Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-18 / 90. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. április 18., vasárnap A társadalmi munkákról, Egerben Akiké a százezer A társadalmi munka — a gyermeket is szolgálja (Fotó: Szabó Sándor) Hazám, Mitől francia a francia? Mi teszi angollá az angolt, németté a németet és olasz- szá az Appenninek derűs lelkű lakóját? Mitől lengyel a lengyel és orosz az orosz? A nemzeti hovatartozás, a hazafias érzület kérdéskörével legalább annyian foglalkoztak már hazánkban, mint ahányan teljes tanácstalansággal állnak a talány előtt Míg többnyire mindenki tartogat a tarsolyában egykét valós vagy vélt indokot arra, hogy vajon miért kötődik ehhez a Kárpát-medencében elterülő földdarabhoz (Magyarország), addig pontos és szabatos, tudományos válaszhoz kevesen jutottak el. A lehetséges meghatározások közül legtöbbet talán a művészek vallhatnak magukénak. Az írók, költők, zeneszerzők, kevésbé tudományosnak mondható „mun- módszerüknek” köszönhetik e sikert. Legbensőbb és legtitkosabb érzéseiket kifejezve határozzák meg a haza fogalmát. Vannak azonban, akik egyszerűen csak cselekedeteikkel és tetteikkel bizonyítják, szeretik népüket és ezért áldozatok vállalására is képesek. A történelmi kiválóságok emlékét az utódoknak kell megőrizniük. E gondolatok fordultak meg a fejemben, amikor történelemszakos pedagógus ismerősöm elmesélte, hogy egyik felettesétől „történelmi leckét” kapott A kioktatás tartalma röviden csak annyi, hogy a „kolléga” óráin ne állítson nem kívánatos személynek „szobrot”. Kik ezek a nem kívánatos személyek? Kossuth Lajos, Széchenyi István, Batthyány Lajos ... Azt értesse meg a tanulókkal és tudatosítsa bennük, hogy Magyarországon igazi haza 1945 óta létezik. Ismerősöm hüledezve ágált — hiába. A diktátum pontos volt és kimért: azelőtt nem lehetett hazaszeretetről beszélni. Ami volt, az nem az igazi. — Mit válaszoltál neki? — érdeklődöm ismerősömtől. — Szóhoz sem jutottam a meglepetéstől, aztán pedig a ter- mophülei hősök több mint kétezer éves sírfelirata kopogott a fejemben. „Itt nyugszunk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak, meg- cselekedtük, mit megkövetelt a haza!” Aztán az is eszembe jutott, hogy már tu- Vdom, mitől görög a görög — e soroktól. De hogy mitől magyar a magyar, azt már ezek után nem tudhatom ... zár A szakemberek, ahányan, í annyiféle módszerrel közelítettek a kérdéshez, két do- . logban mégis közös nevezőül . A Magyar Kereskedelmi Kamara oktatási csoportja előadás-sorozatot szervezett megyénk pénzügyi szakemberei részére. A résztvevők hat alkalommal úgynevezett „konferencianapok” keretében hallgatnak előadásokat: a gazdaságpolitika, a pénzügypolitika, az iparpolitika, a népgazdaság pénzügyi rendszere; a termelési és értékesítési politika, az árfolyampolitika — export- orientáció — az importgazdálkodás és a vállalat pénzügyei; a hitelpolitika és az állami támogatás rendszere; a vállalati folyó gazdálkodás pénzügyi kérdései; hazám... re jutattak. A „nyelvében él a magyar” mellett, a másik egybeeső vélemény, hogy a hazaszeretet egyik leglényegesebb része a nemzeti kultúra vállalása: a közös történelmi emlékek és hagyományok őrzése, valamint továbbörökítése. Kivétel nélkül a legfontosabb motívumokat sejtik ezekben. Én magyar vagyok, te magyar vagy, ő és ön magyar... De mitől? Természetesen senki sem állíthatja, hogy az iskola bárkit is magyarrá tehet, de azt már igen, hogy az intézmény munkájával tudatosíthatja az agyakban, mit is jelent e nemzethez tartozni. Az ősök, az előző nemzedékek és az apák tetteinek pontos ismerete újfajta tartást adhat korunkban. Fogódzkodót a sodrásban, szilárd talajt a bizonytalanságban. A magyarságtudat ápolása nem valami nacionalista szellem ébresztgetése. Épp ellenkezőleg! Ez óvhat meg a homályos és vérgőzös demagógiától. De ahhoz, hogy valaki teljes joggal magyarnak vallhassa magát, többek között egy hű történelmi képpel is kell rendelkeznie. Az egysíkú, kategorizáló, az inkább „politikus”, mint tudományos történelemszemlélet és -oktatás felett már rég eljárt az idő. A jövőbe csak úgy tekinthetünk, ha legközelebbi múltunkig pontosan ismerjük tetteink térképét és értékét a felszín mögött megbúvó motívumokat. Hazánk iránt megnyilvánuló érzéseinknek ez lehet egyik legfontosabb meghatározója. Lehet, sőt biztos, hogy Kossuth, Széchenyi, Batthyány fentebb említett kitil- tatása a nemzeti Pantheonból ritka, sőt egyetlen példa. Reméljük azonban mégsem ötvöződhet hitté. Számtalan felmérés és riport bizonyítja, hogy magyarságképünk tükrözése valahol falsot kapott Hogy nem tudjuk a Himnusz sorait; hogy nem ismerjük a Szózatot; hogy a tavasz hármas ünnepe nem összetartozik, de egybemosódik előttünk; hogy európai hírű történelmi személyiségeink tetteit nem, vagy csak alig ismerjük, mindezek már-már közhelyigazságok. Pedig nem várhatjuk el más népektől sem a tiszteletet és teljes méltóságunkkal nem is viszonozhatjuk azt amíg önmagunkról nincs hiteles képünk. Mert a magyar sem különb, sem rosszabb más népek fiainál, de ezt joga és kötelessége megtudni magáról... mobilitás — likviditás — diszponibilitás — a pénzforgalom témaköreiről. Az előadók az Országos Tervhivatal és a Magyar Nemzeti Bank felelős beosztású szakemberei. Az első előadásra az egri Finomszerei vénygyárban került sor, amelyen a helyieken kívül a borforgalmi és a gabonaforgalmi vállalat emberei vettek részt. Az első foglalkozás a „Közép- és hosszú távú felhalmozási politika; állóeszköz- és készletgazdálkodás a nép- gazdasági és vállalati szférában” címmel hangzott el. Az egri városházán a legutóbbi tanácsülésen szerény bejelentés adta tudtul, hogy a megyeszékhely tavalyi tár- sadalmimunka-versenyét a Hazafias Népfront körzetei közül a IX-es nyerte. A zászló mellett nem kevesebb mint 100 ezer forint a díj — érthető, ha a legjobb: kíváncsivá teszi az újságírót. Dr. Nyiri L ászióné, a győztes városrész HNF-tit- kára, láthatóan, a legszívesebben talán elkerülné a találkozást. őszintén megvall- jia, szereplésre még a legkevésbé sem gondoltak. Meglepetés számukra már az első helyezés is, hiszen alighanem a legfiatalabb körzet az övék. mindössze 1978-tól hallat magáról. Jóllehet, iparkodtak, a mintegy 3500 ember lakhelyén kétségkívül nyoma van igyekezetüknek: ám, amit mindeddig tettek, még nem tartják olyan soknak, hogy a sajtó is emlegesse. Aztán — egy kis rábeszélésre — mégis „kötélnek áll”. S néhány perc után lelkesen magyarázza akcióikat, mindennapi munkájukat: — Elég nagy a területünk — mondja —, miénk a Csákány utcai lakótelep és a Szuperett, a 10-es iskola kör nyezete, meg felfelé a patakpart, a Kertész utca széle, az Almagyar-domb. a vár, egészen a Vécsey-völgyig. S itt úgyszólván mindig akad valami tennivaló. Csupán 1981. első felében több mint 50 ezer órányi társadalmi munkát végeztünk! Rendbe tettük egy kicsit a strand és a reumakórház — bontások miatt — eléggé elvadult környékét, összegereblyéztük parkjainkban a gazt, a szemetet, földet ástunk, virágot, cserjét, fát ültettünk. Játszótéri homokot cseréltünk, hintákat padokat javítottunk, festettünk, hogy csak néhányat soroljak. Majd később is folytattuk, amit elkezdtünk, ősszel sem tétlenkedtünk. Nagy segítségünkre voltak, vannak a pártkörzet kommunistái, rengeteget köszönhetünk a bor- kombinát üdítőital-palackozójának, a vármúzeumnak, és a műemléki felügyelőségnek. El akartam költeni a fizetésem Hevesen. A nagyáruház ruhaosztályán olyan nadrágokat és dzsekiket láttam, hogy kedvem lett volna bevásárolni kis családomnak, s magamnak is. Ezekkel az árukkal pedig másutt — még Egerben sem — találkoztam, jóllehet naponta nem bújom az üzleteket. Egyébként sorolhatnám még tovább, hogy mit találtam és mit nem a városiasodó nagyközségben a boltokat járva, de nem hiszem, hogy ez lenne a fontos. Hanem az ellátás minősége. Ma már nincs js tán hazánkban olyan kisebb település, ahol az alapvető élelmiszerek, háztartási és iparcikkek ne lennének beszerezhetők. Ha igazán a legújabb árura vagy különlegességre áhítozik valaki, beül az autójába, vagy föl- száll a buszra, s a legközelebbi városban bizton megkapja azt. Hevesen sem az a gond, A Csákány utcai kis üzemből beszélgetésre hívnánk Lepres Sándort is, az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát 1. számú Üdítőital-üzemének vezetőjét — de éppen szabadságon van. Ám, ahogy üzenünk érte, amint megtudja, hogy miről van szó: már jön is. — ő a társadalmimunkabizottságunk vezetője — fűzi bemutatásához a titkár —, s mindjárt hozzátehetem azt is, hogy: jó volt a választás. Nélküle kevésbé haladnánk, nem sokra mennénk! Az üzemvezetőt zavarja a dicséret, s gyorsan elejét veszi a további elismerő szavaknak. — Szívesen csinálom, amivel megbíztak, s szerencsémre mindig mellettem áll, velem tart az egész „Dobó István” szocialista brigád is, kombinátunk kiváló csapata. Sőt, még mások is csatlakoznak hozzánk kerül-fordul. Olyanok is jönnek, szerszámot fognak, akik csupán szeretnének brigádunk tagjai lenni. Csupa tettrekész, szorgalmas emberrel dolgozom együtt, olyanokkal akik az első szóra segítenek bármiben. Kakukk Jánost vagy bárkit egyaránt említhetném, noha a legtöbbjük nem is egri, hanem bejáró dolgozó. Mint például a találomra megszólított Orosz Józsefné is. — Jómagam Andomaktá- lyáról utazgatom — halijuk a fiatalasszonytól. — Nincs messze, de nem is éppen itt van. Dolog lenne a gyerekek hogy nincs mit venni, hanem — vallják néhányan — az, hogy a kereskedelem és a vendéglátás monopolhelyzetben van. Nincs versenytársa az áfésznek, így az egészséges vetélkedés hiánya miatt a szövetkezet — úgymond hajlamos az „elkényelmesedésre”. Nem szerzi be rendszeresen a közkedvelt árucikkeket, szolgáltatásaiban sem nyújtja a lehető legtöbbet. Mert hisz nincs vetélytárs, úgyis náluk vásárolnak a lakosok. Ha az idén nem is, de évekkel ezelőtt sorozatosan mindig probléma volt hosz- szabb ünnepek előtt a kenyérrel. Hol keveset hoztak, hol sokat. A másik alapvető élelmiszer: a tej. „Hírlik” mostanában, hogy a főtéren meg akarják szüntetni a tejivót. Az egyetlent. S mi kerül a helyére? Még nem is tudni. e — A tej ivó forgalma oly kevés, hogy további fenntartása nem kifizetődő — tájékoztatott az áfész elnöke, Gőz Pál. — Másrészt a nakörül is, s a faluban sem tiltakoznának a társadalmi munka ellen. Ám eszemben sincs, hogy kihúzzam magam a többiek közül, távol maradjak társaimtól, ha műszak után is szükség van a két kezünkre! Rendes társaság, remekül érzem magam a brigádban. S mondhatom, hogy a csapat és a város is számíthat rám mindig. — Az az igazság — veszi át a szót dr. Nyiriné —, hogy jobbára még mindig csak az üzemekre, intézményekre, az említetteken kívül például a 10-es iskolára vagy az Épületkarbantartó Szövetkezetre számíthatunk. Sajnos a lakosság még ma is nehezen mozdul. Nem ritkaság, hogy az emberek az ablakokból nézik a munkánkat. Vagy a nemrég festett padokról gyönyörködnek abban, amit csináltunk. Valósággal élmény olyan esetekkel találkozni, mint amiben éppen nemrég is részünk volt: Homonnai József kérés nélkül is tisztogatta, nyesegette az élősövényt. Bajza Lászlónak, Bujdosó Sándornak, Bíró Nándornak, vagy csupaszív tanácstagunknak, Vincze Józsefnek lassan akadnak követőik. Mindenesetre azért már más a helyzet, mint valaha! Hiszen — ha jól emlékszem — hetvennyolcban mindössze ketten kezdtük a társadalmi munkát Kozma Györgyné- vel, most pedig egyegy akcióban kétszáznál is többen részt veszünk. Olyan meglepetések akadnak mint legutóbb is, amikor Besznyák László mindenféle pókban befejeződik ugyanitt, a főtér sarkán a Búzavirág kisvendéglő átalakítása, tatarozása, s itt majd lehet reggelizni is. Reggel ötkor nyit, s tejes árut, ételeket, hurkát, kolbászt szolgálnak fel. — Akad panasz azonban az eladók, felszolgálók magatartására is. . — A kereskedelem és a vendéglátás mindenütt munkaerőgondokkal küzd. Ha ez lehet mentségünk. Ám az igaz, hogy főleg a fiatalok, s a beosztott munkatársak fizetése igen alacsony, nincsenek tehát anyagilag érdekeltté téve... — Ezen is segíthetne, ha lenne konkurrencia Hevesen. — Ezen talán igen, de a beszerzésen nem, hiszen akár a szövetkezet, akár az állami kereskedelem — egy helyről kapja az árut. Hozzánk Gyöngyösről érkezik. Húsvétra 22 ezer palack sör kelt el a nagy ABC-áru- házban. Hétköznapokon más a helyzet. S talán éppen ez a hullámzás a legjellemzőbb a kereskedelemre. Így — az elnök véleménye szerint — előzetes kérdés s bejelentés nélkül egész csapatra való KISZ-istát hozott magával, „pluszként”. S igaz, ami igaz: rend, tisztaság van a közterületeken utcaseprők nélkül is, a családi házak elől sem hiányzik a kis parkocska! Talán nem dicsekvés: tavaly 492 forint értékű segítség jutott a körzet minden lakosára. Tiszteletre méltó buzgalomról tanúskodik a környék, határozottan látszik, hogy van gazdája a városrésznek. Pedig — mint kiderül — az utcák, terek gondozása, díszítése: csak egy része a népfront-munkának. A 25 tagú HNF-bizottság még egy sor más feladaton is osztozik nap nap után. Magukra maradt idős emberekről gondoskodnak, nyugdíjasok és fiatalok klubjaiban iparkodnak hasznosabbá, kellemesebbé tenni az időt, olyan dalárdát teremtettek, amelyek öregek és úttörők együtt énekelnek. — Mi lesz a jutalmul ítélt 100 ezer forint sorsa? — kérdem a búcsúzásnál, hogy a társadalmi munkákra visz- szatérünk. — Még nem kaptuk meg, átadása csak később lesz — s ennélfogva a felosztásával sem foglalkoztunk. Any- nyi azonban már is bizonyos, hogy a városrészt szeretnénk boldogítani vele a pénzt a körzet további szépítésére, gazdagítására kellene fordítani. Egy kis részével pedig — ha lehet — jól működő klubjainkat fejleszteni. Addig pedig, természetesen pénz nélkül is tesszük a dolgunkat. nem elsősorban az üzletek számát kellene növelni, hanem az áru mennyiségét. Csakhát kinek van kedve péntekenként, vagy ünnepek előtt órákat sorba állni? o Az áfésznak 77 kiskereskedelmi, 40 vendéglátó, 13 bevásárló- és 9 egyéb egysége működik. Van húsboltja, kölcsönzője, étterme, áruháza. A téesznek húsboltja, kenyérüzlete, falatozója, s két maszek üzlet is van. Egy élelmiszer- és egy barkácsbolt. A mintegy fél éve átadott új étterem, az Akác, már igazán városi színvonalú, de mint kiderült, csak ötvenszázalékos a kihasználtsága. Drágállják a hevesiek. A vásártéri új ABC sincs teljes mértékben kihasználva, így adódhat a kérdés: volt-e értelmük a beruházásoknak? Ha a jelent nézzük, talán nem. Ám ha a jövőt, amikor is valaha majd város lesz Heves, ezek az épületek feltétlen szükségessé válnak. S még kevés is lesz az üzlet, a presszó, a vendéglő ... Jöhetnek a versenytársak is. Józsa Péter Szilágyi Andor A KERESKEDELMI KAMARA SZERVEZÉSÉBEN Továbbképzés megyénkben Gyóni Gyula SÉTA A HEVESI ÜZLETEKBEN Ha nincs versenytárs
