Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-23 / 94. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. április 23., péntek A bikavér sikere Hamburgban Egerben palackozzák - az NSZK-ban árulják Hamburg. Európa és a világ egyik legnagyobb kikötője, emberek és termékek nemzetközi találkozóhelye. Az Elba jobb partján, az óvárosban nemrég jelentős magyar sikerek születtek, a Hamburgban rendezett magyar hét gazdasági és kulturális életünk eredményeinek magas színvonalú bemutatójának bizonyult. A 3800 négyzetméternyi területen a legnagyobb elismerést élelmiszergazdaságunk kapta, közötte az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát, amely újabb sikerrel térhetett haza. A delegáció tagja volt Vim sontay Józsefné, a kombinál kereskedelmi igazgatója is, aki értékelte a bemutatót. — Amellett, hogy a hazai könnyű- és gépipar is bemutatkozott, talán túlzás nélkül mondhatom, hogy a magyar élelmiszereknek volt a legnagyobb sikerük. A húsipari termékek, vagy a paprika, nem beszélve a borokról, jól képviselték azt a fejlesztési politikát, amely a VI. ötéves tervben az élelmiszertermelés további fellendítését segíti elő. Jóleső érzés volt hallani a kereskedők és üzletemberek elismerő véleményét borkombinátunk fő termékéről, az egri bikavérről. Miután vállalatunk legnagyobb tőkés exportőre az NSZK, így bemutatkozásunk elősegítette az üzleti kapcsolatok bővítését. Igyekeztünk termékeink megjelenésével is felkelteni a figyelmet. Ezért az eredetiség, a népi hagyományok ápolása jutott kifejezésre a csomagolásnál, díszes kulacsainknál, dobozainknál. Ma, amikor a nem~ zetközi borpiacon túlkínálat van, még nagyob szerep jut a minőségnek, a ver. senyképességnek! Nos, az egri bikavér olyan termékünk, amely minőségben állja a versenyt az olasz, a francia, vagy a spanyol vörös borokkal. Ebben a helyzetben az elismert márkáknak még nagyobb jelentő* ségük van és lesz a következő években is. Hamburgban kérdőíves felmérést végeztünk és örömmel vettük tudomásul, hogy a bikavér jó minősítést kapott. így optimistán tekintünk a további export felé. Újdonságnak számít, hogy az idei évtől Egerben kezdik palackozni nyugatnémet megrendelésre a bikavért, melyet a kombinát borcim- kéjével ellátva az NSZK- ban hoznak majd forgalomba. — Tulajdonképpen ezzel függ össze az a nagyarányú műszaki fejlesztés, melyet az Ámyékszalában kezdtünk el. A tőkés export növelésére a Magyar Nemzeti Banktól hitelt vettünk fel és több mint 200 millió forintos fejlesztést valósítunk meg a VI. ötéves terv végéig. Az úgynevezett bikavér program keretében speciális kékszőlő feldolgozót, palackozót és bortárolót építünk A program részeként korábban kombinátunkkal együttműködő partnergazdaságokkal kékszőlő ültetvényeket telepítettünk. Az ezekről érkező termést az új létesítményekben dolgozzuk majd fel és érlelünk belőlük bikavért. Ezzel a nagyarányú fejlesztéssel és a minőség- védelemmel együtt biztosítjuk a gazdaságosan növelhető tőkés exportunkat. Így borpiacunkat még nemzetközibbé tehetjük. A szakmai tárgyalásokon túl milyen személyes élményeket szerzett? — Hamburg rendkívül érdekes város. A régi és a modem arányosan keveredik egymással. Olyan központ, ahol gyorsan bepillanthat az ember a nyugatnémet gazdaság és polgári élet vérkeringésébe. A hatalmas hajógyárak, a hozzájuk kapcsolódó üzemek, kőolajfinomítók, a színes fémkohók, az elektrotechnikai műhelyek, a konzerv- és édesipari üzemek jelzik a monumentális méreteket. Ami különösen megkapott, az a sok reklámplakát Magyarországról, népünk eredményeiről ebben a nagy német városban. A Rubik- féle bűvös kockától a borokig, illetve a szerszámgépekig hűen érzékeltették azokat a törekvéseket, melyeket a világ egyik legfejlettebb tőkés államában Magyarország megismertetésére tesznek. Mentusz Károly Nemzetközi kiállítások Heves megyei szereplőkkel A CONSTRUMA nevet viselő nemzetközi építőipari és klímatechnikai kiállításon, amely ma még fogadja az ér. dek löd őket, a résztvevő 165 hazai vállalat között Heves megyeiek is bemutatkoznak. Sok érdeklődő kereste fel a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat pavilonját, ahol a műszaki újdonságok között a hőszigetelt üvegek láthatók. A vállalat 1978-tól foglalkozik a ragasztott üvegszerkezetekkel, amelyek az épületek energiatakarékos, fűtését szolgálják. Új termék, a két vagy több üvegből álló szerkezet; az üvegek közé speciális gázkeveréket töltenek, s ezzel tovább javítható a zaj- és hőszigetelés. Ugyancsak a tanácsi építők újdonsága a betörésbizitos üveg és az üreges gipszper- lit válaszfal-palló korszerűsített változata. Az 1981-ben önállósult Egri Közúti Építő Vállalat több megyében is dolgozik, s az útépítés főbb beruházásai Heves megyében e vállalat munkáját minősítik. A kiállításon bemutatott makettek és egyéb dokumentumok a kollektíva jogos büszkeségei: látható például a 25-ös főút egri átkelési szakaszának A hőszigetelt üvegek bemutatója a tanácsi építők kiállító- helyén (Fotó: Szántó György) Egymás mellett a kicsi és a nagy olajszűrő a füzesabonyiak kiállításán Ráckapu-téri felüljárója, s több más fontos építmény Évente félmillió köbméter földet mozgatnak meg és több mint egymillió négyzetméternyi útpályát építenek, megbízásokat kaptak a megyén áthaladó autósztráda építésénél is. A műszaki újdonságok, szellemi alkotások gyakorlati megvalósulását bemutató első innovációs kiállítás, szintén a kőbányai vásárvárosban kapott helyet. Itt megyénkből a Füzesabonyi Vegyesipari Szövetkezet mutatkozik 'be BNV-díjas termékével. Végre, nemcsak erkölcsi, de üzleti sikert is hozott a szövetkezetnek a B—3 jelű olajszűrő: bolgár exportra kötöttek megállapodást és a NIKEX közvetítésével nyugati országokba való szállításokat is előkészítenek. Az eddigieknél jóval nagyobb a hazai vállalatok érdeklődése az olajszűrő kocsi kisebb változatára, amely a kisebb teljesítmény mellett jóval olcsóbb is. Kiváló címet kapott az egri mélyépítő üzem Az Egri Városi Tanács Mélyépítő és Városgondozási Üzeme 1972-től öt esztendőn át sorozatban nyerte el a kiváló vállalat címet. Aztán „szünet” következett, de elmúlt évi munkája alapján is- mét kiérdemelte a mintegy ötszáz tagú kollektíva, hogy büszkélkedhessen a kiváló címmel. Olyan időszakban, amikor a gazdálkodás és az elismerés is mind nehezebb feladatok megoldását jelenti. Az üzem állandó munkai erőgondökkai küszködik, s a takarítás, szemétszállítás gépeinek korszerűsítésével igyekszik mind jobban ellátni feladatát. A követelmények az átlagosnál is nagyobbak, hiszen Eger idegenforgalmi központ, turisták tömegét fogadja. A gondozott parkok, tiszta utcák hírét elviszik a határokon túlra is. A kiváló minősítés a jó munka eredménye, s ennek alapján még inkább jogos, ha azt várják az itt dolgozók, hogy a város tisztaságára jobban ügyeljenek az egriek és az idelátogatók. A munka ünnepe tiszteletére kapott kitüntetésit csütörtökön adták át a kollektíváinak. Az ünnepségen, ahol részt vett Kovács János, a városi pártbizottság titkára is, Dvorzsák Lajos üzemvezető adott rövid tájékoztatást a gazdálkodás eredményeiről, s szólt az idei feladatokról. Ezt követte a munkában legjobbak jutalmazása, kitüntetése. „Az üzem kiváló brigádja” címet a Bokányi Dezső nevét viselő mélyépítő szocialista brigád nyerte el. Rajta kívül 6 kollektíva érdemelte kii az aranykoszorút a munkaversenyben. A jó minősítést egyébként a brigádmozgalom megújulása is megalapozta az üzemnél: a mércét magasabbra emelték, s az iga zári tartalmas munkát végzők kapták meg; Demeter Dezső „Kiváló Munkáért” kitüntetést kapott. A „Szakszervezeti Munkáért” arany fokozatú kitüntetés birtokosa Pálos László lett. A kitüntetéseket Berecz Istvánná, a HVDSZ megyebizottságának titkára adta át. A szocialista brigádok felajánlása fokozta még az ünnep hangulatát: televíziót ajándékoztak a Széchenyi úti óvodának és magnetofont az egri szociális otthon lakóinak. TESTVÉRVÁROSI VENDÉGKÉNT FINNORSZÁGBAN (V/3.) Ha láthatnám mind az ezer tavat... Avagy: mondd azt — ölen unkarileinen „A rosszmájúak szerint a magyarok és a finnek együtt barangoltak »ott messze valahol«, aztán útelágazáshoz értek, s mindazok, akik /tudtak olvasni, az útjelző kiírását követve Finnországba, akik pedig nem tudtak, . azok a Kárpát-medencébe „jutottak. Miközben a Kár- 'ipátok bércein hegynek fölfelé kutyagoltak, minden •Szókezdő finnugor és finn f»p«-ből a lihegés révén »ph«, majd »f« lett. Ezért mondják a finnek: pää, pu- oli, puu, a magyarok pedig: fej, fele, fa stb. E szerint a tréfa szerint az »életünket és vérünket-«- felkiáltás is finnugor eredetre megy * vissza, hiszen élni finnül f-elää, a vér pedig veri." — • Nézze el nekem a kedves olvasó a Szíj Enikő útikönyvéből vett hosszú idézetet, de ha már az előző részben a nyelvrokonságról esett szó, érdekes lehet ez a fenti anekdota. Már csak azért is, mert a finnek — tapasztalatom szerint — szigorúan vallják a nyelv- és ezáltal a szoros rokonság tényét. Finnekkel beszélgetve, hallottam egy napjainkban is folyó, izgalmas vitáról. Egy orvoscsoport arra a következtetésre jutott Finnországban, hogy az emberi vér sokkal több és régebbi információkat hordoz magában, mint a nyelv. Ebből kiindulva vizsgálták meg és elemezték több ezer ember vérképét, s — ex cathedra — kijelentették: az egész finn—magyar rokonság csak mese! Indoklásul felhozták, hogy a vérképek alapján a finnek zöme nem keleti, hanem nyugati eredetű ... — Hogy mit kaptak ezek az orvosok a nyelvészektől, arról ne is beszéljünk ... ! — zárták le a maguk részéről a vitát beszélgetőpartnereim. Hogy az orvosok és a nyelvészek azóta is vitatkoznak, az más dolog. Egy mindenesetre tény: szavaink százai fakadnak közös tőről. És hogy a finnek szeretik a magyarokat, számtalan példát hozhatnánk. Ha valaha elvetődsz Finnországba, kedves olvasóm, egy mondatot feltétlenül tanulj meg a nyelvükön. Bárhol jársz, mondd azt: „Ölen unkarileinen”, vagyis hogy magyar vagyok. Abban a pillanatban segítőkész lesz az utca embere, aki kérdésedre meg sem próbálja elmagyarázni, hogy merre van a szállodád, hanem elkísér oda. És segít vásárolni, eligazodni, bélyeget venni a képeslapokra — mert magyar vagy! Mert rokon vagy, mert békét akarsz a világnak éppen úgy, mint a finn emberek általában. Csuda jó érzés ez, ezer kilométerekkel távolabb a hazádtól ... De nézzük, miben hasonlítunk még egymásra finnek és magyarok? Például abban, hogy tizedel bennünket az infarktus. A pori városi rendelőintézet főnővére, P. Viljenkainen mondta el, hogy a világon Finnországban szedi legtöbb áldozatát ez a betegség. Voltak, akik azt tartották, hogy ennek a sűrű szaunázás az oka, de kiderítették: az évszázados szokásnak semmi köze az infarktushoz. Inkább okozója a rohanó élettempó, az életszínvonalbeli lemaradástól való félelem, a mértéktelen cigarettázás, az alkoholizmus, és a főként fiatalok körében terjedő kábítószer-fogyasztás. Óriási kampány folyik jelenleg is a dohányzás, az italozás és a kábítószer élvezete ellen — több-kevesebb sikerrel. — Szükség van ezekre a kampányokra, mert ebben az országban elértük, hogy itt a legkisebb a világon á gyermekhalandóság. Ám a középkorosztály, s az idősebbek zöme annál betegebb — summázták a rendelőintézet szakemberei, akik még elmondták, hogy két éve vették birtokukba a korszerű intézményt, amelyben a rendelés ingyenes. Szemben a magánorvosi ellátással, ahol egy vizitért 200 márkát is elkérhetnek. S ez nem kis összeg ott, ahol az átlagkereset napjainkban négyezer márka körül van, s egy átlagcsalád havi háromezer márkát ad ki megélhetésre. A városi rendelőben tehál ingyen látják el a beteget, a kórházi ágyért viszonl már napi 25 márkát kell fizetnie a rászorulónak annak ellenére, hogy a város háromszáz márkával támogatja a kórházi ellátást betegenként. S számos egészség- ügyi intézményt tart fenn, mint például — nem szívesen beszéltek róla — a kijózanító állomásokat, alkoholelvonó rendelőket. Finnországban nagy küzdelem folyik az alkohol ellen: jellemző, hogy az éttermekben reggel kilenctől csupán alkoholszegény sört szolgálnak <el, más italt csak 12 órától. Az Alko, az Állami Alkohol Monopólium üzleteiben is erősen korlátozzák a szeszfogyasztást’, szombaton például reggel kilenctől délután kettőig tartanak nyitva. Ahol viszont italhoz lehet jutni, ott méregdrágán mérik, ennek ellenére sok, az éjszakai órákban csoportokba verődött, „becsípett” fiatalt lehet látni az utcákon. Talán a közeljövőben felépülő ifjúsági központ hasznosabb időtöltést jelent majd a pori fiataloknak, akik egyébként ugyanolyanok, mint itthon: divat náluk a farmernadrág és a rikiszínű dzseki, s nagyon szeretnek kirándulni, táncolni. S van még egy nagy szenvedélyük: a játék- automata, amelyből mindenütt — vasútállomáson, buszváróban, szállodában, nyilvános klubokban, a kisebb éttermekben — található néhány. Talán említenem sem kell, hogy mi is kipróbáltuk őket, de a kezdeti szerencse, az öt-tíz márkás nyeremény hamar elpártolt tőlünk. „ Akkor inkább maradjanak az üzletek, amelyek mindent kínálnak, ami csak szemszájnak ingere. Sajnos, sem az időnk, sem a pénztárcánk nem engedte meg, hogy nagyobb bevásárlást csapjunk. Szabad óráinkban inkább maradt az ismerkedés a helyi szokásokkal. Mint például a pori piaccal, ahol szinte megszédül az ember a tömegtől. Itt árulják egyebek között a szaunázáshoz szükséges nyírfaágakat, néhány méterrel odébb a halkereskedők ütötték fel a sátraikat: a tenger mérhetetlen gazdagságáról árulkodik a temérdek halkülönlegesség. A következő „plac- con” fehér köpenyben rénszarvast sütöttek, s nemcsak az illata, hanem a hangszórós kikiáltó is odacsalogatta a helybelieket, akik ezt a helyet amolyan tereferélőközpontnak tartják. Amikor elővettem a fényképezőgépet, barátságosan intettek, hogy ha kész a felvétel, harapjak velük egy kis szárított keringet, vagy piros húsú nyers lazacot olajba mártogatva. Bevallom, inkább fényképeztem ... Szilvás István
