s azt is sugallják, hogy mások esetében sem lenne hatástalan. Higgyünk nekik ... Pécsi István
