Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-06 / 80. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. április 6., kedd Ötmillió oroszlán c--------------------­A KÉPERNYŐ ELŐTT ___________ E gy nagyközség — három kulturális beruházás SOKAT GONDOLKOD­TAM már: milyen érzés le­het mondjuk öt szelídített oroszlánnal egyedül szembe­nézni. És az ötből valójában csak négy a szelídített? És milyen mondjuk ötmillióval szemtől szembe állni, tud­ván tudva, hogy mind az öt­millió oroszlán kiszámítha­tatlan. Ha akarja szelíd, de ha akarja, — elég az én egyetlen rossz mozdulatom, és máris akarja — vad és kegyetlen lesz. És úgy állni velük szemben, hogy lehig- gasztó szavaimon, fesztelen mosolyomon, magabiztossá­gomon kívül semmi, de sem­miféle más fegyver nem áll a rendelkezésemre. Milyen lehet? Rettenetes. És mégis játszani is velük! Rózsa György „befutott” a Kapcsoltam adásaival. Jó­magam nem vagyok „játé­koskedvű”, úgylátszik a tü­relmemmel van baj, vagy nagyon is kényelemszerető vagyok, így hát nem kaján- ságból nézem rendszeresen ezt a kéthetenként megis­métlődő kvízjátékot, annak örülvén, hogyha valakinek megint nem sikerült. Sőt, még azért sem, hogy önma­gámban nyugtázzam önma­gámnak: ' lám én ezt tud­Ezt az ötletet igazán csak üdvözölni lehet. Mármint azt, hogy a tévé alkalman­ként egy-egy művének fel­dolgozásával együtt átengedi jeles kortársíróinknak a kép­ernyőt. Nem ültet mellé ri­portert, sem irodalmár kér­dezőt, netán kritikus vita­partnert, hanem a szerzőre bízza, mondjon, amit akar, beszéljen, amiről neki tet­szik, lopja be magát a néző szívébe úgy, ahogy tudja. Mondom, az ötlet szerin­tem nem rossz, ha a ren­dező vagy a szerkesztő, vagy bárki tévés szakember ügyel arra, hogy az ilyen ügyekben valószínűleg tapasztalatlan tam volna. Azért nézem, mert Rózsa Györgyöt figyel­tem, aztán megkedveltem és most adásról adásra őszintén szurkolok neki és ugyan­olyan őszintén csodálom is. Szemtől szembe ötmillió té­vénézővel, s nincs más fo­gódzója, mint a pohár vize! amely még ráadásul meg is melegszik a lámpák hevétől. ELLENSÉGE ANNÄL TÖBB. A két „óriáskerék”, amely olyan nehezen forog; két nő, akik szintén nehezen „forognak”, a kihúzott és a néző számára érdektelen, de a televízióreklám céljaira mégis szükséges levelező­lapok a nyertesek nevével. Aztán a telefon, amely ko­runk csodájából korunk Dra- kulája lett. És az egyedüllét! Mert hiába a rendező, az operatőr, a fő- és alvilágo- sító, hiába a kerekek forga­tói, a telefonos hölgyek, min­denki és minden hiába: tel­jesen egyedül ül ez a fiatal­ember ötmillió oroszlánnal, akarom mondani nézővel szemben. Aki mind (?) azt várja, lesi, mikor ... Mikor botlik, mikor feszeng, mikor hervad le a mosolya, mikor kezd el fuldoklani a víztől, amit lenyelt, a nem mindig szellemes válaszoktól, amit szintén le kell nyelnie... Mikor... mikor... mikor? író ne csaphassa agyon saját műsorát. Csütörtökön sajnos ez tör­tént Jókai Annával, s az írásából készített filmmel, a Soror Dolorosával. Azt hi­szem ugyanis, műve, mely egy hivatását mélységesen komolyan vevő kórházi pszi­chológusnő, s egy különös beteghordó történetét dol­gozza föl, sokkal de sokkal hatásosabb lett volna, ha a szerző nem tart szabályos irodalomórát előtte. Olyat, melyben részletesen elmond­ja mi következik, mit akar kifejezni, milyen részletek­re figyeljünk, mit kell ész­revenni, a konkrét milyen És Rózsa György moso­lyog. Elegáns, könnyed, né­ha egy kicsit finomkodó ugyan, máskor meg majd­hogynem az olcsóság- határát súrolja, ám mindig és rend­re kikerüli a buktatókat Negyven percig egyedül öt­millió szelíd oroszlánnal, „akik” egyetlen hibás moz­dulatra nem széttépik a já­tékvezetőt, csak hátat fordí­tanak neki. Kinevetik. Sem­mibe veszik. Lefitymálják. Űj, és más játékot, vagy já­tékost követelnek. S ez így megy két hétről-két hétre immáron jó egy esztendeje. Közben Rózsa György elérte a legtöbbet, kabarétréfák „célpontja” lett, amelyre a szeretet és a derű nyilaival lövöldöznek. Közben moso­lyog, megigazítja elegáns nyakkendőjét — uram ég, mai korunkban nem restell elegáns lenni! — és kordá­ban tartja az oroszlánokat. Akik ráadásul nemcsak hogy megszokták, de meg is sze­rették. VAJON EZZEL A mosoly- lyal, ezzel az eleganciával és könnyedséggel eljutott volna-e a riporter kerestetik döntőjéig? általános felé mutat, hogyan jellemezhetők a hősök és egyáltalán... A néző szinte várta, hogy megkérik, írjon olvasónaplót is. S ennek kö­vetkeztében oly lehangolt- sággal tekintette meg az előre kivesézett alkotást, ahogy a klasszikusokat ol­vassa a diák. Pedig — akár a klassziku­sok — voltaképpen tényleg jó volt a film. A két főhős Venczel Vera és Szabó Sán­dor úgy játszott, mintha a szerepek eleve rájuk lettek volna írva. De lehet dicsérni a többieket is és a rendezőt is. Csak az a sok szöveg előtte ne lett volna ... (németi) Kötelező nevelési leckék Nem először kifogásoljuk a televízió pedagógiai jellegű műsorait. Ügy véljük: joggal tesszük, mert alapvető hibá­juk az, hogy ötleteik jó ré­sze íróasztal ízű, azaz elsza­kadt a folyvást új helyzete­ket teremtő, ezerarcú való­ságtól. Ez a megállapítás ér­vényes a viszonylag sikerül­tebbnek számító Családi kör­re is. Azért érdemes erről szólni, mert ez a program — kétségtelen hibái éllenére is — megújítható, a jelen­leginél izgalmasabb tarta­lommal, gondolati anyaggal telíthető. Persze csak akkor, ha a műsor gazdái, gondozói szakítanak rossz beidegződé­seikkel — a sokszor kiagyalt történetekkel, a szakértő dr. Ranschburg Jenő megmo­solyogtató tudományoskodá­sával, a felesleges, a teljesen öncélú és időrabló töltőszö­vegek bevetésével, a szájba­rágós módszerekkel —, s megőrzik, továbbfejlesztik azt, ami valóban értékes. Jobbá kell formálni a forga­tókönyveket, alapozhatná­nak a tehetséges színészek képességeire, s hagyhatnák a következtetéseket az érin­tett apákra, anyákra és nagymamákra. Egyre azonban figyelmez­tetünk : a szülők nevelési leckéit ne tegyék kötelezővé azzal, hogy az egyes progra­mokat főidőben, azaz este nyolc órától vetítik. Higgyék el: az emberek többsége az egész nhpi fáradság után ki­kapcsolódni, szórakozni vá­gyik, s nem vágyálma, hogy tévés „tanító bácsik” okít­sák: miként bánjon gyerme­keivel. A szerkesztők vessék el ezt a bosszankodást, ku­darcot szülő gyakorlatot, s térjenek vissza az önkéntes­ség elvéhez és gyakorlatá­hoz. Más szóval: tartsák be a felnőttpedagógia rájuk is érvényes ősrégi előírásait. Érdemes, mert aligha vitat­ható, tiszteletreméltó jó szándékuk csak így diadal­maskodhat. Méghozzá a fel­növekvő nemzedékek javára, mindannyiunk elégedettsé­gére ... (pécsi) Gyurkó Géza Kortársunk, ha sokat beszél Víziós mesék felnőtteknek A Rajna (elveszett) kincse (Mese gríz népi motívumok alapján) Szereplők: Dália, a Dalia, Vátonyi, Főisten, Kisbence, a Rémek Istene, Halkszavú, a Nagymező Utcai Isten, Kufár Anika, ö Még Iste­nes, valamint a Gumidominó együttes, a Szabó család és még sokan mások. Dália: (a Retek utcai pék­séget mutató színen botorkál, gömyedten iparművészeti kalapja súlyától. A kép tel­jesen sötét, szalma-zizegés hallatszik). — Ki az, mi az, vagy úgy? Kufár: (a kivilágosodó szí­nen Dáliához simulva) — Ügy vagyok, Dália! Hagymád megfogant bennem! De jaj! Mi dübörög? (A zöldhagyma jellegzetes ropogása hallatszik az őrlő­fogak alól. A színen, visszá­járól, megjelenik Halkszavú). Halkszavú: (kimérten, in­telligensen) : — Nem meg­mondtam, hogy bontott csir­két vegyél, bontott csirkét? (Hirtelen észreveszi Dáliát) Ki vagy, mi vagy, idegen, az Istenek tanyáján? Dália r — Nem tudtam, ó isten, hogy ez a Te nőd. Hogyha én ezt tudtam vóna, köpönyeget hoztam vóna! Kufár: (ijedten húzza mindhárom fedetlen keble elé a Kiváló Dolgozó jel­vényt). — Halkszavú, bocsáss meg, hiszen izé... Halkszavú: (rezzenetlen pillantással) — Tudod a tör­vényt, Kufár! Mindhármad halálnak halálával haltok! (Levélfény-sprayt húz elő füléből, lassú mozdulatokkal Kufárra fecskendez. Kútár­ból fényes fikuszlevelek nő­nek ki, majd lángolva elpor­lad) — De nem! Te, Dália! menj isten hírével! Még gon­dom lesz rád! (Dália sarkonfordul, neki­megy a falnak, nagyot kop- pan akkor, azután elhallgat. A csöndet Vátonyi Főisten csoszogása töri meg) Halkszavú: — Te itt, Fő­isten? Vátonyi: (köpenyét fémes csilingelés közepette emeli jobb kezével bal vállára) — Hallgas, Halkszavú; én még az előző meséből maradtam itt; de merre van a kijárat? Halkszavú: (int; a Gumi­dominó együttes tagjai Köl- lötlen mozdulatokkal gará- dicsot alakítanak. Vátonyi kimérten .elindul fölfelé, majd nagy loccsanás közepet­te eltűnik a .tűzoltócsapban.) — Szenilis már az öreg egy kicsit. De Te, Dália, még mindig itt? Dália: (eltűnik a hátteret adó keménymorzsa egyik lyukacsában. Rövid lelkitu- sája után Szabó néni; mint Hegyek Asszonya fogadja kitárt karokkal. Nekiszegezi a kérdést) — Lenni, vagy nem lenni? Szabó néni: — Van úgy, hogy lenni, vagy úgy, hogy jobban lenni, és van úgy, hogy átverve lenni. Nem lát­tad a kisunokámat? Azt mondta, hogy lemegy Péteri úr boltjába banánért! Dália: — De! (Tovább őgyeleg a kenyérmorzsában; összefut Kisbencével, aki magának dalol. Póklábaival keresztet rajzol a hátára, hogy pókabbnak látsszék.) Kisbence: — Kormos volt a kemence, Fekete lett Kisbence, Hazajött a ... Dália: (kardot ránt az egyik Gumidominó por hü­velyéből és leszúrja Kisben- cét. Kisbence hörögve kér kegyelmet; de nincs irgalom) 1— Bagoly, mondja veréb­nek: CSÉB! Kisbence, (elhaló hangon szól: a képen csak bal szá- jaszéle látszik, ahonnan csu­rog a vér) — Nincs okozat ok nélkül! (Meghal; teste le­begve elúszik, póklábai er­nyedten lógnak) Dália: (jobbra fordul, ész­reveszi Péteri urat, aki va- ránusznak álcázva magát, zöldarany fényektől kísérve bekúszik) — Péteri úr, hát maga is? Már hiányoltam a harmadik próbatételt! Péteri úr: — Hagyd fiam, én nem bántalak! Csak gyík­ká változva kell vezekelnem a mérleghiányért. (Nyelvét öltögetve eltámolyog) Halkszavú: (előlép egy el­veszített buszbérletből) — Jól van fiam, kettőt kiálltál. De a harmadik próbatétel még hátra van! (Mosolyogva átöleli Dáliát; a kép elsöté­tül, csak a szerelmi nász si­kolyai hallatszanak. Mikor .a kép ismét kivilágosodik. Dá­lia fejdísze félrecsúszva, aszott testén a szoknyát csak a hózentráger tartja. — Ez jó mulatság, férfi munka volt! Dália: — Hol van hát a szerelmem? Hol van Kufár? Halkszavú: — A Szivár­vány Áruházban! De haliga; már érkezik! (A lichthofból zaj hallatszik. A világítóab- lag üvege csörren, majd ki­hull. Az egész ablakot Kufár gyönyörű jobb szeme tölti ki.) Kufár: — Itt vagyok, sze­relmem! (Szembogara egyre tágul, majd bogárként elmá­szik) Dália: — Na végre! (Fe­jest ugrik Kufár szemébe, egymáséi lesznek. Halkszavú fejét lehorgasztva elindul a Rajna forrás vidékére, értel­met keresni). Vége Kőhidi Imre A meglevő iskolaépület mellé négy tantermet, két műhelyt, tornatermet és szolgálati lakást befogadó szárnyat építenek a TANÉP dolgozói, 18 millió forintért. Az építkezéssel egy- időben a régi iskolában is központi fűtésre térnek át PÉCSETT, DEBRECENBEN A Kodály-évforduló alkalmából Ünnepi Kodály-hangver- senyt rendeztek vasárnap Pécsett, ez volt a nemzet­közi Kodály-év hazai nyitó­koncertje. Az alkalmat az adta, hogy most tartják a X. országos kamarakórus fesztivált a mecsekaljai vá­rosban. A találkozón tíz ki­váló magyar együttes, vala­mint — meghívott vendég­ként — egy-egy bolgár, hol­land. NSZK-beli és osztrák énekkar vett részt. A pécsi Nemzeti Színház­ban tartott ünnepélyen meg­emlékeztek a száz éve szüle­tett nagy zeneszerző és zene- pedagógus munkásságáról, s a magyar kórusmozgalom fej­lesztésében játszott kiemel­kedő szerepéről. Kodály Zoltán születésé­nek 100. évfordulója alkal­mából országos népdalének­lési és szolfézsverseny kez­dődött hétfőn Debrecenben. Az egyhetes eseménysoroza­tot a Kodály Zoltán nevét vi­selő zeneművészeti szakkö­zépiskola hangversenytermé­ben Szokolay Sándor Kos- suth_díjas zeneszerző, a Ma­gyar Kodály Társaság elnöké nyitotta meg. A szakközép- iskola, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola deb­receni tagozatának hangver­senytermeiben zajló verse­nyeken 150 zeneiskolai, szak­középiskolai és főiskolai hallgató méri össze énektu­dását. Árpád recski fafaragó mű­vész dolgozik a belső beren­dezésen — emellett iskola épült, és befejezéséhez kö­zeledik az óvoda kialakítása is. Ritkaságszámba megy, hogy egy nagyközségi tanács egy­szerre három beruházás meg­valósítása > felett gyámkod­jon. Recsken most új házas­ságkötő termet építenek a tanács épületében — Koch A volt kastély, majd téesziroda átalakításából — több mint kétmillió forintért — már elkészült a százötven személyes, nagyon szép óvoda. Bár minden óvodát felvettek, a négy csoport igen népes, ezért az óvoda bővítése tovább folyik ebben az évben is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom