Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I XXXIII. évfolyam, 79. szám ARA: 1982. április 3., szombat 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Szabadságunk ünnepe Magyarország történetében nem könnyű találni olyan korszakot, amikor annyi figyelmet és annyi elismerést kapott volna a világtól, mint manapság. Hogy barátainktól figyelmet kapunk, az természetes. Amióta szocialista világrendszer létezik, a testvérországok kölcsönösen tanulnak egymás tapasztalataiból, módszereiből; ezt teszik, illetve tesszük ma is. Az már korántsem ennyire magától értetődő, hogy a tőkés országok közvéleménye is nagyobb figyelmet fordít ránk, mint amekkorát hazánk méretei indokolnának, hiszen valóban kis ország vagyunk, nem számítunk világpolitikai tényezőnek, gazdasági súlyunk sem nagy. Mégsem lebecsülendő mindaz, amit reális nemzeti önértékeléssel vállalhatunk, elfogadhatunk hazánk mai kedvező nemzetközi megítéléséből. Noha „csodáról” nem beszélhetünk kellő szerénységgel, annyit azért lefordíthatunk a magunk számára, hogy elismertebb helyet foglalunk el a világban, mint hosszú évszázadokra visszatekintve bármikor. A magyar nép vitathatatlanul sokat, nagyon sokat ledolgozott az utóbbi harminchét évben, a felszabadulás óta több évszázados elmaradottságból. 1945. április 4-e nem egyszerűen a fasiszta német megszállás és a nyilas rémuralom végét, a mérhetetlen pusztítással és szenvedéssel járó háború befejezését jelentette ezen a földön. Nem is csupán a negyedszázados ellenforradalmi Horthy-rendszer bukását, minden haladó erő és ártatlan százezrek üldözésének megszűntét. A Szovjetunió Vörös Hadseregének katonái — közülük oly sokan fiatal életük feláldozásával kiűzték a hitleri agresszort hazánk területéről, egyszersmind szabaddá tették a terepet egy valóban új Magyarország megszületéséhez. A lehetőséget hozták el egy sokat szenvedett nép számára a már rég anakronisztikus félfeudális állapotok eltörléséhez, a kikiáltó társadalmi igazságtalanságok felszámolásához. Jó esélyt teremtettek egy szabad, demokratikus sorsválasztáshoz, majd a szocialista forradalom győzelméhez, a munkáshatalom megteremtéséhez. A felszabadulás pillanatában annak nagy történelmi, jelentőségét lehet, hogy csak kevesen látták világosán; a tömegek csak fokozatosan értették meg. Hiszen előtte túl hosszú ideig mételyezte a közgondolkodást az ellenforradalmi, nacionalista ideológia. S az is tény, hogy a hivatalos Magyarország, a háborús-bűnös politika következtében a fasizmus oldalán, vesztesként érte meg a háború végét, akkor is, ha a népnek semmi köze nem volt e hivatalos politikához. Mi magunk kevésbé járulhattunk hozzá önmagunk felszabadításához; itt az antifasiszta ellenállási mozgalom — a terror hálójában — szűkebb méretekre korlátozódhatott, bár nem kevesebb hősiességet és áldozatkészséget igényelt, mint másutt. Mindennek ellenére a felszabadítók nem vesztesként kezelték népünket; április 4-e objektív, történelmi értelemben a győzelem és a szabadság ünnepévé, legnagyobb nemzeti ünnepünkké vált. Az azóta eltelt harminchét év eseményei azt igazolják, hogy népünk élni tudott a felszabadulás adta történelmi lehetőségekkel; valóban új országot épített fel a régi helyén. A szocialista társadalmi fejlődés útját választotta, munkáshatalmat teremtett, s ez a legnagyobb történelmi vívmányunk, amelyen minden eredményünk alapul. Hiba volna szűklátókörűén csak a gazdasági növekedés számadataival mérni utunkat. Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy e hajdani elmaradott agrárország, — amelyet alapvetően a félíeudális nagybirtok terpeszkedése, mellette a naturális gazdálkodást folytató kisparaszti gazdaságok sokasága, a nincstelen agrárproletárok millióinak nyomora, a gyengén fejlett ipar és a nyugat-európai mércével kis létszámú munkásosztály jellemzett — mára megtízszerezte ipari termelését, megnyolcszorozta nemzeti jövedelmét, nagyüzemi szövetkezeti gazdaságával, annak termelékenységével és színvonalával sok tekintetben a világ élvonalához zárkózott fel. Nemcsak arról van szó, hogy ma gazdaságilag legalábbis közepesen fejlett országnak mondhatjuk magunkat; hogy tisztességes, minden mércével mérve elfogadható életszínvonalon élünk. Sokkal fontosabb az a gyökeres, mélyreható társadalmi átalakulás, amely a gazdasági felemelkedés közepette végbement és folytatódik. Ezt az immár harminchét éves, szocialista úton járó országot — szemben a felszabadulás előtti úri Magyar- országgal — valóban a sajátjának tudhatja dolgozó népünk. Valamennyi dolgozó osztály és réteg cselekvőén, mindennapi munkájával és eleven közéleti aktivitásával támogatja azt a negyedszázad óta következetes politikát, amelyet társadalmunk vezető ereje, a marxista—leninista párt, történelmi felelősségtudattal, a nép szolgálatában — s egyszersmind a nemzetközi haladás és a béke szolgálatában — folytat. Az a szocialista nemzeti egység, amely a párt és a nép közötti őszinte bizalmon alapul, s amely a szocialista országépítésben szövetségessé tesz kommunistákat és pártonkívülieket, marxistákat és hívőket, felszabadulás utáni történelmünk legbecsesebb vívmánya. Sokat vitázunk a gondokról, tennivalókról, a körülményekhez igazodó módszerekről; kritikus szemmel — olykor türelmetlenül — szemléljük az öröklött, vagy újratermelődő, a fejlődéssel járó társadalmi ellentmondásokat. Lehetetlen azonban észre nem venni, hogy mindezek a viták egy alapvetően szocialista közgondolkodás koordináta-rendszerében zajlanak; a szocialista alapelvek elide- geníthetetlenek az emberek többségének gondolkodásmódjától. És lehetetlen nem méltányolnunk a szocialista demokrácia kibontakozását, egészséges fejlődését egy olyan országban, amely 1945-ig a polgári demokráciát is úgy szólván csak hírből ismerte. Felnőtt módon, érett fejjel, alkotó energiánk teljében tudunk válaszolni a jelenkor olyan kihívásaira, amelyek nálunk gazdaságilag sokkal fejlettebb országokat is megrázkódtatnak. Igaz, a gazdasági élet „műszerfalának” mutatói ma nem jeleznek oly dinamikus növekedést, mint a felszabadulás óta eltelt korábbi évtizedben. Szerényen csak a hetvenes évek végéig elért életszínvonalunk megőrzését tűzhettük magunk elé célul. De ez egyáltalán nem csekélység, hiszen ahhoz is nagy erőfeszítés kellett, hogy elkerüljük a nemzetközi gazdasági folyamatok drasztikus visszaeséssel fenyegető következményeit. És éppen a mai, roppant gazdasági erőfeszítéseinknek lehet az eredménye, hogy hozzáedződünk a szigorú feltételekhez; hogy a munka minőségi, gazdaságossági jellemzői kerülnek előtérbe; hogy népgazdaságunk megerősödve marad talpon a válságoktól terhes világban. Belpolitikai stabilitásunk és gazdasági manőverező-képességünk egyaránt a szocializmus életrevalóságát, a párt politikájának megalapozottságát hirdeti. Harminchét évvel ezelőtt, amikor a határszéli kis faluban, Nemesmedvesen elhallgattak a fegyverek, megszületett a megalapozott reménység is, hogy soha többé nem fognak megszólalni. Felszabadulásunk napja ezért a béke első napja is a mi számunkra. Tisztában vagyunk vele, hogy napjainkban — az imperializmus agresszív politir kájának következményeképpen — ismét súlyosan fenyegeti az emberiség létét egy minden eddiginél pusztítóbb, termonukleáris világháború veszélye. Tudjuk azonban azt is, hogy létezik reális erő, amely megakadályozhatja a katasztrófát : a népek elszánt békeakarata és a szocialista világrendszer országainak összehangolt, következetes békepolitikája; harca a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, az egyenlő biztonságon alapuló leszerelésért, az enyhülési folyamat újraérvényesítéséért. Számunkra a béke és a szocializmus elválaszthatatlan fogalmak; a béke megvédéséért a legtöbbet a szocialista építés eredményes folytatásával tehetünk. S ez az, ami valódi megbecsülést szerezhet a világban a most harminchét éves, új Magyar- országnak. Ünnepi megemlékezések felszabadulásunk 37. évfordulóján A népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül az állami, a gazdasági munka különféle területein dolgozóknak és a fegyveres testületek tagjainak kitüntetéseket adományozott. A kitüntetettek egy csoportjának Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken délben az Országház kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepségen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP KB titkára, Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Losonczi Pál a kitüntetések átadásakor mondott beszédében méltatta hazánk felszabadulásának történelmi jelentőségét. — Április 4.-ét népünk legnagyobb nemzeti ünnepének tekinti. Ez a nap testesíti meg a beteljesedett szabadságvágyat, ez a nap jelképezi az igazi felemelkedés útjának kezdetét. Ez az ünnep nem múlik el anélkül, hogy fejet ne hajtanánk azoknak a szovjet hősöknek az emléke előtt, akik a legdrágábbal, az életükkel fizettek Magyarország felszabadulásáért. Szocialista építőmunkánkat azóta is szakadatlanul kíséri a Szovjetunió önzetlen segítőkészsége, országaink, népeink testvéri barátsága a legértékesebb záloga hazánk boldogulásának. A továbbiakban — feladatainkról szólva — rámutatott: — Jelen korszakunk legfontosabb feladata, hogy a kedvezőtlen, sok tekintetben súlyosbodó feltételek között is óvjuk, őrizzük dolgos munkával elért eredményeinket, erősítsük szocialista rendünket. Egyetlen percre sem mondhatunk le a további haladásról, ezért most ennek az előrelépésnek a megalapozása, és ami ezzel egyet jelent, a párt XII. kongresz- szusa határozatainak sikeres teljesítése a feladatunk. — Szocialista államunk külön is elismeri a szocialista haza javára, a nép boldogulásáért kifejtett odaadó alkotó munkát — mondotta Losonczi Pál, majd az MSZMP Központi Bizottsága, a népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács nevében megköszönte a kitüntetetteknek a példás helytállást, s ezúton további sikereket, erőt, jó egészséget és sok személyes boldogságot kívánt. (Megyénk kitüntetettjeinek névsorát lapunk 2. oldalán közöljük.) Megkoszorúzták a felszabadító harcokban elesett hősük síremlékeit Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából pénteken megkoszorúzták azoknak a hősöknek, katonáknak a sírjait, emlékműveit, akik a hitleri fasizmus elleni harcban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért. A rákosligeti temetőben a román hősök síremlékénél helyezték el a hála és a megemlékezés virágait. Koszorút helyezett el a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagykövete és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövete is. A solymári katonai temetőben a II. világháború felszabadító harcai során elesett ausztrál, kanadai, lengyel, angol és új-zélandi katonák emléke előtt tisztelegtek. A Budaörsi úton a fasizmus elleni harcokban hősi halált halt amerikai katonák emlékművének talapzatán helyeztek el koszorúkat. Az Amerikai Egyesült Államok koszorúját Earl Bergold, nagykövet és Ralph d. Miller ezredes, véderő és légügyi attasé, valamint Richard A. Buckner alezredes, katonai attasé helyezte el. Ezután a Magyar Néphadsereg és a fővárosi, valamint a kerületi tanács képviselői koszorúztak. A jugoszláv hősök bere- mendi emlékművénél az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és a jugoszláv nagykövetség képviselői koszorúztak. A bolgár hősök emlékművénél Harkányban helyezték el a kegyelet virágait. Népgazdasági tervünk, életszínvonal-politikai céljaink teljesítéséről A SZOT Elnökségének ülése A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége pénteki ülésén egyebek között áttekintette a múlt évi népgazdasági terv gazdasági- és életszínvonal-politikai céljainak teljesítését és az idei terv indításának tapasztalatait. Megállapították, hogy a szabályozók egyes elemei tavaly a vártnál nagyobb nyereség képződését tették lehetővé. Ugyanakkor a fogyasztói árszínvonal növekedése az elmúlt évben a tervezett kereteken belül maradt Az áremelkedések a szellemi dolgozókat, a szövetkezeti parasztságot nagyobb, a nyugdíjasokat és munkásokat az átlagosnál valamivel kisebb mértékben érintették. A foglalkoztatottak • száma 0,4 százalékkal csökkent, ez azonban nagyobb nehézséget nem okozott. A szakszervezetek határozottabban lépnek fel a folyamatos munka feltételeinek megteremtéséért, . hogy a dolgozók a keményebb követelményeknek is megfelelhessenek. Nehezen prognosztizálható a kis vállalatok működésének hatása a munkaerőhelyzetre. A vállalatok és területi szervek megítélése meglehetősen eltér egymástól. A SZOT Elnöksége a továbbiakban megvitatta a szocialista munkaverseny- mozgalom időszerű kérdéseit, és úgy határozott, hogy javaslatait az országos tanács elé terjeszti. Az elnökség odaítélte az idei SZOT- díjakat is, amelyeket május 1-én osztanak majd ki. Megvitatták a szolidaritási akció eredményeit is és megállapították, hogy 1979 óta 171 millió forint gyűlt ösz- sze, abból eddig 108 millió forintot használtak fel. Az elnökség ülésén Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára tájékoztatót tartott a szovjet szakszervezetlek kongresszusáról és a magyar küldöttség munkájáról.
