Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-20 / 91. szám
AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A magyar nyelv hetének országos megnyitója Németh Károly ünnepi beszéde Lentiben A Tudományos Ismerettterjesztő Társulat magyar nyelvi választmánya április 18—24. között rendezi meg a magyar nyelv hetének központi eseménysorozatát. A magyar nyelv hete az idén először nem kampányszerűen megszervezett esemény. Novemberig más-más megyében tartanak a nyelvművelés neves képviselői előadásokat, kerekasztal- beszélgetéseket, vitákat. A rendezvénysorozat Heves megyei megnyitó előadását, mint arról korábban beszámoltunk, Dr. Bakos József, a nyelvészeti tudományok kandidátusa tartotta a Népújság szerkesztőségében. Vasárnap, a Zala megyei Lentiben, a magyar nyelv hetének országos megnyitóján Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. Elnökségek Nem tudom, hogy hol és mikor teremtettek hagyományt tanácskozások, munkaértekezletek alkalmával is az elnökségek választásának, aztán pedig miként sikeredett széltében-hosz- szában elterjeszteni a „módszert” — de tény: ma már kis hazánk legkisebb településén vagy munkahelyén sem képzelhető el nélküle az élet. Megszoktuk, „szentírás” lett belőle, ha tetszik, ha nem. Ahol még adnak a valamikori külsőségekre, ott az elnökséget javaslat alapján válogatják az élre állított ünnepi asztalhoz, többnyire azonban már „menet közben”, egymás között eldöntik a vendéglátók és jeles vendégek, hogy kik foglaljanak helyet az emelvényen, legalább fél fejjel a „nagyközönség” fölé magasodva. Egyre többen vannak, akiknek eleve dukál a megkülönböztetés s azok is, akik kimondatlanul is elvárják, hogy kivételt tegyenek velük, ne az előadóval, hanem a hallgatósággal szemben üljenek. Így aztán bizony olyan is előfordul, hogy — bármilyen groteszk —: minden „kinti” meghívottat az elnökségbe invitálnak, s kevesebben maradnak lent, mint ahányan fent terpeszkednek ... Fogalmam sincs róla, hogy miért másabb amott, mint ernitt ücsörögni, mivel jobb a magasban — unatkozni. Mert. hogy ki ne hagyjam: többnyire unatkozó, passzív tekinteteket láthat a pulpituson a „tömeg”. A vendégek közül jobb esetben is csupán néhányan mutatnak érdeklődést a napirendre került téma iránt. Nem hinném, hogy a szótlansággal, mozdulatlansággal akár a legkisebb mértékben is a demokratizmust kívánnák védelmezni. Aligha csak azért mondanak . le a véleménynyilvánításról, hogy másokat engedjenek szerepelni, a helybelieknek adják át önzetlenül a terepet. Hiszen ha így lenne, biztosan el sem fogadnák a megtisztelő székeket, maguk is szerényen elvegyülnének a sorokban. Sokkal inkább közömbösségről, netalán lustaságról lehet szó. Egy-egy értekezlet, tanácskozás nem lehet senki számára sem pusztán vendégség. Az elnökségnek a már hagyományosan kijáró kezdeti, szünetbeli kávé, konyak no meg a búcsúpohár mellett igenis jusson eszébe több is. A képviselt szerv, intézmény. A megbízás, a részvétel felelőssége. Az, hogy a mégoly szíves meghívás is — voltaképpen munkára szól. Adjunk minden esetben igazi tartalmat, rangot az elnökségekben való részvételnek. Ünnepi eseményeken legyen ez valóban ki- nek-kinek megtiszteltetés, elismerés. De csakis ilyenkor! Máskor 'pedig tényleg az aktív munkát jelentse. Gyóni Gyula — Megtisztelő számomra, hogy kifejezhetem a Központi Bizottság megbecsülését, elismerését Önöknek, s mindazoknak, akik szívügyüknek tekintik anyanyelvűnk ápolását, és féltve őrködnek tisztaságán. Élve az alkalommal, a Központi Bizottság és személy szerint Kádár János elvtárs nevében valamennyiüket üdvözlöm. Köszönetét mondok házigazdáinknak, hogy otthont adtak ennek a fontos tanácskozásnak — mondotta bevezetőben Németh Károly. A továbbiakban a Központi Bizottság titkára szólt mai helyzetünkről, a munkánkat és az életünket is befolyásoló néhány fontosabb tényezőről. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaságban munkára, alkotásra ösztönző a légkör. Hazai viszonyaink kiegyensúlyozottak egy olyan nemzetközi helyzetben, amikor a történelmileg kialakult egyensúlyi viszonyok körül — amelyek kapcsolatosak mai világunk erőviszonyaival, biztonságával — éles küzdelem folyik a béke, a haladás hívei és az emberiség fennmaradását fenyegető kalandorságra hajló visszahúzó erők között. Emlékeztetett arra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusán nagy feladatoknak gyürkőztünk neki. A lényeg — tömören szólva — az, hogy biztosítsuk népgazdaságunk helytállását az egyre fokozódó világgazdasági versenyben, képessé tegyük, hogy rugalmasan tudjon alkalmazkodni a számunkra is kedvezőtlenül alakuló külső feltételekhez. Ezt az utat járva tudjuk megőrizni vívmányainkat, népünk életszínvonalát, javítani életkörülményeinket, és megalapozni a későbbi lendületes fejlődést. Ez nemzeti programunk, ennek megvalósítása nemzeti ügy. Majd folytatta: a nyelv ezernyi szállal kötődik gondolkodásunkhoz, kifejezi és őrzi egyéni emlékeinket, társadalmi emlékezetünket. A nyelv, a nyelvhasználat tükrözi a mindenkori társadalmi viszonyokat. Nyelvünk mai gazdagodása szorosan összefügg a felszabadulásunk óta megtett történelmi úttal. Amikor például azt halljuk: szövetkezeti parasztság, szocialista mezőgazdasági nagyüzem, háztáji gazdaság, csirkegyár, a magyar mezőgazdaság büszkeségre jogosító eredményeire gondolunk; ugyanakkor már-már feledésbe merülnek a milliók mostoha sorsára emlékeztető olyan szavak, kifejezések, mint a béres, a nincstelen paraszt, a summás. Közkeletű szavunkká vált a testvérország, a testvérpárt, a KGST. Biztonságunk szavatolását jelenti a szocialista szövetséges. Ezek elterjedésével párhuzamosan eltűnt az árva nép, a társtalan, magányos nemzet, amelynek ezen a földön nem, csak az égben voltak patrónusai. A közös erőfeszítések révén született eredmények, a szocialista vívmányok hozzájárultak nyelvünk gazdagodásához is... Van magas fokon kiművelt irodalmi nyelvünk; a tudományok élenjáró képviselői világos fogalmazásban taglalják fontos mondanivalójukat, s elsajátították az ismeretterjesztés nem könnyű műfaját is; a pártós az állami szervek következetes törekvései révén, nyelvészek segítségével kialakult a közéleti nyelv és beszéd szabatos válfaja. Ha számba vesszük nyelvünk gyarapodását, gazdagodását, de a fejlődés kóros kinövéseit is, el kell gondolkodnunk, mi e változás mérlege, s mit kell tennünk a fejlődés elősegítése érdekében. Ebben anyanyelvűnk féltő szeretete meg a felelősség vezérel bennünket, amelyet pártunk XII. kongresszusa fogalmazott meg: „A műveltség megalapozása, a tudásvágy felkeltése, anyanyelvűnk ápolása, a kulturális értékek terjesztése, az önművelés ösztönzése nem az oktatás, a művelődés belügye, hanem elválaszthatatlan az egész társadalom fejlődésétől.” A sokféle terület és teendő közül a közélet nyelvének jobbítását kívánom kiemelni, mert tapasztalataink szerint még meglevő fogyatékosságai zavarhatják, fékezhetik politikai törekvéseink érvényesülését is. Hivatali, mozgalmi nyelvünk mesterkélt szóalkotásaival, szófűzéseivel, mondatszerkesztésével, semmitmondó frázisaival fölülkerekedik a mindennapi beszéden, a köznyelven, és akkor még nem szóltam a fölösleges idegen szókról, a nyelvi durvaság megannyi megnyilvánulásáról, az élő beszédben oly gyakori, s az írásban nem ritka pongyolaságról. Ezekbe az eltérésekbe, ebbe a mesterséges szétválasztásba nem szabad belenyugodnunk, hanem okaikat feltárva megszüntetésükön kell munkálkodnunk. Azt igényeljük a nyelvészektől, a nyelvművelőktől, a kultúra munkásaitól, hogy lépjenek fel határozottan a torzulások ellen, ne hagyják szó nélkül a nyelvrontást, bárki kövesse is el. Mi a teendő az efféle jelenségek, hibák elkerülésére? Tanítsuk meg az embereket önállóan gondolkodni, elemezni, dönteni, felelősséget vállalni, hogy ne csak „fölfelé” figyeljenek, hanem a maguk erejére, munkatársaikra támaszkodjanak ... Tanulmányozni kell a nyelvet, meg kell ismerni a jelenében és múltjában, szabályaiban és szellemében, teremtő erejében. Erre mutat a magyar nyelv hetének idei központi témája, a nevek tanulmányozása. Zala megye Tanácsa elsőnek adott példát az országban egy hatalmas vállalkozás megvalósításával a földrajzi, helytörténeti nevek tanulmányozására. 1964- ben adta ki a „Zala megye földrajzi nevei” című művet. Elég egy kis nézelődés, hogy rádöbbenjünk, a nevekben mennyi történelem, művelődéstörténet, településtörténet, a nép életének, munkájának, gondolkodásának mennyi emléke öröklődött századokon át napjainkra.” A haza, a nemzet, a nyelv szeretete vezette a mű anyagának összegyűjtőit, elemzőit fáradságos útjaikon. Művük azt hirdeti — mondotta befejezésül Németh Károly — „ember vigyázz a szép hazai tájra, felelős vagy érte. Nemcsak nyelvünknek, természeti környezetünknek is vannak rongáló!, övd, ápold, gyarapítsd, miként anyanyelvűnket, környezetünket is. őrizd meg mindkettőt épnek és szépnek, hogy az utánunk jövő nemzedékek is csodálhassák. Ez is hazafias kötelesség.” A magyar nyelv hete alkalmából 161 rendezvényt láthatnak-hallhatnak az érdeklődők Zala megyében, amelyek kiemelt témája a névdivat, a névízlés. Ehhez (Folytatás a 3. oldalon) „Aranyat ért" a vasárnapi eső Gyorsítják a vetést és a vegyszeres gyomirtást megyeszerte Vegyszeres gyomirtás a gyöngyösi Mátrakincse Termelő- szövetkezetben (Fotó: Szabó Sándor) wmm Az elmúlt év végén, novemberben és decemberben 120 milliméter csapadék esett megyénkben, amely csaknem 40 milliméterrel több volt a sokéves átlagtól. Az idén januártól március végéig, a sokéves átlagnak 60 százaléka hullott le, amely látszólag száraz tavaszt eredményezett. A kedvező időben elvégzett őszi talajmunkák hatására a csapadéktöbbletet jól tárolták a földek, ám a talajfelszín mégis kiszáradt. Így szinte „aranyat ért” a vasárnapi kiadós eső. A csapadék felüdítette az egyébként szépen áttelelt és megerősödött őszi kalászosokat, de jó hatással volt a már elvetett tavasziakra is, melyek kelését gyorsítja. Az eső a vegyszeres gyomirtás hatását is fokozza. A múlt heti hideg után viszonylag enyhébb időben folytatták a hét elején a nagyüzemekben az időszerű tennivalókat. Vámosgyörkről, az Egyesült Barátság Termelőszövetkezetből hehoczki László elnök jelentkezett: — A tavaszi árpát még márciusban elvetettük — mondta érdeklődésünkre. — Földbe kerültek már a cukorrépamagvak is. Szombaton dolgoztunk, vetettük a napraforgót és a kukoricát. Vasárnap viszont az eső miatt abbahagytuk a munkát, amit nem bántunk, Tarnamérán nehéz tárcsákkal készítik elő a talajt a napraforgó vetéséhez mert a legjobbkor jött a csapadék! így hétfőn ugyan nem tudtunk rámenni a földekre, de a gépek karbantartását végeztük. A következő napokban 800 hektáron befejezzük a napraforgót és gyorsítjuk az 1300 hektárra tervezett kukorica vetését is. — Mi újság Horton? — kérdeztük Sára Mihálytól, a Kossuth Termelőszövetkezet főmezőgazdászától: — Jól jött a vasárnapi eső — válaszolta elégedetten. — Így az elvetett gabonáinktól bizakodással várjuk a tervezett hozamokat. Most szívesen készülődünk az utolsó nagy tavaszi rohamra, hiszen még 900 hektáron vetünk kukoricát, amely 18 százalékkal nagyobb terület a tavalyinál. Nembeszélve a paradicsompalánták kiültetéséről 200 hektáron, amely nagy szervezettséget követel! A palánták jól fejlettek, csak egy kicsivel melegebb legyen az idő, nyomban kiültetjük őket. Egyébként 800 vagon paradicsomot szerződés alapján a Hatvani Konzervgyárnak szállítunk majd, és a várható termésnek mindösz- sze 5 százaléka kerül közvetlenül fogyasztói értékesítésre. Örömmel emlegették az esőt hétfőn a tarnaleleszi Egyetértés Termelőszövetkezet vezetői is. Heves megye északi részén, kedvezőtlen termőhelyi adottságok között jól telelt a búza. Erről számolt be Utassy János, a közös gazdaság főmezőgazdásza : — A 420 hektáron ősszel vetett kenyérgabona mindössze 5 hektáron fagyott ki. A kora tavaszi fej trágyázást viszont az egész területen elvégeztük. Az elmúlt hetekben 100 hektáron vetettünk tavaszi árpát, 36 hektáron borsót és ugyanennyi köménymagot. Ma, kedden látunk hozzá a silókukoricamagvak földbe juttatásához, és marad még a 200 hektár napraforgó vetése. A vegyszeres gyomirtást a Heves megyei AGROPLAN repülőgéppel végzi. A következő évek takarmányalapját jelenti nálunk a lucerna- és vöröshere-telepítés. A tavaszi hetekben eddig műtrágyákból és vetőmagvakból elegendő mennyiség állt rendelkezésünkre. Így anyaghiány miatt nem késtünk. Kádár János fogadta Szabó István filmrendezőt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára hétfőn, a KB-székhá- zában fogadta Szabó István Kossuth-díjas filmrendezőt és gratulált a Mephisto című filmhez, amelynek hazai és nemzetközi sikere hozzájárult a magyar filmművészet jó hírének gyarapításához. Szabó István, aki kiemelte külföldi és magyar művész, társad szerepét az eredményiben, köszönetét mondott a jókívánságokért és azért a támogatásért, amely a hazai filmművészet kimagasló sikereit elősegítette. Béke, haladás, szocializmus!
