Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-10 / 58. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1982. március 10., szerda MOSZKVA Kedden, a Kremlben megkezdődtek Leonyid Brezs. nyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Leg. felsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének és Mauno Koivis- tónak, a Finn Köztársaság elnökének tárgyalásai. Koi- visto kedden délben érke- .zett munkalátogatásra Moszkvába. BUDAPEST Kedden, a parlamentben Borbándi János miniszterelnökhelyettes és Saly Vong- khamsao, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa elnökhelyettese, a magyar—laoszi gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság társelnökeinek a vezetésével megnyílt a bizottság V. ülésszaka. MADRID Kedd délelőtt ülést tartott a madridi találkozó záródokumentumának kidolgozásával foglalkozó szerkesztő- csoport. A szocialista országok küldöttségei javasolták: fogadják el azokat a dokumentumrészeket, amelyeket illetően már egyetértés van, és vitatkozzanak azokról, amelyekről-, még nem sikerüti megállapodni. TEHERÁN Az iráni rádióban kedden magnetofonszalagról közvetítették Khomeininek, az ország vallási vezetőjének beszédét, amelyet a kato- ság és az iszlám gárda képviselői előtt tartott. Khomei. ni kijelentette: Irán nem hátrál egy lépést sem, s addig nem tárgyal Irakkal; amíg az ki nem vonja csapatait az ország területéről; BERLIN Kedden, kétnapos hivatalos baráti látogatásra az NDK fővárosába érkezett Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnöke. Arafat Erich Honec. kér párt- és államfő meghívásának tesz eleget. VARSÓ Lengyelországban a szükségállapot bevezetése óta eL telt csaknem három hónap alatt az előző időszakhoz képest lényegesen javult az ellátás a legkülönfélébb cikkekből, így elsősorban élelmiszerekből. M agyar—koreai külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek Ho Dam, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, aki Púja Frigyes külügyminiszter vendégeként hivatalos látogatáson tartózkodik Budapesten, kedden megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. Ezt követően a délelőtti órákban a külügyminisztériumban megkezdődtek a magyar—koreai külügyminiszteri tárgyalások. Púja Frigyes és partnere megvitatta a kölcsönös érdeklődésre számottartó nemzetközi kérdéseket, különös tekintettel a kétoldalú kapcsolatokra. A megbeszélésen jelen volt Étre Sándor, hazánk phen- jani és Kim Jong Szun, a KNDK budapesti nagykövete. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke délután hivatalában fogadta Ho Damot. A szívélyes, baráti légkörű eszmecserén jelen volt Púja Frigyes, valamint Étre Sándor és Kim Long Szun is. Púja Frigyes a tegnapi program befejezéseként vacsorát adott vendége tiszteletére a külügyminisztérium vendégházában. Ho Dam, vendéglátója Púja Frigyes társaságában (Népújság telefotó) Genscher—Haig találkozó Egyetértés és nézeteltérés ? Az NSZK és az Egyesült Államok között több kérdésben van egyetértés, mint amennyit a közvélemény feltételez. Ezt a két ország külügyminisztere tegnap jelentette ki újságírók előtt a washingtoni külügyminisztériumban folytatott három órás megbeszélésük után. Nem tagadták, hogy bizonyos „kisebb kérdésekben” van köztük nézeteltérés, de ezek mibenlétét nem határozták meg pontosan. Megfigyelők mindazonáltal egyetértenek abban, hogy az egyik fő nézeteltérés a Szovjetunióval és más szocialista országokkal szembeni gazdaságpolitika, amit összekapcsolnak a lengyel- országi helyzettel. Genscher a Haiggel tartott második megbeszélésén javasolta, hogy a NATO- országok külügyminiszterei a jövőben évente kétszer találkozzanak nem hivatalos formában, s kísérők, illetve a sajtó nyilvánossága nélkül tekintsék át az időszerű kérdéseket és tájékoztassák egymást. Portillo elnök fogadta Marjai Józsefet Jósé Lopez Portillo elnök hétfőn fogadta Marjai József miniszterelnök-helyettest, aki a mexikói kormány meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik Mexikóban. A baráti légkörű megbeszélésen érintették a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseit és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének időszerű feladatait. f A megbeszélésen egybehangzóan és nyomatékosan kifejezésre jutott, hogy az alapvető nemzetközi problémákat illetően a két ország álláspontja azonos vagy közel áll egymáshoz, továbbá, hogy a magyar—mexikói kapcsolatok barátiak, zavartalanok. Ugyanakkor Lopez Portillo elnök és Marjai József hangot adott annak, hogy az együttműködés továbbfejlesztésére számos lehetőség van még, amelyek kihasználására a politikai készség magyar és mexikói részről egyaránt adott. Portillo elnök nagyon fontosnak tartotta, hogy azok az alapvető politikai kapcsolat- felvételek, amelyekre a két ország vezetői között már eddig is sor került, mielőbb meghozzák gyümölcsüket a konkrét együttműködés különböző területein. Egyetértés volt abban is, hogy a magyar—mexikói kapcsolatok fejlesztésének szélesebb jelentősége van, hozzájárul a kedvezőtlen nemzetközi politikai és gazdasági tendenciák visszaszorításához. Marjai József tárgyalásokat folytatott vendéglátójával, a mexikói kereskedelmi miniszterrel. A tárgyalásokon áttekintették a gazdasági kapcsolatok helyzetét. rC Külpolitikai kommentárunk 7—1 Válasz USA-módra MAR ÖNMAGÁBAN AZ ELNEVEZÉS IS PROVOKATÍV: Safe Pass ’82 — vagyis Szabad áthaladás ’82 névre hallgat az a tíznapos NATO-hadgyakorlat, amelyet Florida és Kuba partjai közelében, a Mexikóiöbölben rendeznek. Ugyan, ki fenyegeti ebben a térségben a hajózás szabadságát? Micsoda veszélyekkel szemben kell a szabad áthaladást hangsúlyozni? A hétfőn kezdődött erődemonstrációban az Egyesült Államokon kívül Kanada, az NSZK, Hollandia, Belgium és Nagy-Britannia hajói, repülőgépei és mintegy tízezer főnyi fegyveres ereje vesz részt. Bár a Pentagon szerint két éve döntöttek a hadgyakorlatról, óhatatlanul hitetlenkedik az ember. Az Egyesült Államok az utóbbi időben fokozta fenyegetéseit Kuba és a karibi térség irányában, nemkülönben nyílt agresz- sziós terveket kovácsol a salvadori hazafiak ellen, s a beavatkozás esélyeit latolgatja Nicaraguában. Ilyen körülmények között vajon hihető-e, hogy a Pentagon már két esztendeje elhatározta a Safe Pass megrendezését ? Bevallott célja a hadgyakorlatnak, hogy próbára tegyék a maguk és szövetségeseik haderejét; miként tudják biztosítani háború esetén az amerikai haditengerészet számára az Európába vezető tengeri útvonalakat. Szerencsére kontinensünkön nincs háborús veszély, s remélhetően konfliktusra nem is kerül sor. Annál feszültebb a helyzet a karibi térségben és Kö- zép-Amerikában. Sokkal valószínűbb hát, hogy az erőfitogtatás a közvetlen környezetnek, mindenekelőtt Kubának, Grenadának, Nicaraguának és a salvadori gerilláknak szól. Annál is inkább, mert ez az első eset, hogy Kuba partjainál vonulnak föl NATO-hajóegysé- gek. Arra már volt példa, hogy az amerikaiak partraszállást gyakoroltak Kuba közelében. Azt is kipróbálták, vajon miként reagál Havanna, ha a guanta- namói támaszpontra jelentős tengerészgyalogos egységeket vonnak össze. Ám szövetségeseik bevonásával, a mostanihoz hasonló manővereket eddig még nem rendeztek. Nem kerüli el a világ figyelmét az sem, hogy a provokatív flottatüntetés időpontjában az USA „hátsó udvarából”, közvetlen szomszédságából több jelentős békekezdeményezés indult ki. A mexikói elnök felhívását Nicaragua állásfoglalása követte, s Fidel Castro Portillo elnökhöz intézett levelében ugyancsak síkraszállt a feszültség tárgyalásos rendezése mellett. Talán fölösleges mondani: a felhívásokra Washington nem reagált. Vagy mégis? A nagyszabású tengeri hadgyakorlatot valójában úgy is föl lehet fogni, mint a béke erősítésére tett indítványokra adott választ. Sajátos, amerikai módra. Gyapay Dénes Vietnam — pártkongresszus előtt 111/2 Dél: Remények és gondok Budapestről Hanoiba érve a télből a tavaszba léptem. Dél-Vietnam pedig már forró nyárral fogadott: Hó Si Minh-városban február elején 30—35 fokot mutatott a hőmérő. Az előrelátó légikisasszonyok legyezőket készítettek ki a repülőgép minden ülésére, a Hanoiban már megszokott riksákat itt jókora napernyőkkel szerelik fel, s a szállodai légkondicionálás nélkül bizony nehéz lett volna az alvás. Saigon vagy Ho Si Minh-város? A hajdani Saigon a párhetes vietnami látogatás külön élménye. — Jól nézz körül „odalenn” — tanácsolták indulás előtt a hanoi ismerősök —, hisz a Dél még ma is más világ. Leginkább az a kérdés izgatott: hogy változott meg az egykori Thieu- rendszer fővárosa, mennyiben tükrözi a névcsere a valódi változásokat? (Saigont 1976-ban keresztelték át hivatalosan Ho Si Minh-vá- rossá.) Hói tart, hogy halad a déli országrész átalakulása? Nos, az első, felszínes benyomások kissé csalókák. A város forgalma jóval nyüzs- gőbb, mint Hanoié, több a motor, s létezik magángép- kocsi (bár a benzinellátás itt is korlátozott). Lépten-nyo- mon az utcára kiterjeszkedő kis étkezdék várják a járóA kiskereskedőkre fontos szerep hárul a lakosság ellátásában. Képünkön: déli— gyümölcs-árusok a nagypiacon kelőket. A lányok színesebben öltözködnek —- igaz, mostanság a szoknya helyett ismét a hagyományos, bőszárú, fekete selyemnadrág járja. Rengeteg az utcai árus, nem is beszélve az egész utcasort alkotó műkincsboltokról, régiségkereskedőkről. Porcelánok, csodás elefántcsont faragványok, mesteri lakképek csalogatják a vásárlókat az üzletek mélyébe. A teljes negyedet kitevő szabadpiac pedig külön fogalom: itt — borsos árért persze, sőt, lehetőleg a második fizetőeszköznek számító dollárért — majdnem minden kapható. A kínálat szinte a nyugat-európaival vetekszik: HI-FI tornyok, szupermagnók, televíziók és kvarcórák, kazetták, zseb- számológépek, selymek, farmerok és edzőcipők — hihetetlenül bő az áruskála. Az utánpótlás általában a sai- goni bábrezsim 1975-ös ösz- szeomlásakor, vagy az azóta külföldre távozott rokonok küldeményeiből, az USA-ból, Kanadából, Franciaországból származik. Szétzúzott múlt Nem tűnt el tehát nyomtalanul az egykori életforma. A rendszerváltozásnak — az elmenekülteken kívül is — megvoltak a kárvallottjai. Az életszínvonal csökkenése, az ország általános nehézségei délen is hatnak. Am tagadhatatlan : az a folyamat, amely az 1975-ös győzelemmel, s az egy évvel későbbi hivatalos országegyesítéssel kezdődött, több alapvetően fontos szakaszon mégis túljutott már. Mindenekelőtt sikerült szétzúzni az előző, gyökeresen eltérő társadalmi berendezkedés gazdasági-politikai alapjait. Megtört a komprádor nagytőke hatalma, az ipari termelés döntő részét már a szocialista szektor adja. Jórészt felszámolták az erős családi hagyományokra támaszkodó kereskedő burzsoáziát — a kiskereskedők és a magán- termelők működésére azonban a munkaerő lekötése és a lakosság ellátása érdekében ma is szükség van. A nagybirtokokat feloszlatták, alakulnak a szövetkezetek. A nagyüzemeket államosították, a kisebbeknél azonban sok esetben vegyes (közös állami—magán) tulajdonforma mellett döntöttek, meghatározott részt juttatva a vállalkozás hasznából a volt tulajdonosnak. Hatalmas erőfeszítéseket tettek a lakosság ideológiai át- nevelésére, a közoktatás és az egészségügyi hálózat kiépítésére. Eltűntek a kábítószer egykori rabjai, visszaszorították a prostitúciót. Továbbélő nehézségek Mindennek ellenére hiba lenne egyoldalúan az eredményeket hangsúlyozni. A két országrész közt fennálló különbségek, Dél speciális nehézségei letagadhaitatlanok. Eltérőek a tulajdonviszonyok, más a bér- és az árrendszer. Délen nincs érvényben a szűkös kvótájú, de mégis valamelyes biztonságot jelentő jegyrendszer. Az örökölt, jobbára összeszerelő üzemeket a nyugati alkatrészektől, technológiától megfosztva nem sikerült működésben tartani. A legnagyobb gondok forrósa azonban kétségtelenül a mezőgazdaság, illetve az élelmiszerellátás. A Mekong vidékén, amely a szakértők szerint túlzás nélkül egész Vietnam „éléskamrájává” válhatna, ma is alacsony hatékonysággal folyik a termelés. Kicsik a termésátlagok, s távlati cél még az évi többszöri aratás általánossá tétele. Elhúzódó feladatnak ■tűnik a kisparaszti gazdaságok szocialista átszervezése: egyelőre csak a családok 9, a földterületek 7 százaléka tartozik délen a termelőszövetkezetekhez. Az amerikai uralom idején mesterségesen felduzzasztott Saigon lakossága még ma is nagyobb az optimálisnál; az 1975-ös 4,5 millió feletti csúcsról lecsökkent ugyan, de még mindig 3—3,5 millió között mozog, (összehasonlítási alapul: Hanoi népessége a főváros közigazgatási körzetébe tartozó mintegy 270 faluval együtt is csak két millió körül jár.) A munkanélkülieket a mező- gazdaságba kellene irányítani, az új gazdasági területekről azonban sokan — inkább a nélkülözést is vállalva — visszaköltöznek a városba. Ellentmondásos, nehéz küzdelem folyik hát a régi és az új között a déli országrészben, sajátos, bonyolult problémákkal. Ki kell tartani a mezőgazdaság átszervezése mellett, fel kell éleszteni az ipari kapacitásokat. Nagy reményeket fűznek a kontinentális talapzaton folyó kőolajkutatáshoz. Gondos kultúrpolitikával meg kell nyerni az itteni, viszonylag nagyszámú értelmiség támogatását. Űj körzeteket kell művelés alá vonni, összességében: egységes gazdasági-politikai vérkeringésbe kell kapcsolni Északot és Délt. E folyamatok révén remélhető csak, hogy idővel az egykori Saigon szimbolikus értelmében is Ho Si Minh-várossá válik. Szegő Gábor (Következik: 3. Az együttműködés lehetőségei)
